Adél

- Megmondtam, vagy megmondtam? - vigyorogtam Jázminra.
- Igen, te megmondtad - forgatta mosolyogva a szemeit Jázmin. - De nem lehetne ejteni ezt a témát? Beültünk egy italra, haza kísért és ennyi! - kapott be egy szem sültkrumplit. - Ó, lesz ennél több is - vigyorogtam rá sokat sejtően.
- Nem hiszem - rázta meg a fejét.
- Kár, pedig most jött be - ahogy kimondtam Jázmin rögtön hátrafordult, mire én jót nevettem rajta, mert becsaptam. Nem Andris, hanem egy random pasas jött be a mekibe. - Olyan gonosz vagy! - fonta össze a karjait durcásan, amin mégjobban nevettem. Többen kérdő tekintettel bámultak engem, de pont nem érdekelt. - Ha kiröhögted magad, akkor mehetnénk is, mert elfogunk késni - nézte a telefonján az időt.
- Mi? Mennyi az idő?
- Lassan fél tíz, nekünk meg tízre be kell érjünk az egyetemre! - állt fel a székről és a tálcáját elvitte a tálca tartó állványra. Követtem a példáját és kisiettünk a gyorsétteremből. Sietősre fogtuk a dolgot és rohantunk a buszmegállóba, de az pont akkor ment el, mire odaértünk. - A francba! - rúgott bele egy kőbe, ami neki csapódott egy autónak, ami... ami nem volt üres. - Hé! - szólt ki a sofőr dühösen. - Rohanj, Jázmin! - tanácsoltam és futásnak eredtünk. Hallottuk, hogy a kocsi ajtaja becsapódott, tehát utánunk futott. Jázminnal lélekszakadva rohantunk az üldözőnk elől. - Fuss gyorsabban! - nézett hátra rám Jázmin. Hiába, ő mindig is jobb futó volt nálam. Nem csoda, hogy annyi versenyt nyert futásban. - Rohanok, rohanok! - lihegtem kissé fáradtan. A pasas lassan utolért. Legalábbis engem. Azonban mi hirtelen lefordultunk a pasi pedig nekiment egy csomagokat cipelő nőnek. A csomagok felrepültek a levegőbe és a földön kötöttek ki.
- Maga figyelmetlen barom! - hallottam a nő bosszús hangját. Nevetve futottam tovább Jázmin után. Amikor már elmúlt a veszély megálltunk pihenni. - Ehz mehlehg vholht - lihegtem hulla fáradtan.
- Ahz - értett egyet a barátnőm.
- Minden oké? - jött felénk aggódó tekintettel a tegnapi srác. - Andris? H-hogy kerülsz ide? - lepődött meg Jázmin. - Erre sétáltam, amikor megláttam két rohanó hölgyet és gondoltam megkérdezem, hogy leüssem-e az üldözőiket - villantott egy ötszáz wattos mosolyt Andris.
- Áh, már megtette egy csomagokat cipelő nő - legyintettem. - Egyébként Adél vagyok, eme szőkeség legeslegjobb barátnője - mutatkoztam be Jázmin lovagjának. - Füredi András, de szólíts csak nyugodtan Andrisnak - mutatkozott be ő is.
- Ó, tudom - vigyorogtam a férfire.