Jázmin

- Csak a barátnőm próbál kerítő nőt játszani - válaszoltam a srác kérdésére. - Ó, világos. Az én testvérem is ezt szokta csinálni, ha egy csinos fiatal lányt lát - nevetett a fiú. - Jajj, ne haragudj, még be se mutatkoztam. Füredi András vagyok, de hívj nyugodtan Andrisnak vagy Bandinak - mutatkozott be Andris.
- Én Gaál Jázmin vagyok - mutatkoztam be én is. - Jázmin - ismételte meg. - Milyen szép neved van.
- Köszi - tűrtem egy szőke tincset a fülem mögé zavartan. Nekem kissé idegen volt az a helyzet, mert sose beszélgettem még idegenekkel úgy, mint az imént Andrissal és ez kissé megrémített. - Nincs kedved meginni valamit?
- De, szívesen - mosolyogtam rá kedvesen. Ezen ő is elmosolyodott és elindultunk az egyik közeli kávézóba. Andris jegeskávét, én pedig vaníliás frappét kértem. - Suliba jársz még vagy dolgozol? - érdeklődött Andris.
- Egyetemista vagyok, de mellette virágkötőként dolgozok és te?
- Szép foglalkozás - mosolygott rám kedvesen. - Én egy lovardában dolgozok, mint lovász.
- De jó - mosolyogtam én is rá.
- Egyszer elvihetnélek oda, ha szeretnéd.
- Igazán? - lepődtem meg. - Persze - bólintott Andris. Még egy darabig beszélgettünk, majd kifizettük az italokat és elhagytuk a kávézót. Jó idő volt, ezért sétáltunk még egy kicsit és jókat beszélgettünk. Talán sikerült jobban megismerjük egymást. Olyan hat óra fele hazakísért engem. A kapuajtóban pedig telefonszámot cseréltünk és elbúcsúztunk. Vigyorogva siettem fel a lakásba, majd a szobámba mentem és az első dolgom az volt, hogy felhívjam Adélt és elújságoltam neki az egész Andrissal töltött időt. - Kisanyám, te ebbe a srácba úgy belezúgtál, mint vak ló a szakadékba! - jelentett ki nevetve a barátnőm. - Dehát, még csak ma találkoztunk először.
- Hahó, szerelem első látásra!
- Ilyen nem létezik.
- Hé, ne lopd a pesszimizmusomat! - szólt rám röhögve. - Bocsi, de egyszer had legyek én pesszimista.
- A-a, te maradj csak optimista és bízz bennem, miszerint bele zúgtál Andrisba és ő is beléd!
- Oké - adtam be a derekam.