Jázmin

Este Dénessel ketten mentünk a mozihoz, ahol már Adélék vártak ránk. - Sziasztok, tubicáim - vigyorgott ránk Adél. - Sziasztok, szép gerlicéim! - vágtam vissza nevetve. Megvettük a jegyeket, aztán vettünk kukoricát, kólát és gumicukrot. Dénes átkarolta a vállam és így mentünk be a vetítő terembe.

🌹🌹🌹

A film végén vidáman hagytuk el a mozit. - Most mit csináljunk?
- Meki? - kérdezte reménykedve Adél.
- Benne vagyok! - egyeztünk bele. Felszálltunk a buszra és elmentünk a Keletinél lévő mekihez. Beálltunk a sorba és ott folytattuk a beszélgetést. Amikor sorra kerültünk leadtuk a rendelésünket, kifizettük, majd mikor megkaptuk, leültünk egy üres asztalhoz. Ott beszélgettünk tovább.
- Mi lenne, ha jövő hónapban így négyen lemennénk a Balcsira?
- Nem is olyan rossz ötlet - kapott be egy sültkrumplit Adél. - Szerintem is jó ötlet, legalább kikapcsolódunk egy kicsit - mosolyodtam el. Mikor befejeztük az evést kivittük a tálcákat és elhagytuk a mekit. Négyen szálltunk fel a villamosra.
- Csak én vagyok fáradt? - ásított egy nagyot Adél. - Nem, nem csak te - mosolyogtam rá. A két fiú összenézett.
- Akkor vigyük haza a hölgyeket, had pihenjenek - puszilt a hajamba Dénes.
- Én nem akarok hazamenni! - duzzogott Adél. - Akkor jössz hozzám!
- Rendben - mosolygott a barátjára.
- És te hova szeretnél menni? Haza vagy hozzám? - kérdezte Dénes.
- Hozzád - mosolyogtam fel rá. Adél és Andris a negyedik megállóban szálltak le, mi pedig még két megállót mentünk. - Szeretlek - suttogtam.
- Én is szeretlek! - puszilta meg a homlokom. Mikor leszálltunk a villamosról Dénes megfogta a kezemet és úgy sétáltunk tovább a lakásához. Amikor odaértünk elővette a kulcsot és kinyitotta előttem az ajtót. Bementem a lakásba és a nappaliba indultam. - Kérsz valamit inni?
- Nem köszi.
- Oké, akkor adok ruhát pizsinek - ment a szobájába, majd egy fekete pólóval és egy fekete rövid nadrággal tért vissza. Megköszöntem és bementem a fürdőbe. Gyorsan letusoltam, majd felvettem a Dénestől kapott ruhákat. Ahogy elkészültem kiléptem a fürdőből és a szobája felé mentem. Megálltam az ajtóban és érdeklődve figyeltem, ahogy a TV-t nézte. - Mész fürdeni? - kérdeztem mosolyogva. Dénes felém kapta a fejét és ámulva nézett engem.
- Aha - bólintott nagynehezen és fogta a ruháját és már el is tűnt. Tíz perccel később vizes hajjal és egy melegítőnadrágban tért vissza. A lélegzetem is elakadt, ahogy megláttam a nedves haját és a kidolgozott hasizmát. - Csukd be a szád, mert még a végén belerepül egy légy - kacsintott rám, mire zavartan hajtottam le a fejem. - Kívül vagy belül szeretnél feküdni?
- Belül - válaszoltam továbbra is a takarót bámulva. - Akkor mássz beljebb - kérte, mire beljebb másztam.
- Szépek a lábaid. Szép hosszúak - simította meg a lábamat Dénes. Ezen kénytelen voltam elnevetni magam.
- Ez kicsit hülyén hangzott igaz? - nevetett már ő is. - Eléggé - dőltem hanyatt az ágyán. Dénes fölém hajolt és mosolyogva csókolt meg. Beletúrtam a nedves hajába, mire ő az egyik kezével a póló alá nyúlt és úgy simogatta a derekamat. Gondolom nem kell részleteznem, hogy ezután mi történt, de annyit elárulhatok, hogy életem egyik legszebb éjszakája volt az, amit Dénessel töltöttem.

🌹🌹🌹

- Na mesélj, csajszi - vigyorgott rám Adél a starbucks-ban ülve.
- Mit meséljek? - kérdeztem zavartan és éreztem, hogy fülig pirulok.
- Milyen volt az este Dénessel? Jajj, ne kelljen már harapófogóval kihúznom belőled!
- Nem volt semmi extra. Na jó talán annyi mégis, hogy... - kortyoltam a kávémba. - Az angolna megtalálta a neki megfelelő barlangot? - vigyorgott sokat sejtően, mire nekem az orromon keresztül jött ki az eszpresszóm.
- Adél! - köhögtem, de ő csak nevetett.
- Igazam van, vagy igazam van?
- Igen, igazad van - nevettem már én is. Adél ugrálni kezdett, ami nála a visszafogott örömtáncot jelenti.
- Nálunk is megtörtént tegnap - vallotta be Adél is, miközben elvörösödött. - Igen?
- Ühüm - bólintott. - Hétvégén mutatom be apának - nézett rám.
- Na az szuper! - mosolyogtam rá vidáman. - Aha, csak ne jöjjön a védelmező apa szerepével. Jajj, ne haragudj - szabatkozott Adél apa miatt. - Semmi baj. Képzeld el, reggel mondta Dénes, hogy engem meg a haverjainak akar bemutatni.
- Tehát mindkettőnknek sínen van a szerelmi élete - nyugtázta mosolyogva a barátnőm. - Igen. Már várom a balatoni nyaralást!
- Meghiszem azt. Hé, mi lenne, ha vennénk valami dögös bikinit, hogy kínozzuk ezzel a srácokat?
- Benne vagyok - vigyorogtam Adélra. Vidáman terveztük a jövő havi kiruccanásunkat és más apróságokról beszélgettünk. Örülök, hogy 15 éve találkoztam Adéllal a játszótéren, mert ha ő nem lenne, akkor most minden más lenne. Talán nem lenne az életem része Dénes és nehezebben is illeszkedtem volna be a suliban is, de a legjobb barátnőmmel ez semmiség volt, mert mindig ott voltunk a másiknak. És mi mindig legjobb barátnők maradunk!