Barbi

- Ezt nem hiszem el! - morogtam a tükör előtt állva. - Barbi, kész vagy már?! - hallottam Karina türelmetlenkedő hangját. - Mindjárt, csak nem tudom normálisan begöndöríteni a hajamat! - feleltem.
- Jajj, te szerencsétlenség - nevetett Karina és odajött hozzám, hogy megcsinálja a hajamat. - Nem értem, hogy miért nem rögtön téged kértelek meg erre.
- Ugye milyen jó, ha a legjobb barátnőd fodrásznak tanul? - vigyorgott rám a tükörből Karina.
- Jajj ne szállj el magadtól - nevettem. Mikor végzett a hajammal ámulva bámultam a tükörképemet. - Imádlak! - ugrottam Karina nyakába.
- Tudom, de haladjunk, mert elfogunk késni! - sürgetett, mire elengedtem és felvettem a cipőmet és már indulhattunk is az egyik évfolyamtársunk bulijába. - Remélem lesznek jó zenék! - vigyorgott Karina útközben. - Biztos lesznek. Grétának jó a zenei ízlése - biztosítottam a barátnőmet. - Tudod, hogy ki lesz ott állítólag a buliban?
- Kicsoda?
- Az unokatesója - vigyorgott.
- Melyik a kettő közül? - ráncoltam a szemöldökömet értetlenül. - Fhú, arra már nem emlékszem, de valamelyik Füredi fiú tutira ott lesz - mesélte, mire én elnevettem magam.
- Ne nevess, hanem futás, hogy elérjük a buszt!
- De magassarkúban nem tudok futni!
- Az már a te bajod - öltötte ki rám a nyelvét és rohanni kezdett.
- Hé, te könnyen beszélsz lapos talpúban! - kiabáltam utána és ahogy tudtam utána futottam. De inkább tipegtem, mintsem futottam.