Este írtam facebookon a legjobb barátnőmnek Sarahnak, elmeséltük egymásnak kivel mi történt. Sara Vainer már ovis korom óta a legjobb barátom és most ő a világ másik részén van. Csak írásos formába tudunk beszélni, néha felhívjuk egymást, de az kicsit drága mulatság ha valaki Sydney-ből Londonba akar telefonálni. Így inkább maradtunk az üzenet írós módszernél.
Sarah: .........és szerveztünk egy osztály bulit, amiről nagyon hiányoltunk téged..
Én: Pedig úgy vártuk, hogy együtt bulizunk.
Sarah: Éééééés találkoztál már egy helyes sráccal????
Én: SARAH!! Hátööö..igen
Sarah:ÚRISTEEN...mesélj el mindent!!
És elmeséltem Sarahnak, hogy belefutottam Luke Hemmingsbe.
Sarah: De mázlista vaaaagy......
Én: Tudod mennyire odavagyok érte és ma végre személyesen is találkoztunk.
Sarah: És milyen volt vele beszélgetni??
Én: Nagyon aranyos volt
Még egy órát írogattunk Sarahval, mikor elköszöntünk egymástól kikapcsoltam a laptopot és próbáltam elaludni. Ez persze nehezen ment mert folyton Luke gyönyörű kék szemeit láttam magam előtt.

Másnap szinte pattantam ki az ágyból, rég volt hogy ilyen kipihenten kelek fel. Felöltöztem (rövidnaci, fekete Green Day-es felső).
Miután kijöttem a fürdőből és elindultam a konyhába azzal a szándékkal, hogy reggelizek.

- Jó reggelt. –köszöntem, de úgy nézett rám anyu mintha azt mondtam volta, hogy „ hé emberek terhes vagyok!".
- Jó reggelt?, kicsim délután fél kettő van. Meddig voltál fent? –tette anyu csípőre a kezeit.
- Nem olyan sokáig...... -ojaaj, kicsit nagyon sokat voltam fent. – éjfél után valamikor aludtam el.
- Addig írtatok Sarahval? –kérdezte anyu
- Nem, csak nem tudtam elaludni.–mentem keresni valami ehetőt, mielőtt még éhen nem halok.
- Csak nem luke- ra gondoltál, vagy esetleg arra a helyes fiúra akivel tegnap beszélgettél? –mosolygott rám anyu
Ha tudnád hogy ő volt Luke

Miután „megreggeliztem" így délután, gondoltam miért is ne. Elmegyek sétálni, barátokat szerezni, meg ilyenek.
Épp a cipőmet vettem fel mikor anyu ált meg előttem és érdeklődve nézett le rám.
- merre mész?
- még nemtudom.
- értem, és találkozol valakivel? –nézett rám boldogan
- nem –válaszoltam anyunak.
- értem. Próbálj barátkozni, hátha összebarátkozol egy Sarah féle lánnyal.
-Anyu. Tudod, hogy mennyire hiányzik Sarah, de oké megpróbálok barátkozni.
-érezd jól magad,legkésőbb 8ra gyere haza.
- oké. –mondtam majd kimentem a házból.

Odafelé persze reménykedtem, hogy találmozok Lukeal. De nemhiszem, hogy minden nap a parkba van hisz fontosabb dolgai is vannak.
A parkba beérve egy árnyékos helyre felé mentem és leültem egy szabad padra. Épp az élet nagy gondjain járt az eszem amikor egy kutya nézett fel rám.
-Szia hát te kié vagy? -kérdeztem a kutyán mintha majd választ is adna
- Szia. -köszönt egy nagyon szines haju lány. Én is szoktam festeni a hajam de neki minden tincs más színű volt.- köszi hogy megtaláltad.
-nincs mit. Nagyon aranyos kutya. -mondtam majd átadtam a lány kezébe a pórázt. -Amúgy, Bettina Storn.
-Szilvi Green. Ő pedig süti. -mondta a lány.
-Merre laksz?-kérdeztem
- Arra. -kutott annak az utcának az irányába ahól lakunk.
- Én is abba az utcába lakok. -mondtam
Hazafelé még sokat beszélgettün, elmeséltem neki hogy most költöztünk ide és még nem ismerek senkit. Ekkor ő felajánlotta, hogy holnap átjön és még beszélgetünk. Hamar jó barátok lettünk.
- Megérkeztünk. -mutattam a ház felé.
- Azta. - bámult az ótiási házra. -én ott lakok.
Odafordultam amerre mutatott.
- Gyönyörű házatok van. -dicsértem meg a házukat.
- A tiétek is szép. Akkor holnap. Szia.
- Oké. Szia
Miután elköszöntünk egymástól bementem a házba.
- Szia Betti. Elég hamar hazaértél.-jött elém anyu
-Ja igen.
- És ki volt az a lány akivel jöttél? Csak nem egy új barát? - nézett rám anyu mosolyogva.
- Szilvi. A parkban találkoztunk. Elkaptam a kutyáját. Holnap átjön ha nem baj.
- Nem dehogy. -ölelt át anyu. -Örülök hogy szereztés egy barátot.
Vacsi után felmentem facebookra és bejelöltem Szilvit aki abban azonnal elfogadta és már írt is.

Szilvi: Sziiiiiiiiiiiiaaa

Én: Szia Szilvi. Megbeszéltem anyuval, hogy átjössz holnap.

Szilvi: Én is lebeszéltem az ősökkel, hogy átugrok hozzád.

Szilvi: Hallooood...reggeli után át is megyek. Ha nem baj.

Én: Dehogy baj....tudod örülök hogy megismertelek mert te vagy itt az eggyetlen barátom.

Szilvi: Ez de széép

Valamikor éjfél után volt amikor elköszöntünk egymástól. Befeküdtem az ágyamba és próbáltam elaludni, ami ismét elég nehéz volt. De tényleg egyszer melegem volt, akkor kitakaróztam. De utána fáztam, akkor visszahúztam a takarót hagamra.........De végül elnyomott az álom.