Reggel úgy keltem, hogy kicsit hányingerem volt. Kíszálltam az ágyamból és a fürdő felé vettem az irány. Miután sikerült emberi kinézetet varázsolnom magamra kijöttem a fürdőből és magamra kaptam egy kényelmes szabadidő nadrágot és egy szürke felsőt.
Lementem a konyhába, hogy egyek valamit.

-Jó reggelt. -jött elém anyu. -elmentem a pékségbe, hoztam neked valamit?

-Aha valami pizzásat. Köszi anyu. -vettem el tőle.

-Jól vagy? -nézett rám aggódó tekintettel.

-Csak izgulok.

-Ja értem. Nem lesz semmi baj. Jól fogjátok érezni magatokat. -ölelt meg anyu.

-Köszi. Felmegyek a szobámba. -mondtam és elindultam fel a lépcsőn.

-Mikor mutatod be? -szólt utánam anyu

-Ma este, mikor jön értem akkor ha neked is megfelel. -válaszoltam.

-Alig várom. -ment anyu a nappaliba mosolyogva.

Felmentem a szobámba és zenét hallgattam, az megnyugtat.
,,I wish that I could wake up with amnesia
And forget about the stupid little things
Like the way it felt to fall asleep next to you
And the memories I never can escape"

Az idő csak telt és minél jobban közeledett az este, én annál jobban kezdtem beparázni. Járkáltam a szobámba, felnéztem a közösségikre vagy épp kimentem az erkélyre és 5 perc múlva visszamentem a szobámba. Legalább lefoglaltam magam. Már 18:30 volt, Luke hamarosan jön ezért lészülődni kezdtem. Én soha nem voltam az a lány aki mindig egy kiló vakolatot tesz az arcára ez most is így volt.
Felvettem a ruhám és mire végeztem már meg is érkezett Luke.

Kiléptem a szobámból és a lépcsők felé mentem. Halottam, hogy anyával beszélget.
Lefelé mentem a lélcsőn és minden szem rám szegeződött. Szuper. Utálom ha mindenki engem néz. Ezalatt persze csak persze anyát éd Hemmingset értem. De akkor is. Ettől csak még jobban izgulni fogok.
Luke nagyon jól nézett ki (mint mindig), nagyon jól ált neki az öltöny.

-Szia Luke. -léptem mellé.

-Szia Betti. -válaszolta és kacsintott. Annyira cukiiii.

-Látom már ismered anyut

-Igen. Már bemutatkoztunk egymásnak.-Válaszolta. -Nagyon csinos vagy.

-Köszönöm. Te is nagyon jól nézel ki.

Miutá elköszöntünk beszálltunk a kocsiba és elindultunk. Hogy hova azt nem tudom, de nem is érdekel csak az a lényeg, hogy Luke velem legyen.
Pár percel késöbb az autó megállt és mi kiszálltunk.
Egy hatalmas épület elött álltunk. Nagyon szép volt. Luke megfogta a kezem és elindultunk. Bent volt egy hatalmas tánctér, asztalok, lépcsők az emeletre. Mikor felmentünk az emeleti részre akkor vettem észre, hogy van egy hatalmas erkély is. Elindultunk az felé és mikor kiléptünk egy megterített asztalhoz értünk.
Miután helyet foglaltunk, jött egy pincér és hozta az ételt.

Mikor már végeztünk még beszélvettünk és sokat nevettünk.

-........és Szilvi azt hiszi, hogy megkéred a kezem. -mondtam neki nevetve.

-Bírom a barátnődet, jó ötletei vannak. -kacsintott

-Mi?! -ez most lesokkolt.

-Látnod kellene magad. Nyugi nem kérem meg a kezed...még. -mondta mosolyogva és én megnyugodtam. Abár az a szó a végén. A "még" azt remélem csak viccből mondta. Luke elnevette magát amitől én is nevettem.

Luke felált és mellém lépett.

-Jössz táncolni? -nyújtotta a kezét

-Én. -lehajtottam a fejem. -Én nem tudom.

-Megtaníttalak. -mondta kedvesen.

Lementünk az alsó szintre és megálltunk a tömegbe,a parketten.

-Akkor kezdődhet a táncóra? -kérdezte és kacsontott is.

Csak bólintottam. Luke mivel már fogta az eggyik kezem, a másikat a vállára tette és közelebb húzott magához.

-Csak ránézésre nehéz. -mondta majd elkezdtünk táncolni. A hangja nagyon megjugtató volt.
Pár perc múlva már belejöttem.-Még hogy nem tudsz táncolni.

-Miután nekem van a legjobb tánctanárom, így könnyen megtanulok. -mosolyogtam rá.

Késöbb mindkét kezem Luke nyaka köte tettem és ráhatottam a fejem a vállára. Úgy táncoltunk tovább.

FOLYTATÁS INNEN............