Ez a hajós dolog fantasztikus volt. De tényleg. Imádtam minden percét. Ma délután viszont ennek is vége lett. Hazafelé bementünk egy étterembe enni mert igaz hogy indulás elött ettünk, a fiuk kb 5perc után már éhesek lettek.
-Na beszéltél Ashtonal?-kérdezte Luke
-Miről?
-Hát kitaláltad hogy megtanulsz dobolni. Vagy már nem?
-Jaaa tényleg. De nem akarom ezzel zavarni majd keresek má..-nem tudtam befelyezni mert Luke közbe szólt.
-A nagy semmit tevésébe úgyis ráér.-mosolygott rám a szőke.
Felkeltem az ágyból és elindultam a hatalmas lakásban Ashtont keresni. Nem kellett messze mennem ugyanis épp a szobájába volt és valami videó játékon játszott.

-Szia. Zavarhatok kicsit?-kérdeztem. Ashton felém fordult, megállította a játékot.
-Persze.
-Nos. Kiskoromba mindig is megszerettem volna tanulni egy csomó hangszeren. A zongora és a gitár megvan. Szeretnék dobolni is egy kicsit.
-Szívesen segíttek ha szeretnéd.-válaszolta Ash
-De nem erőltetem rád.
-Betti. Barátok vagyunk. Segíttek. Ez csak természetes. -mosolygott rám.
-És mikor kezdjük?
-Holnap délelőtt indulhatunk is.
-Rendben. Köszi. -mondtam majd el is hagytam a szobát, de szinte egyből vissza is fordultam.-Öhm.. de ugye nem kell majd aggódnom?

-Nyugi Betti.-kacsintott rám a bongyor fiú. Oké ez nem valami biztató.

Kisétáltam a szobájából majd visszamentem Hemmingshez.
Elmondtam hogy holnap reggel Ash meg is kezdi a nagy dob oktatást. Hát... kíváncsi leszek.

Reggel mikor felkeltem valami kopogott az ablakomon. Odamentem az ablak elé és kinéztem. Az eső esett. Nemár...a rossz idő általában a hangulatomat is elrontja.
Mivel hogy kint hideg van, ezért egy  kicsivel vastagabb ruhákat vettem fel, ami nálam egy hosszúnadrágot és egy pulcsit jelentett.
Az elmúlt napokban eldöntöttem, hogy meg szeretnék tanulni dobolni...mert miért ne. Ashton egyből felajánlotta a segítségét. Ezen nem is nagyon lepődtem meg. Ma megyünk is Ashtonnal a stúdióba, hogy elkezdjek dobon tanulni... Tudom, tudom, lehetne itt a lakásban is tartani az "oktatást" mivel a dob az emeleti "zene szoba" elnevezésű helyiségben van. De mivel nem hangszigetelt a helyiség, ezért a többieket biztos zavarná a bénázásom a dobokkal.

-Jó reggelt. -mentem le a konyhába ahol épp Calum próbálkozott reggelit csinálni.

-Jó reggelt. -mondták álmos hangon.

-Tényleg nem baj, hogy itt lakok nálatok? -kérdeztem és az asztalhoz ültem le.

-Hülye vagy?! -boxolt a vállamba Michael. -Én bírlak.

-De cuki vagy Michael. -öleltem meg.

-Mai program? -kérdezte Luke miközbe leűlt mellém.

-Ashtonnal megyek a stúdiótokba. Megtanít dobolni. -válaszoltam.

-ügyes leszel.

Reggeli után Ashton és én beszálltunk a kocsiba és már indultunk is. Az út csendben telt...kinéztem az ablakon és az utcákon beszélgető, sétáló embereket néztem. Épp azt néztem ahogy egy kisgyerek egy kutyát simogat mikor Ashton a lábamra tette a kezét. Felé fordultam és lelöktem magamról a kezét...

-Ne kezd már megint. -néztem rá

-Oké nyugi.-mondta nevetve....tényleg nagyon vicces. Kár hogy én nem nevetek...

-Azért megyünk ketten a stúdióba hogy te megtaníts engem dobolni. Tudod kereshettem volna egy olyan tanárt aki rendesen tart dob oktatást...de mire találnák egyet az rengeteg idő lenne és Luke is mondta hogy te majd megtanítasz dobolni...Szóval fogd vissza magad!

Bementünk a stúdióba és Ashton előre engedett a második ajtónál. Belépünk és szembe találtam magam pár gitárral, mikrofonnal, egy zongorával és középen volt a dob. Odamentem a dob mögé és leültem a mögé rakott kis puffra.

-Én nem értek hozzá. De ide nem egy kis széket szoktak tenni? -kérdeztem Ashtontól.

-De igen...csak ez kényelmesebb ha itt próbálunk. Na akkor kezdjük. -elkezdte magyarázni hogy hogyan kell fogni a dobverőket, mit üssek és egy csomó olyan dolgot amit kell csinálni dobolás közbe....

Eleinte ment...de egy idő után egyre nehezebb volt mivel a lábaimmal és a kezeimmel is mást kellett csinálni. Pedig első ránézésre könnyűnek tűnt.. -Naa...ne legyél már ennyire béna. -nevetett ki Ashton aki az egyik széken ülve figyelte a bénázásom.

-Ne szólj be! -mondtam nevetve és hozzávágtam az egyik dobverőt amit elkapott, pedig én fejbe akartam volna dobni. Ashton visszaadta a dobverőt majd a dobok mögé jött és leült mögém, így a hátam hozzáért a mellkasához a közelség miatt. A kezeit előre nyújtotta és megfogta a kezemet amibe a dobverők voltak.

-Várj segíttek. -suttogta Ashton mély hangon amitől kirázott a hideg. A kezemet fogta és úgy mutatta, hogy hogy üssem a dobot. Kicsit zavaró volt ez a közelség, ahogy a mellkasa a hátamhoz ért és ahogy előrenyúlva a kezemet fogta... -Na látod megy ez. -mondta és adott egy puszit a nyakamra amitől eléggé meglepődtem.

-Ashton. Ezt ne. -fordultam felé

-Ugyan. -legyintett. - Tudom, hogy tetszett. -mondta és közelebb hajolt, de felkeltem a kis puffról és az ajtó felé mentem.

-Most már megyek... -mondtam és kimentem a folyosóra.

-Ne haragudj. -jött utánam Ashton.
Elindultam valamerre. Most voltam itt először és el is tévedtem.Ez remek. -Várj már! Beszéljük meg! -mondta  Ashton aki még mindig engem követett.

-Nem akarok veled beszélni! -fordultam felé és egy kis raktárba értem a folyosó végén...igazából nem is néztem merre megyek.

-Pedig beszélni fogunk! -mondta és az ajtónak támaszkodott ami ez miatt becsukódott.

-Neee. -rohantam oda az ajtóhoz és rángatni kezdtem de sikertelenül...

-Szerintem beragadtunk. -jelentette ki Ashton, mintha magamtól nem vettem volna észre.

-Tényleg? -fordultam felé dühösen. -nem is gondoltam volna

-Pedig de.-mondta

-és szerinted miért?

-Honnan tudjam?

-Mert hülye voltál és meglökted az ajtót pedig ki van írva nagy betükel hogy ,,NE CSUKD BE MERT BERAGAD AZ AJTÓ!" -akadtam ki teljesen. A fejem az ajtónak támasztottam és gondolkodtam, hogy hogyan tudnánk kiszabadulni. Ashton felé fordultam, aki a földön ült és a kezében forgatott a dobverőt.

-Nem ülsz le? Itt leszünk egy darabig -nézett fel rám.

-Nem! -mondtam nem túl kedvesen. Egy darabig csak álltam az ajtó előtt, majd körbenéztem a kis raktárban és a falnak dőltem majd a földre csúsztam le. Becsuktam a szemem és próbáltam legyőzni a rám törő bezártság érzetét. Csak néztem magam elé és a levegőt is fülledtnek éreztem ezért levettem a kabátom.

-Jól vagy? -kérdezte Ashton aki velem szembe ült a földön.

-Igen csak.....csak jöhetne már valaki. -mondtam.

-Én elvagyok. -vonta meg Ash a vállát és elkezdte a dobverőkkel a földet ütni. Kivettem a zsebemből a telefont azzal a szándékkal, hogy felhívok valakit aki kiszabaditt minket...de persze nem volt térerő a telefonomon...
Felkeltem a földről és a kis polc mellé léptem. Egy csomó régi könyv, mappa és lapok porosodtak ott.Találtam egy kis csavart amit lökdösni kezdtem a polcon.

-Nem hagynád abba ezt? Nagyon idegesítő hangja van ahogy lökdösöd azt az izét a polcon! -mondta Ashton aki közbe már abbahagyta a dobolást.

-Akkor mit csináljak?!

-Mit tudom én. -nézett rám majd vigyorogni kezdett. - Abár lenne pár...-kezdte de közbeszóltam

-Ha hülyeséget akarsz mondani inkább fogd be! -szóltam rá.

-Akkor próbáld kinyitni az ajtót. -mondta Ashton nevetve.

-Már próbáltam!
Nekidőltem a falnak és csak ott álltam várva, hogy jöjjön valaki....Ezen az egy dolgon járt az agyam mikor Ashton kelt fel a földről és közelebb jött hozzám. Megállt velem szembe és a szemembe nézett. A két kezével megtámaszkodott a falnál, így elzárva tőlem a "menekülési" lehetőségeket.

-Miért vagy ilyen?-kérdezte, mikozben néhány centi volt közöttünk.

-Milyen?

-Ennyire elutasító, gonosz és még sorolhatnám.-mondta Ash

-Azért mert ha még nem tűnt volna fel én Luke-ot szeretem. Csak Őt. Persze titeket is szeretlek, de csak úgy mint egy nagyon jó barátot, vagy szinte már egy testvért. Kérlek fogadd el hogy én őt szeretem.-válaszoltam. -De te miért csinálod ezt? Nem értelek.

-Amikor először bemutatott téged Luke nekünk akkor nagyon megkedveltelek. Aranyos vagy, tetszik ahogy gondolkodsz, vicces amikor mérges vagy. Tudom, hogy nem illik ilyet tenni, főleg hogy a legjobb barátomnak vagy a barátnője, de nem tudok mit kezdeni azzal a ténnyel, hogy megőrülök érted.

-De Ash, hányszor be...-már nem tudtam befejezni amit mondtam majd Ashton megszüntette közöttünk azt a kis távolságot azzal hogy megcsókolt én hülye meg hagytam. Átkarolta a derekam és ezzel még közelebb húzott magához, már amennyire lehetséges volt ez, mivel má amúgy sem volt köztünk egy milliméternyi hely sem.

-Ashton. -szólaltam meg miután eltoltam magamtól.-Én..ezt.

-Ne haragudj de...-kezdte majd észrevette, hogy lefolyt egy könnycsepp az arcomon. -Mi a baj?

-Ezt....ezt nem lett volna szabad. Ismét. -mondtam a könnyeimet letörölve.

-Tudom de...

-Nem. Nincs de Ashton. -kezdtem dühös lenni. -Miért nem fogod már fel hogy én Luke-ot szeretem?! Nem akarom hogy egy ilyen hülyeség miatt tönkremenjen a ti barátságotok, vagy hogy a köztünk lévő barátság! Vagy valami rosszabb legyen!-mondtam.

-Sajnálom. -mondta Ashton pár perc csend után.

-Már mondtad néha. -néztem a szemébe...még mindig olyan közel volt hozzám.

-De nem ellenkeztél. -mondta vigyorogva.

-Tudom és baromira utálom magam!

-Nekem tetszett. -mondta és megint közeledett.

-Hagyd már abba! -mondtam és abban a pillanatban kitárult a raktár ajtaja és a takarítónő elég furán nézett ránk. Nem csoda, mert egy ideges lány aki épp sír és egy idétlenül vigyorgó fiú volt bent elég közel egymáshoz.

-..Ez a barom meglökte az ajtót és beragadtunk. -mondtam és ellöktem magamtól Ashtont.

-Aha...oké. -mondta mosolyogva a takarítónő.

-Köszönjük hogy kinyitotta. -mondtam és kimentem a raktárból.
Az épület kijáratához értem és indultam volna tovább mikor valaki megragadta a kezem és visszarántott...hát persze hogy Ashton.

-Mit akarsz már megint?!-fordultam felé dühösen.

-Ezt az egészet elmondod Lukenak? -kérdezte

-Nem tudom. Ashton kérlek erről ne beszéljünk többet kérlek. Ha elmondom neki akkor ti összevesztek és lesz majd az hogy azért voltunk kettesben hogy megcsaljam vagy valami. De ha nem mondom el és kiderül akkor abból is baj lesz. Felejtsd el hogy ez megtörtént, és végre keresel magadnak egy barátnőt!

-értelek.-mondta Ashton

-Te döntesz! Én legszívesebben elmondanám neki, de akkor azzal neked is ártanék. De nézd már ennyi az idő. rohannom kell.-mutattam fel a csuklómat amin nem is volt óra csak el akartam már menni Ashton közeléből....Felvettem a kabátom és inkább taxival mentem vissza. Nem akarok vele egy légtérbe lenni.