Felültem az ágyon, de Luke nem volt mellettem. Benéztem a fürdőbe de ott se volt. Kinyitottam a szoba ajtót és lentről beszélgetést hallottam. Lassan elindúltam le a lépcsőn és mikor a végéhez értem megálltam. Két ismerős hangot hallottam. Luke és Angie beszéltek valamiről. Leléptem az utolsó lépcsőfokrol is és a hang irányába mentem ami a konyhába vezetett.
Angie az asztalon űlve itta a kávét, Luke pedig vele szembe állva beszéllt valamiről. De egy hirtelen mozdulattal Angia leszállt az asztalról Luke meg magához húzta őt, majd megcsókolta. Közelebb akartam menni, de a lábaim földbe gyökereztek és éreztem ahogy könnyek áztatják az arom.

Kinyitottam a szemem és fel is ültem. A hajam a homlokomra tapadt és kicsit könnyes volt az arcom.

-Csak álom volt. -mondtam miközbe kiengedtem az eddig benttartott levegőt. Ettöl a hirtelen felriadásomtól Luke is felkelt.

-Mi a baj?-kérdezte aggódva. Nem válaszoltam csemmit, csak szorosan megöleltem. Szegény nem nagyon értette, hogy mi van velem de viszonozta az ölelést.

-Szeretlek. -mondtam még mindig őt ölelve.

-Én is szeretlek, de mond mi a baj? Kezdek megijedni. -mondta még mindig aggódva.

-Semmi. Nincs semmi csak....csak rosszat álmodtam. Ennyi. -mondtam.

-Jajj te. -bökte meg az oldalamat Luke.

-Jajj én. -mondtam nevetve, majd a két kezemmel a haja felé nyúltam amit ügyesen összekócoltam neki. A végeredményt nézve nem tudtam megszólalni, csak a könnyeim folytak a nevetéstől miközbe majdnem leestem az ágyról....ami sikerült is. A földön fetrengve már a hasamat fogtam mire sikerült lenyugodnom. Luke elég értelmes fejet vágott mikor visszaűltem az ágyra. -várj egy másodpercet. -mondtam majd a telefonomér nyúltam és lefotóztam.

Odaadtam neki a telefont, hogy tudja miért nevetek annyira. Mikor meglátta, hogy a képen hogy néz ki azzal az összek-vissza álló hajjal, ő is elnevetett.

-Hát ez....ez fantasztikus lett. -mondta nevetve, majd visszaadta a telefonom amit én a párnám alá tettem.
Gyors átöltöztem, majd a fürdőbe mentem.
Épp a fésüvel szerencsétlenkedtem mikor Luke jött be a fürdőbe.

-Had én. -mondta

-Mit te? -fordúltam felé.

-Had én csináljam a hajad. -mondta izgatottan.

-Oké. -odaadtom neki a fésüm, majd a tükör elötti kis székre űltem. A tükörbe nézve figyeltem, hogy Luke mit alkot.
Két részre szedte a hajam, majd az egészet felemelte és előre, az arcomba dobta és úgy kezdte fésülni. Vagy 20 percig az arcomba lógott a hajam, majd Luke az egészet hátra fésülte. Meglátta a hajgöndörittőt és gyors be is üzemelte.

-Vigyázz nehogy meg...-kezdtem de Luke felsikított....tök vicces hangot adott ki.

-Áááááá...ez mi ez a gyilkos dolog. -mondta.

-Szerintem azt hagyd, mielött még meghalsz. -mondtam nevetve.

-Szerintem is. -válaszolta és inkább eltette a hajgöndöríttőt. Tovább fésülte a hajam...

-Ugye marad hajam? -kérdeztem.

-Perszeeeeee...-válaszolta nevetve majd megakadt a szeme valami. Egy hajgumi volt az. Összefogta a két kezével a hajam, majd kicsit úgy is megfésűlte és összegumizta. Én azt hittem hogy késsz is ezért fel akartam kelni.. -Hova mész? Még nincs késsz.

-Ja én azt hittem. -válaszoltam és visszaültem. Luke elgondolkozott kis ideig majd megszólalt.

-Mindjárt jövök. Ne piszkáld a hajad! -mondta, majd kiment. 5 percig pakolt valamit a szobába, majd egy kendővel a kezében tért vissza. Luke feltette azt is a fejemre és még egy képet is csinált. Vagyis sok képet, mert az első  30 képen vagy nevettem vagy pedig mozogtam. De a sokadik kép lett a tökéletes.

-Fantasztikus lett. -mondtam miközbe a tükörbe néztem Luke alkotását.

-Tetszik? -kérdezte izgatottan.

-Igen. Nagyon jó lett. Köszönöm. -mondtam és megöleltem. A szemébe néztem és próbáltam normálisan nézni rá....nem ment. Olyan aranyosan nézett...-Lassan le kéne menni, nem?

-De. Nem mintha éhes lennék....de éhes vagyok. -mondta Luke nagyon értelmesen.
Lementünk a konyhába és a jókedvem egyből eltűnt. El is felejtettem, hogy ez az izé is velünk él, de szerencsére csak egy hétig. Eszembe jutott az álmom, ezért szorosan Luke mellé álltam és a derekát ölelve mentem vele....mindenhova. Nem vagyok féltékeny....dehogy.
Ez a viselkedésem Luke-nak is feltünt, aki csak mosolyogva átölelt és a hajamba puszilt. A nappaliba mentünk ahol én Luke mellé ültem, a másik oldalamon Calum, a fotelba Ashton, Mike a földre űlt a ribi...bocsánat, Angie pedig egy másik fotelba foglalt helyet. A beszélgetésre figyelet, de feltünt hogy a mellettem ülő Calum csendben van. Ez fura mert mindig beszélni szokott.

-Mi van veled Calum? -böktem meg az oldalát, ami miatt megijedt és ledobta a földre a telefonját. A többiek annyira belemerültek a beszélgetésbe, hogy ez fel se tünt nekik. Miután Calum felvette a telefonját felém fordúlt.

-Natyval írok. -mondta és felém mutatta az üzeneteket.

-Nem jön át? -kérdeztem.

-Úton van. -kacsintott és tovább írt.

-Szilvi is jön? -tettem fel a kérdést.

-Persze. -válaszolta mosolyogva Michael.
Oké ezt megbeszéltük. Visszafordúltam a többiekhez, de megakadtam valakin. Angie. Miért néz? Ne nézzen! Na oké..visszanéztem rá, de tovább bámult. Ez zavaró!

-Mond Angie, mi is a szakmád? -kérdeztem.

-Modell vagyok. Amint már mondtam azért kellett elmennem Sydneyből és New Yourk-ba költözöm. -kezdett mesélni...

-Aha....Az tök jó. -mondtam úgy mintha érdekelne.....pedig nem.

-De most egy hétre szabadságot vettem ki és gondoltam visszajövök meglátogatni titeket. -mondta tovább. De ez kit érdekel? Mert engem nem. A srácok is másrol beszéltek. Oké megkérdeztem a szakmáját, de ennyi. Az nem érdekel hogy miért jött vissza. Vagyis ha köze van Luke-hoz amiért visszajött akkor érdekel. Figyelni foglak Angie.
Miután Szilvi és Naty is megjött, már hárman kezdtük el tervezgetni Angie halálát....igazából nem. Csak gyilkos pillantással néztünk rá. A nagy nézésbe a telefonom rezgése zavart meg. Kivettem a zsebemből és megnyitottam anya üzenetét.

Anya: Igazad volt. Sajnálom

Betti: Mindig igazam van....De, miben is volt igazam??

Anya: Mindent amit apádról mondtál.

Betti: Ottvan még? Mi történt?

Anya: Még itt.

Betti: MI?!

Anya: Még nem tudja hogy tudok arról, hogy mindenról hazudott és hogy miért van itt igazából....nem azért mert annyira hiányoztunk neki.

Betti: Megijesztesz. Odamegyek!

Anya: Inkább ne.

Betti: De megyek!

Eltettem a telefont és a többiek felé fordúltam.

-Nekem el kell mennem. -mondtam és mindenki felém fordúlt.

-Baj van? -kérdezte Luke.

-Nem csak....de igen. -mondtam és már az ajtó  felé indúltam.

-Mi történt? -kérdezte az utánam siető Luke.

-Apám történt. Anya rájött, hogy igazam volt amit róla mondtam és megtudta hogy miért jött igazából ide. Nem azért mert hiányoztunk neki. -mondtam mikor már a kapun mentem ki.

-Ezt hogy érted?

-Nem tudom. -válaszoltam

-Veled menjek? -kérdezte.

-Nem kell. Nem akarom hogy belekeverjen ez a fogyatékos téged is. -mondtam majd megöleltem.

-Biztos? -kérdezte amire csak bólintottam. Luke-tól kaptam egy gyors csókot és már indúltam is. Odafelé írtam egy üzit Szilvinek, hogy figyeljék a ribit. Mondom én, hogy nem vagyok féltékeny...

Mikor az utcánkba értünk rámtört egy kisebb pánik. Nem igazán tudom hogy mire számíthatok majd. Mire gonolt anya mikor azt írta hogy ,,nem azért van itt mert annyira hiányoztunk neki..."