Álmosan ültem fel az ágyban és oldalra fordúltam, de nem volt ott Luke. Felhúztam a lábam és a fejem rá döntve próbálltam összeszedni a gondolataimat ami nagyon nehezen ment. Elvettem az asztalról a telefonom és bekapcsoltam. Rengetegszer hívott és küldött sms-t anya. Nem hívtam vissza és nem válaszoltam neki az üzenetekre....

-Jó reggelt. -jött be Luke a szobába.

-Neked is. -mondtam

-Jobban vagy már? -kérdezte mosolyogva...

-Igen....de még mindig nem hiszem el, hogy ő az. Reménykedtem hogy ha most reggel felkelek akkor az egész csak egy rossz álom volt...de nem mert ittvan. -mondtam

-Sajnos nem az volt. -ült le mellém Luke és próbált lenyugtatni. -Beszélj velük. Reggeli után hazaviszlek hogy megbeszéljétek a dolgokat.

-Mi? Nem! Én nem megyek oda vissza addig amíg az is ottvan! -mondtam

-Az? -kérdezte Luke

-Az apám.

-Ja értem....de akkor is beszélned kell velük. Lehet hogy aggódnak érted.

-Apa aggódna értem?! Jó vicc. Ő nem törődött velem soha, miért aggódna? Anya meg biztos rájött hogy ittvagyok. -válaszoltam.

-Azért szerintem beszélj velük. Hogy megnyugodjanak. -ölelt meg. -A kedvemér

-Na jó. -mondtam végül. -De csak mert szeretlek.Nagyon.
Bementem a fürdőbe és a tükörbe nézve szörnyű látvány fogadott....le se tagadhatom hogy végigsírtam az estét.

Lementünk reggelizni és addig próbáltam megfogallmazni magamban, hogy mi is lessz majd és hogy mit mondjak.
Reggeli után beszálltunk a kocsiba és elindultunk. Az út csendben telt...
Mikor megálltunk a házunk elött Luke kérdezte, hogy bejöjjön-e velem, de mondtam neki hogy ezt egyedűl akarom végigcsinálni.
Nagy levegőt vettem és lassan lenyomtam a kilincset.

-Hali. -mentem be a nappaliba ahol anyáék épp nagyon nevettek valamin. Mikor megláttak anya szemében megkönnyebülést láttam hogy nincs semmi bajom...de apám szemében dühöt vettem észre. De az utóbbi nem érdekel.

-Hól voltál? Nincs semmi bajod? Miért nem vetted fel? -jöttek anyától a kérdések.

-Lukenál. Nincs semmi. És azért nem vettem fel mert mérges voltam. -válaszoltam majd apámra néztem.

-Nem szeretném, ha még egyszer ilyet csinálnál! -mondta dühösen apa.

-mivan?! -akadtam ki ezen a mondaton. -Te ne mond meg nekem, hogy mit csináljak!

-Tudd hogy beszélsz lányom, az apád vagyok! -mondta idegesen.

-Bocs de te nem vagy az apám, mióta elhagytál minket azóta utállak. -mondtam és felmentem a szobámba. Hallottam hogy valamit még mond, de nem érdekel. Már kezdtek rendbejönni a dolgok körülöttem, erre belép Ő az életünkbe és felkavar mindent....szuper.
Kirántottam a legnagyobb táskám az ágyam alól és a szekrényem elé állva dobálni kezdtem a ruhákat a táskába. Betettem még pár könyvet, fürdős dolgokat, telefontöltőt, fülest és a laptopomat is.
Kivettem a telefont a zsebemből és már írtam is az sms-t...

BETTI: Vissza tudsz jönni?
LUKE: Baj van?
BETTI: Összevesztem még jobban apával és most összeszedtem a cuccaim és elköltözök.
LUKE: 5 perc és ott vagyok.
BETTI: Oké. Köszi

Eltettem a telefonom és a táskámat húzva magam után kimentem a szobámból, le az ajtó elé.

-Hova mész? -jött elém anya.

-Elmegyek. -vontam meg a vállam. -Hazajöttem Luke kérésére, hogy beszéljük meg a dolgokat de úgy látszik nem lehet nyugodtan beszélni. -mondta a végét apámhoz célozva.

- Ne menj el!-mondta anya könyörögve.

-Nem tudok vele egy légtérbe lenni. -mondtam és apa felé mutattam aki még mindig dühös volt, de mégis mosolygott valamin. Mintha örűlne annak hogy elmegyek, így nem tudom lebuktatni hogy átveri anyut. Aha...de attól még figyellek apa és bebizonyíttom, hogy kamuzol! Mondtam magamba és elköszöntem anyutól majd kimentem az ajtón. Luke pont akkor ért ide kocsival mikor becsuktam magam mögött az ajtót.
Kiszállt a kocsiból és hozzám futott, majd szorosan megöleltük egymást.

-Add. Beteszem a kocsiba. -vette el a nagy táskám Luke és már be is tette a csomagtartóba.

-Mondtam a többieknek hogy beköltözől-törte meg a csendet Luke.

-És mit mondtak?

-Örülnek neki....főleg Michael. Azt mondta hogy legalább lessz valaki akivel tud pizzaevő versenyt tartani. -mondta Luke nevetve.
Pár perc múlva már az új othonom kapuja elött álltam. Luke hozta a táskámat mert szenrinte nehéz volt és nem hagyta hogy én hozzam. Mikor bementünk egyszerre rohant felém Calum és Michael. Michael mikor megállt elöttem felkapott és megpörgetett, majd lerakott és Calum is megszorongatott.
Felmentünk az emeletre és Luke szobájába hagytuk a táskám. Visszamentünk a többiekhez akik a nappaliba filmet néztem. Leültem Ashton mellé, mert már csak ott volt hely...és próbáltam nézni a filmet, vagy legalább megérteni hogy miröl is szól, de ez lehetetlen volt mert Ash folyton magyarázott nekem valamit.

-Mivan? -fordultam felé.

-Tök jó hogy ideköltöztél. -mondta vigyorogva.

-Ne kezd már megint! -mondtam.

-Nyugi. -hajolt közelebb én meg autómatikusan hátráltam. Tudtam hogy nem fog megcsókolni úgy hogy a többiek is itt vannak, de azért jobb a távolság köztünk. -Nem csinálok semmit.

-Az nagyon jó lenne. -mondtam majd visszafordúltam a tv felé...
Mikor vége lett a filmnek Calum a kezébe vette a távirányíttót és megnézte, hogy máshol mik lesznek. Olvastam én is hogy milyen filmeket fognak ma leadni, mikor megakadt a szemem az eggyiken.

-Úristeeeen! -mondtam izgatottan ami miatt mindenki furán nézett rám....

-Mi az? -kérdezte Luke mosolyogva.

-Karib tenger kalózai. Imádooom. -mondtam és elkezdtem csapkodni Calumot, hogy nyomja arra. -Naaaa...nézzük azt.

-De az szar. -mondta Ashton és Calum egyszerre.

-Nem az! -mondtam...végül is a kedvenc filmemről volt szó.
Kis győzködés után nyertem és amig vártuk hogy kezdődjön a film, addig elmentünk fürdeni, enni vagy kinem mit volt kedve csinálni addig.
Fürdés után felvetem egy rövidnadrágot és egy fánk mintás felsőt és lerohantam a lépcsőn, majd be a konyhába, egyenesen Lukenak.

-Óvatosan. -mondta Luke nevetve, majd átölelt.

-Bocsi. -mondtam majd adtam egy puszit az arcára és bementünk a nappalina mert kezdődött a film....
Kényelmesen helyezkedtem el a kanapén Luke és Ashton között, ölemben tartva a nagy tál pattogatott kucoricával.. A film felénén oldalra néztem és láttam, hogy Ashton szenvedve nézi a filmet majd Calumra néztem aki az elején szintén szenvedve nézte, de minél több esemény történt a filmben annál izgatottabban néztem...

-Calum. Nem is volt olyan szörnyű film, ugye? -kérdeztem mosolyogva mikor vége lett a filmnek.

-Nem volt olyan vészes. -válaszolta Calum. -Na mentem aludni.
Calum elindúlt az emeletre és pár perc múlva Michael is közölte velünk, hogy ő is megy aludni.
Ashton, Luke és én maradtunk a nappaliba. A kínos csendben egymásra néztünk és közbe azon agyaltam, hogy mondjak e valamit vagy inkább ne. Végül úgy döntöttem, hogy én is megyek aludni...

-Én is megyek. -mondtam és elindúltam fel.
Beértem Luke szobájába és befeküdtem az ágy bal oldalára. Az oldalamra fordúlva becsukktam a szemem és igyekeztem elfelejteni a mai illetve a tegnapi napot. Pár perc múlva az ajtó csukódását hallottam és éreztem ahogy besüllyed mellettem az ágy. Tudtam, hogy Luke az....hisz ki más lenne?..
Nem nyitottam ki a szemem még akkor sem, mikor elvette az arcomra lógó tincseket és adott egy puszit a homlokomra. A másik oldalamra fordúltam, ezzel szembe kerültem vele  és az ablakon beszürődő fényben egymás szemébe néztünk..

-Minden oké? -kérdezte aggódva Luke, mikor észrevettem hogy könnyes szemekkel nézek rá.

-Köszönöm. Mindent. -mondtam halkan és közelebb húzódtam hozzá majd a mellkasába fúrtam a fejem.
Luke átölelt és úgy feküdtünk tovább.
Percekig csak csendben voltunk, de Luke törte meg elsőnek a csendet....pedig azt hittem, hogy már alszik.

-Elmondod, hogy mi volt? -kérdezte haljan.

-Veszekedés. De nem komoly. Utálom őt...nagyon! -mondtam és még közelebb húzódtam Luke-hoz.

-Nem mérgesek hogy eljöttél?

-Anya kicsit aggódik, de apám szemébe azt láttam, hogy örül annak hogy leléptem onnan. -mondtam és ismét folyni kezdtem a könnyeim.
Mivel nem tudtam aludni Luke felajánlotta, hogy énekel nekem valamit....az talán segítt.