part 30
Reggel jó érzés volt Luke karjaiban ébredni. Az ablakokon beszűrődő fény megvilágótotta az arcát. Felkönyököltem és úgy néztem ahogy alszik. Megsimogattam a haját mire ő elmosolyodott.
-Jó reggelt. -nézett rám.
-Azt hittem alszól. -mondtam
-Már fentvoltam csak aludtál és nem akartalak felkelteni. -válaszolta. -Azt vártam hogy te is felkelj.
-Éhes vagyok. -fogtam meg az épp korgó hasam. -Te nem vagy az?
-De. Menjünk le enni. -mondta
-Elöbb felöltözök. -kiszáltam az ágyból és felkaptam a ruháimat. Becsuktam magam mögött a fürdőajtót. Mivel nem volt nálam másik ruha ezért a tegnapi rövidnacit és inget vettem magamra.
Kiléptem a fürdőből és Luke akkor vette fel a farmerjét. Oda mentem hozzá és hátuljól megöleltem.
Miután felvett Luke egy felsőt is lementünk a konyhába ahol a többiek is tartózkodtak.....
-Jó reggelt. -köszöntünk nekik.
-Na, csak hogy lejöttetek. -mondta Michael.
Reggeli után kimentünk az udvarra és leültünk az árnyékba. Eszembe jutott valami amit meg is kérdeznem.....
-Michael. -néztem rá. -Hogy va.....-kezdtem de közbeszólt.
-Egy perc, csak írt Szilvi. -mondta és mosolyogva olvasta az üzenetet amire válaszol is neki. -Mit akartál kérdezni?
-Pont erről akartam, de most hogy láttom nem fontos. -mondtam mosolyogva.
Michael tovább irogatott Szilvivel és néha felnevetett egy-egy üzeneten. Kiváncsi lettem hogy miről beszélgetnek, ezét átültem Michael mellé.
-Miről beszéltek? -kérdeztem mosolyogva
-Nem mutatom meg. -tette le a telefont a fűbe.
-Na kérlek.
-A-a. -mondta nevetve majd a kezét áttette a vállamon. -Félek ha megmutatnám mikről írunk szívrohamot kapnál.
-Mér? -néztem rá, de mikor leesett nevetve megböktem az oldalát. -Fúj
Michael csak nevetett rajtam én meg inkább visszaültem a többiekhez.
Hallgattam hogy miről beszélnek, közbe megfogtam a nyakamba lógó nyakláncot és azt néztem.
-Megtudtad száríttani a hajad? -néztem Calumra.
-Igen. És bocs. -mondta nevetve
-Tudod Calum, este még úgy terveztem hogy megöllek. -mondtam neki.
-De mivel szeretsz engem nem fogsz megölni.
-Legközelebb nem az este közepén jusson eszedbe hogy hajat akarsz száríttani Luke hajszáríttójával. Vagy elég ha kopogsz. -mondtam.
Délbe bementünk a házba és miután találltunk valami ebédfélét, leültünk az asztalhoz.
Fél 2 kor Luke és én kézen fogva elindultunk hozzánk.
-Szia anya!
-Ti vagytok. Gyertek csak. -jött elénk anya.
Luke leüllt a kanapéra és miután anya is leült beszélgettni kezdtek. Én addig felmentem a szobámba átöltözni.
Mikor ez is megvolt kezembe vettem a telefonom ami már sokadszorra rezzgett.
SZILVI: Ne kapcsold be a tv-t!
BETTI: Miért?!?!?
SZILVI: Mert ne! Egész nap rólatok beszélnek a tv-ben.
BETTI: Oh! Értem. Köszi hogy szóltál.
SZILVI: Naty találta meg ezt a műsort és jobbnak láttuk ha szólunk hogy inkább ne nézz tv-t....
Eltettem a telefonom és visszamentem a nappaliba. Anya épp adott valamit Luke-nak aki kinyitotta azt a valamit és nézegetni kezdte. Várjunk csak! Anya most a kiskori képeimet mutogatta Luke-nak!?
-.....és ebben az albumban meg az általános iskolai képei vannak. -adta oda anya Luke-nak a következő albumot.
-Nemáár! Anya!!!
-Most mi van? Olyan cukik azok a képek. -mondta anya.
-Inkább ciki. -válaszoltam és leültem Luke mellé.
-Szerintem is aranyos. -nézett rám
Luke végignézte az összes képemet. Volt ott farsang, horgászós kép, vonat ablakán kinézős, lovon ülős, ló mellett álós, tengerparton a homokba ülős.........
-Ezek a képek karácsinykor készülltek.-keresett elő anya még pár képet.
-Oké anya ezeket késöbb megnézzük. Most mennünk kell. -áltam fel
-Hova mentek? -kérdezte anya
-Hát oda. -mondtam és Luke-ra néztem
-Fagyizni. -mondta Luke és mellém ált.
Becsuktam magam után az ajtót és Luke felé fordúltam.
-Ez de ciki volt. Anyának mániája, hogy mindenkinek mutogattja a régi képeimet. -mondtam
-Az nem baj. Aranyosok a képek. -ölelt át, majd elindultunk.
-Tényleg elmegyünk fagyizni? -néztem rá.
-Ha szeretnéd. Abár nekem más tervem van. -mondta. -Emlékszel mikor pár hete sms-be kérdezted hogy mit csinálok én meg azt válaszoltam hogy meglepetés?
-Igen emlékszek arra.
-Na szóval, este elmegyünk oda.
-Hova? -kérdeztem.
-Meglepetés. Nem mondom meg. -válaszolt Luke.
Elmentünk egy fagyizóba és miután kifizettük a fagyinkat tovább sétáltunk. Egy újságárusnál mentünk, mikor Luke megállt és nèzegetni kezdte a kirakott újságokat.
-Nézzük meg mit írnak rólunk. -vette le az eggyiket majd az eladóhoz lépett és kifizette.
Leültünk egy padra és belelapoztunk. Elkezdtük olvasni a cikkeket amit rólunk írtak. A képeken mond a ketten mosolyogtund, a hozzá tartozó szöveget Luke olvasta fel..........
-Ez érdekes. -mondta miután befelyezte az olvasást.
-De ennek több mint a fele nem is igaz. -mondtam még mindig az újságot nézve.
-A szerkesztők szeretik átírni a dolgokat....sajnos.-Eltettem az újságot és tovább sétáltunk.
-Szóval meglepetés.....legalább azt mond el hogy milyen helyre megyünk. Hogy tudjam, milyen ruhát vegyek fel. -néztem rá
-Valami szépet. -mondta. Luke tényleg nem akarja elmondan....
-Jajj te. -öleltem meg.
Egész délután a parkba voltunk, de fél 6 kor Luke hazakisért.....
-Hamarosan jelentkezem. -mondta.
-Várni fogom. -öleltem meg.
Bementem a házba és egyenesen a konyha felé mentem.
-Mit eszel? -ültem az asztalhoz anya mellé.
-Palacsinta. Kérsz?
-Aha. -elvettem egyet és miután megettem felmentem a szobámba.
Miután megtalálltam azt a ruhát amit kerestem a fürdőbe mentem és engedten magamnak vizet a kádba. Pár perc alatt meg is fürödtem, majd felvettem a ruhát is.....Leültem az íróasztalom melletti székre és kezembe vettem a telefonom.
Felnéztem facebookra, de szokás szerint nem történt semmi, számomra értelmes dolog....
Csengette ezért letettem az asztalomra a telefont és lerohantam a lépcsőn.
-Szia anya. Elmentem. -mondtam anyának majd becsuktam az ajtót. Egy nagy fekete autó állt a házun elött és 2 nagy darab gorilla kinézetü emberrel találtam szembe magam.
-Kérem jöjjön velünk. -mondta az eggyik mély hangon.
-Kik maguk? Én nem megyem el magukkal sehova! -mondtam dühösen, közbe kezdtem bepánikolni.
A másik nagy darab ember elém ált és felkapott. Betett a hásó ülésre majd mind a ketten előre ültek és elindította az eggyik a kocsit. -Hova visznek?Ki akarok szálni!.......
-Hamarosan kiszállhat. -mondta az eggyik.
Ez remek. Itt ülök egy kocsiba két idegennel és visznek halahova. Nekem nem itt kellene most lennem. Ezeken a gondolatokon járt az agyam mikor megállt az autó és kiszálltak az elrablóim is.
Az eggyik a hátsó ajtóhoz lépett és kinyitotta nekem az ajtót.......
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro