Ahogy ment le a nap a levegő is kezdett lehűlni, ezért összepakoltam a cuccaim és visszamentem a szobámba. Kezembe tartottam az imént elkészített rajzot és azon tanakodtam, hogy mégis hova tegyem. Az ajtóm tele volt poszterekkel, a szekrényem minden egyes részét teleragasztgattam képekkel/rajzokkal és már a falon sem volt egy szabad hely sem, kivéve az ágyam melletti fal mert oda festettem két gitárt amik keresztezik egymást. Talán nem olyan vészes ha nem látszik egy rész mert ráragasztottam a gitár sarkára. Így már teljesen betapétáztam a szobám minden részét. Tudom...beteges.
Vacsora közben anyu kitalálta hogy..az ő szavaival éljek „csajszis" napot fogunk tartani. Én csak mosolyogva bólogattam, és ettem a...mit is eszek? Valami tésztás, homáros töltött akármi volt az amit ettem.
- Drágám, hogy ízlik az étel?- nézett rám a anyu.
- Igazán finom. –nem akartam megbántani azzal ha azt mondom, hogy utálom a homárt, ezért inkább csak a tészta részt ettem meg. –Felmegyek aludni, köszönöm a vacsorát. –kezdtem mára búcsúzkodni.
- Aludj jól, holnap hosszú napunk lesz. –szólt utánam anyu.

Miután kijöttem a fürdőből egyből beestem az ágyba és el is nyomott az álom. Álmomban ismét Luke jelent meg, épp kézenfogva sétáltunk a tengerparton, majd megálltunk és Luke felém hajolt. Ekkor kinyitottam a szemem mert valaki, mégpedig anyu rázta a kezem, miszerint már fél 11 van és anyu már indulna a „csajszis" napunkat megtartani.
- Mi a...... -álmos fejjel néztem fel anyura. –Anyu, pont a legjobb résznél ébresztettél fel! Miért nem vártál még pár percet?! –motyogtam.
- Ohh.....mit álmodtál, ami ennyire jó volt? –nézett rám kíváncsian.
- Semmi, nem olyan fontos. –nyújtózkodtam egy nagyot és kipattantam az ágyból.
- 10 perc és indulunk, készülődj. –nyomott egy puszit a fejemre majd kiment a szobámból.

kikászálódtam az ágyból és egyenesen a gardróbomhoz mentem. Mikor sikerült kiválasztani, hogy mit vegyek fel (fehér rövidnadrág, fekete Green Day-es felső, ing), bevonultam a fürdőbe és próbáltam emberi képet varázsolni magamra. Miután elkészültem felkaptam a telefonomat és már indultam is le a nappaliba.

Anyuval bejártuk a várost, de szó szerint mindent megnéztünk. Elmentünk megnézni az operaházat, benéztünk pár butikba, még a cukrászdába is bementünk, miután anyu meggyőzött, hogy itt van a világ legjobb fagyija. Igaza is lett, még életembe nem ettem ilyen iszonyat jó fagyit. A nap egyre melegebben égetett ezért levettem az ingem és a derekamra kötöttem, igeen....sokkal jobb. Ezek után parkba mentünk, végre letudok ülni mert már leszakad a lábam a sok sétától.
- Nocsak kit látok, nézd csak Betti. –mutatott anyu egy hölgyre aki épp telefonált. – Ő Katy a legjobb barátom, gyere menjünk oda hozzá.
- Emili, hogy vagy? Jaj istenem de rég láttalak. A szüleid mondták hogy ideköltöztök –ölelte meg Katy anyut.
- Szia Katy, remekül vagyok, már. Ő itt a lányom Betti. –tolt Katy elé anyu.
- Szia drágám, jaj de szép nagy vagy. Emili azt mondtad hogy van egy lányod de azt sose hogy ilyen gyönyörű. Nyugodtan tegeződjünk. –ölelt meg Katy.
- Szia Katy. –viszonoztam az ölelést. Részemről enni.

Vagy egy órája már, hogy anyu és Katy beszélgetnek én meg kezdtem megszomjazni.
- Elmegyek veszek vizet. –álltam fel a padról és elindultam a kis stand felé azzal a szándékkal, hogy veszek vizet mielőtt szomjan halok ebbe a nagy melegbe, még jó hogy levettem az inget mert már rég megsültem volna.

Miután kifizettem a vizet, a felét meg is ittam majd, előhalásztam a telefonom, felmentem a közösségikre, közbe indultam volna vissza anyuékhoz, de véletlen beleütköztem valakibe és kiesett a kezemből az üveg víz és persze a telefonom, de még jó hogy van rajta tok ami ha kicsit is de legalább megvédi az esésektől. Gyorsan felkaptam a telefont az idegen pedig az üvegemet adta a kezembe, de mégis mérgesen fordult meg.
- Te nem tudsz figyel.....–fordult felém, de már nem fejezte be a mondatot.
- Ne haragudj, a telefonnal voltam elfoglalva és nem figyeltem. Még egyszer sajnálom. –néztem rá, majd hirtelen lefagytam.
- Semmi baj. A telódnak nem lett semmi baja? –érdeklődött mosolyogva
- Nem. –Az nem lehet hogy ő az. Biztos csak a melegtől beképzelem magamnak, de mégis megkérdeztem. –Te...vagy..Luke..izé.. mármint Luke Hemmings?
- Igen, én vagyok Luke izé Hemmings. -mondta nevetve.- és te pedig.? –nézett rám a gyönyörű kék szemeivel.
- Öhm...ja.. igen.. izé..Bettina Storn. –válaszoltam kicsit zavartan.
- Bettina, szép név. Örülök hogy megismertelek. –kacsintott egyet.
- ja..Én is nagyon. –mosolyogtam rá, de legszívesebben a nyakába ugranék én nem ereszteném el. –Most már mennem kell, mint látom anyu elkezdett búcsúzkodni, szóval indulunk.
- Kár. Remélem még találkozunk Bettina. –mosolygott rám.
- Igen én is remélem, csak ne menjek beléd. Vagyis izé. Érted. –amint kimondtam Luke elmosolyodott. – Hívj csak Bettinek, azt jobban szeretem. Szia Luke.
- Szia Betti. –kacsintott.
Te jó ég. Csak ne menjek beléd. Betti te teljesen hülye vagy. Ez vsak egy fiú, nem kell tőle ennyire zavarba jönni. Miket beszélek. Ő Luke Kicseszett Hemmings. Még jó hogy az ember zavarba jön tőle.

Visszaértem anyuhoz aki vigyorogva nézett rám. Elindultunk hazafelé, de még mindig nagyon örült, gondolom hogy találkozott egy régi ismerősével.
- Na jó, anyu min vigyorog egyfolytában? –kérdeztem
- Ki volt az a helyes fiú akivel beszélgettél? –nézett rám anyu.
- Ja, hogy ő........véletlen nekimentem és csak elnézést kértem. De nem olyan fontos. –Igazából baromi fontos mert ő volt Luke Hemmings. Értitek. Ő. LUKE HEMMINGS. Teljes élet nagyságban.
- Ahhaaaa.... –nézett rám anyu olyan „ gyanús vagy nekem te lány" nézéssel.