-Hányszor mondjam még hogy sajnálom?-kérdezte Ash

- Amíg azt nem mondom hogy "semmi baj"!-vágtam rá dühösen.- Szóval egy darabig még mondogathatod!

-Tudom hogy elbasztam! Sajnálom! -mondta szomorúan.

-Nézd Ashton.-mondtam majd sóhajtottam.- Nekem idő kell ehhez. Nem tudok olyan egyszerűen megbocsátani. Ez nem ilyen egyszerű. -néztem rá

-Tudom. Megértem. -mondta.- Remélem nem fogsz örökké utálni
Szomorúan néztem Ashtonra, majd a kezem rátettem az Ő kezére amit az asztalon pihentetett. Rám nézett, mire szomorúan néztem rá.

-Nem utállak. Csak.. nagyon rossz nekem, hogy ezt csinálod velem. -mondtam
••••••••••••••••••••••

Egy teljes hónap telt el azóta, hogy Ashtonnak sikerült teljesen kiakasztania. Másnap megkért, hogy beszéljünk, amit eleinte nem szerettem volna de végül "megadtam magam" és az udvaron elhelyezett padoknál leültem vele szembe. Persze leginkább Luke miatt, ugyanis Ő győzött meg, hogy beszéljek Ashtonnal. Eleinte kínos csendben ültünk, majd végül elkezdte. Vagy milliószor elmondta, hogy mennyire sajnálja és szintén milliószor bocsánatot is kért. Miután Ash elmondott mindent amit szeretett volna rám nézett, a válaszomat várva. Végül annyit mondtam, hogy nekem idő kell ehhez, hisz nagyon csalódtam benne. Nem tudok megbocsátani neki egyik napról a másikra, ez nálam nem ilyen egyszerű. Természetesen megértette a kérésem. Az elmúlt egy hónapban eleinte kínos volt ez, persze ez a többieknek is feltűnt, de Ők próbálták mindig oldani ezt a feszült helyzetet. A kapcsolatom Lukeal pedig olyan mint amilyen volt, vagy talán kicsit jobb.

  Reggel a szokásosnál is előbb keltem. Ránéztem a telefonomra és csalódottan néztem, hogy még csak 5óra. Viszont akárhogy is próbáltam, de nem tudtam elaludni mert fájt a hasam. Egy ideig forgolódtam, de ezzel csak rontottam a helyzeten mert így csak még jobban megfájdult a hasam. Inkább a hátamon fekve néztem a plafont elég sokáig.

-Jó reggelt. -ásított nagyon Luke majd beletúrt a hajába majd felült az ágyon. -Mióta vagy fent?

-5óra óta nézem a plafont és közben fogom a hasam mert nagyon fáj.-mondtam majd felültem és is, hogy egy reggeli csókkal köszöntsem, de mivel elég hírtelen keltem fel, émelyegni kezdett a gyomrom és a tegnap esti kaja elkezdett felfele jönni. A fürdőbe érve szinte egyből a wc-ben landolt a vacsorám. Szuper. A földön, a wc mellett ülve gumiztam fel egy kontyba a hajam a fejem tetejére majd Lukera néztem aki aggódva jött utánam.

-Uhh...hánytál. -állapította meg mikor Ő is bejött a fürdőbe.

-Na ne, tényleg? Fel sem tűnt!-vágtam rá egyből, majd ismét a wc-hez hajoltam.

Hát valahogy így telt a reggelem... sőt az egész délelőttöm úgy telt, hogy mindig nálam volt egy nagy tál, ha éppen hányni lenne kedvem. Szuper.
Hát akkor... jó reggelt. Ehh.