Dühösen rontottam be a házba, majd miután becsaptam magam mögött az ajtót lerúgtam magamról a cipőm, végül mint egy idegbeteg kb úgy rángattam le a kabátom magamról. Figyelmen kívül hagytam, hogy a többiek értetlenül néznek rám, majd felmentem az emeletre és becsaptam magam mögött az ajtót. A gondolataim össze-vissza kavarogtak a fejemben. Elegem van már Ashtonból! Nagyon! Oké szeretem Őt, barátként. De már idegesít, hogy nem tudja ezt felfogni! Ahhj!!!! A hajamat tépve ültem le az ágyra,majd felnéztem mert a szobába bejött Szilvi.

-Minden oké?-kérdezte miután becsukta az ajtót maga mögött.

-Annyira elegem van!-mondtam mérgesen.

-Na mi történt?-nézett rám aggódva, majd leült mellém az ágyra. Elmeséltem, hogy ez még az állatkertben kezdődött és azóta sem fejezi ezt be Ash. Azt is elmondtam hogy beszéltem egyszer erről Lukeal is. Aztán végül elmeséltem a ma történteket is.

-...és ott hagytam!-fejeztem be a "beszámolót".

-Akarod hogy megverjem!-kérdezte Szilvi mire elmosolyodtam.

-Nem kell. -sóhajtottam. -Inkább egy barátnő kellene neki, vagy pasi. Tökmindegy, valaki olyan kell neki akit annyira tudna szeretni hogy végre leszáll rólam. -mondtam

-Majd beszélek vele én is. -Mosolygott rám, majd mind a ketten a szoba ajtaja felé néztünk amit épp Luke csukott be. -Megyek is.-mondta legjobb barátnőm és már ki is ment a szobából.
  Luke aggódva nézett rám majd sóhajtott egyet, végül pedig megszólalt.

-Elmondta. -szólalt meg mire én azonnal ránéztem. -Az előbb ért haza, sajnálja amiért felidegesített téged. -mondta majd leült mellém.

-Sajnálhatja is!-vágtam rá azonnal, majd félve fordultam Lukehoz. -És te?

-Megbeszéltük. Természetesen haragszom rá amiért bepróbálkozik nálad és ugye nem ez az első ilyen. -válaszolta.-De nem vesztünk össze meg ilyenek. Csak haragszom rá most.
Hallgattam amit Luke mondott, majd megtöröltem az arcom, mert közben már sírtam. Hogy lehet Luke ennyire édes?

-Annyira sajnálom.-mondtam. Luke átkarolt és magához húzott így konkrétan a vállán sírtam.

-Nem kell. Nem tehetsz arról, hogy más is oda meg vissza van érted. -mondta nevetve, ezzel is próbálta oldani ezt a szomorú helyzetet.

-Szörnyű barátnő vagyok!-sírtam tovább.-Meg sem érdemellek.

-Na ezt fejezd be!-mondta Luke határozottan, majd eltolt magától, hogy a szemembe tudjon nézni.  -Te vagy a legjobb dolog ami életemben történt velem. Szükségem van rád. Te vagy a másik felem. El sem tudom képzelni, hogy mi lenne velem nélküled! -mondta Luke mire én ismét sírni kezdtem, Ő pedig letörölte a könnyeim.-Nagyon szeretlek!

-Én is szeretlek! Nagyon!-mondta majd az utolsó könnycseppet is letöröltem az arcomról és hagytam, hogy Luke megcsókoljon.