Végre elérkezett a munkába állás ideje. A szüleim már sokat nyaggattak, hogy ideje végre a saját lábamra állnom, szóval megtettem. Beküldtem a jelentkezésemet egy étterembe, ugyanis mindig arra vágytam, hogy szakács lehessek. Most pedig végre elérkezett a nap, hogy valóra váltsam az álmomat. Izgatottan vártam a levélre, az otthonom kényelmében. Egy velem egyidős fiú, Shohei is velem él, így kevesebb pénzt kell fizessek, ráadásul még jó társaság is, szóval semmi gondom nincs vele.

- Atsuya ne türelmetlenkedj már, előbb úgysem kapod meg a  levelet! - szólt rám Shohei, ugyanis biztos idegesítettem őt a láb dobogásommal.

- Én ezt értem de akkor se tudok tűkön ülni. Mi van, ha elkeveredett valahol és valaki más kapta meg azt a levelet? Akkor lőttek az éttermi melónak! - szerencsére már tényleg nem kellett sokáig várnom, ugyanis megérkezett a válasz. A levélben azt írták, hogy találkozzunk egy a házamhoz közeli helyen. Hogy pontosan hol azt nem akarták elmondani. Nos, ezt elég különösnek tartottam, tekintve, hogy általában a munkahelyen, vagy valami csicsás helyen van a találka, az én esetemben viszont egy love hotel kellős közepén. Hogy miért is, azt nem tudom. Ott doboltam a recepciós pultnál, mire megjelent mögöttem, egy magas fekete hajú, az anyámmal közel egyidős nő.

- Te vagy Kiryu Atsuya? - kérdezte tőlem, mire bólintottam egyet. - Remek, akkor mondanám is az első feladatot. Ő itt Hisashi Megumi, végzős egyetemista! - mutatott fel egy képet egy állig érő barna hajú lányról. Na hát ezt még inkább furcsálltam, ugyanis kétlem hogy ennek bármi köze is van egy szakács munkához.

- Ez remek, de én a szakács munkára jelentkeznék, ez pedig kétlem, hogy az lenne!

- Ki beszélt itt főzésről? Megkaptuk a jelentkezésedet, mert jelentkeztél szerelmi tanácsadónak! - hogy minek? Hiszen még nem is volt barátnőm. Igaz ez elég kínos, de akkor is.

- Hiszen nem is ennek jelentkeztem, hanem szakácsnak!

- Az már mindegy. Szóval a feladatod, hogy összehozd ezt a lányt, egy sráccal, akit először meglátsz az ünnepségen! A szükséges infókat később megtudod! Tessék erre szükséged lesz! - erre a kezembe nyomott egy talárt, meg egy kalapot amiket a diploma átvételekor szoktak használni. Hát ez csúcs, én egy normális munkát akartam, erre tessék! Nos, ha már így jártam, akkor igyekszek a legtöbbet kihozni magamból.