,,Mindig lesz egy titok"

- Kettesben, Éberkóma (Mindenki)

♪♪♪

Visszafojtott lélegzettel vártam, hogy vajon majd mit mondanak. Tippelni se tudtam arra hogy mit gondolhatnak mert az arckifejezésük nem árult el semmit. Végül a mentorom kezdett bele, mikor elmúlt a tapsolás.

- Hát Y/N, először is azzal kezdeném hogy ez jobb volt mint a múltkori – mosolygott, mire a közönség tapsolni kezdett. Mikor elhalkultak, Miló folytatta – Minden hang a helyén volt, és most felszabadultabbnak is láttalak, mint az előző adásban. Akkor nagyon izgultál? – kérdezte.

- Igen – feleltem.

- És most nem?

- Most nem – mosolyogtam.

- Ennek nagyon örülök. Nagyon jó volt, szerintem megérdemli a továbbjutást, ha engem kérdeztek – mondta laza vigyorral az arcán, mire a közönség fütyülve tapsolni kezdett. Ezek után Laci kezdett el beszélni.

- Azt azért én is megemlíteném hogy tényleg jobb volt mint az előző, kifejezetten tetszett, és alig hallottam bármiféle csúszást is. És meg kell mondanom, sokat fejlődtél ebben a pár hétben. És annak is örülök hogy Peterpost és Leo helyett téged hozott Milán. Ez a produkció most kifejezetten tetszett, bár még mindig van hova fejlődni, de tetszett – mondta, majd a nézők megint tapsolni kezdtek. Elmosolyodtam én is. Laci ma jó hangulatban van. Andire néztem, aki megköszörülte a torkát.

- Szerintem ez egy nagyon de nagyon jó produkció volt. Még azt is meg merem kockáztatni hogy ez a produkció tetszett a legjobban eddig a mai napon. És egyébként, mivel Nóri kiesett, amit egy kicsit sajnálok, de ettől függetlenül Y/N lett az X-faktor 12.évadának női győztese! – állt fel a helyéről Andi, belekezdve a tapsba, mire az épületben ülők is követték a példáját és egyben a mentorok is. Az egész épület engem tapsolt.

Tényleg...már győztes vagyok.

Ez megint mosolyt csalt az arcomra.

Mikor leültek a mentorok és a nézők is abbahagyták a tapsolást, majd Majka kezdett el beszélni.

- Hát drágám, az én véleményem szerint, nekem ez tetszett a legjobban, amit te most előadtál – felelte mosollyal az arcán, de Milán félbeszakította.

- Na, na, na, azért ne dönts el előre mindent. Még nem láttad a második produkciót. A próbákon az sokkal jobban átjött mint ez. Lesznek még itt meglepetések, Majeszom.

- Ugyanezt elmondhatom az Éberkómával is, viszont, ahogyan a Nagy könyvben megvan írva, a nézők döntenek arról, hogy ki jut tovább. De ha engem kérdeztek, szerintem ez a produkció megérdemel egy továbbjutást. Nem találtam benne hibákat, elcsúszás se volt és rendesen élveztem is. És én is ugyanazt mondom, mint a Laci, hogy ebben az időben rengeteget, de rengeteget fejlődtél. Emiatt jár a taps – kezdett el tapsolni, és máma már századszorra, a közönség is ugyanazt tette. Mikor elmúlt a taps, nem néztem oda, de éreztem magam mellett a két műsorvezetőt.

- Szóval, akkor, kedves mentorok, köszönjük a véleményeiteket – felelte a bal oldalamon álló Dávid hirtelen, mire én úgy megijedtem, hogy úgy tűnhetett külső szemszögből, mintha megrázott volna engem az áram. Ezt a műsorvezető is észrevette, és zavartan mosolyogva rám nézett.

- Megijedtél a hangomtól? – kérdezte, miközben ezeket a mikrofonba mondta.

- Egy kicsit, igen – mondtam.

- Látod Dávid, ilyen ijesztő vagy! Nem csodálom hogy ő is megijedt tőled mikor reggel én is majd felugrottam a fejedtől – szólt Joci is, mire az egész közönség elkezdett nevetni, beleértve a mentorokat is, és én is.

- Azért annyira nem, valld be Józsikám – nézett rá Dávid Jocira.

- De igen Millerke, te vagy az X-faktor mumusa – szólalt meg hátul az Éberkóma mentora, mire Dávidból is kitört a nevetés.

- Jól van, jól van...na de visszatérve a témára, a színpadon, Y/N Y/S! – mondta a közönségnek, majd taps kíséretében lementem a lépcsőről, vissza a többieknek. Benyitottam a várakozóba, ahol engem is ugyanúgy tapssal fogadtak a versenytársaim, mint ahogyan a többieket is. Az öt fiú a sarokban felállt és odajöttek hozzám. Mind az öten mosolyogtak.

- Hallod, ez elképesztő volt! – vigyorgott Stinky.

- Mondtam hogy Majesz papa bír téged – dörzsölte meg a hajamat AW, mintha a kishúga lennék. Hiába ő a legalacsonyabb a srácok közül, még nálam is egy pár centivel magasabb.

- Ehh, még Laci szívébe is beloptad magad, így kell ezt! – veregette meg a vállamat Wimmr.

- Bemanifesztáltam a sikeredet, úgyhogy nekem köszönheted – mutatott magára vigyorogva Gergi, én meg csak nevetve forgattam a szemem.

- Nagyon ügyes voltál, büszke vagyok rád – mosolygott rám Sxul. Felnéztem rá, és viszonoztam a mosolyát. A barna szemei is boldogan csillogtak, és ez még jobban mosolyt csalt az arcomra.

- Köszönöm. Egyébként, most szünet van? – kérdeztem, miközben néztem a fel-felálló versenyzőket, akik egyesével mentek ki az ajtón.

- Igen. Utána jön a továbbjutók kihirdetése – felelte Sxul, miközben ő is nézte az elmenő tömeget,

- Akkor van idő egy kis szusszanásra – fújtam ki a levegőt. Már most elfáradtam. Lehet azért mert reggeltől csak gyakoroltam. Mondjuk ez már mindennapos.

- Menjünk ki egy kicsit, kérjünk valamit inni- közölte Sxul a többiekkel és megsimogatta a hátamat. Az érintése még mindig bizsergő hatással van rám, hiába megszokott már egy kicsit. Kimentünk mind a hatan az ajtón, és szembe találkoztunk a táncosokkal, azon belül, pedig Flórával és Szandival. Közelről alig ismertem meg egyikőjüket sem, mert egy tonnányi smink volt rajtuk, de ikonikus és egyben hasonló mosolyuk miatt kicsit könnyebb volt.

- Sziasztok! – mosolyogtam rájuk, és megöleltem őket.

- Nagyon jó voltál – ölelt vissza Szandi.

- Láttátok? – kérdeztem.

- Igen. Nálunk is van TV. De tényleg nagyon ügyes voltál – mondta a mellette álló ikertesója.

- Köszönöm. Ti is jösztök innit kérni?- érdeklődtem.

- Nem, mi most megyünk vissza a táncosokhoz – mutatott Szandi a mi várakozó szobánkkal majdnem szemben álló ajtóra.

- Akkor úgymond majdnem mellettünk vagytok – jelentettem ki.

- Igen. Viszont mi megyünk, mert így is várják már a kaját az embikék – emelte fel a jobb kezét, amiben egy zacskót tartott, tele péksütikkel.

- Rendicsek, sziasztok! – köszöntem el tőlük, és mentem volna tovább a fiúkkal, viszont ők már jóval előttem jártak. Belegyorsítottam a lépteimbe, míg végül útol értem őket. Egy kicsit meglöktem az előttem álló Wimmr hátát, hogy azért észre is vegyenek, ami sikerült is.

- Hát te meg hol voltál? Azt hittük mögöttünk jössz – felelte.

- Csak köszöntem Flóráéknak. De itt vagyok, szóval mostmár megvan a teljes létszám – mosolyogtam, majd tovább mentünk. Hamar az előtérhez értünk, viszont ott már voltak páran a nézők között is. Ott pár fiatalabb lány felsikított mikor meglátták a srácokat és a szüleiket otthagyva, kiléptek a sorból és odarohantak a fiúkhoz.

- Úristeen, kaphatunk egy képet? – kérdezte az egyik lány, aki lehetett kb vagy 14 éves, a hangja alapján.

- Persze – mondták mosolyogva és mindannyian beálltak valamilyen pózba. Mikor ellőtték a képet, a lányok megköszönték, de már mentek volna vissza, mikor megláttak engem is.

- Y/N, atya ég, tőled is kérhetünk? – kérdezte most viszont a másik lány. Kicsit meglepődtem de valami jóleső belső érzés áradt szét bennem. Mosolyra húzodtak az ajkaim.

- Igen – feleltem, majd mi is beálltunk a képre. Én álltam a két leányzó között, mosolyogva. Ellőtték a képet, és megköszönve visszamentek a szüleikhez. Én, és az Éberkóma egymásra néztünk.

- Nagyon kis aranyosak – mosolygott Gergi.

- Igen – értettem vele egyet, majd mi is beálltunk a sorba. Nem sokáig vártunk, mert nem álltak előttünk sokan. Egybe fizettünk, hat üveg vizet. Mikor megkaptuk őket, kiléptünk a sorból. Stinky azonnal felbontotta, és úgy kezdte inni, mint valami vadállat aki már egy éve nem jutott italhoz.

- Jesszusom, lassabban, haver – szólt rá Sxul, majd egyik pillanatról a másikra, Stinky-t már csak köhécselni láttuk.
- Félhre nyelhtem – ütögette a mellkasát, miközben köhögött. Gergi a srác mögé állt, és elkezdte ütögetni a hátát. Már az első ütésnél drága Büdösünk a földet csókolta.

- Na, mostmár jól vagy? – kérdezte Gergi a haverjától, bár nem tudta titkolni a vigyorát.

- Ja –mutatott egy like-ot, majd mindannyian felnevettünk. Feltápászkodott a földről, és indultunk vissza a várakozóba. Én álltam hátul, Sxullal együtt. Éreztem hogy engem bámul, mire kíváncsian én is felé pillantottam.

- Mondjad Sxulga, érzem hogy valamit nagyon akarsz mondani – néztem rá ,,úgysem titkolhatod" pillantással.

- Semmi csak...olyan szép vagy – mondta ki. Éreztem hogy felforrósodik az arcom és elpirulok. Legszívesebben arcon csókoltam volna őt, de nem lehetett, mert publikus helyen voltunk. És ha megtudják...

- Mi az? Olyan csendben vagy – felelte halkan Sxul, és megállt előttem.

- Ja nem semmi. Nincs semmi bajom – tiltakoztam hevesen. Ez volt az igazság. Vagyis nem teljesen. Kicsit zavart hogy mindenki előtt titkolni kell ezt az egész dolgot én és Sxul között, de azt sem akartam hogy megtudják. Erről szólna már csak az egész X-faktor és minden egyes lépésünket követnék. A versenyzők úgyse mondják el senkiek, ahogyan a mentorok sem, de a Szépréthy Roland féle interjúvolók könnyen elterjeszthetik a neten.

- Az a baj hogy tettetnünk kell a sajtónak hogy csak barátok vagyunk? – suttogta.

- Esküszöm a gondolataimban olvasol – dőltem a falhoz, miközben mélyen a szemébe sötétbarna szemeibe néztem, amik úgyszintén az enyémet fürkészték.

- De...ez nagyon zavar téged? – kérdezte.

- Nem, nem csak...még meg sem foghatom a kezed mások előtt. Csak tudod, hiába szeretném, azt nem akarom hogy az egész X csak arról szóljon hogy mi ketten... - hagytam befejezetlenül a mondatot, mert úgyis tudta mire gondolok.

- Igen. Hidd el, kitalálunk valamit, Senorita. Okés?

- Okés – egyeztem bele, majd egy kicsit tovább tartottunk a szemkontaktust, mint ahogyan az megengedett lett volna itt, az X folyosóján. Túlságosan belemerültünk a pillanatba, mert hirtelen azt hittem hogy meg fog csókolni, mert a lehelete már a bőrömet súrolta. Mikor rájöttünk hogy mit csinálunk, inkább eltávolodtunk egymástól. Nem, publikus helyen nem.

- Nem most – néztem le a földre, kicsit kínosan érezve magam. Az egész helyzet most tök furcsa volt.

- Nem most – ismételte el. Ő is kínosan érezhette magát emiatt, de végül visszanézett rám – Menjünk – felelte én pedig bólintottam és követtem őt. A másik négy fiú már előrébb járt, de megálltak egy kicsit messzebb, vagyis megvártak minket. Miközben hozzájuk igyekeztünk, valaki visszahúzta a karomat. Elsőnek azt hittem Sxul az, de nagyot tévedtem.

- Bocsi Y/N, tudjuk hogy mindjárt kezdődik de még gyorsan feltennénk neked pár kérdést – mondta az arcomba mászva Szépréthy Roli. Közben a haverja a telefon kamerájával jött utána, vagyis ez mind élőben ment.

- Tehát. Te is úgy érzed hogy sokat fejlődtél ez idő alatt? – kérdezte.

- Öhm, hát, tulajdonképpen igen. Úgy érzem én is, ahogyan azt a mentorok elmondták – mondtam, de közben hevesen vert a szívem. Csak ne kérdezzen semmi olyat, és hagy mehessek tovább az utamra.

- Igen, azért a múltkorihoz képest elég jó volt. Apropó múltkori, az igaz hogy te együtt vagy az egyik Éberkómás taggal? Múltkor valami ilyesmit láttunk a parkolóban, de szeretnénk ha a te szádból hallanánk az igazságot – vigyorgott. Csodás, már csak ez hiányzott. Az ilyen interjúsoknak az „igazság" az az egyetértést jelenti, nem pedig a rendes igazságot. Arra a parkolós esetre gondol, mikor live után a parkolóba mentem Sxulhoz

- Nem, szerintem csak összekevertetek valakivel. Nem vagyok együtt egyikőjükkel sem – tagadtam le.

- Aha, uhum, értjük – kacsintott egyet Roland, majd visszafordult a nézőkhöz – Y/N a kis titkolózós, mi?

A szívem a torkomban dobogott. Éreztem hogy a kamera mögött álló srácoknál is ugyanez a helyzet.

- Ez az igazság, nem tudok erre mást mondani – mondtam letudóan, de Roli már rém se figyelt, mert addigra már lenyomták a live-ot és mentek vissza a helyükre. Ijedt tekintettel néztem vissza a srácokra. Sxul arca is ugyanezt árulta el, hogy ő is megijedt, a többiek meg csak álltak ott idegesen.

- Hát ez... - kezdett bele Stinky, de nem tudta tovább mondani.

- Az a parkolós eset? – kérdezte Sxul.

- Igen. Ajj, most tényleg erről fog szólni az egész – fogtam a fejem.

- Hé, hé, gyerekek. Letagadtad, szóval nem derült ki ebből semmi. A nézők nem tudnak semmiről – nyugtatgatott minket AW.

- Jó, jó, oké. Nyugalom – fújtam ki lassan a levegőt – Menjünk vissza, szerintem pár perc és kezdődik – mondtam nekik, mire ők bólogattak és visszamentünk a várakozóba. Már ott ült mindenki, a versenyzők közül, és pont akkor szólt be egy X-faktoros hogy kezdődik az eredményhirdetés, és hogy mindenki készülődjön. Leültünk a helyünkre és ott vártuk, mikor szólítanak majd minket. A reklám lement és be is jött a TV-n a stúdió képe. Miller Dávid és Pápai Joci már el is kezdték felkonferálni a mentorokat a versenyzőikkel együtt. Mindenki kiment várakozóból és a színpad mögött megállt a mentorával. Én és Krisztián. Milán mellett álltunk meg.

- Na, izgultok? – kérdezte.

- Egy kicsit – vallottam be.

- Én nem, én csak várom – mondta Krisztián.

- Ügyesek voltatok, továbbjuttok – bíztatgatott minket a mentorunk, majd kimondta Dávid a nevünket.

- Valkusz Milán és versenyzői: Fehér Krisztián és Y/N Y/S! – mondta Dávid, majd kiléptünk a színpadra. Már ott álltak Majkáék és Laciék. Andi pedig egyedül ült ott a mentorszékben minket figyelve.

- Akkor kezdődjön. Az első, aki továbbjut... - kezdett bele Dávid, majd pár másodperc után a hatás miatt, ki is mondta a nevet – Fehér Krisztián! –felelte, mire a mellettem álló srác elkezdett ugrándozni és odament a színpad végére, továbbjutottként.

- Aztán, aki ott lehet velünk a következő körben... az Sárközi Roland! – mondta Joci, mire Laci boldogan megölelte mentoráltját. Azt hittem most jobban izgulni fogok, de nem. Még mindig nem annyira, mint az eddigi adásokban.

- A következő továbbjutóink az Éberkóma! – közölte a nézőkkel Dávid. Mosolyogva tapsoltam a fiúknak, akik boldogan mentek oda a továbbjutottakhoz. Én már annak is örültem hogy ők továbbjutottak a következő fordulóba.

- Aki pedig még továbbjutott... - kezdte Joci. Már csak ketten juthattak tovább és én voltam itt a mentorommal, Bence és Sanyi. Hármónk közül dőlt el hogy ki jut tovább – Az Y/N Y/S! – mondta ki a nevemet a műsorvezető, mire szélesen elmosolyodtam. A közönség tapsolni kezdett és Milán is szorosan megölelt. Hatalmas mosollyal az arcomon mentem oda a továbbjutott versenyzőkhöz.

- És végül Toldi Sándor! – hallottam meg mögöttem Dávid hangját, mikor odaértem a többiekhez. Boldogan jött oda hozzánk Sanyi, viszont ez azt is jelentette hogy Bence esik most ki. Az arcan keserédes mosoly ült ki. Nagyon sajnáltam, mert szerintem megérdemelte volna a továbbjutást. Mondjuk mindenki, aki olyan tehetséges mint a versenyzőtársaim.

- Így hát, Bence az, aki már nem lehet velünk a következő körben – nézett rá Dávid, mire Bence bólogatott – Menj, köszönj el a többektől, és szép volt! Egy nagy tapsot Bencének! – mondta Dávid a közönségnek, miközben Bence odajött tőlünk elköszönni.

- Jó voltál haver, ne szomorkodj – vigasztalta AW, őt.

- Megérdemelted volna – mondta neki Krisztián is.

- Nem baj, azért köszönöm a sok támogatást – nézett ránk boci szemekkel, csak ezek a boci szemek szomorúak voltak. Közben, a mentorok odaszóltak nekünk hogy menjünk le, mert kezdődik a következő kör, úgyhogy mindannyian csoportostul elhagytuk a színpadot.

Kezdődik a második kör.

Ami már a tényleges továbbjutásért küzdő harc lesz.

♪♪♪

Megérkezett a kövi fejezet!

Most hála a jó égnek, jutott időm írni, úgyhogy remélem tetszik<33 
Közben, elkezdtünk egy másik könyvet is a KomcsisGyerekek profilon, a Szavak nélkülbe, ami szintén egy Éberkóma ff, szóval ha van időtök, lessetek bele! <3

Megpróbálok hamar jönni a kövivel<33