Talán...féltékenység?
,,Most csak kattogok éppen, amikor akarok"
- Nem is ez a lényeg, Éberkóma (Sxul szövege)
♪♪♪
Ősz van. És suli is.
Hogy mik történtek a székes feladat óta?
Nos, egyre szürkebbek lettek a napok így hogy nem folytathatom tovább. Még mindig fáj hogy ez lett a vége. Hogy így vége. Így nyár végén nem is voltam sehol, csak a barátnőim próbáltak elszórakoztatni a lakásunkban, hogy ne legyek mindig magam alatt és ne vágjak mindig életkedvtelen pofát. Így csak ebből álltak a napjaim: felkeltem, ettem, tévéztem, aludtam, felkeltem, telefonoztam és aludtam. Tudom, eléggé fos megjelenés, de nagyon fájt az hogy kiestem.
Egyetlen dolog színesítette a napjaimat. Vagyis inkább öt személy. Egy srác. Tényleg betartották azt amit ígértek. Mindennap átjönnek hozzám, ha úgy van akkor csak egy kicsit de minimum eljönnek. Mindig kérdezik hogy vagyok, hoznak nekem kaját és mutatnak a próbákról videókat. Leginkább annak örülök hogy Sxul is itt van. Ő kicsivel gyakrabban jön át mint a fiúk. Naponta kétszer is. Néha csak beköszön, néha viszont órákig itt marad. Tegnap is átjött. Kb egy fél órát maradt itt mert iszonyatosan fáradt volt a sok zenélés miatt. De itt maradt csak hogy felvidítson.
A sulitáskámba pakolászva gondolkoztam e rajta hogy mit is érzek iránta. Bonyolult, az igaz. Amikor rágondolok olyan...szívmelengető érzés. Olyan...nem is tudom mi de jó.
Talán......
Sz...
Biztos nem.
Na jó, inkább megkérdezek valakit, hogy ez mégis mi a csuda.
Abbahagytam a pakolást és átmentem Flórához. Ő szereti a könyveket és ő tudja a legjobban, hogy mi ez is pontosan.
Bekopogtam a szobának az ajtaján. Egyből kinyitotta.
- Szia I/N. Még pakolok de bejöhetsz - köszönt és beengedett.
- Köszi -csuktam magamra az ajtót - Szóval, lenne hozzád egy kérdésem.
- Igen? - kérdezte mosolyogva.
- Öhm...ehhez le kell ülni - ültem le az ágyra mire ő csak furán nézett és abbahagyta a pakolást.
- Tyűha, akkor tényleg fontos lehet ha még le is kell ülni hozzá. Amikor nagyon fontos dolgokról van szó akkor mindig le kell ülni ahhoz, hogy rendesen megbeszéljük. Még időben vagyunk szóval - nézett fel az órára majd leült mellém az ágyra - Hallgatlak.
Majd belekezdtem.
- Így... Képbe vagy a könyvekkel, igaz? Leginkább a romantikus könyveket szereted.
- Igen de...ez miért olyan fontos.
- Igazából csak annyi - tűrtem hátra a hajamat majd ránéztem - Hogy milyen az amikor egy karakter szerelmes? Mit érez? Mik a jelei?
Meglepődött fejet vágott és hátrahőkölt. Visszaült majd mosolygott.
- Amikor egy karakter szerelmes akkor nem tud nem gondolni a másik szereplőre, pillangókat érez a hasában és hevesen dobog a szíve amikor meglátja. Röviden ezek.
- Pillangók?
- Igen. Persze, nem igaziak hanem csak átvitt értelemben.
- És...mi az amikor...amikor mondjuk azt a karaktert akibe szerelmes egy másik emberrel látja meg?
- Jaa az féltékenység. Szintén plusz csomagként társul a szerelemhez. De miért kérdezel ilyeneket? - kérdezte felvont szemöldökkel.
- Te...már éreztél ilyet? - át a két lábamat felültem.
- A legtöbb az - mosolygott. Egyből felkeltette az érdeklődésemet.
- Kicsoda? Mi? Ki? Mióta? Hol? KI? -kérdeztem hevesen a kíváncsiságtól. Ő csak kuncogott majd rám nézett.
- Dávid.
- Milyen Dávid? Nincs is olyan ismerősünk - ráncoltam a szemöldökömet majd visszanéztem rá. Ő csak vigyorogva nézett rám és akkor már rájöttem, hogy melyik Dávid.
- Ezt nem mondod komolyan. Komolyan a műsorvezetővel találkozgatsz? Mindent hallani szeretnék. Hogy volt, mikor és hogyan - álltam neki.
- Egy: nem lehet mert suliba kell menni. Kettő: inkább rád vagyok kíváncsi. Miért kérdeztél tőlem ilyeneket? Előlem nem lehet titkolni semmit. Hallgatlak -utasított vigyorogva.
- Hát...
- A fiúk közül, ugye?
- hát hát...
- Sxul, mi?
Ekkor csak nagy szemekkel néztem rá és a szemöldökömet ráncoltam. Ő csak elégedetten vigyorgott és megvonta a vállát.
- Hidd el, már a válogatóban figyeltem az apró jeleket.
- De ez szerelem, Flóra? Még sosem éreztem ilyet és nagyon új. Ijesztő de jó is. Mégis félek tőle - néztem rá.
- Ez normális. legalábbis nálad. Hisz te ilyen vagy. És igen, ez szerelem kedves barátosném. Átszúrta a szívedet Cupido a nyilával - fogta meg a két kezemet és mosolygott.
- Csak...Lujza...ő is?
A mosolya lehervadt az arcáról.
-Azt hiszem igen. Ő is és te is.
Felsóhajtottam.
- Ez szar hogy egy fiú miatt kezd egyre csak romlani a nővérem közti kapcsolat így ő nem is tud róla - fogtam a fejem.
- Lehet hogy ennek tényleg rossz vége lesz. Sőt, biztos. Egy nap úgyis kiderül. De megoldódik - mondta majd hirtelen bejött Lujza az ajtón. Azt hittem sokkot kaptam. Ugye nem hallott semmit?
- Mire vártok még, indulás! - mosolygott majd kislisszolt a szobából - Ó, várj várj - jött vissza hátrafelé a szobába és rám nézett - Y/N ma...jönnek a fiúk?
- Azt hiszem igen - néztem rá megint. Féltékenység...rossz útmutató.
- Köszi hugica - mosolygott és dalolászva indiánszökdelve ment ki a szobából. Úgy tűnik ezzel a hírrel felvidítottam a napját. Megéreztem magamon Flóra tekintetét, de nem néztem rá.
- Hát ez jobban mint gondoltam - feleltem.
- Csak nyugi. Lujza jó fej de én neked szurkolok. És suli után elmondok mindent rólam és Dávidról, oksi? Na de menjünk - állt fel és felvette a táskáját.
- Köszönöm. Imádlak - öleltem majd gyorsan visszamentem a szobámba. Felvettem a táskámat majd megnéztem magamat a tükörben. Oké, szükségan nézek ki. Így elindulhatok.
Kimentünk a kocsihoz és mindannyian beültünk. Szokásosan Szandi vezetett, Flóra ült mellette, én a bal oldalon, Lujza pedig mellettem.
- Na induljunk szenvedés útján tovább. Go to the suli - állt át Szandi hunglish-be (magyar/angol egybe aki esetleg nem tudná)
Beindította az autót mire felhangzott a motor hangja. Kinyitottunk a kaput és elindultunk. Kicsivel messzebb lakunk a sulitól de még így is odaértünk. Még nem voltak olyan sokan. Még át kell állnunk a koránkelésekhez. Mondjuk nem volt olyan nehéz, hogy nekem Augusztus közepéig hat órakkor kellett kelni az X-faktornál. De már ez sincs így.
Hamar találtunk parkolóhelyet is így gyorsan leparkoltunk, kiszálltunk a kocsiból és a suli bejárata felé indultunk. Már egy hete hogy tart a suli és most szobaton vetítették az X-nek a legelső válogatóját 7-én. Meg is néztem és benne is voltam. ezt nem énekeltem ott olyan rosszul. Nem mutatták meg az egész előadásomat, de a nagyját igen.
Beléptünk a suli kapuján. Mindenki úgy nézett ránk, mintha még nem láttak volna embert. Mi az? Szandi este kifestette az arcomat amikor én aludtam csak én voltam olyan vak hogy nem vettem észre és rajtam maradt? Vagy rosszul áll a hajam? Vagy mi van?
Az egyik srác a 10.-ből odafutott hozzánk. Elsőnek azt hittem Lujzához fut mert Lujza csapattársa a srác tesója de a fiú rám nézett és megállt előttem.
- Szia I/N. Csak annyit szerettem volna mondani, hogy...az én nevem Marci és láttam az X-faktort. Csodásan énekeltél. És hogy már régóta tetszel...és nagyon szép hangod van...és
Csak csodálkozva néztem a fiúra. Teljesen összezavarodtam.
Szandi lépett elém.
- Bocsi öcskös de majd ezt máskor megbeszéled vele, most órára indulunk - állt elém a szőke hajú lány és elhúzott onnan majd mentünk a termünk felé.
- Ez meg mi a franc volt? - kérdeztem a többiektől összevont szemöldökkel. Ők csak széttárták a kezüket jelezve azt hogy tippjük sincs. Aztán megint megrohamoztak. Egy csomó ember kért képet, autógrammot és kérdezősködtek. Totál lefagytam, nem tudtam reagálni semmire, alig tudtam beérni a terembe. A lányoknak kellett eltakarítani azt a sok embert aki engem lerohant.
Kisebb-nagyobb sikerekkel de beértem az órára. Ott sem volt jobb a helyzet. A lány osztálytársaim mind összeszűkült szemmel méregettek (kivéve Flóráék) a fiúk pedig szintén kérdezősködtek. Még sosem vártam ennyire a becsengőt mint most. Nem szokásom középpontban lenni.
Eltelt három óra a napból de még mindig csak jönnek az emberek, jönnek és jönnek. Nem állok másból csak elmondom a tapasztalataimat a többieknek, az énekkaros lányokat biztatgatom hogy jelentkezzenek hiába nehéz is, képeket készítek emberekkel és stb. Vajon ilyen lehet híresnek lenni? Egyébként nem rossz csak úgy érzem hogy nincs egy perc nyugtom se mert mindenki követ. Hála istennek itt vannak a csajok úgyhogy ők még helyettem is eltakarítják a többieket.
Hatodik óra után bementünk az ebédlőbe. Baromi hosszú sor állt, de olyan hogy még a kijáratig is álltak diákok az ebédre várva.
- Na ez csodálatos - forgatta a szemeit Szandi. Amikor ő megszólalt a sorban állók ezt meghallották és hátranéztek. Előre engedtek minket. Na ez lepett meg a legjobban. Addig addig engedtek minket előrébb hogy két perc alatt már a pult előtt álltunk az ebédünkre várva.
- Tudod, talán nem is rossz hogy ennyire híres lettél. Legalább hamarabb megkapjuk a kaját - suttogta Lujza mire én csak vállat vontam.
- Nem rossz de másból sem állnak a szüneteim csak autógramm osztogatásból.
- Élvezd egy kicsit hugi - felelte vidáman.
- Oké... - mondtam majd kivettem és megköszöntem az ételt. Még helyet is találtunk ahova leülhettünk. Kész csoda.
Leültünk az egyik négyszemélyes asztalhoz és ettük a spagettit amit kiadtak nekünk. Nem olyan mint az otthoni, de egynek elmegy. Tipikus sulis kaja.
- Y/N egyébként - kezdett bele Lujza - Hánykor is jönnek a srácok?
Tudtam kikre gondol. Így már nem is éreztem a spagettinek az ízét.
- Öhm nem tudom. Azt hiszem délután - néztem a kajámra. Magamon éreztem Flóra tekintetét de nem pillantottam rá.
- De mikor?
- Mert? Miért izgat ez téged annyira? Ha jönnek, akkor jönnek - feleltem már egy kicsit bunkóbban mint ahogy azt kellett volna. A nővérem összeráncolta a homlokát.
- Most meg mi az? - kérdezte értetlenül.
- Semmi - feleltem gyorsan lezárva a témát. Ő még mondani akart valamit, de utána hagyta a dolgot. Flóra csak a száját harapdálta miközben aggodalmasan végignézett rajtunk.
♪♪♪
Kijöttünk a suli épületéből és a parkoló felé vettük az irányt. Na ezt a napot is túléltük. Most nem kell olyan sokat tanulni, csak egy oldal matek házi és két oldal angol. Az még nem is olyan sok ahhoz képest.
Szandi elővette a kocsikulcsot és megnyomott rajta egy gombot. A kocsi lámpája kétszer felvillant ami azt jelentette hogy most már nyitva van. Beszálltunk és indultunk hazafelé.
Lujza olyan voltaz utolsó két tanórában ebéd után mintha tényleg nem lenne semmi. Oké,nem is vesztünk össze meg szerintem csak én aggódom túl a dolgokat de azért...
Ő tényleg nem is sejti egyáltalán hogy én sze...
Még mindig nem tudom kimondani a "szerelmes" szót.
Még nem fogta fel az agyam hogy ez így van.
Szerelem.
Egyszerű szó mégis bonyolult jelentéssel.
- Gyerekek, hazaértünk - mondta Szandi miközben beállt az autóval. Kicsatoltuk az övünket és kiszálltunk a kocsiból. Mivel mindig Flóránál van a kulcs mert ő közölünk a legösszeszedettebb ezért ő is nyitotta ki a lakást. Levettük a cipőnket és be is mentem a szobámba.
Arra gondoltam hogy hamar megtanulok mert a fiúk úgyis jönnek és hogy ne legyen már furcsa hogy miközben ők itt vannak addig én tanulok. Elővettem a matekot, leültem és próbáltam megcsinálni. Bele se kezdtem, egyből jött egy Messenger üzim.
Wimmr: Halloodd Y/N. Jöhetünk egy kicsivel hamarabb? Nem tudom hogy otthon vagytok-e már de ha szeretnéd hamarabb is mehetünk mert mi már ráérünk. Megvoltak a próbák is szóval írj ha indulhatunk.
Én: Szerintem ja, gyertek, várunk titeket mint mindig:)
Aztán valaki bejött az ajtón.
- Hallod hugi, nincs nálad véletlenül egy - rontott be Lujza majd meglátta hogy a telefonom a kezemben van - Te kivel irogálsz?
- Csak Wimmr mondta hogy most hamarabb jönnek és hogy most indulnak - mondtam.
- Komolyan? - jelent meg nagy mosoly az arcán majd kiszökdécselt a szobából.
- De mit akartál?... - mondtam volna de addigra már hallótávolságon kívül került így nem tudtam meg hogy mégis mit akart tőlem kérni. Felsóhajtottam és tovább csináltam a matekot, nem valami sok sikerrel. Egyszerűen nem tudtam koncentrálni. Csak az járt a fejemben hogy Lujzának ennyire tetszik Sxul.
Felemeltem a matekmunkafüzetemen és megütöttem vele a fejemet háromszor. Ne ez járjon az agyamban hanem a matek hogy hamar meg tudjam csinálni.
- Hülye agyam - ütöttem meg a fejemet mégegyszer. Annyit vettem észre hogy valaki megint benyit a szobámba. Ez viszont most Flóra volt.
- Y/N, itt vannak. Bocsi ha megzavartalak valamiben csak gondoltam szólok - felelte - Jól vagy?
- Gondolhatod hogy mennyire nem tudok koncentrálni a tanulásra. De már úgyis mindegy.
- Lujza most ment ki hozzájuk beengedni őket - mondta félve. Lassan bólintottam.
- Remélem a fiúk be tudnak jönni - mondtam majd észre sem vettem hogy összefontam magam előtt a kezem.
- Csak ne legyen veszekedés addig ameddig ők itt vannak, oké? Utána szétcincálhatjátok egymást bármi is történjék de lehetőleg azt is kultúráltan - mondta Flóra.
- Oké
- Áááá annyira szeretek itt lenni. Olyan jó illatok vannak itt mindig - mondta AW miközben beleszippantott a levegőbe. Felkacagtam.
- Üdv megint - mosolyogtam miközben bejöttek a többiek is és a cipőjüket vették le.
- SZIAAAAAAA - ugrott rám AW hirtelen. Azt hittem meg fog ölelni de csak lepacsizott velem. Mindenesetre szívrohamot kaptam.
- Hallod, engem ezekkel ne ijesztgess - feleltem miközben nevetve bocsánatot kért és a nappali felé indult.
- Szia Y/N. Milyen volt a suli nem tudom hanyadik napja? - kérdezte Wimmr.
- Uncsi. Szokásosan unalmas - mondtam de Szandi félbeszakított. Odajött mellém és elkezdett beleélve mesélni.
- Hát hallod, a csávók legyeskednek körülötte, autógrammokat kérnek tőle meg ilyesmik. Tiszta híres a csajos - felelte büszkén Szandi miközben szúrós szemmel ránéztem.
- Hogy mit csinálnak vele? - jött elő Wimmr mögött hirtelen Sxul.
- Autógrammokat kérnek tőle meg képeket - mosolygott Szandi miközben a karját a vállamra tette. A tekintetemmel még mindig azt üzentem neki hogy fejezze be, de rám se hederített.
- Nem az. A mondat legelső felére gondoltam - nézett Sxul Szandira komolyan.
- Jaaa, csak egy csomó srác virágokat osztogat neki, beszélgetni akarnak vele meg ilyesmik. Mindenki rá van szállva - mondta Szandi beleélve majd rám nézett - Majd onnan válassz magadnak férjet - veregette meg a vállamat miközben nevetett de én csak még jobban ideges lettem. Szandi elhívta Wimmr-t hogy nézze meg az új lámpát amit pár napja vettünk amiből az következett hogy csak ketten maradtunk Sxul-lal. Megint.
Lenézett rám.
- Szóval, rád másznak?
- Olyasmi - feleltem halkan.
- És tetszik neked közölük valaki?
- Mik ezek a kérdések, dehogy!
Lassan felsóhajtott.
- Oké - mondta de éreztem hogy még valami mást is akar mondani.
- Mondjad. Látom rajtad hogy még mondani akarsz valamit. A nyelved hegyén van.
- Csak annyi hogy... - hajolt lejjebb és közelebb hozzám. A leheletét éreztem a nyakamon ami miatt kirázott a hideg és bizseregni kezdtem - De biztos? - nézett mélyen a szemembe.
Olyan közel volt hozzám hogy elakadt a lélegzetem. A látványától, a hangjától, mindenétől.
- I-igen. Biztos... - mondtam ki halkan.
Úristen, minek dadogok?
- Oké - nyalta meg az ajkát majd feltápászkodott és elindult a többiek után. Csak ott álltam megint tétlenül. Nem akarok az a lány lenni aki tétlenül áll. Egyszer ellent kell állnom ennek az érzésnek amit ő vált ki belőlem.
Miközben néztem ahogyan Sxul a többiekhez megy, megláttam Stinky B-t.
- Aha. Uhum. Értem - mondta vigyorogva. Na már csak ez hiányzott. Végignézte az egész jelenetet.
- Nem, Stinky, nem érted - csóváltam a fejemet hevesen.
- Én mindent látok és hallok - felelte lassan hogy megérthessem miközben úgy vigyorgott mint az ördög amikor sántikál valamiben.
- Te csak kussolj - próbáltam mondani komolyan de a végére már elnevettem magam mert a démoni vigyora elkezdett hülye vigyorrá válni.
- Jól van Y/N, nem bántalak. Inkább gyere - mondta és mentem utána.
A nappaliban Gergi és AW nagyon röhögtek valamin, de úgy hogy majd meg szakadtak. Szandi és Wimmr valamin nagyon beszélgettek miközben nagy örömömre, Sxul és Lujza is nagyon beszélgettek valamin. Megint felment a pumpa a fejemben. Megint rám tört az az érzés hogy miért nem velem beszélget. Megint eljött az a pillanat amikor a nővéremet nem a nővéremnek látom, hanem mint egy vetélytársat.
Talán...féltékenység?
- Nyugika. Segítek - suttogta Stinky és odaszólt Lujzának - Hé, Lujza! Múltkor meg akartál mutatni valamit de nem sikerült. Megmutatod akkor?
Lujza felnézett majd bólintott és felállt a helyéről. Sxul egyedül maradt ott.
- Ennyi. Most te jössz - bökte meg a vállamat Stinky vigyorogva miközben elment Lujzával. Ránéztem Sxul-ra aki szintén engem nézett. Nem szólt semmit, így hát leültem mellé.
- Szia - köszöntem neki. Én nagyon bolond vagyok. Minek köszönök neki amikor már köszöntem?
- Szia mégegyszer - mosolygott aranyosan. Olyan szép a mosolya.
- Mi van az ajkamon ami annyira érdekel téged? - kérdezte mosolyogva miközben a szemei is őszintén mosolyogtak.
Észre se vettem hogy a száját bámulom.
- Tessék?
- Csak nagyon nézted a számat.
- Csak elbambultam. Mostanában megesik - rántottam meg hanyagul a vállamat. Nem volt igaz egy szavam sem.
- Hát, akkor bambulj el többször.
- Miért?
- Mert aranyos ahogyan azt csinálod - felelte. Ettől biztosan olyan vörös lehettem mint a rák. Erre nem tudtam mit mondani. Annyi szerencsém volt hogy AW szólt mindenkihez. Addigra már Lujza és Stinky is megérkeztek.
- Szóval közérdekű közlemény: Készül az új zenénk - mosolygott AW miközben mind a négyen, én, Szandi, Flóra és Lujza megtapsoltuk őket.
- És mi lesz a címe? - kíváncsiskodtam.
- Lobby - mondta Gergi.
- A szöveget el tudjátok rappelni? Vagy még nincs kész a dal? - kérdezte Szandi.
- A szöveg Wimmr-ke telóján van. Mutasd meg nekik. Még nincs alatta az alap, de a szöveg már kész - mondta AW Wimmr-nek aki egyből be is kapcsolta a telefonját. Bepötyögött rajta néhány dolgot és már mutatta is.
A refrén már egyből lejött nekünk. Furcsa volt csak olvasni a sorokat nem pedig hallgatni őket.
- Ütős lesz. Ez a szám nagyon jó lesz és ti lesztek az elsők akik meg fogják hallgatni - mutatott ránk AW.
- Jók lesztek, biztos a továbbjutás - mondta Flóra.
- Hát reméljük - mosolygott Stinky utána meg felhozott Lujza egy másik témát.
- Anúgy ti már régebben is rappeltetek? Mármint külön-külön?
- Igen. Uuuu mutassuk meg nekik - csapta össze a tenyerét AW és elkérte a távirányítót. Bekapcsolta a TV-t és beindította a YouTube-ot.
- Akkor kezdjük mondjuk velem. Mivel régebben eléggé szarul néztem ki ezért most a legrégebbi track-emet fogom megmutatni. Az a címe hogy az ülésrend - felelte majd ráment a csatornájára és legalulra görgetett. Megláttam egy short videót ahol AW szemüvegben van és a telefonján csinál valamit miközben a videón fel van írva egy szöveg.
- Te ott mit bűvészkedtél, AW? - kérdeztem.
- Jaa ömm, ott csak az egyik zenémet tettem fel és annak az egyik részlete.
- ,,Lerappellek". Már ebből a szóból hasonlít az Olá'lé-re.
- Ja, igen, azt a egy mondatot tettem bele a dalba - felelte és mielőtt az Ülésrendet meghallgathattuk volna, benyomta a shortot.
Te kutya, te féreg, a lényeg, engem erre teremtettek lerappellek mielőtt még nyugovóra térek
Tisztán kéne látni hogy kéne egy skuló
Összeakadt tekintetek, zuhanás, lépcsőforduló
Ez a három mondat volt elrappelve a YouTube shortban. Látszódott rajta hogy lehet hogy a szöveg ugyanaz, de sokkal másabb mint az Olá'lében.
- Na jó, elég legyen ebből. Hallgassuk meg akkor az Ülésrendet - mondta majd hamar ki is kapcsolta és átkapcsolt a másik zenéjére.
Már az eleje is meglepetés volt. Átjött a flow meg minden egyéb. Nekem nagyon bejött.
- Már itt is pro voltál tesa - lökte meg Stinky AW-t majd Sxul kivette a távirányítót AW kezéből.
- Na jó, én jövök - felelte és beírta a keresőbe a nevét. Fel is hozott két dalt. Mind a kettőnek Valami boombap volt és mind a kettőn ő volt rajta csak még nem raszta hajjal. Az alsó képen egy telefont tart a kezében és a tükörbe fotóz, a másik képen pedig csak mosolyog viszont a kép minősége kissé pixeles.
- Az elsőőőt - vette ki Stinky SXul kezéből a távirányítót mire Sxul hevesen ellenkezett.
- Nem, az első nagyon fos. A másodikat kapcsoljuk be - próbálta visszavenni a távirányítót Sxul.
- Áhh de az elsőt akarjuk. Az jobb - nézett rám Stinky miközben rám kacsintott. Mi van az első videóban ami a másodikban nem?
Végül sikerült az első videót elindítania Stinkynek.
A videóban legelőször Sxul-t láthattuk gördeszkával miközben elindult a zene. Utána a dal következő videójában szintén Sxul van ahogy a kamerába vigyorog.
- Ne, csak az ne jöjjön - takarta el a szemét. Én csak kíváncsian hallgattam tovább a dalt.
A következő pillanatban Sxul kifújja a cigiből a füstöt majd egy csókfilter jelent meg az arcán. Aztán elkezdett furcsa fejjel táncolni. Már csak a fiúk nevetését hallottam magam mögött.
- Ne már - felelte feladva Sxul és kidőlt a kanapén. Oké, bevallom itt is baromi aranyos volt.
- Nem baj tesó, még gyerek voltál - veregette meg Wimmr a vállát miközben Sxul nyűgösen dünnyögött valamit.
A zene viszont tovább ment. Engem megfogott. Nagyon jól rappelt. Más stílusban mint AW de ettől egyediek a srácok hogy nem azok a sablonos unalmas rapperek, hanem hogy mindenki különböző személyiségű.
Véget ért a dal majd Wimmr, Gergi és Stinky is benyomta a számaikat. Wimmr a Cupido című számát mutatta meg, Gergi az Egyedült, Stinky pedig az Életrevalókat. Mind a három szám nagyon jó lett.
Aztán megcsörrent Gergi telefonja.
- Igen? Rendben indulunk - tette le gyorsan majd a többiekre nézett - Majka mondta hogy fejezzük be a dalt.
- Okés. Akkor mi megyünk - álltak fel a srácok és velük együtt Lujza is felállt.
- Kikísérlek titeket.
De jó.
- Rendben - mondta Wimmr miközben mind az öten elindultak a bejárati ajtó felé felöltözni. Sxul maradt utóljára és ahogy láttam mondani akart valamit. Jól sejtettem.
- Tetszettek a dalok? - kérdezte.
- Igen. Akkor is nagyon jók voltatok - mosolyogtam rá, mire ő is elmosolyodott.
Csak kuncogott.
- Most tényleg, mi olyan érdekes a számon? - nevetett halkan.
- Semmi. Nem is néztem.
- De, de - döntötte oldalra a fejét - Ne tagadd - felelte és megpöccintette az orromat majd mosolyogva a többiek után ment. Megint én vagyok az aki tétlenül áll és azon gondolkozik hogy vajon mennyire lehet vörös a feje.
- Szia Y/N, sziasztok! - köszöntek el a fiúk.
- Sziasztok, jó zenélést! - integettem nekik vissza miközben kiléptek az ajtón. Annyira tombolt bennem mindenféle érzés hogy muszáj volt kinéznem az ablakon hogy még lássam Sxul-t. Csak egy kicsit is.
Arrébb húztam a függönyt és néztem hogy kimennek a kapun. A fiúk mosolyogva köszöntek Lujzának aki el is köszönt viszont megállította Sxul-t. Valamit mondott még neki. Nem tudom mit, nem hallottam. Aztán megpuszilta az arcát.
A többnyire pozitív vegyes érzéseimből most már csak negatív érzések lettek. A nővérem miatt.
El is húztam a függönyt. Nem vagyok erre tovább kíváncsi. Leültem az ágyamra és mint egy beakadt lemez, újra és újra megjelent előttem az a kép ahol a nővérem azt a srácot puszilgatja akit én szeretek. Tudom hogy ő nem tudja meg szeretem is a nővéremet de egyszerűen ettől az érzéstől nem tudok megszabadulni.
És most már kimondtam.
Tényleg szeretem Sxul-t.
A gondolatmenetemet egy telefonos értesítés zavarta meg. Facebook értesítés. Ritkán szokott jönni face-es értesítésem.
Margit néni közös ismerőse jelölt meg engem is egy poszt alatt. Miért?
Megnyitottam. Ledöbbentem amikor elolvastam hogy...
Margit néni...
Elhunyt egy órája....
♪♪♪
Itt is lenne a várva várt új chapter!
Bocsánat hogy a héten alig tudtam írni, csak annyi volt a dolgom hogy az valami hihetetlen. Igyekszem hozni a következőt és annyira hálás vagyok nektek ezért a sok olvasóért hogy aaa annyira szeretlek titeket<33
És itt is lennének a fejezetben megemlített számok:
Az első AW zenéje lenne meg kicsit utána néztem a dolgoknak és tényleg ami az Olá'lé-ben is van AW szöveg azt már AW régebben megírta. Arra viszont véletlen találtam rá.
Ülésrend:
https://youtu.be/7GX8kfmmA70
Az Olá'lé részletet nem tudom beilleszteni viszont AW oldalán megtalálhatjátok (elég ha beírjátok a keresőbe hogy AW)
Valami Boombap:
https://youtu.be/xXv4CzDQ0yg
Cupido:
https://youtu.be/D1ZWbB2_oSs
Egyedül: (kis fiatal Gergike<33)
https://youtu.be/SN1BMlt9YdQ
Életrevalók:
https://youtu.be/ieyVTdUC20Q
Igazából azért is raktam bele ezeket hogy az Éberkóma fanok mint én azok is lássanak bele egy kicsit a srácok múltjába, szóval remélem hogy tetszett nektek ez a fejezet is<33
Érkezem a kövivel<3
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro