,,Belepörgetek, hogy a Sxul-t is megértsétek jobban"

- Nem is ez a lényeg, Éberkóma (Wimmr szövege)

♪♪♪

Eltelt két nap, és már egyre jobban megy a dal. Már tudom fejből a szöveget, már csak a technikát kell elsajátítani.

Mind a négyen egyszerre keltünk fel, mert Lujzának is ma suliba kell mennie. Egyszerre ültünk le az asztalhoz és reggelizés közben beszélgettünk.

- Ti ki produkcióján fogtok táncolni? - kérdeztem Flórát és Szandit.

- Mivel csak két produkción lesz tánci, ezért most kevesebben fogunk táncolni, de mind a ketten benne vagyunk. Flóri a srácokéra fog, én pedig Nóriéra - mondta Szandi miközben evett.

- És te mit fogsz előadni? - kérdezte Lujza.

- Adele-tól a Skyfall-t - mondtam. Lujza csak nézett rám, de úgy,hogy a kanalát is beleejtette a müzlijébe. Szandi csak nagyokat pislogott, Flóra pedig tátott szájjal meredt rám.

- NE ÉRINTSSS - sikongatott Flóra.

- Mit érintsek? - kérdeztem vissza.

- Jaa, csak van egy ilyen könyv. Tahereh Mafitól a Ne érints sorozat. Imádoom. Nem romantikus, de én nagyon szeretem. És ez az a zene ami a legjobban hozzá illik - vigyorgott.

- Jaa, értem. De ti ketten meg miért néztek rám így? - néztem a másik két barátnőmre.

- JAMES BOND? - nézett rám tágra nyílt szemekkel Lujza. Tényleg, el is felejtettem hogy az a kedvenc filmje és abban van benne a Skyfall.

- Azt nem mondanám, de azt fogom elénekelni. Szandi, neked mi jutott eszedbe erről? - kérdeztem őt is.

- Csak mindenki ilyen fejet vágott, gondoltam akkor én se maradjak már ki - felelte vállát vonva, mire mindannyian felnevettünk. Végeztünk a reggelivel és mentünk öltözködni. Egy fekete tapadós felső mellett döntöttem amire rávettem egy farmerdzsekit is. Felvettem egy ugyanolyan sötét farmert is a szetthez és már készen is voltam. Bepakoltam gyorsan a táskámba és megvártam a többieket. Lujza is jön velünk mert őt még gyorsan kirakjuk a sulinál, és utána egyből indulunk a stúdióba.

Pár perc múlva Flóra és Lujza már ott álltak mellettem.

- Szandi mit csinál még? - kérdezte Lujza.

- A drága testvérem még mindig ruhát választ magának - csóválta a fejét Flóra.

- Még fel sem öltözött?? - akadtam ki.

- Nem - mondta Flóra. Erre a kijelentésre megindultam Szandi szobájába és rányitottam az ajtót. A szekrényében kotorászott, a ruhái a földön hevertek.

- Na jó Szandikám, nem érünk rá egész nap - vettem fel a földről az egyik kék New York-os pulcsiját meg hozzá egy bő szürke farmert, fekete övvel - Ezt felveszed - dobtam rá - És siess. Két percet kapsz, egy-kettő - tapsoltam sürgetően.

- Mióta lettél te ennyire főnökösködő? - kérdezte, majd megfogta a felé dobott ruhákat.

- Most óta. Na siess, ne dumálj, elkésünk - mondtam és kiléptem a szobájából. És tényleg két perc alatt elkészült. Lihegve futott oda mellénk.

- Oké, mehetünk - felelte.

- Szép munka, iker. Csak így tovább - tapsoltam meg büszkén, mire ő csak fújtatott egyet. Kimentünk a kocsihoz és elindultunk elsőnek kitenni a nővéremet a sulihoz. Mikor odaértünk, az összes létező gimis aki csak oda jár, felénk futott. Észrevettek.

- Gyorsan szállj ki mert ezek mindjárt ideérnek - mondta Szandi sürgetően Lujzának.

- Azon vagyok! - próbálta kicsatolni magát, de valami beakadt. Szandi mellett ültem az anyósülésen de kicsatoltam magam hogy tudjak neki segíteni, hogy minél hamarabb elhúzzunk innen. Sikerült is, mire Lujza gyorsan kiszállt az autóból, de már a nagy embertömeg a nyakunkon volt.

- Szia Lujza, pá emberek - taposott rá a gázra Szandi, de azt nem vette figyelembe hogy én nem voltam bekötve és pont hátra voltam fordulva. Ebből az sült ki, hogy én arccal előre estem a hátsóülésre. Szegény Flórát is orrba vertem a karommal.

- Uff. Bocsesz - felelte Szandi.

- Néha nézz magad mellé - mondtam vissza, miközben gyorsan becsatoltam magam. Már a hátsóülésen maradtam mert semmi értelme nem volt visszamászni az anyósülésre miközben vezettek. Szandi pedig kivételesen szarul vezet, mi tagadás.

Kis dugókba ütközve, mégis odaértünk a stúdióhoz. Kiszálltunk és egyből mentünk is be. Most nem Dávid várta Flórát hanem egy barna hajú fiú és egy rövid, szőke hajú lány várta mind a kettejüket.

- Szia Szabi, szia Lilla - integetett Flóra a két fiatalnak. Nem lehettek idősebbek nálunk, maximum 3 évvel.

- Sziasztok. Kéne a segítségetek. Koreóban. Szia Y/N - köszönt nekem a férfi.

- Helló - köszöntem vissza.

- Miféle koreóban?

- Nóriéba kellenének még tánclépéseket kitalálni. És mivel ti vagytok a legügyesebbek, meg Dávid húga, ezért nektek kéne hárman kitalálni még valamit a fellépéshez és azt megtanítani a többieknek. Benne vagytok? - kérdezte a lány, akiről kiderült hogy Lilla.

- Én szívesen megcsinálom - felelte Flóri mosolyogva.

- Örömmel - felelte Szandi is.

- Rendben. Akkor gyertek  velünk - mondta nekik Lilla és el is mentek. Én is bementem a stúdióba, jobbra fordultam és bementem a próbaterembe.

Milán és Kata már ott volt. Kata valamit nézett a papírokon, Miló pedig telefonált valakivel. 

- Most le kell tennem, cső - tette le a telefont Miló és rám nézett - Mehet a próba? 

- Mehet - mosolyogtam. Most már volt mikrofonunk is, ahol tényleg ki tudtam próbálni hogy hogy szól a zene. Elindult a dal és elkezdtem számolni a másodperceket hogy mikor csatlakozhatok be. Mikor letelt a 22 másodperc, elkezdtem énekelni.

This is the end
Hold your breath and count to ten
Feel the earth move and then
Hear my heart burst, again

For this is the end
I've drowned and dreamt this moment
So overdue I owe them
Swept away I'm stolen

Let the skyfall, when it crumbles
We will stand tall, face it all
Together let the skyfall, when it crumbles
We will stand tall, face it all

Together, at skyfall
At skyfall

Skyfall is where we starts
A thousand miles and poles apart
Where world collide and days are dark
You may have my number, you can take my name
But you'll never have my heart

Let the skyfall, when it crumbles
We will stand tall, face it all
Together, let the skyfall, when it crumbles
We will stand tall, face it all, together, at skyfall

Itt pedig várnom kellett. A második ,,we will stand tall"-nál kellett újra belépnem.

Where you go, I go
What you see, I see
I know I'd never be me, without the security
Of your loving arms, keeping me from harm
Put your hand, in my hand, and will stand

És újra a refrén, vagy ahogy Milán mondja, a meglepetés finálé

Let the skyfall, when it crumbles
We will stand tall, face it all
Together, let the skyfall, when it crumbles
We will stand tall, face it all, together 
Let the skyfall, when it crumbles
We will stand tall, face it all, together at skyfall

Let the skyfall

We will stand tall

At skyfall

Ooohh

És vége lett a dalnak. Amikor befejeztem, Kata és Milán megtapsoltak. Én drámaian meghajoltam, mintha csak egy színházi fellépésen lettem volna.

- Nagyon ügyes vagy. Tökéletes volt, komolyan! Így kell ezt a színpadon is. Na próbáljuk el mégegyszer, csak hogy jobban rögzüljön - felelte Milán és elpróbáltuk mégegyszer az egészet. Beleestem egy-két hibába például hogy a végén a ,,meglepetésnél" lent kezdtem, ezért azt a részt újra is próbáltuk.

18:33

At skyfall

Oohh

Fejeztem be a dalt. Már a hangom is kezdett berekedni a végére, jól meg is izzadtam. Mikor a dal véget ért, leültem a kanapéra és ittam egy korty vizet. Totál elfáradtam. Miközben ittam, megnéztem hogy Miló hogyan próbál Hennel, mert ő is ott volt velünk. Milónak be kellett osztania hogy kivel próbáljon. Holnap pedig mind a hármónkkal egyszerre fog próbálni.

Henn a következő élőshow-ban a Madame című saját dalát fogja előadni. Most annak a közepén tartanak.

Mennyit bírsz még?

De azért írj még

De ha lelépek baba puszi puszi

Tali tali még

- Nem, Henn, ez így nem lesz jó. Újra - fogta a fejét Miló az idegességtől. Aztán rám nézett - Y/N, te mehetsz. Most csakis Henn-re kell koncentrálnom. Holnap ugyanitt találkozunk - mondta. Felvettem a cuccomat, felhúztam magamra a kabátomat és elköszöntem tőlük.

Mikor kiléptem az ajtón, pont láttam hogy az Éberkóma is megy ki az ajtón. Utánuk futottam és meglöktem a középen álló AW-t.

- Ti is mentek? - kérdeztem.

- Jaj te, hellóka - köszönt AW, mire a többiek is hátrafordultak. 

- Elsőnek azt hittem hogy AW olyan nyomorult hogy így fel tudjon bukni majdnem - felelte Gergi mire AW ,,sértődötten" maga elé fonta a karját és mindannyian felnevettünk. Közbe, engem is fellöktek, viszont én tényleg el is estem. De nem egyedül.

- Te meg ki vagy? - kérdeztem a hátamon csimpaszkodó embikét aki hátulról meglökött.

- Valaki. Mi is végeztünk a próbákkal - mondta az ismerős hang, aki Szandi volt. A földön feküdtünk mind a ketten. Szandit Flóra húzta fel, engem pedig a mellettem álló Sxul. Felém tartotta a karját, én meg nagy nehezen megkapaszkodtam a behemót nagy, de puha kezeibe és felhúztam magam.

- Jól vagy, megvagy? - kérdezte mosolyogva.

- Persze, persze - mosolyogtam vissza rá. Ma még nem is beszéltem vele. Sőt még nem is láttam. De látszódott rajta a fáradság, a hangszíne is erről árulkodott.

- Nem akartok velünk jönni? - kérdezte Szandi a fiúkat.

- Mármint hova? - kérdezett vissza Wimmr.

- Hozzánk - mondta.

- Pár percre? - kérdezte Stinky.

- Nyugodtan. Gyertek utánunk a kocsival. Mondjuk úgyis tudjátok hogy hol lakunk, de ettől függetlenül kövessetek minket - mondtam. Mind a kilencen kimentünk az épületből és a parkoló felé vettük az irányt. Pont egymás mellett parkolt a két autó, így nem kellett szét válnunk. Szandi beült előre, Flóra mellé az anyósülésre, én pedig hátra. A srácoknál AW vezetett, mellette ült Sxul, hátul pedig Wimmr, Gergi ás Stinky. Kimentünk a parkolóból és elindultunk a házunk felé.

Rövid volt az út, mint mindig. Mikor hazaértünk, a lámpák már fel voltak kapcsolva, vagyis Lujza otthon volt. A mi kocsinkkal bementünk az udvarunkra, a srácoké pedig kint maradt mert ők már nem fértek be. Kiszálltunk mindannyian a kocsijainkból és bementünk a házba.

- Lujzaa, vendégek érkeztek! - mondta Szandi és Lujza előjött. Telefonozott, valakivel írogatott. Meglátta a srácokat és odament hozzájuk köszönni. Érdekes hogy Sxul-nak is köszönt, bár nem mászott rá úgy, ahogy múltkor. 

- Sziasztok. Gyertek beljebb - hívta be a srácokat a nővérem és mindannyian bementek. Én és Flóra még ott maradtunk a bejáratnál. Összeakadt a tekintetünk egy pillanatra. Ő is ugyanarra gondolt, amire én.

- Szerinted... - kezdett bele.

- Nem tudom de most ez furcsa volt - mondtam, mire ő bólintott és együtt mentünk be tovább a fiúk után. A srácok leültek a kanapéra és ott beszélgettek.

- Hozzak inni? - kérdezte Szandi a srácokat.

- Hozol? - kérdezte kedvesen Wimmr.

- Aha. Az mindegy hogy mit? 

- Az mindegy - mondta Wimmr és Szandi el is ment hozni. Addig én és Flóra is odaültünk a srácokhoz de Lujza nem. Ő tovább nyomkodta a telefonját. Felálltam és odamentem hozzá.

- Teljesen beszippantott téged az a mobilkészülék. Mit nyomkodsz annyira? - kérdeztem miközben próbáltam kivenni a kezéből a telefont játékosan. Ő nem értette a viccet, inkább csak magához tartotta, mintha el akarna rejteni valamit.

- Semmit - felelte megszeppenve és ki is kapcsolta a telefont.

- Áruld el, mi van? - kérdeztem.

- Semmi, semmi, nem lényeg. Inkább menjünk oda a srácokhoz - mondta és már el is indult a fiúkhoz. Én csak döbbentem néztem hogy Lujza most egyáltalán nem olyan mint volt. Valami történt hogy ennyire csendes lett ma? És ha tényleg történt valami, nekem miért nem akarja elárulni?

- Y/N? - hallottam meg a mellettem álló Flóra hangját.

- Igen? - kérdeztem vissza.

- Gyere, ülj le, majd később foglalkozunk ezzel a dologgal - mondta. Igaza van. Majd később.

Visszaültünk a fiúkhoz és tovább beszélgettünk. Addigra már megérkezett Szandi is öt üveg...whiskyvel?

- Na megjött a Télanyó - tette le az öt alkoholos italt az asztalra. Akkorára nőtt a szemünk, mint a kistányér.

- Mióta van nekünk whiskynk? - kérdeztem.

- Varázslat - rázta az ujjait Szandi a varázslást jelképezve.

- Engem őszintén nem nagyon érdekel hogy honnan van vagy hogy lett, nekem kell - állt fel egyből Stinky aki felbontotta az egyik üveget és abból ivott. A fiúk csak röhögtek én meg még nagyobb szemekkel néztem rá, majd belőlem is kitört a nevetés.

- Testvér, mértékkel - figyelmeztette őt Sxul, de addigra már Stinky leitta majdnem a felét.

- Mindig ennyit iszik? - kérdezte Flóra a fiúkat.

- Kb - mondta AW majd megint Stinky felé néztek.

- Jaj te, ez mindjárt megissza az egészet - felelte Wimmr majd felállt - Nekem is hagyjál mostmár - ment oda és rendesen kivette Stinky szájából az üveget és elkezdett belőle inni.

- Jó, jó nyugeszka van. Fiúk! - szólt rájuk Szandi mert Stinky már a második üveget akarta volna felbontani.

- Bro, nekünk is hagyj - szólt rá AW nevetve. Közbe már mind az öten ittak egy kicsit, plusz mi négyen is szóval már volt bennünk egy kis alkohol. Leültünk a kanapéra is tovább beszélgettünk. 

- Tudjátok hogy mit vettem ma? - kérdezte vigyorogva Lujza.

- Na? - kérdeztem. Ő elővett a zsebéből egy kis zacskót és abból kivett egy kisebb csokit ami körülbelül akkora lehetett mint a mutató, a középső, és a gyűrűs ujjam egybe. Tejcsoki lehetett viszont a külseje teli volt zöld és sárga foltokkal.

- Ez valami színezett vagy penészes csoki? - kérdeztem.

- Nem. Ez annál sokkal jobb. Ez kérem szépen, a híres neves Dubai csoki - mondta büszkén Lujza.

- Mennyibe került egy ekkora darab? - kérdezte Szandi.

- Hátömm...3999 forint - vakargatta zavartan a nyakát a nővérem.

- Te képes voltál ennyiért megvenni egy ilyen kicsi szarkarikát?? - akadt ki Szandi.

- Nem karika. Téglalap alakú - felelte Lujza mire mindannyian felnevettünk.

- És most mit kezdjünk ezzel? - kérdeztem a csokit nézve.

- Felezzük el - mondta Gergi, de mire már odakaptuk a fejünket, Stinky elvette a csokit az asztalról és egybe bekapta. Úgy nézett ki mint egy mókus aki eszi a mogyoróját. Mindannyian dőltünk a röhögéstől.

- Én megkóstoltam volna - nézett le szomorúan AW a földre, mire Sxul megpaskolta a vállát.

- Semmi baj, tesó. Majd mi szerzünk neked Dubai csokit - vigasztalta.

- Legalább...finom volt? - kérdezte AW Stinkytől. AW csak ránézett a haverjára és majd meghalt a nevetéstől.

Stinky jól megrágta a csokit és lenyelte.

- Nagyon fasza, nagyon fasza. Van még? - kérdezte a srác Lujzától és mi még jobban elkezdtünk nevetni. Aztán Wimmr egyszer csak benyomott egy zenét. Valami remix lehetett, majd meghallottuk hogy egy csávó azt mondja benne hogy Dubai csoki.

- Bemutatom nektek a Dubai csoki remixet. Remélem ezzel kárpótollak Apu. Büdös, te meg dobj már meg egy itallal - szólt Wimmr majd Stinky adott neki az alkoholos italból.

- Egyébként hogyhogy Stinky B a neved? - kérdezte Flóra.

- Mert a suliban mindenki azt mondta rám hogy büdös cigi szagom van. Ezért lettem Büdös B - mutatott magára büszkén Stinky.

Innentől pedig teljesen elszabadult a pokol. Egyre többet ittunk, beszélgettünk és táncoltunk. Mi négyen még úgy józanok voltunk de a fiúkat már teljesen elvesztettük. Egyre őrültebb dolgokat csináltak, főleg Stinky. Az egész ház tőlünk zengett.

- Y/N, kapcsolsz valami zenét? - kérdezte Wimmr. Tényleg kéne egy kis zene mert eddig Wimmr telóján szóltak, viszont az lemerült.

- Igen, pillanat - mentem be a szobámba és leültem a géphez. Onnan fogom nyomni a zenét mert arról tudok csak rácsatlakozni a bluetooth-ra. Megnyitottam a YouTube-ot és kerestem valami zenét.

Amikor megnyitottam, egyből szembe jött velem egy dal. Egy vörös összetört szívecske volt a kép.

Sxul - Szavak súlya

Sxulnak van egy másik zenéje is? Azt hittem hogy csak a Valami Boombap az övé. Már maga a dal címe is eléggé szívszorító. Gyorsan magamra csuktam az ajtót, és mivel még nem voltam bluetooth-on ezért rányomtam a zenére hogy meghallgassam.

Egyből felcsendült a dallam. Már az eleje is árulkodott arról, hogy ez egy szomorú dal. Minden egyes zongoraszótól ami a dallamban volt, átment rajtam egy furcsa bizsergés. Mintha tényleg a lelkemig hatolt volna. Pedig ez még csak a dal legeleje volt, Sxul még meg sem szólalt benne.

Aztán már Sxul-t is meghallottam a dalban. Még mindig nem mondott semmit csak az ütemre ,,yah"-zott. Aztán elkezdett rappelni. Egy eldobott szerelemről.

Azt kérdem, miért nem lehetek az életed része?

Azt kérdem hogy miért nem lehetek veled ha annyira kérted hogy éljek, miért kell megtérjek, yah

Csomó dologban nem passzol a végzet

Egy hétig írsz aztán vége

Rengeteg szomorú dalt hallottam már ami a viszonzatlan szerelemről vagy a szakításról szólt. De ez, sokkal érzelemtelibb volt mint bármelyik másik.

Széttépem a múltat, eltemetem

El kell hogy engedjem, hiába szeretem

Keresem a módját hogy legyen szerelem

De én nem találom hiszem, nem feledem az arcod

A gyomrom egyre jobban görcsbe rándult, a szememben egyre több könny gyűlt. Ilyen érzelmesen, ilyen szöveggel csak az tud írni dalt, aki már ezt átélte.

Mi történt vele?

Ránézek a beep-ekre, elkap már a sírógörcs

Azt hittem te leszel itt velem aki majd életem végén is a sírhoz köt

Azt hitte hogy az a lány lesz az igazi...Éreztem hogy lecsordul egy könnycsepp az arcomról. És még egy. Nem amiatt sírtam mert én már átéltem ezt. Mert még sosem voltam szerelmes senkibe. Inkább amiatt amit Sxul átélt és hogy ilyen dalt tudott alkotni.

Fejembe égett a mosolyod, baby, még mindig várok rád

Azt hittem te leszel az igazi, de ez csak álommá vált

Minden amiket terveztem, nem bocsátom meg amiért ezt tetted

Azt hittem love story end lesz nem pedig azt hogy a lelkem sérül

Az szám elé tettem a kezem. Az egész arcom tiszta könny volt. Ezen még a zenén még az is sír akinek a szíve jégből van. Sxul rappelése alatt volt egy vokál, ami ugyanazt a szöveget ismételgette amit ő mondott. A dal végének olyan hangulata volt mintha már tényleg feladta és elengedte volna.

Ha nem jönne össze egy más életben majd találkozunk

Majd találkozunk

És véget ért a dal. Láttam magamat a gép visszatürköződéséből mert fekete volt a háttér. Kisírt szemekkel, könnyes arccal ültem a gép fölött miközben a srácok arra várnak hogy zenét kapcsoljak.

Egyszerűen nem tudtam felfogni. Hogy tud valaki ilyet írni?

Egyszer csak rám nyitottak.

- Y/N, akkor kapcsolsz ze - jött be Sxul aki alig tudott megállni a lábán, olyan részeg volt. Nem fejezte a mondandóját mert meglátott engem. A gép felé nézett. Mindent látott. Azt is hogy mit hallgattam.

Nem szólt semmit, csak a földet bámulta. Én felálltam a székemből és felmértem az előttem álló aranyszívű fiút akinek régebben a lelke teljesen romokban volt.

- Mi történt? - kérdeztem.

Ő csak megvonta a vállát.

- Nem beszélek erről a dalról. Régen írtam.

- Az a régen 11 hónappal ezelőtt volt, vagyis olyan Január, 2023 decembere körül, ami nem is olyan rég volt. Mi történt, Sxul? 

- Mindegy az már úgy is elengedtem. Nem számít.

- De kérlek, Sxul - kezdtem hangosabban de mégis gyengéden. Közelebb mentem hozzá és a szemébe néztem - Mesélj.

Keserédesen felsóhajtott.

- Volt egy lány. Gimiben. Nagyon szerettem őt. Amikor megtudtam hogy ő is ugyanígy érez szerintem én voltam akkor a világ legboldogabb embere. De ez hamar megváltozott. Elkezdtünk járni. Két hónap volt csak. Majd egyszer csak rám írt azzal hogy szakítani akar velem mert más kell neki. Akkor törtem össze nagyon. És csak úgy eldobta a szerelmünket - mondta. Nem voltam féltékeny amiért ő mást szeretett, vagy mert járt egy másik lánnyal. Csak majd meg szakadt rajta a szívem.

- A dalodban azt énekelted hogy ,,kiszakítottál egy darabot belőlem, akit ismertél az nincs hiszen megölted". Már tényleg nem vagy ugyanolyan mint régen? - néztem rá. Ő rám nézett és apró mosollyal az arcán a földet kezdte el tanulmányozni.

- Úgy nézel rám mintha belém látnál - kuncogott halkan de ez abba maradt - Egyébként igen. Azóta már nem vagyok ugyanolyan, hiába engedtem el. Fikarcnyit sem. Csak kezdek...visszaváltozni. Mert van aki kezdi visszahozni a régi énemet - nézett rám lassan - Te vagy az. Érted, te vagy az aki újra kezdi visszahozni azt az énemet aki akkor voltam. Bármikor beszélek veled az nekem megnyugvást ad. Imádom a társaságodat. Meg tudsz engem érteni, bármi van. És tudod, az a Zakeusos dolog is totál kiakasztott. Akkor döbbentem rá hogy olyan mintha már újra tudnék szeretni...Fontos vagy nekem. Akaratlanul is segítettél nekem. Köszönöm - nézett rám végül. Én csak döbbentem álltam ott egy helyben és újra és újra ugyanazok a szavak kezdtek el lejátszódni a fejemben, amiket az előbb mondott.

Fontos vagy nekem

Akkor döbbentem rá hogy olyan mintha már újra tudnék szeretni

Imádom a társaságodat

Szeret?

Sxul csak velem szemben állt az én szobámban és engem nézett. Egymást néztük, de nem szóltunk semmit. És egyre közelebb jött felém. Kicsit botladozott, de már szinte centik választottak el minket.

Akkor esett le hogy ő részeg.

Csak az alkohol beszél belőle...

Semmi több.

Félve a szemébe néztem. Tudtam hogy valójában csak az alkohol miatt mondta ezeket, ha józan lenne, most kimenne a szobából és a fiúkkal beszélgetne.

Barna szemei egyre vágyakozóbban néztek rám. Én is akarom. Persze hogy akarom. De ha ő részeg, akkor holnap már semmire se fog emlékezni.

Elkezdett egyre többet pislogni. Azt hittem hogy csak valami belement a szemébe azért pislog ilyen sokat, de utána lehunyta a szemét és elkezdett dőlni. Rám dőlni. Meg se tudtam szólalni, a srác az egész súlyával rajtam volt és a földön feküdtünk.

Levegőt se mertem venni. Az egész teste az én testemen pihent, az arca pedig olyan közel volt a nyakamhoz hogy éreztem a leheletét. A pólóm pont felcsúszott hátulról és az egyik keze a derekamon volt, a másik pedig a hajamba akadt. Az egész helyzetet egyszerre élveztem is meg nem is. Egy alvó Sxul feküdt rajtam aki az előző pillanatban úgymond szerelmet vallott nekem részegen.

És megint ránk nyitottak. Stinky nyitott be hirtelen, mögötte AW-val.

- Y/N, akkor...HOPPÁÁÁÁ - ordított fel vigyorogva Stinky és a mögötte álló AW is követte a példáját.

- Segítsetek már - mondtam nekik.

- Óh, hogy már is kezdtek bemelegíteni? Hát akkor mi megyünk is - vigyorgott Stinky miközben egyre lassabban csukta be az ajtót, miközben AW kuncogott mögötte.

- BÜDÖS, APU! KÖCSÖGÖK - kiabáltam nekik remélve hogy Sxul erre felkel, de meg se moccant. Csak a szája már enyhén a nyakamat érte. Olyan vörös lehettem mint a rák.

Titkon bármennyire is élvezem hogy rajtam csüng, ki kell szabadulnom innen. Próbáltam kicsiket mozogni. Magam mögé nyúltam, ahol a jobb kezével a derekamat ölelte át, és lassan elvettem onnan a kezét. Innen már szabad voltam. Megfordultam és ránéztem. Halkan szuszogott, a szánk pedig véletlenül enyhén összeért. Ettől kirázott a hideg és gyorsan fel is álltam. 

Lenéztem az alvó rasztára. Most hagyjam itt a földön feküdni?

Lehajoltam és átöleltem a hasát, hogy valamennyire fel tudjam emelni. Sikerült is, bár lehet sérvet kaptam. Fel tudtam állítani de megint rám dőlt, viszont most valamennyire sikerült állva maradnom a súlya alatt. 

- Na gyere te fiú, tegyünk le szépen - suttogtam neki, bár tudtam hogy úgyse hallja meg. Lassan, kisebb-nagyobb erőfeszítésekkel lefektettem az ágyamra. Ott aludt csendesen, kis édesen.

De...nem aludhat el ebben a ruhában...holnap tiszta büdös lesz.

Mint Stinky. Csak még lehet hogy nála is jobban. Ebben a házban azért esténként nagyon meleg van és ha átizzadja az éjszakát és holnap így fog menni próbára...

Na jó. Gyorsan.

A srác fölé hajoltam. Megfogtam a rövidujjú pólója két oldalát és szép lassan elkezdtem lefele húzni a fiúról. Sikerült is és egyből szembetalálkoztam a csupasz felsőtestével. Nem akartam nézni, mégis voltam olyan szánalmas hogy nem bírtam levenni róla a szememet. Mielőtt még bármiféle piszkos gondolatom támadna, gyorsan elővettem a takarómat és betakartam vele Sxul-t.

Tényleg az ágyamban alszik. Jézusom.

De nagyon aranyos volt.

Felé hajoltam és megpusziltam a homlokát. Úgysem tudja majd meg mi történt.

Még szívesen álltam volna és néztem volna hogy hogyan alszik, de hangos csattanást hallottam kintről. Kimentem és csak annyit láttam hogy az összes tag a földön fetreng, kivéve Stinky aki összetört egy whiskys üveget, majd ő is a földre esett.

A lányok csak tágra nyílt szemekkel néztek a fiúkra. Mindenki kidőlt.

- És...most mi legyen? - kérdezte Flóra.

- Hát...Sxul már nálam alszik szóval akkor aludjanak ők is itt. Így nem is tudnak hazamenni - mondtam de Szandi megakadt egy ponton.

- Várjál...Sxul nálad alszik?? - kérdezte vigyorogva.

- Nem fontos. Inkább szedjük össze a srácokat és pakoljunk össze - feleltem. Flóra gyorsan összeszedte a poharakat és a kajákat, addig én, Lujza és Szandi megfogtuk a fiúkat és mindannyiukat a kanapéra fektettük. Mikor Stinky következett, ő alig engedett nekünk. Egyfolytában ficánkolt is hülyeségeket motyogott.

- Ha a büdös gyerek nem volt jó de ő egy POKOLFAJZAT - üvöltötte torka szakadtából mire mindannyian elkezdtük őt csitítani.

- Halkabban Büdi - suttogtam majd őt is feltettük az ágyra. Ahhoz képest hogy az előbb hogy nézett ki  ház, szépen elpakoltunk. A srácok is tök békésen alukáltak.

Mivel Sxul az én ágyamban aludt, így Lujzánál aludtam, akinek volt egy matraca. Gyorsan lefürödtem és lefeküdtem a matracra. Visszapörgettem a nap eseményeit.

Atya ég, mik történtek itt?

♪♪♪

Ez lenne a chapter.

Én mint író, nekem ez lett a kedvenc fejezetem. Írás közben is néha megálltam mert fangörcsöm volt😂

Ilyet hogy tudtam kitalálni?😂

Na de mindegy, remélem azért tetszett nektek ez a fejezet is és imádlak titekeeet💗

Itt lennének a napi songok:

1. Sxul - Szavak súlya

https://youtu.be/eDEeWETS-uA

2. Henn - Madame

https://youtu.be/LuSj69Mm_8g

3. Dubai csoki remix

https://youtu.be/s1Ys7QQq-hI

Jövök a kövi fejezettel, csók mindenkinek (ahogy a srácok mondják)💗