,,Tettem eleget ide kerültem, jó pár dologba belekerült ez"

- Lobby, Éberkóma (Sxul szövege)

♪♪♪

Már csak egy óra van hátra a székes feladatig. Azt se tudom mit vegyek fel.

Totál idegbajos vagyok. Margit néni az utóbbi napokban próbált hívni hogy még mégegyszer gyakoroljuk el de mondtam neki hogy pihennie kell. Ezért gyakoroltam magamban. Úgy csináltam ahogy ő mondta és megpróbáltam kihozni magamból a maximumot.

A ruháimat dobálgattam a földre, hisz nem találtam semmi olyat, ami illene is egy székes feladathoz. Jó, tudom, nem kell ezt annyira komolyan venni, de azért a megjelenés is fontos. A kezembe ragadt a karácsonyos zoknim, amit szintén a földre hajítottam. Egyáltalán mit keres a bőröndben egy karácsonyos zokni, nyáron, az X-faktorban?

Mindenesetre találtam magamnak egy valahogyan kinéző ruhát. Mindenképpen fel akartam venni a krémszínű szoknyámat, amit Szandi adott nekem ajándékba akkor amikor jöttek meglátogatni. Egy hozzá passzoló fehér tapadós felsőt vettem fel. Így már azért elfogadhatóan néztem ki.

Már csak a hajammal kell csinálni valamit. Végül hiába gondolkoztam olyan sokat a hajamon, annyira jutottam hogy talán mégis csak kibontva hagyom. Kifésülni is nehéz még egy kicsit, hiába mostam ki a vihar után.

Ja igen...a vihar.

A vihar után csuromvizesen mentünk vissza a szállásra. A lányokkal maradtunk az én szobámban, a fiúk pedig a sajátjukéban. Lujza csak a fiúkról tudott beszélni, hiába volt más a téma. Igen, tényleg jófejek a srácok és nagyon bírom is őket, viszont Lujza legtöbbször csak Sxulról beszélt. Ez már nem csak engem készített ki agyilag, de már Flóráékat is idegesítette. Mondjuk őket máshogy, mint engem.

Azon gondolkoztam vajon miért van ez. Hogy valami okból haragszok a nővéremre, pedig csak egy srácról beszélt egyfolytában. Semmi más. És mégis olyan érzés van bennem hogyha erre gondolok, hogy legszívesebben megmondanám a magamét Lujzának, pedig szeretem. Jobb testvért nem is kívánhatnék, de valahogy mégis. 

A gondolatmenetemet a telefonom pittyegése zavarta meg.

Messenger üzi, Lujzázól. És Gergitől.

Elsőnek Gergiét nyitottam meg.

Gergi: Csőő. Mikor jössz? Már itt vagyunk a jobb szárny előtt a srácokkal

Én: Nemsokára elkészülök. Addig meg tudtok várni? 

Gergi: Persze. Csumi

Én: Csumi. És a többieknek is küldök egy sziát. Ezt add át nekik.

Gergi: Át adom. Ők is csókolnak téged. Küldöm hangüziben.

Aztán elküldte hangüzenetben.

Megnyitottam és elindítottam.

- Sziaa Y/N - hallottam Wimmr hangját miközben a fiúk és valami szia szerűséget ordibáltak be. 

- Gyere, itt várunk téged lent - felelte AW.

- Csókolunk és gyere - felelte Sxul, akinek a hangjátől bizseregni kezdett a bőröm. Aztán vége lett a hangüzinek. Beszíveztem az üzit és megnyitottam Lujza chatfalát is. Amit olvastam, az lehangolt.

Lujza: Sziaa. Figyelj csak, Sxulnak mi az instája? Vagy van valakije vagy...na érted. Egyébként már itt ülünk a nézőtéren, még nincsenek sokan. Ügyes leszel:))

Erre nem tudtam mit válaszolni. Sőt...nem is tudom hogy Sxulnak van-e egyáltalán valakije. Az instáját meg tudom csak...

Egyáltalán mit érzek most?

Eljátszhatnék a gondolattal de most nincs időm erre. Felkaptam a táskámat, felhúztam a cipőmet és elindultam lefelé.

Mire leértem a hall-ba a fiúk már ott vártak. Sxul látott meg engem először. Felállt és megindult felém, mire a többiek is követték a példáját.

- Azt hittem már sosem érsz le - nézett rám és fentről le, végigmért - Csinos vagy.

Ez...meglepett. De nagyon. Csak bámultam rá és pislogtam. 

- Ömm...köszönöm - nem találtam a szavakat.

- Héé Y/N. Induljunk mert már kevesebb mint fél óra van hátra kezdésig - felelte Wimmr

- Okés - válaszoltam de még mindig a Sxul-tól kapott bók sokkja alatt voltam.

- Akkor let's goooo - nyújtotta el az ,,o" betűt AW és elindultunk. Azt mondták a fiúk hogy a busz most a bal szárny előtt fog várakozni de már a kezdés előtt egy órával ott van és várja a versenyzőket. Tíz perc séta után meg is láttuk a fehér buszt aminek az oldalán a műsor logója díszelgett. Felszálltunk és találtunk 6 üres helyet. A hátsóülés nem volt már szabad ezért külön kellett ülnünk egymástól, kettesével.

- Ülsz mellém? - kérdezte Sxul.

- Felőlem - bólintottam és leültünk. Én ültem az ablak mellett, ő pedig kívül. Előttünk Wimmr és AW foglalt helyet, mögöttünk pedig Gergi és Stinky B. Minden jó is volt, amíg nem szállt fel a buszra kedves zaklatóm. Meg is látott és odajött hozzánk. Nekitámaszkodott AW-ék ülésének támlájára és végigmért.

- Szia Y/N. 

- Szia - kerültem a tekintetét.

- Miért nem nézel a szemembe?

- Mert - még mindig éreztem magamon a tekintetét. Szinte égetett. Zavart.

- Még mindig áll az időpont? - kérdezte.

- Milyen időpont? - néztem rá most már tényleg. 

- Hát, tudod. Nem emlékszel? A kávézás. Holnap. Szóval tudsz jönni? - kérdezte kissé erőszakosabban. Előttünk AW és Wimmr is elcsendesült és figyelték a történteket. Sxul elkezdett krákogni.

- Bocsi, Zakeus - nézett rá kimérten - De attól tartok hogy a kisasszonynak nem jó az időpont.

- Miért? Talán te döntöd el hogy hova mehet és hova nem? 

- Aznap velünk lesz programja. Már ezt napokkal előtt megbeszéltük - csatlakozott a beszélgetésbe AW, mire Gergi, Stinky és Wimmr, bólintottak.

- Szóval az emlegetett leányzó, már el van ígérkezve aznapra. Talán próbálkozz máskor - nézett Zakeusra Sxul. A másik srác szemei villámokat szórtak majd rám nézett.

- Nos, igen. Van ilyen - mondtam neki flegmán, majd egy kis idő múlva elment és leült.

Sxul-ra néztem.

- Köszönöm.

- Nincs mit. Ennek a csávónak nagyon kellesz - fordult felém.

- Úgy tűnik. Egész nap zaklat, mindig hívogat hogy menjek el vele valahova - döntöttem hátra a fejemet.

- És...mondtál már neki igent? - kérdezte

- Nem, de szerintem ő a nemet is igennek veszi. Miért? - néztem rá.

- Ja, igazából csak kérdeztem - felelte zavartan majd elfordult és csak nyomkodta a telefonját. Hiába voltam kíváncsi arra hogy valójában minek kérdezte meg, hagytam a dolgot és vártam amíg oda nem érünk.

Mikor odaértünk mindenki egyesével szállt le és ment be az épületbe. Valaki út közben beszélgetett a másikkal, valaki pedig csak szorongva követte a többieket. És én voltam a harmadik csoport, aki nem tudta levenni a szemét Sxul-ról. Még út közben is.

Egyszer észrevette hogy nézem.

- Mi az? - kérdezte mosolyogva.

- Ja, igazából semmi, csak...

- Csak? - húzta fel a szemöldökét vigyorogva.

- Kötekedsz, Raszta? - tettem karba a kezemet.

- Azt mondtad jól áll.

- És még mindig a véleményemhez tartom magam - néztem rá. És csak így álltunk egy jó ideig egymást nézve, vigyorogva. Szerintem már a fiúk is unták mert Stinky megszólalt.

- Bocsánat hogy így megszakítom a szenvedélyesen kötekedős szemkontaktot, de menni kell - nézett ránk sokat sejthetően. Rá néztem, majd szép lassan vissza Sxul-ra.

- Kuss, Stinky. És nyugi van, megyünk - feleltem ezt Stinky-nek mindezt úgy, hogy közbe a raszta hajú fiút néztem. Sxul csak kuncogva biccentett majd tovább mentünk. Hiába próbáltam jobban koncentrálni arra hogy székes feladat lesz, a gondolataim csakis ugyanezt a jelenetet játszották vissza újra és újra. Mint egy beakadt lemez.

- Min jár az eszed, Y/N? - jött mellém AW és haverosan a karját a vállamra tette.

- A székesen - néztem rá.

- Ugyan már, látszik rajtad. Figyu, ne titkold előttem. Van esélyed nála nekem elhiheted - mutatott magára.

- Miről beszélsz? - néztem rá zavartan de valahol mégis sejtettem a dolgot. Már szóra nyitotta volna a száját, de addigra a várakozó elé értünk ahol megszólalt egy X-faktoros csávó.

- Oké emberiség, figyelem! Legelőször Majka versenyzői kezdenek, vagyis ez azt jelenti hogy ők mennek a másik várakozóba. Ahhoz hogy oda eljussanak, követniük kell a mellettem álló lányt, Timit - mutatott a mellette lévő szőke hajú lányra - A többi versenyző itt marad! Köszönjük figyelmüket! A Majkások induljanak meg Timivel - felelte majd mindenki zúgolódni kezdett. AW rám nézett.

- Majd megbeszéljük Y/N. Kívánj nekünk sok szerencsét - intett mosolyogva majd elköszöntem a többiektől is. Aztán követtem azokat a tagokat, akik arra vártak hogy a mentoruk csapata lépjen fel.

Kerestem egy szabad helyet. Pont ott volt leghátul egy fehér asztalka. Felültem rá és néztem a többieket akik velem együtt várakoztak.

Arra gondoltam hogy talán még el kéne énekelnem a számot.

Elindítottam a dal instumental-ját, amit Margit néni mutatott és elkezdtem énekelni a dalt. Néhány ember fel is figyelt rám. De sikerült elénekelnem hibák nélkül a számot. Persze, lehet hogy mégsem hisz volt egy kis alapzaj, de szerintem jó volt.

Aztán meghallottuk a TV-t. Elindult a székes feladat.

Láttam a képernyőn keresztül hogy a közönség soraiban csupa anyukák, apukák, kistesók, nagytesók és nagyszülők ülnek. Mindegyikük tapsolt, mikor bejött a négy mentor. Még dumálgattak egy kicsit, majd el is indult az első fele a műsorban vagyis Majka csapata.

Már nem volt meg az a zaj ami betelítette az egész várakozót, hanem mindenki a TV-re figyelt. Beleértve én is.

Eltelhetett vagy húsz perc, de Majka tiszta idegbe volt.

- Miért mindenki lassú számokkal jön? - kérdezte a mentoroktól.

- Mert tudják hogy te ezt szereted - bólogatott huncutan Laci, mire Majka komoly fejjel nézett rá.

- Remélem azért lesznek itt jók is - irkált valamit az előtte lévő lapon. Még senki sem ült le a székekre. Szabad volt mindegyik.

Egyszercsak megcsörrent a telefonom. Wimmr hívott messenger videóhívásban.

- Sziasztok - köszöntem be nekik mosolyogva. Az ő várakozójuk sokkal kisebb volt mint a miénk, sokkal kevesebb emberrel. Még azért voltak, de mivel már színpadon volt pár ember, ezért fogytak Majka versenyzői.

- Izgultok? - kérdeztem.

- Most már egy kicsit ja - mosolygott idegesen Gergi, mire a fiúk bólintottak.

- És nálatok milyen a hangulat? - tette fel a kérdést Stinky B

- Hát...mi is izgulunk - álltam fel és fordítottam körbe a kamerát.

- Nézzük végig együtt amíg mi nem jövünk. És hogyha te maradsz legutóljára, akkor is megvárunk - felelte Sxul a kamerába. 

- Okés. Akkor nézzük - fordítottam meg a kamerát. A videóhívásban az én részemről csak a TV látszódott, a srácok részéről pedig szintén egy oda felszerelt TV.

És leült a legelső ember is. Blanka ült le, aki egy AC/DC számmal jött. Majka örült hogy végre valaki egy gyors számmal érkezett.

- Azért ez nem volt semmi - bólogattak a fiúk.

- Az. Már a válogatóban is nagyon jó volt - feleltem és tovább néztük a történéseket.

Már megteltek a székek és elkezdett izgalmasabbá válni az egész. Voltak akik leültek aztán felálltak, a mentorok is veszekedtek. Valaki sírva hagyta el a színpadot, valaki pedig majd kicsattant a boldogságtól hogy leülhet.

Aztán meglett az első piros székes is. Miklós Vivien, a táboros csapattársam. Egy francia dalt énekelt ami azért tényleg nehéz, hisz maga a francia nyelv is nagyon nehéz, de a dal menete is. Ő mégis tökéletesen megoldotta.

- Ez nagyon jó volt. Meg is érdemli a pirosat - felelte Wimmr.

- Szerintem is - mondtam és néztük a további versenyzőket.

Innentől már kezdett izgalmasabbá válni a műsor. Valaki felállt és átadta a helyét valaki másnak, valaki egyből leült, viszont volt olyan is aki sírva hagyta el a színpadot.

- Gyorsan jönnek a váltások. Mi mikor jövünk? - kérdezte AW a többiektől.

- Nem tudjuk. Remélem leülünk - mondta StinkyB miközben járt a lába.

Aztán Fehér Krisztián jött. Ő a válogatón a Gyere kislány című számával futott be, ahol hozta a formáját. Most is egy saját dallal érkezett, a Prikezsiával. Az egész stúdióban nagyon nagy lett a hangulat.

- Elmondom mi vagy, egy hosszúhajú prikezsia - énekelte Krisztián, mire AW felállt a helyéről és elkezdett táncolni.

- Uuu nagyon adom, nagyon jó - felelte.

- Ez egyértelmű szék - mondta Sxul

- Egyetértek - feleltem majd ő a kamerába nézett és elmosolyodott.

- Szurkolsz? Nekünk?

- Természetesen - feleltem mire ő mégjobban elmosolyodott. Nem tudom mi van ebben a fiúban de...

Ráérek később helyrerakni az agyamat és megfejteni ezt a problémát. A szívemben is.

Én egy idióta vagyok.

Zavaromban inkább a várakozónkba felszerelt TV-re néztem. Krisztián széket is kapott. A piros széken Vivien ült, a három fehér széken pedig Krisztián, Joób Martin és Petra ült. 

- Éberkóma jön - hallottam egy lány hangját a vonalon keresztül majd a fiúk örülve felülek a helyükről.

- Na jó, szurkolj nekünk - mondta a kamerába Sxul és dobott egy csókot - Szia - majd letette.

Nagyon vártam már hogy sorra kerüljenek. Széket kapnak, ez tuti.

A képernyőn megláttam mind az ötüket. Mosolyogva köszöntek a mentoroknak.

-Ááá megjött az összerakott csapat. Mi lett a nevetek? - kérdezte Majka.

- Az lett hogy Éberkóma - felelte AW.

- Hoppá. Hmmm jó név - bólogatott Laci mire megköszönték a fiúk.

- Na rendben. Mit hoztatok nekünk? 

- Az Olá'lé című számot. Saját dalunk - mondta AW

- Na, akkor nyomjátok - felelte Majka majd elindult a zene. Egyből átjárt a dalnak a hangulata. Elképesztő hogy így öten ennyire jól összetudnak dolgozni. Stinky elkezdte rappelni az ő szövegét.

- Színes kis tabletták, szemetek, hát meredjen meg - a ,,meredjen meg"-nél a fiúk dupláztak majd ment tovább a zene.

Meg is lepődtem hogy szinte már én is tudom a szöveget. Igen, a napokban elég sokat hallgattam a szálláson. 

- Olá'lé, hol a lé, ez nem kabaré csak a tré motivált, nem a szép szavadé - ért véget a refrén és egyben a dal is. A várakozóban tapsoltam meg őket, nagyon jók voltak.

- Gyerekek, az van hogy itt nagyon megvan a flow. Esküszöm egy igazi áldás hogy ti egy csapatba kerültetek. Mindenképpen kaptok széket, ez nem is kérdés - mondta Majka mire a fiúk örömükben felugrottak. Majka a székekre nézett - Már csak azt kéne eldönteni hogy kit állítok fel.

Majka sokat hezitált hogy kit állítson fel, mire végül Martin hagyta el a helyét és a helyére mentek a fiúk. És így meglettek négyen: Vivien, Krisztián, Petra és az Éberkóma. Majkának el kell engednie valakit.

Laci valamit suttogott neki meg hasonlók. Majka csak ült ott és gondolkodott. Majd meghozta a döntését.

- Szóval. Az a helyzet hogy én mindegyikőtöket imádom. Baromi tehetségesek vagytok de meg kellett hoznom egy igen nehéz döntést. Szóval lényeg a lényeg akit felállítok az...Krisztián - nézett Krisztiánra. A csávó felállt. Látszódott rajta hogy könnyes a szeme. A srácok odamentek és megölelték őt. Nagyon aranyos dolog volt ez tőlük.

- Ez nem a szíved volt - nézett Laci Majkára majd halkan folytatta - Petrát kellett volna felállítanod, most komolyan, tényleg a legnagyobb formát engeded el?

- Ez a szívem volt Laci. A szívemből választottam Petrát, de vannak a műsorban nehéz döntések is.

- Én nem engedem el - nézett Miló, Majkára - Egyszerűen nekem ő kell.

Majka a közönség felé fordult.

- Krisztián! Krisztián gyere csak vissza egy kicsit! - mondta Majka majd Krisztián visszament a színpadra. Miló csapatába került ő is. Így már ő az egyik székes. Ez mégjobban megnehezíti a dolgunkat.

De meglett Majka csapata. Az Éberkóma bekerült az élőshow-ba.

Pár perc múlva lejöttek a színpadról és lejöttek hozzánk a várakozóba. Boldogan rohantak felém. Mind az öten egyszerre rohantak le.

- ÉLŐSHOOOOOOOW - ordította Stinky.

- Nagyon jók voltatok - mosolyogtam.

- Itt maradunk veled, oks? - mondta nekem Gergi.

- Rendben - feleltem.

Aztán lementek a szünetek és Laci és Andi csapata is. Laci csapatába került Sárközi Roland, Toldi Sándor és Szabó Bence. Andi csapatába pedig Monika Pike, Zilincky Nóri és Kundra Zsombor. 

És jött Miló csapata. Vagyis mi.

Húha.

- Na fiúk, én indulok - köszöntem el tőlük.

- Jó leszel, szurkolunk! - mondták izgatottan.

- Ügyes leszel. Hisz te mindig ügyes vagy. Meglátod hogy jó lesz - mondta nekem Sxul.

- Köszönöm - néztem rá és beharaptam az alsó ajkamat. Aztán megláttam hogy a versenyzők már elindultak ezért én is mentem utánuk

- Sok sikert! - kiabálták a fiúk. Visszamosolyogtam rájuk és követtem a versenyzőket. Fel kellett mennünk a lépcsőn és jobbra fordultunk. Ott vár minket ugyanaz a terem, ahol a fiúk is voltak. Leültem az egyik helyre és vártam. Nagy tapsot hallottunk, ami azt jelentette hogy visszajöttek a mentorok a szünetből.

És elkezdődött a legutolsó kör, a Miló válogatása.

Jöttek, mentek a versenyzők és miközben haladtunk a székes vége felé, Miló egyre stresszesebbnek látszódott. Pont akkor jött az Alina nevű ukrán lány, akit nem ültetett le. A mentorok nem értettek vele egyet és össze is vesztek. Nem csodálom. Nem szeretnék mentorszékbe ülni.

De versenyzőnek is nehéz lenni.

A telefonom pittyegett egyet. Szandi küldött egy üzit.

Szandi: Itt vagyunk, hajrá!

Olvastam el az üzenetet és a mellé küldött képet is megnéztem. Szandi fogta a telefont, ezért ő volt elől. Mellette Flóra, aki csak belemosolygott a kamerába, Flóra mellett pedig Lujza aki a két kezével a mutató és a középső ujjával pózolt.

Lujzát látva megint rámjött az a keserű érzés hogy mégis mit érdekli őt Sxul. De hamar elnyomtam hisz itt vagyok a székes feladat kellős közepén arra várva hogy sorra kerüljek.

Én: Köszönöm<3

Írtam nekik vissza majd vártam tovább. És tovább. És tovább. Majd felszólították a nevemet.

 - Y/N Y/S következik - felelte a lány majd felálltam. Össze-vissza dobogott a szívem de próbáltam csillapítani. Csak most ne. Csak most ne rontsam el.

Megkaptam a mikrofont majd beléptem a színpadra. A székek már tele voltak, csak egy maradt szabadon. Krisztián ült a piros székben, vagyis a pirosat már nem kaphatom meg, de a fehérre még pályázhatok.

- Sziasztok - köszöntem.

- Szia Y/N. Mit hoztál nekünk? 

- Sia-tól a Rainbow-t

- Uuu az mekkora szám - felelte Laci majd rám nézed - Ha ezt jól elénekled akkor egy sztár vagy.

Csak mosolyogtam. Nem tudtam rá mit mondani. És el is indult a zene.

I know you, you're a special one

Some see crazy where I see love

You fall so low but shoot so high

Big dreamers shoot for open sky

Énekeltem. Nem éreztem benne hibát. Már nem görcsöltem rá annyira. Arra gondoltam hogy a fiúk biztosan ott szurkolnak nekem a várakozóban. Ez megnyugtatott. És mindent úgy csináltam ahogy Margit néni mondta.

I can see a rainbow

In your tears as they fall on down

I can see a soul grow

Through the pain as the hit ground

Most éreztem meg magát a dalnak az erejét és a mondanivalóját. Szerintem nagyon nagy beleéléssel énekelhettem.

Aztán vége lett.

As the sun comes down

És kifújtam a levegőt. Felnéztem. A közönség tapsolt. Megláttam a három barátnőmet állva tapsolni. Ez megmosolyogtatott.

De Miló véleménye számít.

- Figyelj, ez nekem nagyon tetszett. Tökéletes volt, széket érdemelsz - mondta Majka

- Ugyanez, szék - felelte Andi

- Hát azért voltak benne hibák - kezdett bele Laci.

- Laci, ebben a produkcióban az ég világon semmi hiba nem volt - mondta Majka neki.

- De amikor a refrénnél felvitte a hangot az egy kissé hamiskás volt - tette fel a kezét a magasba, mutatva ezzel a magas hangot.

- Hát figyelj, Milán dönti el - tette oldalra a kezét Majka és a mentorok Milánra néztek.

- Nem is mondok többet, ez szék - mondta Milán és leültetett. Leültem a legszélső székbe és néztem a többi produkciót.

Voltak sok jók és sok rosszak is. Mindig izgultam hogy engem mindjárt felállítanak és mehetek haza de ez nem történt meg. Nem sokszor volt csere, de azért izgultam.

Aztán megjött Peterpost és Leo. 

Én még sose láttam ennyire beállt embereket. Nagyon gázak voltak. Látszott rajtuk hogy drog van a háttérben és ez a produkciójukon is meglátszott.

- Sajnálom fiúk, de ez nekem nem tetszett - mondta Laci.

- Ez nem volt valami jó most - felelte Andi.

- Ennél ti tudtok többet is de ez most nem ütötte meg a mércét - szólt Majka is.

- Figyeljetek fiúk - kezdett bele Milán - Ti ugyanolyan őrültek vagytok mint én. Nekem ez bejött. Én széket adok nektek - bólintott. El is cserélte őket a mellettem ülő sráccal. Legutolsónak Henn jött. Ő is előadta a sajátját és széket is kapott. Viszont Miló nem tudta eldönteni hogy ki álljon fel közölünk. Egyre jobban elkezdtem izgulni megint.

- Szóval az lesz - kezdte, majd felnézett ránk - Hogy Y/N, Soma és a fiúk, párbajozni fognak.

♪♪♪

Ez lett volna a 7. fejezet. Én még ilyen hosszú fejezetet nem is írtam. Te jó ég.

Remélem azért tetszett nektek és hogy nem fárasztotta le az agyatokat.

Itt is lenne a zene, amit megemlítettem a Sia-tól a Rainbow

https://youtu.be/vZlORTi2SvI

Nagyon szépen köszönöm hogy ennyien olvassátok ezt a könyvet, tényleg el se tudom mondani hogy mennyire örülök a sok támogatásnak<33

Próbálok hamar érezni az új fejezettel<3