,,Vár még, az ördög színpada"

- Gyufa a lángon, Éberkóma (Wimmr és a többiek szövege)

♪♪♪

Négy igen. Négy igen. 

Négy igen.

Húha. 

- Találkozunk a táborban - mosolygott Majka majd a teremben lévő közönség elkezdett tapsolni.

- Köszönöm. Sziasztok - köszöntem el tőlük hatalmas vigyorral az arcomon. Atya isten. 

Visszaadtam a nőcinek a mikrofont majd gratulált nekem. 

- Köszönöm - mosolyogtam majd tovább haladtam Dávidék felé. Legalább öt kamera vett engem egyszerre. Joci és Dávid mosolyogtak majd amikor a lányok megláttak engem, egyből hozzám futottak és agyonra ölelgettek.

- Istenhez imádkoztam hogy sikerüljön - ölelgetett Lujza.

- Ügyes voltál - mosolygott Flóra.

- Ne törődj a hibákkal, az a lényeg hogy a TÁBORBAN VAGY! - sikoltott fel Szandi, ami szerintem a színpadra is elhallatszott. Már csak annyit hallottunk vissza hogy Laci ezt kiabálja a színpadról - IGEN, A TÁBORBAN VAN! 

Szandi a szája elé tette a kezét.

- Semmi baj - felelte Dávid Szandinak majd rám nézett - Figyelj te akkora hang vagy, hogy az nem igaz. És tudod mi a jobb ennél? - kérdezte

- A tábor? - néztem rá cinkos mosollyal.

- A tábor. Sok szerencsét - köszönt el Dávid.

- Sziasztok - köszönt el Joci is, de mi már nem hallottuk mert annyira örültünk, hogy arccal neki mentem a falnak.

- Nem hiszem el! - ugráltam örömömben - A táborban vagyok - húztam el a vagyok szót.

- Holnap már ott leszel - mosolygott Flóra.

Csak most döbbentem le hogy holnap van a tábor. Holnap.

- Holnap. Uram ég - döbbentem le majd rám szóltak a kamerások hogy menjek ki a folyorósól és hogy találok majd egy szőke, rövidrevágott hajú fiút, aki majd elmondja a teendőket.

- Rendben - feleltem majd visszamentem a várakozóhelyre még mindig fülig érő mosollyal. Aztán megállított a szőke hajú fiú.

- Szia, te jutottál tovább, ugye? Gyere, neked erre kell menned, addig a kísérőid itt megvárhatnak - nézett a lányokra - Ott elmondjuk a következő dolgokat.

- Okés - feleltem és követtem őt.

Azt hittem hogy vagy tíz perc lesz mire átmegyünk az egész várakozón, de nem így lett. Gyorsan megjártuk. Láttam olyanokat akik éppen ettek miközben várakoztak, olyanokat is akik vagy dühöngnek mert nem jutottak tovább és elküldik mindennek a mentorokat, de volt köztük olyan is aki szintén a kudarctól sírt. Valaki be is szólt nekem hogy minek nézem azt hogy ő átkozza a mentorokat. Egyből elvettem a tekintetemet és előre fordultam.

- Itt is volnánk. Úgy még fél óra mire szünet lesz - nézett az órájára - Addig keress magadnak egy helyet és ha letelt a fél óra, akkor elmondom a további teendőket - mondta majd visszament a várakozóba. Követtem a szememmel ahogy elhagyja a helyiséget majd körbenéztem a továbbjutottakon. 

Még nem voltak olyan sokan, de százan biztosan. Valaki vagy telefonozott, vagy beszélgetett az egyik továbbjutottal stb. Én kiszemeltem magamnak egy kisebb helyet majd oda leültem és a telefonomat nyomkodtam, mert nem tudtam mást csinálni. Tiktokon lógtam. Csak jöttek a foryou-mba az újabbnál, újabb hülyeségek. Csak a szokásos. 

Néha-néha felnéztem hogy ki jött be a helyiségbe és hogy ki jutott tovább. Egyszer csak annyit láttam hogy a híres Hörher László és a bandája sétál be a terembe.

- Váá, köszönöm a megtiszteltetést a továbbjutásra, Őrnagy - beszélt a rekedt hangján, miközbe hosszú haját igazgatta. Találtak maguknak egy kis helyet majd a közelükben lévő emberek elkezdtek velük beszélgetni.

Már túlságosan untam a telefonomat, ezért másokat nézegettem. Tudom, ez őrült szokás, de én szoktam ezt csinálni. Csak napszemüvegben. Na de sebaj. Ilyenkor mindig megnézem hogy ki a szimpatikus nekem, és ki nem.

Vegyük például azt a hölgyet, akinek olyan szép mesélős hangja volt. Ő Rúzsa Magdit énekelt.  Most éppen másokkal beszélgetett de ő szerintem egy földre szállt angyal, ahogyan én hallottam a színpadon.

Nézelődtem. Aztán megláttam a fiút. Nem is volt tőlem olyannyira messze. És nézett. Nézett és nézett. Aztán felállt és egyre közelebb jött hozzám. Aztán megfogott egy széket, és leült mellém.

- Szia. Te voltál az aki azt a dalt énekelte ami a Csillag születik-ben volt?

- Igen - feleltem bólogatva.

- Nagyon jó voltál. Egyébként itt is van TV, ahol lehet nézni a további versenyzőket - mutatott a felettem lévő tévéképernyőre. Óh. 

- Kár hogy pont felettem van - feleltem, mire ő felnevetett.

- Hát, van ilyen. Egyébként Sxul vagyok. Sxulga. Legalábbis ez a művésznevem - mondta.

- Mert a saját neved? - kérdeztem.

- Azt nem szeretném elárulni - felelte mosolyogva.

- Miért is? - kérdeztem.

- Mert jobban szeretem ha az emberek Sxul-nak hívnak. És a te neved? 

- Y/N Y/S a becsületes nevem - mosolyogtam, mire ő visszamosolygott. Aztán már csak annyit vettünk észre hogy az a szőke hajú srác bejön és elkezdi magyarázni a dolgokat. Most van szünet.

- Na, emberek, figyeljetek! Emberek! CSITULJATOK MÁR! - felelte kissé hangosan. Az ő kiabálására mindenki elhalkult, mire ő elégedetten mosolygott - Szóval. Kezdjük ott hogy gratulálok minden egyes továbbjutottnak - mondta mire mindenki tapsolni kezdett.

- Köszönjük, Őrnagy - mondta Hörher, mire felemelt egy gitárt. Azt hittem már összetörte az összeset. De ekkor, élőben is láthattuk a nagy mutatványát. A földhöz csapva törte-zúzta a gitárját.

- Nyugodjon meg, László, most nem ennek van itt az ideje, Kérem figyeljen - könyörgött a csávesz majd mikor már befejezte a legenda a munkáját, Hörher felszólalt - Mehet tovább, Őrnagy!

- Rendben, ööö, köszönöm. Szóval annyit szeretnék mondani önöknek hogy holnap indul a tábor. Mindenkinek foglaltunk egy kisebb szállást, nem olyan messze a tábor helyszínétől. Jönni fog egy busz amin az X-faktor logója lesz. Arra szálljanak fel! Elviszi önöket a szállásukhoz. Holnap reggel kereken hat órakkor, várni fogja önöket a busz hogy elvigyen a tábor helyszínére! Kérem, mindenki pontosan kelljen! A kísérőknek mindenképp szóljanak, hogy a cuccaik hozásában segítsenek! Másnap reggel amikor megérkeznek a helyszínre, rögtön Miller Dávid és Pápai József fogja átvenni az útmutatást. Már most elkezdhetnek pakolgatni. A busz tizenöt perc múlva indul. Mégegyszer, gratulálunk és legyen szép estéjük! - felelte majd mindenki mozgolódni kezdett.

Olyan tömegbe álltunk, hogy az valami hihetetlen. Szinte alig bírtunk megmozdulni. Sxul rám nézett és elmosolyodott.

- Innen aztán nehéz lesz kijutnunk.

- Az biztos - feleltem majd két maszkos csávó kitolt engem a sorból és nekilökött egy másik versenyzőnek. Felnéztem. Egy fiatal fiú állt előttem, nem is lehetett idősebb nálam. Fekete haja volt és kreol bőre. Bő szettben volt és sötétbarna szemeivel engem fürkészett.

- Nagyon bocsi, ne haragudj - feleltem majd a tömeg felé néztem. Mivel kissé alacsony voltam, ezért ugrálnom kellett ahhoz, hogy egyáltalán lássak is valamit.

- Sebaj. Látom, túl kicsi vagy ahhoz hogy láss valamit - felelte kuncogva.

- Kösz a bókot - feleltem majd megpróbáltam előretolakodni, de nem haladtam sehova vele.

- Ez így nem fog menni, Kicsilány - tette karba a kezét.

- Ne hívj így. És ha kérhetem ne mondd meg nekem hogy mit csináljak - feleltem majd végre előrébb tudtam furakodni, és kijutottam a tömegből.

Gyorsan Lujzáékhoz futottam és röviden összefoglaltam nekik azt amit az X-faktoros dolgozó elmondott. Egyből megértették majd a parkolóba mentünk.

Már így is eltelt tíz perc azzal hogy a tömeg visító szűkösségétől nem lehetett haladni. Sietni kellett.

Futottunk a sötétben ami nem éppen a legjobb dolog, de megtaláltuk a kocsit. Szandi felnyitotta a kocsi hátulját majd megpróbáltuk kivenni a két bőröndöt.

- Segíts, Lujza, te vagy közöttünk a legedzettebb! Mit tettél ebbe a bőröndbe, Y/N? - kérdezte Szandi nagy erőfeszítésekkel miközben a négyes erő hatására, kijött a kocsiból a bőrönd. Ez szuper volt, viszont a hátrány az, hogy a földön hevert és kijöttek a cuccaim.

- Ó mamám - szitkozódtam magamba ezerrel. Mire én a cuccaimat pakolgattam, addig a lányok a másik bőröndömet is kiszedték. Abba kevesebb cuccot raktam viszont ezzel az volt a baj, hogy éppen a legrosszabb helyen kezdtem el cuccot pakolni. A másik bőrönd egyenesen a hátamon landolt.

Éles fájdalmat éreztem a hátamon de ez most nem érdekelt. Ilyenkor mindig azt kívánom, bárcsak nem lennék ilyen bolond ahhoz hogy folyton elkéssek mindenhonnan.

- Ó a fenébe már! - mondta Flóra mérgesen, mire gyorsan felvették a földről a bőröndömet. 

- Y/N már csak két perced maradt és a busz az épület másik felén van! Hagyjad azt a bőröndöt, csak gyere már - fogta meg a kezemből a bőröndöt és a kistáskáimat Lujza, majd elkezdett futni. Szandi és Flóra is követte példáját, mire én is gyorsan feltápászkodtam. Észre se vettem hogy a kezemben volt a kis neszeszerem, a tusfürdőm és két ruhám is. Ennek ellenére elkezdtem futni utánuk.

Én gyűlölök futni. Tesiből is csak immel-ámmal futottam mert utálom. De most Villám McQueen is megirigyelte volna a gyorsaságomat.

Lihegve futottunk át a parkolón át az épületig. Annyi volt a probléma hogy az épületet kellett volna megkerülni ahhoz, hogy a buszhoz érjünk. 

- Gyerekek, itt rövidebb. És most leszarom hogy friss a fű - mutatott Szandi a növényzetre és azon átfutottunk. Kétszer is majdnem elestem, elhagytam a narancssárga pólómat és belebotlottam a farmeromba. De ez most nem érdekelt.

És akkor megláttuk a buszt. És épp indult.

- NE! KÉREM ÁLLJON MEG - ordítottuk mindannyian egyszerre a buszsofőrnek. Egyenesen a busz mellett futottunk. Meg se látott minket. 

Majd annyit vettem észre hogy valaki lenéz a buszról. Sxul volt az. Rám nézett, majd elkezdett valamit mondani maga előtt. Aztán megállt a busz.

Lihegve álltunk meg a lányokkal, mire a buszsofőr leszállt a buszról és kinyitotta a csomagtartót. Lujza és Szandi tette be a nagyobb bőröndöm, én és Flóra pedig a kisebbiket. Még mindig a kezemben voltak a cuccok de nem baj.

- Legközelebb nézzék az időt is - mondta a bajszos sofőr és a csuklójára mutatott, órát jelképezve.

- Légy jó, barátosném. Szurkolunk - ölelt meg Szandi.

- Hajrá. Úgyis a döntőig fogsz menetelni - mosolygott Flóra, majd ő is átölelt.

- Mindent bele. Izgulás ellen tudod mit kell csinálni - ölelt meg Lujza is.

- Köszönöm. Sziasztok - mosolyogva integettem nekik majd felszálltam a buszra.

Ilyen hosszú buszt se láttam még. Azt hittem hogy hely sincs. Aztán megláttam Sxul-t aki intett a kezével, és csak mosolygott. Nem ült mellette senki.

Odamentem és leültem. Még mindig nem kaptam levegőt a sok futástól.

- Köszhönöhm - mondtam neki lihegve.

- Semmiség - mosolygott majd lenézett a cuccaimra és sejtelmesen elvigyorodott - Ennyire siettél?

- Lehet - feleltem majd csak bólintott és az ablakot nézte. 

Még nem is gyönyörködhettem rendesen az X-faktor fényein. Az ,,X" vörösen izzott és fehér fényeket vetítettek ki. 

Kedvenc helyem.

Aztán megindult a busz. És tényleg hamar a szállásunkra értünk. Kiszálltunk majd mindenki kivette a saját cuccát, és bementünk a hotelba. Hamar kiosztották nekünk a szobaszámokat. A jobb szárnyban a lányok, a bal szárnyban a fiúk voltak. Mindenki külön szobát kapott. Lifttel felmentem a második emeletre, ahol a folyosó túlsó végén volt az én szobám. Ez az én szerencsém. Holnap is elfogok késni csak azért mert a legutolsó szoba az enyém.

Lehúztam a kártyámat, majd benyitottam a szobába. Tényleg kicsi, de elleszek itt. Egy kisebb ágy volt előttem és egy kisebb fürdőszoba is volt. A fekhelyem mellett egy picit arrébb volt egy kis asztalka és hozzá egy szék.

Ki se pakoltam semmit, hisz kitudja meddig maradok itt. Megnéztem a telefonomon hogy hány óra. 21:43. Ideje aludni.

Gyorsan megfürödtem és felvettem a pizsamámat. Az ágy egész kényelmes volt, de nem jobb mint az otthoni. Mindenesetre, teljesen elfáradtam.

De holnap nagy nap van.