,,Elönt a kétség, a félelem érzés"

- Gyufa a lángon, Éberkóma (Wimmr szövege)

♪♪♪

Tessék?

Egyből élőshow?

Csak nagyokat pislogtam.

- Nem lesz mentorház? Tyúha - mondta Alex.

- Én ennek amúgy örülök. Legalább hamarabb megtudunk mindent - mondta Anikó.

- Én annyira nem. Azt hittem több időnk lesz - mondtam majd megláttam Sxul-t egy kicsivel távolabbi fánál, a csapatával. Egyből odamentem hozzá.

- Szia - köszöntem neki.

- Szia - köszönt vissza.

- Te mit gondolsz erről az egészről?

- Hát...még jó lett volna egy kis idő. Meg ez így inkább furcsa nekem. Egyébként, bemutatom a csapatomat - felelte mosolyogva majd megállt mindenkinél. Elsőnek a kis bajusszal rendelkező csáveszt mutatta be - Ő itt Wimmr - mondta.

- Szia, Y/N vagyok - mutatkoztam be neki.

- Szia! Az én nevemet már tudod, de udvariasságképpen, Wimmr vagyok, örvendek - fogott velem kezet.

Utána Sxul, Wimmr mellett álló, magas srácot mutatta be - Ő Gergi.

- Szia - köszönt nekem a mély hangján, mire én visszaköszöntem neki. A mellette álló srácot pedig Stinky B-nek hívták - Helló - köszöntött ő is mosolyogva.

- Ő pedig itt a csapat vezetője, AW, másnéven Apu - veregette meg Sxul a kicsivel alacsonyabb férfinek a vállát. Kék szeme volt és barna haja, arcszőrzettel.

- Szia - fogott velem kezet mosolyogva.

- Helló. Nektek mi a véleményetek arról, hogy kevesebb időnk van? - kérdeztem.

- Őszintén, nekem nagyon semmi. Lerappeljük a színpadot és csumi, csumi - mondta AW vigyorogva.

- Ugyanez - felelte a többi tag. Jobban megnéztem őket, Sxullal együtt. Olyanok együtt mint egy rendes rapbanda. 

- Mi történt? Szellem van mögöttünk? Úgy nézel ránk, mintha valami lenne mindannyiunk mögött - kérdezte Stinky B, de látszott rajta hogy csak viccelt.

- Ja, semmi. Csak így rátok néztem és olyanok vagytok mint egy rendes banda - feleltem.

Erre a fiúk hátrahőköltek és egymásra mosolyogtak.

- Hát, köszönjük szépen - mondták mindannyian, majd meghallottam Cinti hangját, hogy menjek tovább gyakorolni. Sxul hirtelen rátette a kezét a vállamra és megszólalt - Elkísérlek.

- Jaj, nem kell - mosolyogtam - Egyedül is odatalálok.

- Ez nem kérdés volt - mondta majd megvárta amíg elindulok. Csak elkerekedett szemmel bámultam rá, de nem tudtam őt visszatartani, ezért elindultam, miközben ő követett.

- Ti melyik dalt kaptátok? - tette fel a kérdést.

- Hungáriától a Meghalok hogyha rám nézelt - válaszoltam.

- És eddig hogy megy?

- Egész jól, de azért még gyakorlunk rá.

- Meghallgathatom a próbátokat - kérte. Hátrafordultam felé.

- Miért? Ti most nem próbáltok?

- Szünetet tartunk és valamivel el szeretném foglalni magamat - vigyorgott - Egyébként mi a véleményed rólunk? 

Elsőnek azt hittem hogy róla és rólam beszél, de utána rájöttem hogy a csapattagokról.

- Egész jófejek. Apropó, velük is elfoglalhatnád magadat - ajánlottam neki.

- De most ezzel szeretném magamat elfoglalni. Na menjünk, a társaid sem várnak örökké - felelte majd elindult a csapatom helyszínéhez. Csak bámultam rá. Ilyen fiút se láttam még. Annyit vettem észre, hogy csak állok egy helyben mint egy analfabéta, ezért gyorsan odakocogtam a kis helyünkhöz.

- Na végre Y/N! Plusz mondta Sxul hogy most ő lesz a közönség, ami azért előny mert így legalább jobban gyakorolhatjuk a közönség előtti fellépést. Na gyere, kezdesz - mosolygott Vivien, mire én Sxulra néztem. Ő csak mosolyogva megvonta a vállát. 

Leültem a pokrócra és Cinti beindította a zenét. Visszaszámoltam. Egy...kettő...és elkezdtem.

- Szemeim előtt tűzkarikák. A szívem lángol és forr a vérem. Tagadni nem tudom és nem is akarom. Beléd estem egy őrült éjjel - énekeltem el az én részemet, majd Sxulra néztem. Olyan mélyen a szemembe nézett a barna szemeivel hogy rám még így soha nem nézett senki. Tehetség kell ahhoz, hogy valaki ennyire szépen nézzen a másikra? Mindenesetre ez nagyon bezavart, hisz a duós részt Anikóval, teljesen lekéstem.

- Bocsi - haraptam be az alsó ajkamat.

- Nyugi, ez még csak a próba. Kezdjük újra - mondta Anikó, majd előről kezdődött az egész.

Most nem hagytam hogy bezavarjanak. Nem hagytam hogy bezavarjon egyetlen személy, egyetlen barna szempárja. Egy szuszra leénekeltük. 

- Na, milyen volt, tesó? - kérdezte Alex a vendégünktől.

- Szuper. Ha én lennék a négy mentor, mindenki továbbjutna - mosolygott majd felállt - Na jó, én megyek vissza a csapatomhoz - köszönt el tőlünk majd még utoljára rám nézett. Hogy lehet valakinek olyan szeme, hogyha rá nézel akkor egyből beszippant?

Utána délutánig gyakoroltunk és összebarátkoztunk másokkal is. Például én nagyon megtaláltam a közös hangot Zilinczky Nórival, Cintivel, Viviennel, és persze Sxulékkal is. Este még beszélgettem velük párszor.

- Ti melyik mentornak örültök egyébként a legjobban? - kérdeztem a fiúktól.

- Én Majesznak. Jófejnek tűnt a válogatóban is, és ért a rapphez. Vele szívesen dolgoznék - mosolygott AW, és mindenki bólintott.

- És te, kivel dolgoznál együtt szívesen ? - kérdezte Wimmr. Mindenki a válaszomat várta. Magam elé húztam a két lábamat és átkaroltam őket a kezemmel, miközben úgy tettem, mintha gondolkoznék.

- Azt hiszem én is Majkával. Valamiért szimpatikus. Valójában ennyi - mosolyogtam.

- Halljátok, tegyünk már ki egy képet Instára - vetette fel AW, mire mindenki körbeült. AW volt elől, hisz ő tartotta a telefont. Egy kicsivel mögötte bal oldalon, Stinky B, a másik oldalon pedig Wimmr. Aztán én voltam a fiúk között hátul és mellettem pedig Sxul. Olyan közel volt, hogy megéreztem az illatát is. Közelebb hajolt, és ezt suttogta:

- Na, szerinted sikerülni fog a holnapi? 

- Szerintem igen - néztem vissza rá.

- Okés. Én hiszek benned - mosolygott, majd a kamerába nézett. Én is követtem a példáját, majd elkattant a kép.

- Húú ez bitang lett. Na ezt ki is teszem. Y/N, mi az instád? - kérdezte AW.

- y/s_y/n_17.

- Rendicsek, köszi - felelte, majd bejelölt mindenki a csapatból. Mindenkit visszajelöltem, majd megláttam AW storyját. Tényleg jó lett a kép.

- Átküldöm mindenkinek a képet, oks?

- Okés - feleltünk mindannyian és a következő pillanatban a telefon pittyegését hallottuk. AW átküldte a képet. Mire megnyithattam volna, a hangszórókból Miller Dávid hangja hallatszott.

- Kedves versenyzők, véget ért a 24 óra! Kérjük, szálljanak fel a buszra és jó éjszakát mindenkinek! Sok sikert a holnaphoz! - mondta végül, mire mindenki felállt a helyéről és készülődni kezdett.

- Na, én megyek vissza a csapatomhoz. Sziasztok - köszöntem el tőlük.

- Szia, sok szerencsét holnapra! - ordították.

- Nektek is! - mosolyogtam vissza, majd a helyünkhöz futottam. Már nem volt ott senki, csak a cuccom. Hamar összeszedtem őket és a buszhoz mentem. Még maradt nekem hely pont Nóri mellett, így leültem mellé.

- Szia - mosolygott.

- Szia. Te már fáradt vagy? - kérdeztem

- Nem. Szerintem még ma is gyakorlom a szövegemet a szálláson. Remélem nem ébresztek fel senkit - kuncogott, majd elindult a busz. Mivel most egy kisebb buszra szálltunk, ezért az ott maradt többi versenyző, a másikra szállt.

- Kérsz? - tartott felém hirtelen Nóri egy haribo-s gumicukrot. A kólásat.

- Igen, köszönöm - vettem el egyet. Lehet hogy egy kicsit elbóbiskoltam a buszon, mert mire pislogtam egyet, odaértünk. Mindenki felvette a cuccait és indult le. Mivel mindenki a liftnél várakozott a hotelban, ezért én kénytelen voltam lépcsőzni. Nóri is ezt tette, és kiderült hogy egy emeleten lakunk. Együtt loholtunk fel a nehéz cuccainkkal.

- Hű te jóég! Miért nincsen több lift? - kérdezte.

- Jó kérdés - válaszoltam majd kisebb-nagyobb erőfeszítésekben, de felértünk. Elköszöntem Nóritól, majd indultam az én szobámhoz. Odatartottam a kártyát az ajtóhoz, majd az kinyílt. Becsuktam, lehuppantam az ágyra és felhívtam a barátaimat. Elmeséltem nekik mindent, egytől, egyig. 

- Szóval igen, nehéz nap volt és hosszú. De majd a TV-ben meglátjátok hogy hogy énekeltem - mosolyogtam.

- Az biztos hogy kifogástalanul - mosolygott a vonal mögött Lujza.

- Na én megyek gyerekek, mert ki kell pihennem magam. Sziasztok - köszöntem el tőlük és egyből elaludtam. Totál kimerültem.

♪♪♪

Elfelejtettem ébresztőt állítani. Basszus. 5:53 volt. Össz-vissz hét percem van elkészülni.

Meg se reggeliztem, csak gyorsan felvettem a ruhámat, miközben fogatmostam. Ennek az lett a vége hogy egy kis fogkrém ráment a pólóm aljára. 

- Ó, mamám - mondtam magamba szép szavakkal, majd felvettem a cipőm, bedobtam két fánkot a táskámba, bedezodoroztam magam, megfésüklödtem és futottam is lelfele. Most nem vártam meg a liftet, mert az mit sem ér. Csak futottam lefele. Szerencsémre, a versenyzők még mindig a padnál várakoztak, viszont a busz már megjött. Futottam is ki, mire nekimentem valakinek. Stinky B volt az.

- Úristen, bocsi - kértem tőle hevesen bocsánatot.

- Semmi baj. Gondolom, te is a későn jövők csoportjába tartozol - mondta.

- Jól gondolod - bólintottam - A többiek?

- Ők már a buszon ülnek. Viszont ugye öten vagyunk. Nincs kedved velünk ülni? - kérdezte.

- De, szívesen. Csak ahhoz fel is kell szállnunk a buszra. Gyere - mondtam, majd a többi versenyzővel együtt a buszra szálltunk. Hátul voltak a fiúk. Sxul, Gergivel ült, Wimmr pedig Stinky B-t várta. Vagyis, én AW mellett fogok ülni.

- Csá, Y/N - intett nekem AW, majd leültem mellé.

- Mizu van? - kérdeztem.

- Annyira elő akarjuk már adni, hogy azt el se hiszed - nevetett.

- Hát, pedig elhiszem - mosolyogtam, majd hátraköszöntem a többieknek is - Jó reggelt!

- Jó reggelt - mosolyogtak majd rápillantottam Sxulra, aki pont a mögöttem lévő ülésen ült. Mosolyogva nézett rám. Olyan szépen tud nézni. Várj, ööö...mi van? Jó, még reggel van, kótyagos a fejem, ezért gondolok ilyeneket.

Végigbeszélgettem az egész utat AW-val és a fiúkkal. Annyira jófejek és viccesek. 

Annyit vettünk észre, hogy megállt a busz. Megérkeztünk. Leszálltunk és a csapatomat kerestem.

- Hát, akkor sok sikert Y/N. Szurkolunk! -felelték a fiúk.

- Én is szurkolok nektek - köszöntem el tőlük és elindultam megkeresni Vivienéket. Gyorsan meglettek, a tegnapi helyünkön voltak.

- Gyere, Y/N, gyakoroljuk el mégegyszer - felelte Alex, majd elindult a dal. Még kétszer elénekeltük. Reméljük jó lesz. Aztán Joci szólalt meg, mikrofonnal a kezében, mindenki előtt.

- Drága versenyzők! Már csak pár percetek maradt gyakorolni, hisz nemsokára kezdetét veszi a TÁBOR - felelte vigyorogva - Pakoljatok össze mindent és gyertek a csapatotokkal az épületbe. Én ott leszek Dávid barátommal és minden egyes csapatot várunk! Hajrá - köszönt el Joci majd felálltunk.

- Hát jó. Induljunk - mondta Cinti magabiztosan mosolyogva. Mind az öten elindultunk és még egy csomó más csapat is. Bementünk az épületbe, ami még mindig észvesztően nagy volt. Megmutatták a kis táblák hogy hova kell menni és bementünk a várakozóba. Úgy tíz perv alatt, már mindenki a várakozóban volt. A legelső csapat Marichuy-ék voltak.

- Gyere macikám, gyeree - mondta Marichuy, Macichuynak, vagyis a medvébe öltözött fickónak, majd a többi csapattársa követte őket. A várakozóban is volt egy TV, ahol nézhettük a versenyzők produkcióit. Felmentek, és elkezdtek énekelni. Mi pedig mindent hallottunk. Ők is ugyanazt a dalt kapták meg, mint mi. De ez már annyira rossz volt, hogy az már jó.

Ezt mindenki észrevette a várakozóban. Valakik el is nevették magukat, kínjukban.

- Meghalok hogyha rám nézeeel hééé ZSÁMO ZSÁÁÁ - kornyikálta a szemüveges kiscsávó aki azt mondja magáról hogy ő Kisgrofó vérszerinti mostohaunokatestvére. Ebben a pillanatban már én is kuncogni kezdtem, de hamar abbahagytam. Elénekelték a dalt,majd a mentorok elküldtik őket, kis nevetgélések kíséretében.Ők lejöttek, de nagyon fel voltak dobva. Legalább a pozitivitás megvan bennük.

Utána jöttünk mi. A mi csapatunk.

 Nem tudtam hogy másodikok leszünk. 

Úrrá lett rajtam az izgulás. Mi lesz ha elrontom? Ha későn lépek be? Ha hamis lesz?

Úgy vert  szívem hogy alig kaptam levegőt. Baszki.

Pánikroham.

Próbáltam nyugtatni magamat hogy nyugi van, semmi baj, hisz már felléptem egyszer. De mi lesz ha későn kezdek? Ha elvesztem a ritmust?

Egy igazi előadónak nem szabad izgulnia. Egy előadó nem kap pánikrohamot éppen a fellépése előtt.

Rohamosan vert a szívem, a hasam liftezett fel-le. 

Aztán valaki megérintette a vállam. Vagyis inkább valakik.

- Nyugi van, semmi baj - suttogta a fülembe Sxul.

- Elnézést, a következő csapat... - mondta az egyik X-faktoros.

- POFA BE! MAJD MEGY HA LENYUGSZIK - kiabálta le AW a srác fejét. 

- Lassan - suttogta Gergi.

- Nyugi, jó lesz, ne izgulj - nyugtatgatott Wimmr és Stinky B.

És már nem vert a szívem ennyire gyorsan. Kaptam levegőt.

- Megvagy? - kérdezte halkan Sxul.

- Igen. Köszönöm nektek - mosolyogtam rájuk, majd felálltam. 

- Nyugi, szurkolunk - mondták a fiúk, én meg elindultam a csapatommal a két műsorvezetőhöz.

- Sziasztok! Hallottuk valami történt a várakozóban, ami miatt késtetek. Mindenki jól van? - kérdezte Dávid.

- Igen - bólintottunk.

- Hát, akkor tiétek a színpad - mutatott Joci a színpad bejárata felé és mi elindultunk.

- Sziasztok - köszönt nekünk elsőnek Majka, majd utána a többiek.

- Helló, sziasztok - köszöntünk nekik vissza.

- Ti is a Hungáriát kaptátok nem? - kérdezte Laci.

- De, de - mosolygott Cinti.

- Hát, akkor hadd szóljon - mondta Milán és elindult a zene. 

Oké, hajrá. Egy és két és...

Szemeim előtt tűzkarikák

A szívem lángol és forr a vérem

Tagadni nem tudom és nem is akarom

Beléd estem egy őrül éjjel

Húú. Oké. Ez megvolt. Jó volt. Jó lesz.

Vivien is leénekelte a saját részét, majd jöttek Cintiék.

Egy mozi kijáratban láttalak meg

Másnap már csörögtünk az utcabálon

Utána behúztál egy kapu alá

Éreztem már hogy, te vagy akit vártam!

Mostmár nem izgultam én se. Már én is lépkedtem jobbra, balra, a ritmusra táncolva.

Aztán jött a mi részünk. 

Meghalok, hogyha rám nézel

Meghalok, hogyha rám nézel

Élveztem az egészet. Egymásra mosolyogtunk a többiekkel hogy ez milyen jó. 

Aztán Vivien fejezte be a dalt.

- Meghalok, hogyha rám nézel - énekelte majd vége lett. A mentorok megtapsoltak minket.

- Na, kezdeném én. Eddig, ez volt a legjobb produckió! És tudom hogy csak másodikként jöttetek, de akkor is - mosolygott Andi.

- Bulis volt, élvezetes volt, jó volt az ének is. Én nagyon élveztem - mondta Milán.

- Szerintem, abban mindnyájan egyetértünk, hogy ez egy egyértelmű továbbjutás. Mindenkinek - nézett ránk elégedetten Majka.

Mindenki továbbjutott.