,,Talán én leszek az, aki hazakísér"

- Kettesben, Éberkóma (Sxul szövege)

♪♪♪

- Amíg ti örültök, addig mi eldöntjük hogy kihez kerültök - felelte Majka.

Atya isten. A többiek mosolyából ítélve nekik is az a véleményük hogy atya isten.

Még egy lépés az élőshowig.

Csak döntsék el hogy melyik mentorhoz tartozunk.

- De Lacikám, értsd már meg hogy nekem ő az egyik, akit én nagyon vártam - mondta Majka feszülten.

- Nálam is ugyanez a helyzet, Majka. 

- De Laci, most komolyan.

Húha, valakin nagyon vitatkoznak.

- Na jó, idefigyelj. Nem. Fogom. Őt. Odaadni. Neked - próbálta megértetni Majkával, Laci.

- De kénytelen leszel. Én megvárom amíg befejezed ezt a könyörgést - dőlt hátra Majka.

- Ő, egy baromi tehetséges énekes már most. Én meg az igazi énekesekkel akarok foglalkozni. De foglalkozz a rapperekkel.

- Már nem azért Laci, de az énekesekkel is nagyon ól tudok foglalkozni nem csak te - csóválta a fejét.

- Leszarom magasról! Én most harcolni fogok érte.

- Én is azt teszem.

- Na jó, elég volt! - állította le őket Miló - Én arra szavazok hogy ő hozzám kerüljön. Ha már ennyire nem tudtok megegyezni és senki sem enged a másiknak, akkor veszítsétek el mind a ketten - felelte.

- Egyetértek Milánnal - bólintott Andi, mire Majka és Laci egymásra néztek.

- Jó. Felőlem - engedte el azt a versenyzőt Majka.

- Jól van Milán barátom - mondta Laci is majd rám nézett - Egyébként elnézést kérünk mindenkitől, Y/N-en folyt a harc, de már eldőlt. Továbbjutottál - nézett rám keserű mosollyal Laci.

- Üdv a csapatomban - mosolygott, majd Anikóra nézett - És te is Anikó.

Akkor Milánnal leszek. Legalább továbbjutottam. Majd kicsattantam az örömtől.

- Rendben, de! Akkor Cinti és Alex hozzám kerül - mondta a mentoroknak miközben magára mutatott.

- Viheted őket - legyintett Majka.

- Akkor Cinti és Alex, ti hozzám kerültök.

- És végül - mosolygott Majka, Vivienre - Az én csapatomba kerülsz Vivi.

- Köszönjük - köszöntük meg a mentoroknak majd lejöttünk a színpadról. Ugrándozva szaladtunk a műsorvezetőkhöz.

- Na itt nagyon örülnek valakik - mosolyogtak.

- Uhum - bólintottam hevesen.

- Vagyis ez azt jelenti, hogy találkozunk a székes feladatnál - mondta Joci mire megint elkezdtünk ugrálni a többiekkel és visszamentünk a várakozóba. Még be se léptem az ajtón, a fiúk már lerohantak engem.

- Fuuu akkorát énekeltél - mondta Wimmr

- Nagyon jók voltatok - mondta AW és Stinky B

- Minket is elkapott a buli flow - kezdett el táncolni Gergi.

- Köszönöm. Megvárlak titeket amíg ti is előadjátok - mosolyogtam, majd a négy fiú előre ment. Csak Sxul maradt.

- Izgultál még a színpadon? - nézett le rám.

- Csak egy kicsit - vigyorogtam - De utána már nem.

- És csalódott vagy hogy nem Majkához kerültél?

- Legalább továbbjutottam - mosolyogtam.

- Volt okuk harcolni érted - mondta.

Tátott szájjal bámultam rá, majd beharaptam az alsó ajkamat.

- Ömm...köszi - tettem úgy, mintha tök természetes lenne hogy ilyet mondanak nekem. Csakhogy éppen nem volt az. 

- Gyere, menjünk a többiekhez - szakította félbe a gondolatmenetemet és visszamentünk a helyünkhöz. Még jó sokáig ott maradtunk. Hallottunk jókat is és rosszakat is. Mindegyik produkciót átbeszéltük.

- Húúú gyerekek ez nagyon üt. Ez nagyon - mondta AW, miközben éppen Kundra Zsombor énekelt, Szabó Bencével.

- Ez fix továbbjutás - emelte fel a kezét Gergi.

Utána még jöttek emberek. Jó sok csapat. Majd jöttek Sxulék.

- Y/N, szurkolj -  ugrált izgalmában AW.

- Meglesz. Jók lesztek - feleltem és Jociékhoz mentek. Ezt a részt nem láttuk a TV-ben, de gyorsan bementek a színpadra. Akkora energiáik vannak.

- Sziasztok - köszönt Andi nekik.

- Helló, sziasztok - köszöntek a fiúk.

- Na hadd szóljon - tapsolt Majka és a srácok elkezdtek rappelni.

Tényleg olyanok voltak, mint egy igazi old school rapbanda. Baromi jól tolták. Ha őket most nem engedik tovább, nem tudom mi lesz.

Befejezték a rappet majd várták a mentorok véleményét.

Nem szóltak semmit, csak egymáshoz beszéltek. Látszólag a fiúk sem értették hogy mit. Láttam hogy Gergi félve AW-re néz, aki a szemével üzente hogy nyugi. Aztán Majka feléjük fordult.

- Figyu, az van, hogy ti annyira egymásra vagytok hangolódva, hogy mi arra jutottunk, kivéve Milán hogy mi csak együtt tudunk titeket elképzelni. Egyénileg nem jutnátok tovább, de csapatban nagyon sikeresek lennétek.

- Kaphatunk egy percet? - kérdezte AW.

- Hogyne, csak tessék - dőlt hátra Majka.

A fiúk a TV-n keresztül úgy néztek ki mint egy rendes kupaktanács. Nem sokáig maradtak úgy, mindenki visszament a saját helyére.

- Szóval? - kérdezte Majka.

AW vigyorogva a mentorokra nézett.

- Elfogadjuk az ajánlatot.

- Akkor, már csak azt kell megbeszélni, hogy kihez kerültök - mondta Majka majd a mentorokhoz fordult. Nem kellett sok idő, egyből eldőlt.

- Nos, ti hozzám kerültök - bólogatott Majka majd a fiúk örömükben felugrottak.

- Úristen, köszönjük, sziasztok! - köszöntem el a fiúk majd visszajöttek a várakozóba. Odafutottam hozzájuk.

- Ha tudnátok hogy mennyire igaza volt abban Majkának hogy ti egy csapatban igazi bombák vagytok - mondtam nekik.

- Jó volt? - kérdezte Gergi.

- Még annál is jobb - csaptam össze a tenyeremet.

- Köszönjük - a fiúk zavarukban a fejüket vakargatták, majd felvetették hogy mostmár indulhatunk vissza a szálláshoz.

- Rendben - mondtam és indultunk is. Most gyalog mentünk, amúgy is rövid az út és nem hoztunk sok cuccot. Az egész utat végig beszélgettük és szinte minden is témába került.

Aztán megérkeztünk. Elköszöntem tőlük, és felmentem a második emeletre, vagyis a szobámba. 

Na és...most hogyan tovább?

Leültem az ágyamra gondolkodni. Mindenképpen valami jó számmal kéne érkeznek jövőhéten, plusz ma el is kéne kezdeni gyakorolni. De egyedül nem lesz jó.

Kéne egy énektanár.

Az általános sulis énektanárom. Őt nagyon szerettem. Jártam hozzá magánénekre is, viszont azt abbahagytam. Nagyon kedves volt és nagyon ért a zenéhez. Azóta már Pestre költözött.

Fel kell hívnom.

Gyorsan megkerestem a számét a névjegyzékemben. Nyolcadik óta ott van és szégyellem, de azóta se hívtam fel. Csak azért hogy már nem szeretném folytatni.

Tárcsáztam a számot és hallottam hogy kicsörög. És csörög. És csörög. És csörög. Aztán valaki felvette.

- Halló, tessék? - hallottam az énektanárom hangját.

- M-Margit tanárnő? - kérdeztem bele a telefonba.

- Igen, én lennék. A hangod olyan ismerős nekem, ismerlek, drága?

- Igen, ami azt illeti. Tudja, én vagyok a régi tanítványa, Y/N Y/S.

- Tényleg! Hogy vagy? MI újság?

- Nos köszönöm jól, de most nem erről szeretnék beszélni - ültem feljebb az ágyamra - Tudja, szerepelek az X-faktorban. És a következő állomás a székes feladat és...valami nagyon jóval szeretnék előrukkolni. Arra gondoltam hogy felhívom önt. El tudna engem vállalni? - kérdeztem.

- AZ X-faktorban szerepelsz? Tudtam én hogy nagy tehetség vagy! Igen, szívesen elváll - fejezte volna be de a vonalon át hallatszódva is nagyon hangosan köhögött.

- Uhh...jól van, tanárnő?

- Persze, igen. Mivel én itt élek, ezért hamar el tudlak érni. Te gyere majd hozzám. Ma kezdjük el? Mikor szeretnéd?

- Ömm...ma, szerintem. Most indulhatok?

- Nyugodtan. Várlak. Viszlát! 

- Viszlát - tettem le a telefont és lefelé indultam. Pont szembeütköztem Sxullal.

- Jaj, szia. Bocsi hogy neked mentem - mondtam neki.

- Nem is éreztem - mosolygott - Hé, nemrég láttuk a fiúkkal hogy fel vannak állítva hullámvasútak, óriáskerekek, stb. Nem is olyan messze innen. Arra gondoltunk hogy eljönnél-e? Ma.

- Hát...az attól függ mikor.

- Mert randid lesz? - kérdezte. De nem viccelt. Halál komolyan mondta.

- Nem. Énektanárhoz megyek.

- Énektanárhoz? Most?

- Igen. Ma. Szóval, mikorra mennénk?

Egy kicsit gondolozott.

- Hát olyan este hat körül. Akkor tudsz jönni? - nyúlt a nyakához zavarában.

- Szerintem igen. De én most megyek. Szia - köszöntem el tőle mosolyogva és lementem a lépcsőn. Még éreztem magamon a tekintetét. Emiatt el is mosolyodtam.

Gyorsan béreltem egy taxit, elmondtam az utcaszámot és már hajtottunk is. olyan tizenöt perc alatt oda is értünk. 

- Köszönöm! Itt a pénz - feleltem, majd kiszálltam a kocsiból. Margit néni háza nem tűnt olyan nagynak, de aranyos volt. Becsengettem a csengőn és vártam. Hamar ki is nyitották az ajtót.

Csak most döbbentem rá hogy milyen gyorsan telnek az évek. Margit néni volt 60 éves amikor én voltam másodikos és nyugdíjba is ment amikor én kilencedikes voltam. De most...kis fejkendőt kötött magára, ősz hajaiból már nem maradt sok, és görnyedt volt a háta is. De a mosolya még mindig olyan volt mint régen.

- Csókolom, tanárnő - köszöntem neki.

- Szia drágám! Gyere be - ment be a tanárnő. Követtem őt, és bementem a házba. Tudom hogy még csak nyár van, de ahogy beléptem a házba, olyan karácsonyi hangulatom lett.

- Tanárnőnek nagyon szép a háza - néztem körbe.

- Köszönöm. Na de ülj le és mesélj! Addig megkínállak egy kis innivalóval - öntött egy üvegpohárba hideg teát, majd felém nyújtotta.

- Köszönöm. Szóval az X-faktor eddig nagyon jó. Rengeteg új embert ismertem, a mentorok is jófejek és nagyon tehetséges emberek vannak. Mint mondtam a telefonban is, bejutottam a székes feladatba és most szeretném egy kicsit túlszárnyalni magamat. Tudna nekem ebben segíteni?

- Hát persze! Kezdjünk a bemelegítéssel - felelte majd letettem a teámat és ráfigyeltem. A bemelegítés eltelt és Margit néninek még mindig nagyon szép hangja van. Pedig az idősebb korosztálynak már nem szokott annyira tiszta hangjuk lenni, de Margit néni egy kivétel.

- Rendben. Nagyon szép hangod van és sokat fejlődött. Na most válasszunk neked egy dalt. Gondolom valami mostanit akarsz énekelni - mosolygott.

- Igen.

- Nyugi, nem vagyok én olyan nyanya, aki csak a muzsika TV-t és a híradót nézi. Én is szeretem a mostani zenéket. És van egy ami nagyon is hozzád illik - bólogatott.

- Melyik lenne az? - kérdeztem kíváncsian.

- Sia-tól a Rainbow.

- Nem hallottam még róla.

- Pedig jó - kacsintott - Hallgassuk meg.

 A tanárnő elindította a Youtube-ot és azon ment a zene. Nagyon jó szám. 

- Szóval ez lenne az. Még nézd a szöveget és gyakoroljuk együtt.

- I know you, you're special one. Some see crazy, where I see love - énekeltem, eléggé hamisan.

- Hát ez nem volt valami jó - feleltem.

- Ez még csak a gyakorlás. Nyugi. Mégegyszer - felelte, majd belekezdtünk megint. Mostmár jobban sikerült. Eljutottunk a zene feléig. De még meg kell tanulnom a szövegem.

Összesen egy óráig gyakoroltam, utána elköszöntem a tanárnőtől és mentem haza. Aztán eszembe jutott hogy ma még programom van.

Gyorsan lefürödtem, hogy azért ne legyen lószagom. Új ruhába is öltöztem, egy fekete hosszú felsőt vettem fel, aminek mindkét válla szabadon volt és felhúztam hozzá egy szürke rövidnadrágot is ugyanazzal az övvel ami ma volt rajtam. Gyorsan ettem még, majd felvettem a csukámat és kiléptem az ajtón. Lementem a hall-ba és megcsörgettem a fiúkat. Pár pillanat múlva fel is vette Sxul.

- Szia, mikor jösztök? - kérdeztem.

- Hoppá, most nem későn jössz. Fejlődsz - szinte már hallottam hogy vigyorog a vonal mögött.

- Most kivételesen hamar. De ti?

- Gergi elvesztette a fogkeféjét és most azt keressük mindannyian. És...MINDJÁRT MEGYEK, BRO - ordított a telefonba, de hallottam hogy ezt valaki másnak szánja a csapatból.

- Menjél csak nyugodtan, addig megvárlak benneteket - mondtam neki majd elköszöntünk és letettük a telefont. Aztán csak ültem és várakoztam. Ez az X-es élet csak a várakozásról és az izgulásról szól.

- Kit vársz, Kicsilány? - kérdezte egy ismerős hang.

- Igen, Zakeus? Mondd, mit óhajtasz? - kérdeztem vissza.

- Csak feltettem egy egyszerű kérdést. Egy ilyen csinos lány, mint te, ne várakozzon hiába valóan. Hogy sikerült az előadás? - kérdezte.

- Jól, de mit szeretnél tőlem? - kérdeztem, de ő csak őrülten kuncogott. Mint egy démon.

- Szóval jól sikerült? Ügyes. Én Andihoz kerültem.

- Én pedig Milánhoz - mondtam.

- Az szuper - felelte - Hát, sok sikert, Kicsilány. Másról nem lehet nagyon beszélgetni veled.

- Ugyanez a véleményem terólad. Viszlát, Zakeus! Legyen szép estéd - köszöntem el tőle gúnyosan, mire ő csak rám kacsintott és elment. Pont akkor érkeztek meg a fiúk. Hátranéztem és felálltam a helyemről.

- Na, meglett a fogkefe?

- Igen. Kisebb-nagyobb sikerekkel, de megtaláltuk. De ne erről beszélgessünk, inkább menjünk - mondta AW majd elindultunk.

Az út ugyan rövid volt, de végigröhögtük. Ezek a csávók akkora formák. 

- Mondom, Stinky rendesen felkelt este hajnalban és olyan kómás volt, hogy ment volna inni, ehelyett a kezével úgy tett mintha ivott volna, de nem ivott semmit - mesélte nagy beleéléssel AW a storyt, mire mindannyian felnevettünk.

- Ilyen van? - kérdeztem szakadva.

- Én erre nem is emlékszem, de biztos - mosolygott Stinky B

- Fuuu ember, rendesen éberkómában voltál - mondta Wimmr majd mentünk tovább. Aztán megállt AW.

- Éberkóma - mondta magának majd elkezdte ütemre bólintgatni a fejét, mintha valami zenét hallgatna - Hmmm, Éberkóma. Gyerekek, mivel úgyis kéne egy csapatnév, miért ne lenne ez? - kérdezte AW a többiektől.

- Amúgy ez nekem is tetszik - szólalt meg Sxul elsőként.

- Én nagyon adom - értett egyet Gergi is.

- Ugyanez. Legyen - mondta Wimmr is.

- Hát figyelj, felőlem - mosolygott Stinky B, majd mindenki felordított örömében és mentünk tovább.

- Neked tetszik a csapatnév? - kérdezte Sxul tőlem.

- Szerintem nagyon egyedi. És menő is - mosolyogtam rá, mire ő visszamosolygott. De nagyon édesen. Na de...fuuu mamám. Én tényleg egy idióta vagyok. Ilyenkor úgy felpofoznám a gondolataimat.

- Hé, emberek, megjöttünk - mutatott Gergi az óriáskerékre, amit egyből le is rohantunk. Szerintem úgy viselkedtünk mint a kisgyerekek, de nem bántam. Megvettük a jegyünket majd felszálltunk rá. Alig értünk fel a tetejére, máris szinte mindent be lehetett látni Budapestből.

- Hű - ámuldoztam az ablakon támaszkodva, miközben figyeltem az esti fényeket.

- Ugye milyen szép? - kérdezte a mellettem ülő Sxul, miközben rám emelte a tekintetét.

- Uhum - néztem vissza rá. Vagyis, inkább a szemébe. Úgy magukba tudnak szippantani azok a szép barna szemek. Majd visszanéztem rá.

- Egyébként én szerintem holnap megcsináltatom a hajamat rasztára - mondta ki Gergi.

- Egyébként én is. Már régóta akartam de mostmár tényleg jó lenne - értett egyet Sxul, Gergivel.

- Jól van, testvér - pacsiztak le egymással. 

- Hát gyerekek, ez a hely bitang jó - mutatta AW hogy mennyi minden is van itt. Ugye vannak itt hullámvasútak, mindenféle édességbolt, meg egy csomó minden. Aztán ránéztem AW-ra és gonoszan elmosolyodtam.

- Mindenre. Felülünk - mondtam ki, mintha ez valami parancs lenne és a többiek elkezdtek örülni.

Aztán mindenhova is elmentünk. Tényleg, annyira jól szórakoztunk. Szinte ha sokáig nyitva lett volna, akkor este tízig ott maradtunk volna, de haza kellett menni. Mindannyian teletömtük magunkat kajával (amiket Wimmr ki is hányt, hiszen kajálás után mentünk fel a pörgő-forgó szerkezetre, ami nem igazán volt túl jó ötlet) és baromi fáradtak voltunk. A hotel elé értünk, mire a srácok a bal szárny felé indultak, így arra mentek. 

- Sziasztok - köszöntünk el egymástól, majd Sxul mondott valamit a fiúknak, mire ők csak elmosolyodtak és ott maradt. Egy helyben.

- Szóval - kezdett bele - Most jön az a rész hogy felkísérlek a szállásodra.

- Miért? - mosolyogtam miközben felhúztam a szemöldököm.

- Mert - húzta el a ,,r" betűt és kivette a kezemből a gumicukromat és bekapott egyet a szájába - Csak. El szeretnélek kísérni. Nem szeretném ha megtalálnának téged a pszichopaták.

- De hisz biztonságban vagyok a hotelban - feleltem majd mélyen a szemembe nézett.

- Sose lehet tudni - mondta ki, mintha ez nyilvánvaló lenne. 

-Jól van, főnökúr, akkor menjünk - jelentettem ki és elindultunk. Csendben mentünk felfelé a lépcsőn, miközben mindenki aludt. Csendesek maradtunk.

Az utolsó lépcsőfokokat megtéve, felértünk a második emeletre. Befordultunk és a szobám ajtaja előtt megálltunk, majd csak néztük egymást.

- Szóval...Éberkóma - mosolyogtam rá.

- Igen. Éberkóma - mosolygott vissza rám. Pár percig csak néztük egymást.

- Aludj jól - búcsúzott el.

- Azért visszakaphatom a gumicukromat - mutattam a kezében lévő Haribo-ra. Lenézett rá, majd visszanézett rám.

- Te meg kajakómás vagy - nevetett halkan - Tessék - fogta meg a kezem és beletette a tenyerembe a zacskót - Szép álmokat - intett és lement a lépcsőn.

- Neked is - integettem neki majd bementem a szobámba. Egyből becsuktam az ajtómat és csak meredtem magam elé. Lenéztem a gumicukromra. Csak egy maradt meg belőle. 

És ebből az érzésből is csak egy van. Amikor belenézek abba a barna szempárba.

Miket gondolok én itt? 

Kivettem azt az egyetlen egy darabot majd azt is megettem. De a zacskót nem dobtam ki. Nem tudom miért. Csak visszapörgettem az eseményeket a szemem előtt.