,,Szúr a szem, a száj, a szó"

- Sorry, Éberkóma (Stinky B szövege)

♪♪♪

Már két napja hogy elkezdtünk gyakorolni. Ma fogjuk leforgatni a dalomnak a klippjét is. A címét még nem találtuk ki, de ma fogunk vele még foglalkozni. A Die for you-val is haladunk, bár még eléggé le vagyunk vele maradva mert még olvasni kell a szöveget hogy el tudjam énekelni. Kata is sokat segít, így megtanultam pár technikát, énekhangokkal kapcsolatban. Miló is segített még csiszolgatni a dalomat és örök hálám, amiért ő lehet a mentorom mert nagyon sokat segített.

Az Éberkóma is most elég sokat dolgozik, alig van időm Sxullal lenni. Szinte éjszakáig dolgoznak, reggelenként is nagyon fáradtnak tűnnek de nagyon nagy az akaraterejük. Ezért is szeretem őket. Tegnap Sxullal is csak egy-két pár perces szünetben tudtam csak beszélgetni, meg a fiúkkal is egyaránt.

Nagy nehezen kikeltem az ágyamból. Nem csak ők éjszakáznak, hanem az összes továbbjutott versenyző is. Csak 3 órát tudtam aludni.

Kimentem a konyhába hogy keressek magamnak valami reggelit. Lujza és Flóra már ott voltak, Szandi meg utánam jött.

- Tegnap ti is sokáig voltatok? – kérdeztem őket.

- Annyira nem mint te. Mi este tízre jöttünk haza, viszont te hajnali háromkor. Ilyen sokáig még sosem voltál próbán. Mit csináltatok olyan sokáig? – kérdezte Szandi.

- Próbáltuk felvenni a dalt a klipphez. Túl sokáig húzódott, mi se így terveztük. Ti mit csináltatok tízig? – kérdeztem őket de egyikőjük sem válaszolt.

- Semmi. Csak egy kicsit elhúzódott. Mit eszünk ma? – kérdezte hevesen Flóra. Még sosem láttam ilyen feszültnek, pedig fáradt volt.

- Én joghurtot eszek. Citromosat – feleltem.

- Már megint? – kérdezte unottan Lujza.

- Megszerettem, na – mosolyodtam el.

- Eddig sosem szeretted a citromos dolgokat – nézett rám Szandi.

- Mostmár igen. Finomak – vigyorogtam. Közbe láttam hogy Lujza megint bújja a telefonját miközben eszik.

- Kivel írogatsz annyira? – kérdeztem kíváncsian. Ő ijedten felnézett rám.

- Bökd már ki, mostmár én se tudom. Vagy kitalálósat játszunk? Ismerjük? – kíváncsiskodott Szandi is.

- Öhm...talán csak Flóra és Szandi ismeri – nézett Lujza a másik két barátnőmre.

- Na így már végképp nem tudom. Azt hittem Stinkyvel kavarsz – mondta elkeseredve Szandi, akinek nem vállt be a tippe. Lujza elkerekedett szemekkel bámult a lányra.

- Én? Stinkyvel? Bolond vagy. Csak haverom. De nem róla van szó. Egy másik fiúról – mondta a nővérem. Mind a hárman felkaptuk erre a fejünket.

- Wimmr? Gergi? Netalán tán AW? – kezdett el tippelgetni Szandi. Lujzának már tényleg akkora lett a szeme mint egy kistányérnak.

- Egyikőjük se. Nem az Éberkómás fiúkból van. Egy táncos... - kezdett bele, de Szandi megint a szavába vágott.

- Attila? Márk? Szabolcs? – tippelgetett megint Szandi. Flóra mikor meghallotta az utolsó srácnak a nevét, elkezdett fészkelődni. Ez szokatlan. Ő a műsorvezetővel jár...akkor miért viselkedik ilyen furcsán?

- Nem. Norbi az – mondta ki végül a nevet Lujza.

- És ki az a Norbi? – néztem rá, majd elkezdte görgetni a telefonját. Pár pillanat múlva, egy képet mutatott nekem Norbiról.

A srácnak göndör szőke haja volt és barna szeme. A képen az X színpadán van, ahol már be van öltözve a táncosruhájába, és ott pózol.

- Ő Norbi – mondta a nővérem. Szandi kikapta a tesóm kezéből a telefont hogy jobban szemügyre vehesse a képet.

- Jaa, őt már tudom. Ő táncolt Monika pike-éra még az első élőshow-ban. De honnan ismered?

- Az új osztálytársam, Réka testvére. Elvittek engem egyszer az egyik próbájukra, de pont veletek nem tudtam találkozni. Ott ismertem meg és azóta irogatunk. És ma megyek vele bowlingozni.

- Magyarul, randizni? – mosolyodott el Flóra, bár még mindig feszült volt.

- Igen.

- Ez tök jó! Miért nem mondtad hamarabb? – kérdeztem.

- Nem tudom mi lett volna róla a véleményetek. De majd szurkoljatok este – mosolygott. Kicsit meg is nyugodtam hogy már nem tetszik neki Sxul, de örülök is mert tényleg boldognak láthatom a nővéremet.

Mikor végeztünk a reggelivel, Flóra felé néztem. Még mindig feszült volt. Mikor elment Szandi és Lujza készülődni, megállítottam Flórát.

- Mi a baj? Olyan feszült lettél amikor kimondták Szabolcs nevét – feleltem, majd a név hallatán Flórát mintha kirázta volna a hideg.

- Semmi. Jól vagyok – mondta de magabiztosság helyett inkább félelmet hallottam a hangjában.

- Nem úgy tűnik. Mi történt? – kérdeztem. Flóra tekintete ijedt volt és remegett a keze. Egyre jobban elkezdtem aggódni.

- Semmi bajom nincsen – remegett a hangja is.

- Flóra, tényleg megijesztesz. Mi történt, mondj már valamit – kérleltem majd hirtelen belém fojtotta a szót.

- Majdnem megerőszakoltak – felelte hangosabban majd a szája elé tette a kezét és könnyek csordultak ki az arcából.

- Mi van??

- Szabolcs volt. Nem tudtam. Gyors volt. Nem. Dávid. Én... - remegett a lány miközben próbálta elfojtani a sírását.

- Uramisten, mi történt? Mond el – kérleltem őt, de nem felelt semmit. Nem is tudott.

- N-nem. Csak. Szabolcs. Majd Dávid. Megmentett. Ő meg – kapkodta a levegőt és sírt.

- Mit csinált? Feljelentettétek azt a hülyét? Mi történt?? Kérlek válaszolj valamit.

- Ha nem jött volna Dávid, akkor Szabolcs... - meredt maga elé sírva. Megöleltem. Még sosem láttam ilyennek.

- Figyelj, feljelentettétek? – kérdeztem.

- Igen, Dávid mér megtette – nyelt nagyot.

- És...meg...? – kérdeztem, de még ki sem mondtam a szót, már megremegett.

- Nem...de majdnem – tette megint a szája elé a kezét. Még szorosabban öleltem. Ő is olyan szorosan ölelt, hogy majd kiszorította belőlem a levegőt, de nem bántam. Ki tudja min mehetett keresztül.

- Biztos jössz velünk? Nem maradsz inkább itt? – kérdeztem.

- Nem. Mennem kell. A munka, az munka – felelte határozottan, bár még mindig könnyes szemekkel.

- Biztos? – kérdeztem.

- Igen. Muszáj. A többieknek is segítenem kell – mondta. Nagy levegőt vettem.

- Jó. De mindig maradj valaki közelében. Mindig legyél Szandival vagy bárkivel akivel jóba vagy a táncosok közül. Vagy ha úgy van akkor Dáviddal. Annyi a lényeg, hogy ne kövessen téged az a bolond – mondtam mire ő bólintott.

- Rendben. Köszönöm – ölelt meg mégegyszer.

♪♪♪

Miközben kiszálltunk a kocsiból, csak Flórára tudtam gondolni, aki még mindig feszülten ült az autóban. Nem tudom az egész sztorit, de Flóra már soha nem lesz ugyanaz, aki volt.

- Megérkeztünk – sóhajtott fáradtan Szandi, aki kivette a kocsikulcsot a zsebéből és bezárta a kocsit – Nagyon reggel van még nekem – ásított.

- Nekem is – felelte a mellettem álló Lujza, akit ma elhoztunk a próbákra. Szandiékkal lesz, de szünetenként ők is ha tudnak, átjönnek hozzám.

- Majd akkor találkozunk – köszöntem el a lányoktól.

- Okés, szia! – integettek mindannyian. Flóra még mindig feszült volt, de halványan rámosolyogtam és a szememmel azt üzentem neki hogy maradjon mindig a lányokkal. Mivel már sok éve barátnők vagyunk, így értette a jeleket, ezért bólintott. Miközben a három lány a másik irányba ment, én addig bementem szokásosan a próbatermünkbe.

Mint mindig, Milán már ott volt, és most Katával is. Egymással beszélgettek és amennyit el tudtam csípni a beszélgetésből, a klippforgatás volt a téma.

- Jó reggelt, Y/N! – köszönt nekem Miló.

- Jó reggelt nektek is. A videóklippről beszélgettetek? – kérdeztem.

- Igen, és most megyünk forgatni. Úgyhogy vedd le a kabátod, máris indulunk.

Zavaromban csak pislogni tudtam.

- Mármint, most? Ebben a szent percben?

- Igen. Na sitty-sutty, hipp-hopp, indulunk – csapta össze kétszer a tenyerét Milán miközben ő és Kata is felvette a kabátját. Úgy voltam vele hogy oké, akkor induljunk.

Miközben végigmentünk a folyosón, nem találkoztam a srácokkal. Csak hogy ne keressen engem itt Sxul, ráírtam.

Y/N: Figyi, ha nem találsz, elmentem klippet forgatni. Jóó, innen már rájöhettél hogy miért, mert eddig nem mondtam meg neked, de igen, lett egy saját dalom. Na de megyek, csak azért írtam hogyha nem találsz, ne pánikolj nem ájultam el, és nem raboltak el;)
Szeretlek, jó zenélést<3

El is küldtem az üzenetet, majd beszálltam a fekete X-es kocsiba, Miló és Kata közé. Minthogyha mind a ketten a testőreim lennének, úgy nézhettünk ki.

Olyan tizenöt perc alatt, oda is értünk. Egy nagy modern épület előtt parkoltunk le, hasonló volt az X épületéhez. Bementünk mind a hárman, és követtem a mentoromat aki már látszólag ismerte a járást.

Kikerültünk egy csomó embert, akik mind mosolyogva köszöntek a mentoromnak, aki kedvesen vissza is köszönt. Engem és Katát szinte figyelembe se vettek, de ez annyira nem zavart. Tovább mentünk a folyosók közt, majd bementünk az épület egyik stúdiójába. Ott már éppen forgattak mert nagyban folytak a kamerabeállítások, és egy fiú is ott állt a zöld háttér előtt.

- Szia Milán – fogott kezett az egyik férfi a mentorommal. Kicsi kecskeszakálla volt és fekete dús haja. Egy kártya volt a nyakában ami szerintem a belépő engedélye lehetett ide.

- Szia. Még tart a forgatás? – kérdezte Milán.

- Igen. Addig még tudnátok várni? Nemsokára végzünk, már csak az utolsó simítások vannak hátra.

- Persze, addig kint várunk. Gyere Y/N – felelte a mentorom, akivel kimentünk. Miközben kint várakoztunk, megnyitottam a telefonomat. Egy csomó Facebook jelölést töröltem ki. Amióta benne vagyok az X-ben, rengetegen jelölgetnek mindenhol. Talán priváttá kéne tennem pár fiókomat.

Miközben kitöröltem a jelöléseket, a Facebook feldobta nekem a mostani produkciómat, amikor a Skyfall-t énekeltem. Az X-faktor oldala tette ki. Miközben láttam hogy egy csomó röhögős emoji érkezett a poszt alá, megugrott a gyomrom.

Tudom hogy nem kellett volna, de mégis megnyitottam a kommenteket.

Nagy Katalin: Borzalmas...ez az élőshow. Remélem ő esett ki.

Horváth Tibor János: Ez maga a fájdalom. Ennél rosszabb éneklést még életemben nem hallottam, pedig ott van példának Krisztián, akinek még hangja sincs, mégis inkább rá szavazok mint erre a csitrire.

Szabó Erik: Hányinger

A gyomrom összeszorult és egyre csak azt éreztem mintha süllyednék. Egyre lejjebb görgetem a kommentek között és egyre visszataszítóbbak voltak. Múltkor a Tiktokon is voltak ilyen kommentek, de nem ennyire...negatívak.

Keserű érzés lett úrrá rajtam. Tudom hogy hibáztam, de nem számítottam arra hogy ilyesfajta negatív véleményeket kapok a nézőktől. Küszködnöm kellett hogy egy könnycsepp se csorduljon ki az arcomról.

- Y/N? Jól vagy? – nézett rám Miló, de én nem néztem vissza rá.

- Igen – feleltem, remélhetőleg határozottan. Mielőtt bármit is mondhatott volna a mentorom, kinyílt a stúdió ajtaja.

- Jöhettek – felelte a bajuszos csávó, akivel az előbb kezet fogott Milán. Mind a hárman felálltunk a helyünkről és bementünk a stúdióba.

- Rendben. Kérlek szépen, állj be a zöld háttér elé – mutatott a hátterek felé, a srác. Bólintottam majd be is álltam.

- Oké, most csak annyit kell tenned, hogy nézed a plafont.

- Ennyi? – kérdeztem.

- Igen. Csak nézzed – mondta és felnéztem a plafonra. Mikor ezzel a jelenettel végeztünk, tovább mondták nekem az utasításokat hogy mit csináljak. Közbe csak a negatív kommentek jöttek fel megint az agyamba. Minden egyes komment egyfajta keserűséget hagyott bennem. Nem tudom megmagyarázni de...fájtak.

- Rendben, kész is van! – jelentette ki boldogan a csávó.

- Meglesz szombatra? – kérdezte Milán.

- Még szép – felelte lelkesen a srác.

- Rendben, köszönjük, sziasztok! – köszöntünk el mindannyian és visszasétáltunk a kocsihoz. Beszálltunk, viszont most én ültem a bal ülésen, mellettem Miló, és mellette Kata. Az út csendesen telt, mindenki a saját gondolataiba merült. Főleg én. Nem tudtak kimenni a fejemből azok a hozzászólások. Mindig amikor rájuk gondoltam, egyre jobban fájt de nem tudtam nem rájuk gondolni.

Mikor visszamentünk az X épületébe, visszatért a netem. Sxul írt vissza.

Sxul: Rendicsek, de azért majd gyere vissza. Akkor tudni fogom hogy biztosan nem raboltak el.
Én is szeretlek<33

Elmosolyodtam ezen az üzeneten, és egy pillanatig nem is gondoltam a rosszakaró kommentekre. Meg se kellett volna néznem őket...

Miközben bementünk a próbatermünkbe, Milán hozzám fordult.

- Akkor gyakoroljunk?

- Igen – feleltem.

- Megpróbáljuk most lap nélkül? – nézett rám Kata.

- Aha. Kezdhetjük – feleltem majd Kata be is kapcsolta a dalt. Az eleje már teljesen megy, és a refrén is. A végénél még egy kicsit akadozom és bizonytalan vagyok, ezért azt a részt újra is próbáltuk, de mostmár lappal.

I would die for you, I would lie for you
Keep it real with you, I would kill for you, my baby

Elénekeltem ezt a részt is, de mostmár a szöveget nézve. Egész jól ment, bár a lelki állapotom teljesen a béka segge alatt volt.

♪♪♪

- Rendben, nagyon jó lesz. Még holnap kicsit csiszolgatjuk, de ez nagyon jó lesz. És nyugi, most ez tényleg nagyon jó lesz – bíztatott Milán majd a mosolya lehervadt – Mi a baj?

- Semmi – jöttek fel megint a kommentek. De ha azt mondom csak hogy ,,semmi" akkor biztosan azt hiszi hogy van valami – Csak elfáradtam – feleltem, leplezve azt a rossz érzést.

- Okés, de ha bármi van, nyugodtan mond – mondta félmosollyal, mire bólintottam. Nem akartam még több terhet rakni a vállára azzal, hogy lelkizek neki. Inkább magamba tartom. Sxul-t se szeretném ezzel terhelni. Elég problémája van neki is mostanában.

- Akkor most mész? – kérdezte Milán.

- Nem, átmegyek a táncosokhoz mert ott várnak a barátnőim – feleltem.

- Rendben. Akkor szia – köszönt el tőlem Kata és Milán egyszerre.

- Sziasztok – vettem fel a kabátomat és a táskámat, majd kimentem a próbateremből. Azt reméltem hogy hátha látom Sxul-t, vagy bármelyik tagot a folyosón, de ez nem történt meg. Kis csalódottsággal, de tovább mentem. Kimentem az X épületéből. Zuhogott az eső. Gyorsan felhúztam a fejemre a kabát kapucniját és átfutottam az épület másik oldalára, a táncosok részére. Bementem, és megkerestem a 19-es számú próbatermet. Pár perc alatt, meg is találtam. Bekopogtam, hogy biztosan jó helyen járok-e, majd ki is nyitotta az ajtót Szandi.

- Y/N! – ugrott rám a barátnőm, aki tiszta vizes lett miattam.

- Vizes vagyok – feleltem nevetve.

- És az kit érdekel? Na gyere be. Bemutatom a lakhelyünket – mondta boldogan.

A táncosok próbaterme nagyobb volt, mint a versenyzőké. Tágasabb, alig van benne bármilyen bútor, csak egy minihűtő, amiben italok vannak. A falon, falra illesztett tükrök voltak és egy hatalmas X-faktor logó- Egy kisebb helyiségben voltak a kabátok felakasztva, ahol most csak három volt: a Lujzáé, a Flóráé, és a Szandié.

- Naaa, milyen? – nézett rám Szandi aki le is nyomott egy cigánykereket.

- Hát...nagy. De nagyon – mosolyogtam.

- Sziaa – jelent meg Lujza is a semmiből mögöttem. Mellette jött Flóra aki szintén köszönt nekem. Már nem volt olyan ideges, mint reggel, aminek örültem.

- Sziasztok. Na, mit csináljunk itt? – kérdeztem a csajoktól.

- Hmmm, nem tudom. Indítunk live-ot? – kérdezte Szandi.

- Felőlem – vonta meg a vállát Lujza, olyan tipikus ,,nekem mindegy" alapon.

- Az én Tiktokomon legyen? – vetettem fel.

- Igeen – felelte lelkesen Szandi, aki örömében ugrándozott. Mintha csak Stinkyt látnám.

Bekapcsoltam a telefonomat és megnyitottam az alkalmazást. Ma tíz ember is bekövetett. Nem vagyok hozzászokva ezekhez a számokhoz. Meg ahhoz, hogy szinte én vagyok a középpontban. De ha híres énekesnő szeretnék lenni, akkor ezt valahogy meg kell szokni.

Rámentem a profilomra és el is indítottam a live-ot. Egyből becsatlakozott vagy 30 ember.

- Sziasztok – köszöntem be a nézőknek.

- Sziasztoook – köszönt lelkesen Szandi, majd Flóra és Lujza is követték a példánkat.

ilove_books: Sziasztook

Annaa: Helloooo

- Ők itt a táncosok, Flóra és Szandi. Lujza pedig nem táncos, viszont szintén a baráti körünkbe tartozik és megengedték hogy itt legyen – mondtam a live-ba.

kjkjkjk1: Hol vagytok most?

- Most a táncosok próbatermében – felelte mögöttem Lujza, majd tovább beszélgettünk a nézőkkel. A legtöbb kérdés abból állt hogy hogy vagyok, ki jutott tovább, és hogy mit fogok előadni.

Lizaa33: Ugye jobban vagy Y/N? Anyukám nagyon rajong érted és rá hoztad a frászt

hellonagyvilag: KI JUTOTT TOVÁÁBB??

vattacukiii: Továbbjutottál, Y/N? Mert akkor megnyugszom

- Nem mondhat a csajszi semmit, gyerekek – jött mögém Szandi.

- Sajnos, mi se mondhatunk semmit – tette szét a kezét Flóra. Közbe pörgött a chat, alig tudtuk elolvasni őket. Mégis, megakadt a szemem egyen. Önkéntelenül is elmosolyodtam.

sxulgavagyok: Lemaradtam valamiről?:))

Mikor Sxul beírt, a chat, teljesen megbolondult.

just_a_girl: ÚRISTEN ITT VAN SXUL

éberkóma_fan: SXUUUUUUUL SZERELMEM, SZIAA

DEmma: ITT VAN SXUL, ATYA ISTEN, MEGHALOK

- Szia Sxul – vigyorogtam. Senki sem tudja hogy mi együtt vagyunk, csak én, ő, a barátnőim és a srácok.

- Áhh, szia Sxulga – ült le mellém Szandi miközben beleintegetett a live-ba – Jó régen láttalak, mizu?

sxulgavagyok: Semmi különös, most próbáltunk

Közbe a chat Sxulnak is tett fel kérdéseket.

csakazeberkoma: Sxul, van barátnőd?

Ivettke: @sxulgavagyok A többi tag hol van?

Sxul egyik kérdésre sem válaszolt, hanem csak nekünk írogatott.

sxulgavagyok: Mit keresel a táncosoknál? Azt hittem ma még talcsizunk:(

- Találkozni akartál velem? Nem is tudtam – vontam fel a szemöldökömet, de a szememmel azt üzentem neki hogy ,,a nagyvilág nem tud semmit, úgyhogy ne".

sxulgavagyok: Lehet. A többiek is.

- Amúgy tényleg, a többiek? Hogy vannak? – nézett bele a telefonba Lujza.

sxulgavagyok: Üzenik hogy csók

- Mi is csókoljuk őket – érintette Szandi a szájához a kezét, majd a levegőbe dobott egy csókot.

sxulgavagyok: Y/N, majd visszajössz ha vége a live-nak?

Ezen a kommentjén elmosolyodtam.

- Bocsi nem, mert együtt megyünk haza a lányokkal. De út közben lehet hogy összefutunk – vigyorogtam.

sxulgavagyok: Na akkor indulok is. Ajánlom hogy legyél ott;)

- Jó, rendben – csóváltam a fejemet mosolyogva. Közbe a chat is nagyban ment, de fordult a kocka. Most csakis rólam és Sxulról kérdezősködtek.

LénaAndHerHorse: Ti most randizgattok?? Sxul, megcsaltál??

csak_egy_lány_a_nagyvilágban: Ez nekem eléggé furcsa...

hhhjjzz: Y/N? ti együtt vagytok, vagy mi?

- A drága Y/N, nincs együtt senkivel és semmivel. Álljatok le ezekkel a kérdésekkel, jó? Vagy lelőjük a live-ot – fenyegette meg a nézőket Szandi.

- Alapból lelőnénk, mert ha nem jelenek meg Sxul előtt nemsokára, szerintem szétvág – néztem fel a barátnőmre, majd visszafordultam a telefonomhoz – Na jó gyerekek, nekünk mennünk kell, sziasztok! – köszöntem el a többiektől, majd leállítottam a live-ot. Felhúztuk a kabátjainkat és kiléptünk a próbateremből.

- Ennyire hiányzol neki? – kérdezte vigyorogva Flóra.

- Egész nap nem látott – mosolyogtam majd kiléptünk az X épületéből. Még mindig esett az eső, de szinte már csak csepergett. Minden tiszta sár és víz volt. A szememmel kereste a raszta hajú fiút a parkolóban, de nem láttam sehol.

- Te vak ember, ott van – fordította Lujza a fejemet, előre. Egy kapucnis srác állt ott, cigivel a kezében, kapucniban. A földet bámulta, majd mint a filmekben, felénk nézett. Egyből felismertem a mosolyát.

Nem futottam, de haladtam előre. Kocsik között mentem el, jobbra-balra. A srác meg sem mozdult, csak állt ott egyhelyben, mosolyogva.

Mikor oda értem, nem szólunk semmit csak egymást néztük. Az arca vizes volt, őt is elkaphatta az eső. A szempillájára esett egy kisebb csepp, ami esküszöm, mé helyesebbé tette ezt a fiút.

- Látni akartál, Hős lovag? Azt hitted elraboltak? – néztem a szemébe vigyorogva. Ő mégjobban elvigyorodott és halkan felkuncogott.

- Én, hős lovag? Ugyan, Y/N. Egy lovagnak az a kötelessége hogy másokat mentsen meg. Rengeteg embert. És hercegnőket. Talán a történetben én vagyok a sárkány, aki a toronyban őrzi a hercegnőt. Mert ami az enyém, az az enyém is marad. És nem hagyom hogy más lovagok lopják el a tulajdonomat – nézett egyszer a szemembe, majd vissza a számra.

- Szóval a tulajdonod vagyok? – vontam fel a szemöldökömet.

- Úgy, ahogyan én is neked – jött közelebb hozzám. Még jobban felhúztam a szemöldökömet, de közben el is mosolyodtam. Ő engem utánozva szintén felhúzta a szemöldökét, majd halkan felnevetett. Aztán az ajkaink összetalálkoztak, miközben egyre jobban elkezdett esni az eső.

♪♪♪

Itt is van a réész

Bocsi, hogy ilyen későn jött, de baromi sok a tanulni való.

Remélem azért tetszett nektek és megpróbálok hamar jönni a kövivel<33