,,A csikkek után csillogás, a csillagok utódja"

- Gyufa a lángon, Éberkóma (AW része)

♪♪♪

- Rendben, akkor folytassuk tovább a második körrel! Ebben a körben már a székekért is harcolni kellesz, hogy még egy lépéssel közelebb jussanak a versenyzők a végső győzelemhez! Laci, ti kezdtek! – mondta Dávid, majd a kamera Lacira kezdett el fókuszálni.

- Először azzal kezdeném, hogy nagyon sajnálom hogy Bence kiesett, pedig megérdemelte volna. Szomorú vagyok hogy már nem dolgozhatok vele tovább, de remélem, hogy folytatni fogja valamilyen úton módon, mert ő egy igazi őstehetség. Viszont térjünk rá egy másik versenyzőmre, akire büszke lehetek hogy ő is továbbjutott. Ő egy igazán elegáns és stílusos dallal fogja elkápráztatni a közönséget. A színpadon, Sárközi Roland! – mondta a közönégnek, mire azok tapsolni kezdtek. Lement a bevezető videó, majd Rolandot vettük észre a színpadon. Roland mellett táncosok is álltak, akik a kamerába mosolyogtak, majd elkezdődött a dal. Michael Bublé-tól a Sway-t énekelte. Rolin egyáltalán nem látszódott az idegesség egyetlen jele sem, még néhány tánclépést is belevitt a produkcióba. A mentorszéken Laci is szinte együtt mozgott a mentoráltjával. Andin is látszott, hogy tetszik neki az előadás. A várakozóban is nagy lett a hangulat.

- Like a lazy ocean hugs the shore...nem tudom tovább – felelte Wimmr feladva az éneklést.

- Hold me close, sway me more – folytatta Gergi rántotta meg a vállát kétszer mint egy nő, mikor táncol, miközben vigyorgott. Mindannyiunkból kitört a nevetés. Mikor véget ért Roli produkciója, a közönség tapsviharral fejezte ki tetszését. A mentorok hosszú litániában elmondták a véleményüket, majd végül a produkció két igent és két nemet kapott, így Roli nem ült le. Csalódottan jött vissza hozzánk.

Roli után megint Laci egyik mentoráltja jött, aki szintén továbbjutott, vagyis Toldi Sanyi. Ő a Vigyél el-t énekelte, Katona Kláritól. Tényleg pörgősebb dalt hozott most, mint amit megszokhattunk tőle. Négy fiú táncos volt mögötte, akik szinkronban csinálták a táncmozdulatokat. Mikor a produkció véget ért, a mentorok egyből elkezdtek veszekedni.

- Látszott hogy zavarban volt a színpadon, mikor neki is táncolnia kellett – mondta Andi.

- Ti komolyan, ha lassú dalok vannak az a baj, ha pörgős, az a baj, ha táncol az a baj... - forgatta a szemeit Laci.

- Na, na, gyerekek, azért álljon meg a menet – szólalt meg Majka is, mire a mentortársai elcsendesedtek. A mentor Sanyira nézett – Tény, hogy egy nagyon tehetséges énekes vagy itt az X-faktorban, de ez a produkció, most kevés volt ahhoz hogy te széket érdemelj – felelte, mire a versenyző kifejezéstelen arccal bólintott. Végül, ő sem ült le, mert három nemet és egy igent kapott. Sanyi szintén, mint a versenytársa, csalódottan kullogott be a várakozóba, de vele egyidőben szólt az X-faktoros nő is.

- Y/N, te következel! – nézett rám, mire bólogatva felálltam.

- Hajrá, hajrá! – mondták a fiúk, majd tapsolni kezdtek. Szurkolásukat egy mosollyal ajándékoztam meg, majd kimentem az ajtón. Mivel ez már a második kör, így az előző körhöz képest, most egy kicsit jobban izgultam. Csak egy kicsit, de mégsem akartam úgy járni mint legutóbb. Mivel most a nézők nem néztek kisfilmet, így egyből beléptem a színpadra. Beálltam a közepére, és arra vártam hogy elkezdődjön a dal.

Első saját dalom. Kicsit tartottam attól, hogy vajon tetszeni fog-e a közönségnek és a mentoroknak, de egyben elő is akartam adni. Nagyon is.

Elindult a dallam, de még nem csatlakoztam be. A háttér baba rózsaszín volt mögöttem, amin apró szivecskék villogtak. Az egész stúdió elsötétült, a lámpák pedig már csak engem világítottak. Aztán elkezdtem énekelni.

Eszembe jut az arcod
Amikor rád gondolok
A hajad, a szád, a gyönyörű szemed
Mind oly tökéletes mint egy félistennek

Nem tudom hogy történhetett, de
Szikra lobbant bennem, megláttam
Benned azt amit másban nem
Hidd el nekem...

Leplezem
Leplezem a szerelmet, mert szeretem
Nem nézek a szemébe, de mégse feledem
Hogy hogy nézett rám tegnap este
Oh, baby mondd el mit gondolsz, kérlek

Gondolkoznom se kellett, hogy mi jön mi után, a versszakok csak úgy jöttek. Alig vártam, hogy végre elénekelhessem a dalom az embereknek, és most megtörténik. Gyorsba Milánra pillantottam, aki mosolyogva figyelt engem, ahogyan énekeltem. Levettem a szemem róla, és tovább dúdoltam a dalomat. Minél tovább énekeltem, annál jobban beleéltem magam a dalba. A válogatón is megemlítették a mentorok, hogyha izgulok is, akkor is könnyen eggyé válhatok a zenével. Nos, úgy érzem, hogy ennél jobban még sose éltem magam bele egy dalba.

Most már tényleg a szemedbe nézek
Kimondom, hogy életemet adnám érted
Mosolyod üzeni: én is így érzek
Örökké szeretni foglak téged

Itt már olyan hangosan énekeltem a dalszöveget, hogy a mentorok is hátrahőköltek. Ebben a produkciómban az volt az érdekes, hogy nem csak a hangommal énekeltem, hanem a szívemmel is. Kissé drámaian hangzik, de ez az igazság. Olyan érzés volt bennem az egész fellépésem közben amit még soha az életben nem éreztem. Felszabadító volt. Vajon ilyet éreznek a srácok is, mikor előadják a saját zenéjüket?

Mikor elénekeltem az utolsó sort is, a nézők tapsolni kezdtek, a mentorokkal együtt. Milán, Majka és Andi fel is álltak.

- Y/N, Y/N, Y/N – kántálta a közönség egyre hangosabban. Ezeket hallva a bizsergős melegség érzése költözött belém, ami miatt önkéntelenül is elmosolyodtam. Úgy tűnt, sikert arattam.

Lenéztem a földre. Csak most tűnt fel hogy a földön térdelek. Vajon így is énekeltem? Hihetetlen hogy annyira belemerültem a dalba, hogy térdelve énekeltem el, és észre se vettem... Gyorsan felálltam, és fülig érő mosollyal, tovább figyeltem az állva tapsoló tömeget. Mikor abbahagyták, a lámpák felkapcsolódtak, és a háttér is visszaváltott a kék színére, rajta pedig az X-faktor logójával. A három mentor visszaült a helyére, és Milán kezdett bele a véleményezésbe.

- Hát Y/N...próbákon is fantasztikus voltál, de most...komolyan mondom, felrobbant a színpad! – dőlt hátra, két kezét a magasba tartva, és a kijelentésére a nézők megint tapsolni kezdtek – Írtózatosan büszke vagyok rád, és szeretném, ha még írnál dalokat. Ja, és képzeljétek, drága mentortársaim, ezt a dalt, tíz perc alatt megírta, úgy, hogy nem is segítettem neki mert azt se tudtam, hogy saját dalt akar írni – közölte a mentortársaival Milán, majd visszafordult hozzám – Szóval, most nagyon megleptél, de ez egy tökéletes produkció volt, és hiszem, hogy mi a döntőig fogunk menetelni – mosolygott, majd Majka folytatta tovább a beszélést.

- Hát Milánkám, igazad volt. Ez tényleg sokkal jobban átjött mint az előző – vigyorgott Majesz.

- Én mondtam – felelte Miló.

- De tényleg, hihetetlenül jó volt, egy hamis hangot sem találtam benne, a dalszöveget is nagyon jól megírtad, és emlékszel mikor a válogatóban azt mondtam hogy mennyire beleélted magad a dalba? Na most azt is felülmúltad. Ott kell lenned a következő élőshowban, mert mint anno is mondtam: ilyen előadók kellenek a zeneiparba – felelte mosolyogva, mire a közönség tapsolni kezdett. Mikor a taps elhalkult, Andi kezdett el beszélni.

- Szerintem én már nem is mondok semmit, mert a két fiú mindent elmondott, amit én akartam – nevetett – De ha muszáj mégis mondani egy rövid véleményt, nekem is eddig ez a produkciód tetszett a legjobban, és most bizonyítottad be azt, hogy itt a helyed. Nagyon ügyes vagy, és sok ilyen jó dalt, mert maga a dal is nagyon megfogott – tapsolt meg, és a közönség követte a példáját. Végül, Lacira pillantottam, aki az előző körben nem volt velem annyira szőrös szívű, úgyhogy most is pozitív megérzésekkel vártam a véleményét.

- Tökéletes volt. Többet nem is mondanék, a többiek már elmondták helyettem – mondta megadóan, mire én elmosolyodtam a kijelentésére. Közbe, Joci és Dávid is mellém termettek, miközben elmondták a szokásos beszédüket, majd a mentorokhoz fordultak.

- Na, kedves mentorok, szerintetek Y/N érdemel széket? Kezdjük nálad, Milán – felelte Dávid.

- Ezt a produkciót csakis székkel lehet jutalmazni, igen – mondta, mire a közönség tapsolni kezdett. Egy igen megvan.

- Andi? – fordult Dávid, Andihoz.

- Nagyon jó produkció volt, igen, szék – mondta ki.

- Majka? – nézett a rapperre, Joci.

- Még szép hogy szék – bólogatott, majd Dávid felém fordult.

- Most már biztos hogy Y/N széket kap, de azért még hallgassuk meg Laci véleményét – pillantottunk mind a hárman a szélen ülő mentorra, aki először nem szólt semmit, majd halkan kuncogni kezdett.

- Igaz, hogy egyik mentoráltam sem ül ott, de igazságos leszek. Nálam is egy igen – felelte, mire örömömben felugrottam.

- Akkor ez azt jelenti, hogy Y/N leülhet! – kiabálta a közönségnek a két műsorvezető, majd visszanéztek rám – Ülj le valamelyik trónra – mutatott a kártyájával a két székre Dávid, majd vigyorogva bólintottam. Meg is indultam a két székhez, és le is ültem a jobb székre. Most tényleg úgy érzem, hogy megérdemelten ülök itt. Hogy tényleg megtettem mindent a cél érdekében.

 - Nos, akkor folytassuk is, megint Milánnal! – nézett a mentoromra a műsorvezető, aki megköszörülte a torkát, és elkezdett a Krisztiánnal való felkészülésről beszélni, és hogy mennyire szereti amit csinál, vagyis a zenélést. Miközben beszélt, én hosszan kifújtam a levegőt. Oké, remélhetőleg itt is maradok, és a széken ülve jutok majd tovább.

Krisztián a Barbi baba című számával lépett fel, amit próbák közben már hallottam, és egész jó volt. Az ő produkciójában is voltak táncosok és Szandi is köztük volt. Összesen négy táncos volt, akik a zene elején a rózsaszín foteleikben ültek, és Szandi volt legelől. A háttér is rózsaszín volt, meg szinte minden is. Nem csodálom, hisz a ,,Barbi" névről mindenkinek a rózsaszín ruhás, szőke hajú játékbaba jut eszébe. Mikor véget ért, a közönség tapsolni kezdett, bár Milánon kívűl, egyik mentor sem csatlakozott hozzájuk. Andinak unalmas volt, Lacinak a folyamatosan ismétlődő, egyhangú stílussal volt a problémája, Majkának pedig az, hogy inkább a saját dalokra fókuszáltak, mint az éneklésre, és hogy a dalnak a minősége is gyenge volt. Végül, nem kapott széket, ezért a mellettem lévő fehér ülőhely még mindig szabad volt.

Krisztián után az Éberkóma következett, akiket szokás szerint, Majka konferált fel. Az öt srácot már az ajtó szélénél láttam, takarásban, miközben valamin susmorogtak. Rájuk vigyorogtam, remélve hogy észreveszik. Be is vált, mert Wimmr mikor rám pillantott, a másik négy srácnak is szólt, és ők is rám néztek. Alig láthatóan, de integettem nekik, majd ők is visszaintegettek nekem. Mikor Majka végzett a beszédével, és a táncosok is felsorakoztak (velük együtt Flóra is), elkezdődött a produkció. Nagyon kíváncsi voltam erre a dalukra, hisz semmit se beszéltek róla nekem, csak annyit mondtak, hogy majd ,,meglátom".

Elindult a zene. Ez a daluk, másabb volt, mint a többi. Az alap alatt, női vokalisták énekeltek, majd Stinky kezdett bele a rappelésbe.

Érzed a jellemem, szavamat eszed
Tekerd a csípőd, elvesztem az eszem
Azt akarom sokuk érezze, hogy sajnos nem egyszerű mindenkinek az élete
Engem a testvér felpofoz, ha olyan, hogy
Kattanjak vissza, és merre meg hova
Nem nagyképű vagyok, csak maximum olyan
Ki tudja a világba, merre meg hogyan

Stinky része után, Sxul jött.

Megy a vonatom, futok a Nyugatihoz
Felszállok, az utam meg csak Szegedig ér
Keresed, nem tudom mi is a gond
Talán én leszek az, aki haza kísér
Belebetegedve, elmondom az embereknek, miért lehetett ez, mentem
Bekötött szemmel de ennek, nem lehet vége
Mert ellenem egy sem

Sxul verzéje után, egszerre kezdtek bele a refrénbe.

Vérem akarjátok 15-en
Véremben C10H15N
Földi pokol most már közel a menny
Elesve leszek, de elesett nem
A szó rég nem földi már
Küldj minden földi jót
Mindig lesznek hibák
Téged is ölni fog
Mindig lesznek piák
Mindig lesz zöld piszok
Mindig lesz egy brigád
Mindig lesz egy titok, yah

A refrén után, AW és Gergi jött.

Látom hogy sietsz, hova-hova
Ahol a koordinátád, én megyek oda
Beszédet hagyjuk, csak ugorjuk át
Hogyha benned is megvan, az csupa csoda (csupa csoda), yey
Sms-ek, hogyha jól megy, reggelre haza esek
Ez a tánc amit járok, maga a veszély
De ebből nem lesznek balesetek

Hibákból lettünk, mind ok-okozatból
Te tovább tanultál, de G okosabb volt
Szivárgunk bulvárból, folyunk a csapból
Chicano szettben nyomunk rossz Coco Jambo-t
Te is látod, tudod, hogy én itt otthon
Rossz emberekkel, egy rossz helyen, és rosszkor
Veled is hibáztam, hibáztunk sokszor
Nem a szívem miatt van nevemben doktor

Most már megértettem a dalnak a szövegét, és a lényegét. A szememet, csak azon a fiún tartottam, akibe teljesen beleszerettem. A dal végén felálltak, és a közönség tapssal jutalmazta őket. Ő gyorsan hátrapillantott felém. Rám mosolygott, amit én is azonnal viszonoztam. Igaz hogy csak egy másodperc töredéke alatt történt ez, de ez nálam, mintha lassított felvételbe ment volna. A barna szemei csillogtak, mosolya pedig a valódi boldogságát tükrözte. Arcán csorogtak az izzadságcseppek, de még ez sem zavarta őt. Visszanézett a közönségre, akik csak ezt kiabálták: ,,Szék, szék, szék!"

- Srácok, először is, köszönöm hogy nem vittetek el engem egy olyan buliba, amibe nem is akartam elmenni – nevetett, utalva ezzel az előző körre, ahol a C'est la vie-t adták elő a srácok – Viccet félretéve, tetszett a produkció, viszont most nem hallottam benne annyira az egyéniségeket. Mintha ti mind az öten összekeveredtetek volna, és nem tudtam eldönteni hogy most ő mit képvisel a csapatban, a másik mit csinál a csapatban, csak annyit láttam hogy mindenki mindent tud, és keverve vagytok. Másik dolog, hiába tetszett a produkció, nem éreztem semmi olyat benne, ami megfogna. Én szeretem a rappet, régebben is csak azokat hallgattam, de ez nem fogott most meg.

- Én folytatnám a sort, srácok, nekem tetszett minden dalotok, de most ezt az egyet a legutolsóra tenném, mert eddig mindig több volt az összhang, mindig több volt az energia, a flow, de most ebben nem éreztem annyit, mint amennyit kellett volna – felelte a mentorom.

- Én is folytatom, tény és való hogy ez nem volt a legjobb dalotok, de nem is azért vagyok itt hogy a dalotokat leszóljam, hanem hogy az előadásotokról beszéljek. Én megértem hogy miért halnak meg értetek a lányok, jóképű, helyes srácok vagytok és én azzal sem feltétlen értek egyet hogy egyformák voltatok a dalban, mert én meg pont az ellenkezőjét gondolom, szóval én nagyon meg tudlak titeket különböztetni, és én nagyon szeretlek titeket, meg a produkciót is. Igen, ez nem volt a legerősebb, de ettől eltekintve szeretlek titeket – mondta, mire a nézők tapsolni kezdtek, és a fiúk megköszönték az elmondottakat. Közbe, a két műsorvezető is melléjük állt, majd feltették a nagy kérdést.

- Szerintetek széket érdemel az Éberkóma? – felelte Dávid.

- Milyen meglepő lenne ha azt mondanám hogy nem, mi? – kérdezte nevetve, majd komolyra fordította a szót – Egyébként, megtették azt amit mi megbeszéltünk, jól teljesítettek, szóval nekem egy igen – mondta.

- Én még továbbra is tüzet látok bennetek, meg tudjátok mozgatni a közönséget, és azt is aki a TV előtt ült, szóval igen – felelte Andi.

- Én azért adok most nemet, mert vissza kéne hogy vágjak Majesznak, azért amiért leszólta Krisztiánt, mikor a dal tök jól volt előadva és ezt pofátlannak és igazságtalannak érzem. A másik dolog, pedig hogy számomra ez volt a legrosszabb dalotok, szóval ez nekem most egy nem – közölte a fiúkkal a mentorom. Már csak Laci maradt, aki idegesen nézett rá a mellettem lévő üres székre.

- Ti vagytok az utolsó versenyzők ebben a körben, és kicsit fájó, hogy még mindig ott van egy üres szék. Nem tudom eldönteni, hogy most legyek szigorú, vagy inkább engedékeny. De inkább az fáj, hogy az én versenyzőim a mentorok által nem kaptak széket. Ettől függetlenül, ott egy üres szék és nem tudnám nektek azt mondani hogy ne üljetek le, szóval foglaljatok helyet – mutatott kifejezéstelen arccal a székre Laci, mire a fiúk csodálkozva, de egyben boldogan eltátották a szájukat.

- Hát srácok, ez azt jelenti, hogy ott vagytok az X-faktor elődöntőjében! – mondta Dávid, mire a közönség örült tapsolásba kezdtek. Az öt srác a mellettem lévő székre néztek. Mosolyogva tettem a szék hátára a kezemet, jelezve, hogy üljenek le. Mind az öten megindultak, mire én is felálltam, hogy öleléssel köszöntsem őket. Mikor odaértek hozzám, mindannyian átkarolva megöleltek.

- Mindannyian ott vagyunk – suttogta Wimmr.

- Baszki, kicseszettül izgultam – felelte AW.

- Azt hittem meghalok a színpadon – mondta halkan Gergi, de mégis hatalmas vigyorral az arcán.

- Azt hittem kiesünk – lihegte Stinky.

- Nagyon meglepődtem Lacin, de őszintén, már nem is érdekel. Az a lényeg hogy bent vagyunk – súgta Sxul, mire mosolyogva rájuk pillantottam.

- Most már nem kell izgulni – feleltem, majd leültek mellém. Miller Dávid és Joci elmondták, hogy bemutatják a mai produkciókat, addig mi visszamentünk a várakozóba a többiekhez, a mentorunkra várva. Már mindenki kint volt, vagyis nem kellett szólni senkinek.

- Lacit nem láttátok? – kérdezte Roland, keresve a mentorát.

- Nem – csóváltam a fejem, majd bólogatva ment tovább. Én is kerestem Milánt, de hamar meg is találtam. Krisztián mellett állt, nem messze a várakozótól, és valamit mondott neki. Odaslattyogtam hozzájuk.

- Mikor kell indulni? – kérdeztem a mentoromtól. Rám pillantott és szorosan megölelt.

- Örülök hogy bent vagy – suttogta alig hallhatóan.

- Köszönöm. De akkor mikor kell indulni? – kérdeztem.

- Ja, igen, tényleg. Gyertek velem – felelte, majd követtük őt. Elmentünk a folyosó legvégéig, és ott befordultunk a jobb oldalra. Ez volt a legközelebbi hely, és mi pont ezt kaptuk meg. Mind a hárman beálltunk, Milán elől, én középen, és Krisztián hátul.

- Nemsokára indulhattok – felelte az X-es, Milónak.

- Rendben. Krisztián, nézők szeretnek téged, szóval szerintem tovább jutsz. Y/N, te pedig nagyon ügyes voltál ma, nagyon büszke vagyok – mosolygott, mire viszonoztam azt. Kintről is lehetett hallani a műsorvezető hangját, aki legelsőnek Laciékat konferálta fel, majd csak utánuk következtünk mi.

- Valkusz Milán, és versenyzői: Y/N Y/S és Fehér Krisztián! – mondta, majd Milánt követve kiléptünk a színpadra, taps kíséretében. Milán és Krisztián beállt Laciék mellé, én pedig kimentem a színpad elé, mivel én voltam az egyik továbbjutó.

- Majka, és az Éberkóma! – mondta ki, mire a másik ajtónál meg is láttuk a hat fiút. Mikor kiléptek, hangos sikongatással és tapssal köszöntötték őket, majd az Éberkóma beállt mellém, Majka pedig visszament az asztalhoz Andi mellé, és meg is kezdődött az eredményhirdetés.

- Most felsoroljuk azoknak a nevét, akik az Éberkómán és Y/N-en kívül, biztosan ott lesznek a jövőheti elődöntőben. Aki pedig tovább jut... - kezdett bele Dávid. Milán a száját harapdálta idegesen, Laci pedig feszülten meredt maga elé – ...az Fehér Krisztián! – mondta ki a versenyzőtársam nevét Dávid, mire Krisztián és Miló boldogan megölelték egymást. Krisztián vidáman futott oda hozzánk, miközben Miló odament Andiékhoz. Miután gratuláltunk egymásnak, arra vártunk hogy Dávid kimondja az utolsó nevet, aki továbbjut.

- Az nem más mint... - kezdett bele - ...Sárközi Roland! – mondta, mire a fiú mind a két kezét összekulcsolva hálát adott a nézőknek, majd ő is oda jött hozzánk. Vagyis ez azt jelenti, hogy még egy Laci által mentorált versenyző kiesik, vagyis Sanyi.

- A versenyből tehát kiesik Toldi Sándor. Gratulálunk, hisz ez is egy nagy teljesítmény – felelte Dávid Sanyinak.

- Én csakis a mentoromnak köszönhetem – mondta szerényen a srác, mire Laci szorosan megölelte őt. Mikor elengedte, Sanyi már valahova megindult volna, de a műsorvezető megállította.

- Ne, ne, még maradj Sanyi. Gyertek ide ti is, kicsit ünnepeljétek meg Sanyit, mert nem kis dolog eljutni ide – mondta nekünk, de mi már meg is indultunk és megöleltük a fiút. Ő is viszonozta az ölelésünket és látszott rajta, hogy egy kicsit levert emiatt, de így is büszke volt magára.

És végül így maradtunk: Én, az Éberkóma, Roland és Krisztián. Négyen jutottunk tovább az elődöntőbe, újra bizonyítani.

♪♪♪

Már készültem volna elhagyni az X-faktor épületét, amikor valaki odafutott hozzám.

- Hé,hé,hé, ne fuss el előlem – felelte egy ismerős hang.

- Na miért? – mosolyogtam rá.

- Mielőtt rátérnék a lényegre, lenne egy kérdésem: Nagyon fáradt vagy? Szandiéknak nem lenne gond ha elvinnélek?

- Először is, ez két kérdés volt. Másodszor, hova akarsz vinni, Sxulga? – kérdeztem kíváncsian.

- Majd meglátod. De fáradt vagy?

- Annyira még nem. De hova akarsz vinni? – vontam össze a szemöldökömet.

- Mint mondtam, majd meglátod. Viszont lesz vagy egy órás utazás, szóval készülj fel – felelte vigyorogva. Közben, Szandi, Lujza és Flóra is megérkezett, akik várakozva néztek rám.

- Baj lenne, ha most Sxullal mennék? – kérdeztem tőlük.

- Nem, dehogy baj. Jó mulatást! – köszöntek el tőlünk, majd elmentek a kocsinkhoz. Visszaintegettem nekik, majd Sxulra pillantottam.

- Akkor, mehetünk a titkos helyre? – néztem bele a barna szemeibe. Huncutul elvigyorodott, majd megfogta a kezemet, és elindultunk a kocsija felé. Kinyitotta, majd ő beült a kormány elé, én pedig az anyósülésre mellé.

- A többiek? AW, Gergi, Stinky, Wimmr? – kérdeztem.

- Nekik már szóltam, ők haza is mentek. De ugye tényleg nem vagy fáradt? Ha az vagy, szólj és hazaviszlek és majd máskor elme...

- Nem! Mostmár túlságosan is kíváncsivá tettél, szóval kibírom azt az egy óra kocsikázást – mondtam, mire halkan felnevetett. A kocsizós út csendesen telt, de nem úgy csendesen hogy nem szóltunk egymáshoz, hanem csak halkan beszélgettünk és zenét hallgattunk. A forgalom se volt túl nagy, így tök jó volt. Szóba került a ma esti élőshow is.

- Azt hittem összerogyok ott a színpadon, mind az öten nagyon izgultunk – mondta.

- Elhiszem. De Laci most engedékeny volt.

- Igen. Hiába szőrös szívű sokszor, mi akkor is bírjuk őt – felelte, miközben vezetett. Az utca lámpái besütöttek a kocsi ablakán is, ami rávilágított a mellettem ülő fiúra is. Magabiztosan vezetett, de mégis óvatosan. Kezét a kormányon pihentette, miközben szemeit az útra szegezte. Hiába néztem sokáig ahogyan vezet, mégse untam meg. Végül, halványan elmosolyodott.

- Szereted ha vezetek? – kérdezte.

- Jó nézni – mosolyogtam nevetve.

- És nem unod meg? – kérdezte vigyorral az arcán.

- Nem. Egész jó kis időtöltés. Hobbinak tökéletes – jelentettem ki, mire halkan kuncogni kezdett. Tíz perc múlva befordult a sarkon, és le is parkoltunk a semmi közepén. Összevont szemöldökkel meredtem rá.

- Hogyhogy ide jöttünk? És egyáltalán minek? – kérdeztem.

- Csak kövess – csukta be a kocsit, majd megfogta a kezemet és elindultunk, bár fogalmam se volt, hova.

- Hova megyünk?

- Meglátod, Senorita. Csak gyere.

- Ez kezd egyre furcsább lenni – mondtam.

- Tetszeni fog, nyugi – mosolygott bíztatásképp. Megvontam a vállamat és úgy voltam vele, hogy ő tudja, majd meglátom. Öt perc után odaértünk a helyszínre.

A semmi közepén egy nagy fa magaslott előttünk, rajta egy kisebb faházikó szerűséggel. Kis gömbdíszek lógtak rajta, amik halványan fénylettek a sötét éjszakában. Egy nagy pokrócot is lehetett látni a házikó erkélyén, ami le volt terítve. Eltátottam a számat.

- Na, tetszik? – kérdezte mosolyogva.

- Ezt te mikor csináltad? – kérdeztem, még mindig a lombházat nézve.

- Még kiskoromban sokszor idejártunk a tesóimmal, játszani. Még az élőshow előtt megcsináltam neked, hogy majd utána idehozhassalak – felelte, mire én egyre közelebb léptem a magas fához, hogy jobban megcsodálhassam a rajta lévő kisházat.

- Na jó, menjünk fel – mentem oda a létrához, majd megkapaszkodtam rajta és mászni kezdtem. Mikor én már majdnem a felénél jártam, Sxul is jött utánam.

- Megvagy? – kérdezte lentről.

- Igen – mondtam, majd másztam tovább, míg végül felértem. A gömbök fénye már erősebb volt, mint lentről. A lombház nem volt olyan nagy belülről, de nagyon kis cuki volt. Mikor Sxul is felért, körbevezetett engem az egész lombházon. Kívül az erkély részén csak a gömbdíszek voltak, az erkély másik oldalán, pedig a fa lombja ráhajolt a házra, amin néhol apró, üres madárfészkek is voltak.

- Bent pedig csak régi játékok vannak, és porcicák. Ülj le – nézett le a pokrócra, ami le volt terítve. Tettem amit mondott, vagyis leültem. A hosszú kabátomat feltűrtem, hogy annyira ne zavarjon. Annyira nem fáztam, de ahogy láttam, Sxul sem. Pár percre lement a kocsihoz, majd mikor visszatért, apró kis sütiket hozott magával, amiket le is tett mellém, majd ő is leült.

- Vegyél nyugodtan, neked hoztam – mosolygott, majd vettem is az egyik kisebbikből. A süti csokis íze szétáradt a számban, és az omlós, ízletes ételt élvezettel nyeltem le.

- Basszus, ez nagyon finom – mondtam neki, majd el is vettem még egy darabot belőle.

- Ízlik?

- Uhum – hümmögtem teli szájjal, de mosolyogva.

- Várj – hajolt elém, majd a hüvelykujjával lesepert egy kis morzsadarabot a szám széléről. Az érintése még mindig bizsergető hatással voltak rám, ami miatt egy kicsit kirázott a hideg, de jó értelemben. A hüvelykujját nem vettem el az arcomtól, hanem ott pihentette, majd mélyen a szemembe nézett. Nem tudtam megállni hogy ne tartsam vele a szemkontaktust. Olyan tökéletes volt az egész...

- Te sütötted? – néztem rá gyanakvóan.

- Nem éppen... - mondta kicsit zavarodottan, majd visszanézett rám – Anyukám sütötte.

- Majd üzend meg neki hogy baromi finom.

- Átadom – mosolygott, majd az ujját levette az arcomról és felnézett az égre. Követtem a példáját. Csillagok milliói táncoltak az égen, megszámlálhatatlanul. A holdnak csak az egyik fele fénylett, a másik fele nem látszódott. Tiszta volt az ég, de mégis részletgazdag és csodálatos.

- Van kedved csillagokat nézni? – kérdezte, le sem véve a szemét az éjszakai égboltról.

- Persze – feküdtem el a pokrócon, kényelembe helyezve magam, majd csak néztem a csillagokat. Ő is lefeküdt, és ugyanazt tette mint én. Egy jó ideig csak az eget kémleltük, majd ő megszólalt.

- Tudod...tudom rólad hogy pánikbeteg vagy, tudom rólad hogy féltékeny típus vagy, de azt viszont nem tudom hogy mi a kedvenc színed – felelte.

- A kedvenc színem a lila és a fehér.

- Nekem a fekete és a szürke. Kedvenc állatod?

- Hmm...nagyon nincsen, mindegyiket szeretem. Kivéve a hüllőket – fintorogtam, mire ő hangosan felnevetett – Mi az? – kérdeztem.

- Ha láttad volna milyen fejet vágtál – nevetett tovább, mire enyhén hasba vágtam, amire elhallgatott, de még mindig mosolygott.

- Oké, akkor most én kérdezek. Kedvenc előadó, vagy előadóid? – fordultam felé.

- SuicideBoys, egyértelműen. Imádom őket, és ők inspiráltak a zenéléshez is, tesómmal együtt. Most én jövök. Kedvenc fagyi íz? – kérdezte, mire én azonnal felkaptam a fejemet.

- A levendulás on top. Hatalmas kedvencem, semmi se verheti le. Bár mondjuk egy évben csak egyszer eszek, Tihanyban, de így is nagyon szeretem – feleltem, majd így beszélgettünk tovább. Mind a ketten kérdeztünk, és mind a ketten válaszoltunk is egymás kérdéseire. Néha még a kérdésen belül találtunk egy témát, amit jól kiveséztünk, majd egyik témából ugrottunk a másikba. Az egyik pillanatban még arról beszéltünk hogy kinek hogy telik a suli, és hogy miért volt rossz az oktatás, a másik pillanatban pedig az élet nagy kérdéseiről, mint például hogy mi történik hogyha meghalunk, vajon az emberek a saját szemszögükből hogy láthatják a többieket, léteznek-e űrlények, és a többi. Mire észbe kaptam, addigra mér hajnali egy óra volt, de ezzel se törődtem. Végül, mikor már mindenről is beszéltünk, csak csendben hallgattunk. De nem volt az a tipikus kínos csend. Inkább olyan másféle csend volt, amit meg se tudok fogalmazni hogy milyen lehetett...

- Tudod... - törte meg végül a csendet, Sxul – még soha nem hoztam ide egy lányt sem.

- Tényleg? – kérdeztem.

- Igen. És minden nap hálát adok azért, hogy elhatároztam azt hogy jelentkezek az X-faktorba. Mert ha nem tettem volna meg, akkor nem ismerem meg a srácokat. Nem jutok el az élőshowig. És nem ismerlek meg téged. Legnagyobb hibám lett volna – felelte, szinte már suttogva. A szavai a miatta hevesen dobogó szívemig hatolt. A gyomromban, ahogy mondani szokták, lepkék kezdtek el repdesni, össze-vissza, és éreztem hogy majd megőrülnek. Szavakat is alig találtam.

- Én...én is. Nem tudom mi lett volna, ha nem jövök el. Igaz, voltak nehézségek, de én már így is őszintén boldog vagyok – mondtam, majd éreztem, hogy Sxul felém fordul, de én még mindig az eget bámultam. Végül, szép lassan én is felé fordultam. A szemei csillogtak, mint a csillagok az égen, és látszott rajta, hogy mondani akar valamit.

- Szeretlek Y/N – felelte halkan, mire az ajkaim résnyire kinyíltak. Elvesztem a szavaiba, és mint egy beakadt lemez, az agyam újra és újra lejátszotta az imént elmondott két szót.

Szeretlek Y/N
Szeretlek Y/N
Szeretlek Y/N

- Én is szeretlek Sxul – mosolyodtam el, majd ezt ő is viszonozta. Minden annyira...tökéletes volt. Mint a filmekben. A lány szinte elkábul a fiú szemeitől, miközben a fiú majd megőrül a lányért. És szeretik egymást. Szeretik a másikat.

Még egy hosszú ideig tartottuk a szemkontaktust Sxullal, majd megszólalt.

- Fáradt vagy? – kérdezte, majd éreztem hogy majd lecsukódik a szemem, pedig eddig nem vettem észre.

- Igen – ásítottam. Létezik olyan hogy csak egy hosszú idő után veszed észre hogy fáradt vagy?

Sxul felállt a pokrócról, majd odanyújtotta a kezét felém.

- Gyere, most a kocsiban fogunk aludni. Ugye nem lesz gond.

- Jaj nem, dehogy baj – mondtam, majd megkapaszkodtam két hatalmas kezében, mire ő felhúzott. Összetalálkozott a tekintetünk, majd szép lassan közelebb hajolt hozzám és megcsókolt. Ajkai puhán érintették az enyémet, mintha csak vigyázna rájuk. Viszonoztam a csókját és majd belevesztem a pillanatba. Mintha valami drogos állapotban lettem volna. Csak éppen ő miatta. Azt mondják, hogy a szerelem az olyan mint a drog. Lehet igazuk van.

- Gyere, majd elalszol – mosolygott bele a csókba, majd elhajolt tőlem és óvatosan lesétáltunk a létráról. Sxul kinyitotta az autót, majd hátsó ülésnek a felső gombját megnyomta, amitől az egész sokkal nagyobb lett, és kb el is fértünk mind a ketten. Én ültem belülre, ő pedig jött utánam. Elsőnek ő feküdt le, majd én mellé. Hátulról átölelt, és elkezdte csavargatni a hajamat, miközben ezeket suttogta a fülembe:

- Szép álmokat, Szépségem – suttogta. Még sosem nevezett így. Csak Y/N-nek, és Senoritának. De sosem Szépségemnek. A szavaitól a gyomrom megint izgatottan megugrott, de már erőm se volt mosolyogni, olyan fáradt voltam.

És már csak annyit vettem észre, hogy a szemem lecsukódik és az édes álom elnyom.

♪♪♪

Na hát sziasztok, új fejezet megérkezett!

Huh...ilyen hosszú fejezetet se írtam még, eddig ez a rekord. Viszont imádtam ezt a fejezetet írni, főleg a legvégét. 

Na de, mai zenék:

Michael Bublé - Sway

Katona Klári - Vigyél el

Fehér Krisztián - Barbi baba

Éberkóma - Kettesben

Nemsokára jövök a kövi résszel<33

Csók: Kinga<3