,,Lopott idők között rohangálunk, van-e támasz?"

- Lobby, Éberkóma (Mindenki)

♪♪♪

Píí, píí. Píí, píí.

Az ébresztőm. Esküszöm, ennél idegörlőbb dolog nincs a világon. De most hamar felkeltem. 5:00-ra állítottam az órámat így száz százalék hogy hamar elkészülök.

Gyorsan kiugrottam az ágyból és megreggeliztem. Csak egy sima vajaskenyeret ettem szalámival és tejjel. Tipikus, mindennapos reggelim. Közbe ránéztem a telómra és láttam, hogy bejelölt Facebookon Sxul. Azt hittem hogy legalább facen megtudom a valódi nevét, de úgy tűnik nem. Itt is az a neve hogy Sxulga. Visszajelöltem. Megettem a reggelimet, majd elindultam a fürdőbe fogatmosni. Az is hamar megvolt majd felvettem az egyik sima ruhámat, amit még nem hagytam el tegnap: egy fekete fodros, rövidujjú, tapadós felsőt vettem fel, hozzá egy sima rövid farmernadrágot, plusz hozzá egy sötét övet. Már csak a hajam hiányzott. A sörényemmel nem gürcöltem annyit, csak megfésültem és már indultam is lefelé.

Összepakoltam a napi ebédemet, felvettem a kistáskámat és már csuktam is be az ajtót. Szerencsére nem voltam olyan idióta hogy a szobámban hagyjam a kártyát, ezért gyorsan el is tettem a táskám legkisebb zsebébe. Gyorsan rápillantottam a telefonomra. 5:34. Oké, még van egy kis időm. Addig lemegyek. Végigsétáltam a folyosón majd felhívtam a liftet. Annyit furcsálltam hogy nem lentről jön, hanem fentről. Kinyílt az ajtó, és egy lány volt bent. Alacsonyabb volt mint én. Sötétbarna haja volt, és kerek arca. Éppen telefonozott, majd felnézett.

- Ez gondolom nem a legutolsó emelet - mosolygott.

- Nem, nem - feleltem majd beszálltam én is és megnyomtam a nulladik emelet gombját.

- Te is hamar szoktál jönni mindig? - kérdezte.

- Soha, csak most jöttem korán. Y/N vagyok - mutatkoztam be neki.

- Én Cinti. Fuu ha tudnád hogy mennyire várom a tábort - mosolygott.

- Én is. Utána meg a mentorház, székes, és az élőshow - feleltem izgatottam.

- Na igen. Remélem azért jó dalt kapunk - mondta mire én egyetértően bólintottam. Addigra kinyílt a liftajtó és a hall-ban találtuk magunkat. Kiszálltunk és kimentünk a kinti padra, ahol már páran várták a buszt. Jó, nem csak páran. Néztem is hogy mindenki ilyen hamar itt van. Rápillantottam a telefonomra. 5:43. Akkor így már minden értelmet nyer.

Mivel nem volt több pad, ezért én is álltam, mint pár ember. Szétnéztem az embereken. Vagy beszélgettek egymással, vagy telefonoztak, vagy éppen zenét hallgattak a füleseiken. Én az utóbbi elfoglaltságot választottam. Kivettem a fülhallgatómat a táskámból és beindítottam egy zenét. Most az aktuális kedvencemet nyomtam be, a Light Swicthet, Charlie Puth-tól. Már majdnem a szám végére értem amikor valaki kivette a fülesemet a fülemből. 

- Nem rossz ez a szám. Hogy én miért nem hallottam még? - kérdezte szinte magától Sxul.

- Pedig jó - mosolyogtam rá, majd kivettem a kezéből a fülhallgatóm másik felét, ahonnan még mindig szólt a zene. 

- Ha már ilyen jó, hagy hallgassam én is - mosolygott és kivette a fülemből a másik felét a fülhallgatómnak és azt betette a fülébe.

- Kár hogy már vége - néztem rá győzedelmesen és kinyújtottam a kezemet, jelezve hogy adja vissza. Meghallottam a következő számot.

- Ó, ez is jó - bólintott a fejével a zene ütemére. Don Tolivertől ment a New drop.

- Igen, jól mondod, de most kérem vissza - feleltem még mindig kinyújtva a kezem, mire ő táncolva csóválta a fejét, miközben vigyorgott - Légyszi.

- Jól van. Pedig ez jó zene volt - suttogta majd visszaadta a fülest.

- Te izgulsz? A tábor miatt? - kérdeztem.

- Nem nagyon. Inkább kíváncsi vagyok. Hogy kiket kapok. Van egy olyan érzésem hogy ez a tábor nagyon jó lesz - mosolygott.

- Remélem - feleltem.

- Hé, nyuga van! Úgyis jókat kapunk - mosolygott mire megveregette a vállamat és elment. Csak néztem vissza rá. Lehet hogy igaza van. Nem kell aggódnom.

Tovább vártam a buszra, mire az megérkezett. Mindenki egyszerre szállt fel, ezért megint tumultus keletkezett.

- Nocsak, nocsak, Kicsilány, megint egymáshoz sodort minket a sors? - kérdezte egy ismerős hang.

- A sors most úgy tűnik ittas állapotban van, nincs irányítás alatt - válaszoltam.

- És ezt te miből gondolod? - nézett rám.

- Tudom - feleltem vissza neki majd ő csak kuncogott. Felszálltam a buszra és leültem egy székre. Balszerencsémre az a srác ült mellém. Felém fordította a fejét.

- Szerintem a sors pont elég józan ahhoz hogy helyet hagyjon nekem itt - felelte mire én csak a szememet forgatva bámultam az ablakot. Reméltem hogy hamar odaérünk. És hát így is lett. Halleluja.

Mikor a busz megállt, mindenki egyszerre állt fel a helyéről. Megint tolakodás volt. Az a srác szerencsére hamar ki akart szállni ezért hamar eltűnt a közelemből.

- Mit beszélt neked Zakeus? - kérdezte mögöttem egy hang, akinek a gazdája Sxul volt.

- Zakeus? Aki mellettem ült? 

- Aha.

- Semmi érdekeset, csupa hülyeséget - feleltem.

- Oksa - mondta majd mi is leszálltunk a buszról. Magunk előtt láttuk az X-faktor hatalmas területét, vagyis a tábor helyszínét is egyben. Igaz hogy sokan voltunk de még így is láthattam Dávidot és Jocit a tömeg előtt.

- Üdvözlök mindenkit a Tábor helyszínén! Az első dolgotok az lesz hogy bejösztök az épületbe hogy megnézzétek kivel vagytok együtt és hogy milyen számot adtok elő. Azután a csapatotokkal együtt hátramentek az udvarra ahol gyakorolni fogtok. Erre a feladatra 24 órátok lesz! - mondta Dávid.

- Mindenkinek sok sikert kívánunk és jó gyakorlást! - mondta Joci majd mindenki az épület felé indult. Most kivételesen gyorsak voltunk. Mielőtt megnéztük volna hogy ki kivel van egy csapatban, besorszámoztak minket. Ez gyorsan le is ment. Én megint a 3240-es számot kaptam. Mondjuk ez nem tudom hogy hogy lehet de most nem ez volt a lényeg.

Sorszámozás után egyből indultunk a kis elektronikus táblákhoz, ahová kiírták a dalok címét és a csapattagokat. Mindenki odatömörült de kisebb-nagyobb tolakodások után a táblához jutottam. Annyit már megtudtam hogy a Hungáriától a Meghalok hogyha rám nézelt fogjuk énekelni, de még a csapattagokat nem találtam meg.

Annyit tudok hogy öten leszünk velem együtt. Megrpóbáltam jobban odafurakodni, de egy szemüveges csávó kitolt a helyről, majd mindenki más is. Egyszer csak annyit hallottam hogy valaki ordítja a nevem.

- Y/N Y/S! Van itt valaki olyan akit Y/N Y/S-nek hívnak? - kérdezte egy lány. A hang irányába sétáltam. Egy szemüveges lány volt az.

- Szia, itt vagyok. A többi csapattag megvan? - kérdeztem

- Nem. Még hiányzik Kanalas Cinti, Osztolykán Alex és Miklós Vivien. Egyébként Farkas Anikó vagyok - mondta mosolyogva, mire egy másik lány szaladt hozzánk. Lihegve fordult felénk.

- Uhh, helló! Gondolom ti vagytok a csapatom. Y/N és Anikó? - kérdezte.

- Igen - feleltük egyszerre Anikóval.

- Akkor jó. Én pedig Vivien. 

Tovább kerestük a csapattársainkat és hamar meg is lettünk. Mind a négyen tök jófejek. Ugye Cintivel már találkoztam reggel de a többiek is szimpik. 

- Na akkor menjünk ki és kezdjünk el gyakorolni mert már így is elment az idő a keresgéléssel. És az idő drága dolog. Gyertek - mondta Vivien majd követtük őt a a kijárat felé ami kivezetett minket az udvarra.

Mások már nagyban gyakorolták a dalukat de a többség még mindig bent volt az épületben. Hamar találtunk is magunknak egy árnyékos helyet, hisz iszonyatosan meleg volt. Leültünk a földre és szerencsére Cinti hozott magával egy pokrócot, hogy ne legyünk koszosak, így arra ültünk rá. Majd elkezdtük megbeszélni a dolgokat.

- Szóval. Kezdjük azzal szerintem hogy hallgassuk meg a zenét és döntsük el hogy ki melyik sort fogja énekelni - mondtam majd Cinti rákeresett a dalra és azt hallgattuk.

Meghallgattuk többször is a számot. Utána elkezdtünk ötletelni.

- Okés. Szerintem legyen az hogy Y/N kezdje az egész dalt, és utána én jövök a te vagy akit érdekellel. Jó lesz így? - kérdezte Vivien mire mindenki bólintott csak én nem.

- Vagyis én kezdjem az egészet? - néztem tágra nyílt szemekkel.

- Igen.

- És miért pont én?

- Mert így tudunk a vibeon maradni és közölünk te tudod lenyomni azt a részt - felelte Alex.

- Hát jó. És akkor utána Vivien jön? 

- Uhum. Próbáljuk el egyszer - mondta Vivien és Cinti elindította a zenének az instrumentálját. Néztem a szöveget is de ennek az lett a vége hogy túl hamar léptem be.

- Kezdjük újra - mondtam mire Cinti megint elkezdte. Most megint nem ment.

- Oké, legyen az hogy megszámoljuk hogy mennyit kell várni, mire kezdesz. Semmi baj nem lesz. Indítsuk! - mondta Vivien biztatóan majd megint elindult a zene. Egy...kettő...három. Összesen hatig kell elszámolni a belépésig. És már kezdtem is - Szemeim előtt tűzkarikák. A szívem lángol és forr a vérem. Tagadni nem tudom és nem is akarom. Beléd estem egy őrült éjjel - énekeltem a szövegem, utána Vivien csatlakozott be.

- Te vagy aki érdekel. Te vagy aki jó nekem. Te vagy aki mindig kell. meghalok hogyha rám nézel. Meghalok hogyha rám nézel óóó - énekeltük.

- Ez egész jó volt. Menjünk újra - mondtam majd megint elindult. És vagy kétszer elénekeltük a mi részünket. Utána azt beszéltük meg, hogy a következő versszakot Cinti tolja le és az előrefrént pedig Alex. Utána egyszerre énekeljük én és Anikó a refrén egyik két sorát, a másik két sorát pedig Vivien és Cinti.

- Meghalok, hogyha rám nézel. Meghalok, hogyha rám nézel - énekeltük Anikóval majd Vivienék jöttek utánunk.

- Meghalok, hogyha rám nézel. Meghalok, hogyha rám nézel - fejezték be, utánuk pedig jött Anikó.

- Nem kell a szöveg, a hegyi beszéd. Jó vagy nálam, és ez untig elég. Én kellek és nekem is te. Gyere, gyere, rázzuk szombat este - énekelte Anikó, bár érezte hogy ezt most elrontotta.

- Nyugi, Anikó, újrakezdjük - mondtam majd elkezdtük az egészet előről. Mostmár minden gördülékenyen ment. Letoltuk egybe az egészet vagy hatszor, majd tartottunk egy kis szünetet. Elővettem a pogácsámat és azt ettem, miközben az egész dal ment a fejemben.

- Y/N? most pihenünk, ne dudorássz - mosolygott rám Anikó és én észre sem vettem hogy evés közben kornyikálok. Annyit veszek észre, hogy mellém lép Zakeus és leül. 

- Szia - köszöntem neki furcsán. Most mit akar?

- Cső.

- Ugye most nem idegesíteni jöttél? - kérdeztem kicsit távolságtartóan.

- Nem. Csak...nem vagyunk annyira összehangolva a csapattal és most másokkal vezetem le a feszültségemet - felelte miközben a homlokát fogta.

- Hát nálam inkább még jobban felidegesíted magad - haraptam bele a pogácsámba.

- Azért te mégis jobb társaság vagy mint ők - mondta.

- Hogyhogy nem jöttök ki egymással? - kérdeztem.

- Egyszerűen nem jó! Nem tudunk a vibe-on futni és mindenki össze-vissza kántál. Ez úgy fos ahogy van.

- Ééés...most nem gyakorolsz velük? 

- Magamban csinálom és reménykedek hogy valami jó fog belőle kisülni. Te megvagy a csapatoddal?

- Igen, jól kijövünk egymással. Ti mit kaptatok?

- Mi Valmartól a Színvakot. Nem tudom hogy mennyire lesz jó, de reménykedni még lehet - fektette a fejét a kezébe majd egy furcsa hangot hallottunk. Mintha valami hangszóróból jött volna.

- Versenyzők, kérjük önöket hogy menjenek az épület elé! Menjenek az épület elé! -hallottuk a műsorvezető, Miller Dávid hangját majd mindenki egyszerre állt fel és indult az épület elé.

- Kíváncsi vagyok mi lesz - mondta.

- Én is - feleltem majd megláttam hogy a csapatom akik jóval előrébb voltak mint mi - Na én megyek, helló - köszöntem el tőle, majd a csapatomhoz futottam.

Már mindenki ott volt az épület előtt és várták hogy mi következik. Dávid és Joci mosolyogva néztek szét az emberek közt és elkezdtek beszélni.

- Sziasztok kedves versenyzők! Reméljük mindenki megtalálta a csapatát kisebb-nagyobb sikerekkel és hogy sikerült sokat gyakorolni. És reméljük azt is, hogy gördülékenyen megy a csapatmunka - mondta Joci.

- Viszont van egy új szabályunk - folytatta komolyba Dávid mire mindenki kíváncsi lett. Új szabály? Mi van?

- Idén már egyből a táborban ki fog derülni, hogy ki mehet tovább az élőshow-ba - felelte Dávid, mire mindenki eltátotta a száját.

♪♪♪

Szóval itt is lenne az új rész! Remélem tetszett nektek ez is és mint ígértem, hozom is azokat a dalokat, amiket a fejezetben említettem.

1. Charlie Puth - Light Switch

https://youtu.be/X0Wk4dTVb_Q

2. Don Toliver - New Drop

https://youtu.be/fWfMlxmigkk

3. Hungária - Meghalok hogyha rám nézel

https://youtu.be/_3MBjyE14yU

4. Valmar - Színvak

https://youtu.be/RBlh62UZzCo

Jövök az újabb résszel<33