Fandarmon szemszöge

A történetünk ott kezdődött,hogy én élet halálért futottam a városban, mert üldözött egy idióta Victorius nevű férfi, aki bármi áron el akart tenni láb alól. Mondjuk ez itt mostanában nem lep meg, hogy el akarnak tenni láb alól, ugyanis nem csak ő akar megölni.

- Úgyis el kaplak, nincs hova futnod! - kacagott fel Victorius.

Én nem feleltem inkább rohantam, hogy hátha nem kap el. Csak az volt a gond,hogy egy zsákutcába kerültem, egy kisebb kis sikátorba.

- Na innét hova menekülsz? - kacagott Victorius.

- Nem tudom csak kérlek ne öljenek meg! - folytak könnybe a szemeim. Majd egy köpenyes alak jelent meg a sikátor túl végében.

- Helló Victorius! - mondta a köpenyes alak.

- Te meg ki a túró vagy? - kérdezte Victorius.

Majd a rejtélyes alak levette a köpenyt és lehúzta a kapucnit a fejéről. És a rejtélyes alak az nem más volt mint, Zilikceus a jó barátom.

- Állj arrébb Fandi! Ez most nagy lesz. - mosolygott Zilikceus. Majd össze csapta a két kezét, és a sikátor csupa jég lett egy másodperc alatt. És megfagyott még Victorius is.

- Köszönöm barátom! - mondtam mosolygva.

- Nincsmit barátom! - felelt Zilikceus majd kezét ráztunk. (Zilikceusz)

- Majdne-

- Most mennünk kell! Miles és Cuki bajban van, vagyis lesznek ha nem érünk oda időben a búvóhelyre! - vágott közbe Zilikceus.

- Miért? mi történt? - kérdeztem.

- Majd útközben elmondom. Csak induljunk! - felelt Zilikceus. Majd elindultunk a búvó hely felé.

Miles szemszöge

- Mikor érnek már ide? - tettem fel magamban a kérdést. Majd meghallottam, hogy Cuki kiabál valamit az emeleten.

- Itt vannak! - mondta Hatsuki.

- Helló srácok! Megjöttek a királyok! - kacsintott Zilikceus.

- Haha, de vicces ma valaki! - mondta Hatsuki.

- Ez most bók volt? - kérdezte Zilikceus.

- Képzeld, hogy nem! - vitatkozott tovább Hatsuki. (Hácuki)

- Na srácok, erre most nem érünk rá! Épp elég bajunk van már így is. Nem kell hozzá a ti vitátok is! - mondtam idegesen.

- És mi a terv? - kérdezte Sara aki most jött be az ajtón.

- Sara! Örülök, hogy itt vagy! - mondtam majd meg öleltem.

- Kell az erősítés, nem? Hát itt vagyok! - felelt Sara.

Én mosolyogtam aztán mondtam a tervet.

- Oké, a terv a következő: először is mikor jönnek a varázslók akkor Cuki és Jegespofa fel tartják őket, de a testvéremet nyugodtan engedjék át a kapun. És miután bejött az ajtón én a szeme láttára megölöm Gabrielt. És utánna meglógunk a titkos átjárón. Mindenki érti?

- Igen! - mondta Hatsuki.

- Még jó hogy főnök! - mosolygott rám Zilikceus.

- Amit te mondasz, abba én mindig benne vagyok! - mondta Sara.

- Fandi? - kérdeztem, hogy érti-e és, hogy benne van-e.

- Ez nem túl veszélyes? - kérdezte Fandarmon.

- Már nagyon rég veszélyesen élünk. Ez semmi mint amin eddig átestünk. - feleltem.

- Igaz, benne vagyok! - mosolygott Fandarmon.

- Hát akkor vágjunk bele! Nyújtottam az öklömet, majd a többiek is oda nyújtották az öklüket.

- Akkor én és Cuki most felmegyünk az emeletre azt majd ha látjuk őket akkor támadunk. - mondta Zilikceus majd felmentek az emeletre.

- Én pedig hozom Gabrielt. - mondtam nagy elszántsággal.

Zilikceus szemszöge

Mire fel értünk az emeletre, csak annyit láttunk, hogy egy hadsereg áll a búvó helyünk előtt.

- Na figyelj! Most be vetem magam. - mosolygott rám Hatsuki. Majd leugrott az emeletről és mire le esett volna át változott a szörny alakjába. És elkezdett futni a hadsereg felé és olyanokat ordibált közbe, hogy: most ti nektek végetek!

Hatsuki szörny alakja az egy óriás oroszlán aki két lábon jár és tüzet köp. De én se haboztam. Át változtam a szörny alakomba és én is elindultam a hadsereg felé. Az én szörny alakom egy jeges fehér ruhás alak, fehér arccal és kék szemekkel. És tudok jeget és havat generálni. Úgyhogy csináltam egy jégkorong pályát a jég erőmmel és végig csúszva a jégen oda érek a hadsereghez.

Miles szemszöge

Az ajtót figyeltem, mert a csata már elkezdődött és Miley a testvérem már bármikor megérkezhet.

- Héj Miles, itt van Miley! - suttogta Sara.

Én fogtam is az alkalmat és oda varázsoltam Gabrielt Mileynak.

- Gabriel! Hát még élsz? - mosolygott fel Miley. Én pedig mondtam is a varázslatot amivel Gabrielt támadom meg: killpos!
És Gabriel még rámosolygott Mileyra majd lassan össze rogyodt a teste és elhunyt.

- Ne! Te állat! Miért tetted ezt te rohadék? Miért? Utállak! Nem jelentesz nekem már semmit! Rohadj meg Miles! Gyűlöllek! - mondta gyerekesen bögve Miley.

- Ilyen az élet Miley! Néha kemény. Nőllj fel, Miley! Már nem vagy gyerek! - mondtam komoly arccal.

- Miles! Indulnunk kéne! - szólt oda hozzám Fandarmon.

- Majd még találkozunk, Miley! Itt még nincs vége! - mondtam, majd elindultunk. Ki értünk a tetőre és nagyon nagy viharra lettünk figyelmesek. De tovább kellett mennünk. Egy másik tetőre kell átugranunk.

- Gyerünk! Csak ugorjatok! - mondta Sara. Aztán Sara már ugrott is. És én se vártam, ugrottam is. Már csak Fandarmon volt vissza.

- Gyere már Fandi! Miattad fogunk meghalni! Csak ugranod kell! Ne légy beszari! Mi bízunk benned! - mondtam.

Fandarmon ugrott is, csak az volt a gond, hogy nem sikerült neki az ugrás. De hála ég nem esett le, mert sikerült megfognija egy rudat ami lógott le a ház tetejéről. És ráadásul még Motox is közeledett felénk (Motox a 6 varázsló testvérek egyike).

- Fandi, fogd meg a kezem! - mondtam. Nagy nehezen, de mikor már lőtt Motox Fandi felé egy varázslatot, mi hála ég fel húztuk Fandarmont.

- Gyorsan menjünk Cukiékért azt lépjünk le! - mondta Fandarmon.

Aztán el is indultunk a többiekért. Majd mire odaértünk csak annyit láttunk, hogy Cukit a földre taszítják.

- Srácok! Cukit el fogják kapni ha nem segítünk neki! - jött oda hozzánk ordibálva Zilikceus.

- Indulnunk kell! Majd megmentjük! De most lépnünk kell, mert nem tudják, hogy hol vagyunk és így még tudunk lépni. Muszáj mennünk vagy meghalunk, értsd meg Jegespofa! - mondtam neki könnybe borult szemekkel. De nem is haboztam, megfogtam Zilikceust, a vállamra raktam és elindultunk a menekülő utunkon.

- Ne! Eressz el! Meg kell mentenünk! Kérlek, ne.. - halkult el a hangja Zilikceusnak. De sajnos nem volt más választás. Hatsuki időt nyert nekünk, hogy meg szökhessünk. Egy igazi hősként hunyt el.