Hát a mai napom eléggé össze vissza volt. Nem életvitelileg , hanem úgy belsőre. Volt ma harag, unalom , vágy és bágyattság. Sokszor olyan gondolatok támadnak a fejemben amiket nem tudok hova tenni... Nem értem magamat. Ez véglegesen így fog maradni vagy egyszer megértem önmagam? Ördögi kör...

Gondolat1:
Ma az árnyvadászokat olvasgatva,olyan kuszaság lett bennem , hogy az nem igaz. Minden csókos jelenetnél valami furcsa
érzés töltött el és abnormális gondolatok lettek rajtam úrrá. ( szerintem ennek a rohadt dobogó izéhez van köze a mellkasomban) (u.i: tudom hogy az a szívem) Nos igen... Talán kezd ez a marha "tini szerelem" úrrá lenni rajtam. Hogy ki iránt? Hát ezt még magam sem tudom.

Gondolat2:
Bezárva érzem magam a saját testemben, olyan ürességet érzek amit nem tudok hova tenni.. Nyugtalanság és bizonytalanság keveréke. Én mikor kapom meg azt a felhőtlen boldogságot amit annyian megtaláltak már? MIKOR? Elegem van abból , hogy mindíg csak "barát" lehetek. Engem senki sem akar SZERETNI? A nagy betűs szeretetet akarom!

Gondolat3:
Vajon tényleg úgy érez ahogy mondja vagy csak játszik velem? (Ez lehet a bizonytalanság forrása) Hányszor, de hányszor képzeltem magunkat oda a csókjelenetek szereplőinek helyébe... Beletúr a hajamba, a mellkasára hajtom a fejem, puszit nyom a homlokomra... Aztán rohadtul felébredtem.... (az álmok miért mindíg a legjobb résznél maradnak félbe?)

Zàró gondolat:
Most a legtöbben a szemüket forgatját, sóhajtoznak meg grimaszokat vágnak. ( Ahhh.. ez egy unalmában szerelemre vágyó kis liba önsajnálatatasa-gondolja az olvasó) Ha már egy ember bólogatva olvasta végig ezt pár sort, azért már nekem megérte megírnom.