5. fejezet :Hosszú éjszaka
BELLA
Óráknal tűnő percek óta forgolódok álmatlanul. Csak Levin jár az eszem. Miért maradt itt ? Miért hozott ki a sodromból ? Emlékszik - e az első találkozásunkra ? És ha igen miért hozta fel ? Tudja -e mi történt Annabelleel ? Látta -e Isabellt meghalni ? És ha igen , hogy tud aludni a tudattal , hogy nem tett semmit ? Millio kérdés amire a néma éjszaka nem fog választ adni. Lehunyom a szemem ,de nekem itt túl világos van. A föld alatt mindig sötét van nappal és éjszaka is. Nincsen Nap,se Hold ,se csillagok. Míg itt millo kis gázgömb világít. Lassan felülök az ágyamon és kinézek az ablakon. Gyönyörű a látvány ,de nem tud megnyugtatni. Lassan kimászok az ágyból és elindulok , hogy céltalanul bojongja a folyosón. Kinyitom az ajtót és kimegyek. Sehol senki. Lassan megyek a padló hideg a meztelen talpamnak ,de nem törődöm vele. Egyszer csak meglátok egy alakot a folyosó végén. Ki az itt ilyenkor ? Tovább megyek és ahogy közelebb érek már betudom lőni a magaságát. Nagyából 160 cm. A testartásából látom , hogy férfi. Ahogy egyre több a fény meglátom az arcát is. Egyszerű finom vonások , a jég kék szemek pengeként hasítanak mindenbe. Fekete felnyírt haj ami kontúrozza az arcát. A felismeréstől a lábam is földbe gyökerezik. Nem merek tovább menni pedig nem félek tőle.
- Nem tudsz aludni Bella ? - kérdezi reszelős hangon.
- Itt nekem túl világos van -morgom és mellé lépek. Egyszere nézünk ki az ablakon. - De neked magyarázzam ? - kérdezem és ránézek. Belenéz a sötét iriszembe és ekkor meglátok valamit a szemében. Bánatott, megbánást vagy inkább szomorúságot. Nem tudom , csak látom , hogy fáj neki ahogy felszagatom a sebeit. Nem kéne szajnálnom hiszen megérdemli ,mert egy szarházi ,de mégis megszánom egy kicsit ,de ügyelek rá , hogy ne vegye észre.
- Miért jöttél ide ? -szegezi nekem a kérdést. Elsőre váratlanul ér és lefagyok. Ezzel a kérdéssel azzonal vissza ránt a jelenbe és a célomhoz. Nem.szánom meg , hiszen gyűlölöm. Le akarom taszítani a csúcsról. Ki akarom borítani ,tönkre akarom tenni azt akarom , hogy szenvedjen.
- Semmi közöd hozzá - mondom gúnyosan és hátat fordítok neki. Gyors léptekkel.haladok ,de utol ér. Megragadja a válam és neki lök a falnak. Már megint olyan durva ,mint az edzésen. Eltűnt a gyengédség és nem is bánom.
-Csak trük volt nem szeret - nyugtatom magam.
- Mi a farncért jöttél ide Bella ?!!- ordítja két centiről az arcomba.
- Mert - vágom rá rezenéstelen arcal. Megragadja az álam és közelebb húz magához.
- Válaszolj -búgja és megcsókolja a nyakam. A meglepetségtől köpni nyelni nem tudok.- Ha nem válaszolsz nagyon csúnyán megjárod - mondja és közben a hálóigem alá nyúl. Nem hosszú épp csak a combon közepéig ér így könnyű dolga van. Megpróbálom ellökni ,de a válával neki nyom a falnak.
- Le akarlak taszítani a csúcsról -ordítom a fülébe. Erre megáll a mozdulatban. A meglepetségtől kicsit elenged. Kihasználom az alkalmat és ellökom. Egy lenedülettel fel is pofozom.
- Ezt hogy érted ?-kérdezi értetlen tekintettel.
- Azt akatom , hogy félj tőlem! Bosszút fogok állni a nővéreimen! Túl foglak szárnyalni ! - üvöltöm az arcába és elviharzok. - Ja még valami - fordulok vissza és a falnak lököm. Ahogy a dühtől szikrázó szemeimbe néz látom , hogy megijed. Megfogom a nyakánál az inget é magamhoz rántom - Ha még egyszer hozzám érsz az volt az utolsó alkalom , hogy volt még kezed ! - üvöltöm.
RIVALLE
Két centiről az arcomba ordít és elviharzik. Csak állok földbe gyökerezzet lábbal. Nem tudok mozdulni , nem tudom elhinni amiz mondott.
- Bella..... Meg akar ölni ? - motyogom az éjszakának aki viszont nem válaszol.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro