RIVALLE

Bella még csak tegnap érkezett. Ma lesz az első eligezítása. Ma megtudhatom , hogy tényleg olyna engedetlen-e , mint Erwin mondta.
- Shorty - ugrik rám hátulról Hanjie
- Szálsz le rólam pápaszem ! - üvöltök a barna hajú nőre , aki engedelmesen leugrik.
- Miért nen jöttél le tegnap ? - kérdezi ártatlanul.
-Mert - mordulok rá. Semmi kedvem beszélgetni. Csak Bellán katog az agyom.
-Mióta a kis vörös megjött olyan mogorva vagy Lele - cukol Hanji ,de ahogy kimondja észre is veszi , hogy tényleg Bellán katogok. - Ismered ? - kérdezi. A hideg kiráz attól ahogy rám néz ,mint egy kis gyerek aki most talált valami érdekes játékot.
- Semmi közöd hozzánk - szúrom oda és bemegyek megtartani az eligazítást. Nem nehéz elég engedelmes az egységem. Végül a tekinteten Bellára emelem. Egyenes háttal ül , keresztbe tett lábakkal és egyenesen a szemembe néz. Nem sok mindent tudok kiolvasni belőle ,de azt igen , hogy nem fél és nem tisztel. Ezt pedig nem szeretem. Tudom , hogy a félelem gyenge tartó pillér , a tisztelet sokkal erősebb. Ezt még régen tanultam meg. Soha senki nem nézett le ,de aki félt tőlem könyedém elárult. Akik félnek vagy megtanulnak tisztelni vagy nem. Akik gyűlölnek általában egy idő után elkezdenek tisztelni. De Bella más ő ismeri a mocsokkal teli múltam.
- Hé új lány -szólok neki oda és odalépek az asztalához.
- Ne játszd a fejed pontosan tudod ki vagyok - suttogja úgy , hogy csak én halljam.
-Gyereünk ki a pályára Bella !- motyogom neki erősen megtoldva a nevét.
- Azt lesheted , hogy én innen fel álljak - monja önelégült vigyorral.
-Felállsz - búgom a fülébe. Nem törődve az engem övező kérdő pillantádoktól. - Bizonyíts Bella ! - toldom meg erősen a nevét. - Vagy futsz 24 órát vagy elintézem ,hogy soha ne juss ki a falakon kívülre.
- Azt gondolod nekem ez ajánlat ? - kérdezi cinikusan. A szemeiből süt a gúny.
- Bizonyíts bár tudom , hogy nem vagy rá képes - mondom egy gúnyos mosolyal megtoldva. Lassan feláll és az ajtó felé veszi az irányt.
- Levi - szól vissza. Engem pedig a hideg kiráz a hangjától. - Nem neked bizonyítok - vágja hozzám.
- Ha nem ? - kiáltok utána.
- Magomnak - csiripeli ,de még látom az eszelős vigyorát.
- Petra - szólok a lányhoz aki engedelmesen mellém lép. - Ma nem mész edzeni - közlöm vele - Itt maradsz és amikor nem érek rá figyeled Bellát -mormolom és mint aki jól végezte dolgát felmegyek az irodámba. A tetőtérben van így jól látom Bellát az iroda két végén lévő ablakból.

Időugrás

- Nem hiszem , hogy képes lesz rá - mondon Petrának aki mögöttem áll.
-Uram már 5 órája fut. Nem ihatna ?- kérdezi ártatlanul. Petra túl lágy szívű.
- Ha ennyire zavar menny le és itasd meg ! - parancsolok rá. Nem zavartatja magát. Lemegy egy vizes üveggel. Az ablakból látom , hogy Bella nem áll meg. Sétál és úgy iszik. Nem beszél csak bólint , hogy köszöni. Aztán futt tovább. Iszonyú határozott. Még nem is eset el. Pedig nem állt meg egyszer sem.

BELLA
Nem tudom mióta futok ,de már sötét van.
- Kurva anyád Levi - gondolom és lihegek ,mint valami kutya csak én nem csóválok engedelmesen. Mit is csóválnék ? Hallom ahogy valaki közeledik a sötétben. Mellém lép és azzonal fel ismerem.
- Petra - villanbe. Felveszi a tempómat és együtt futunk.
- Már 10 órája csinálod - mondja. - Rivalle azt se gondolta , hogy eddig eljusz- mosolyog rám. Csak bólintok , nem tudok megszólalni.
- Végig fogja nézni. De ne agódj meg csinálod ! - bíztat kedvesen. Ellihgek egy köszönömöt amit azzonal meg is bánok. A szúrás erősebben hasít az oldalamba és a hirtelen fájdalomtól megbicsaklik a lábam és elesek.
- Basza meg - morgom és gyorsan felállok. Futok tovább ,mert be akarom bizonyítani , hogy megtudom csinálni.

RIVALLE
Bella már 16 órája fut és még csak kétszer esett el. Azt se gondoltam , hogy 10 órán át bírni fogja , nem hogy eddig. Kinézek az ablakon. Szerencsére teli hold van így tökéletesen látom őt. Az arca verejték áztattot , az ajkai elnyílnak és liheg , a vörös haj kócosan lóg körül ölelve az arcát , a ruhája koszos és az izadt bőréhez tapad. Messze van ,de látom a fekete szemeiben az elhatározás szikráit. Szinte érzem , hogy hajlandó bele dögleni ,de akkor dem adja fel. Ijesztő a látványa és kivált belőlem valami mádt is. Ez nem szeretet és nem is gyűlölet. Valami különös szenvedély amit nem tudok megmagyarázni. Nem vagyok szadista és nem tetszik ahogy szenved. Az tetszik , hogy a lehetetlent kértem tőle és ő pedig teljesíti. Nem tudom mi ez ,de ő váltja ki ebben biztos vagyok.