11. fejezet :A büntetés
RIVALLE
- Igen hadnagy -áll fel Bella engedelmesen. Látom az arcán ,hogy a pokoba kíván. Imádom ezt a nőt ,de gyűlölöm is. Végig mérem őt. Megveszek érte ,de hogy lehet valaki ekkora ribanc ? A szemei szikráznak. Minde amit látok a valóság. Akarom őt itt és most ,de nem tehetem.
-Most azzonal feltakarítod ezt a kuplerájt - közlöm vele. Elindul , először azt hiszem a takarító szerekért megy ,de rá kell jönnöm ,hogy felém igyekezik.
-Ezt most azért ,mert nem tettem szét a lábam neked ? - súgja a kérdést a fülembe. -Nem vagyok a kurvád - közli rezzenéstelenül és elviharzik. Cöcögök egyet pedig magamban tajtékzom a dühtől. Mit képzel ez magáról ? Leülök enni és ügyelek arra ,hogy a földre egyek. Bella bejönn és letérdel a földre. Sikálni kezdi a padlót. Mindenki próbálja a lehető legkissebb mocskot csinálni. Én visszont helyettük is csinálok retket. Utálom a mocskos dolgokat ,de most nem érdekel. Amikor Bella az én asztalomhoz ér elmorog egy halk káromkodást. Csenedesen küld melegebb tájakra. Legugolok mellé a földre.
- Hagyj békén Levi -morogja és "véletlenül" arcon lök a vizzel miközben kiveszi a rongyot a vödörből. Megfordulok és kimegyek ,hogy jól összesározzan a csizmámat.
BELLA
Tököm tele van Rivalleval. Már negyedjére surolom fel az egész kibaszott étkezőt.
-Még mindig nem elég tiszta - közli Rivalle az ajtóból.
- Mondj egy helyet ahol még koszos ! - mondom iddgesen. Éhes vagyok meg álmos is. Már rég aludtam normálisan. Vagy azért nem alszok ,mert bizonyítok vagy ,mert túl világos van.
-Ott ahol állsz moss fel még egyszer ! -parancsolja és sarkon fordul. Megfordulok a vödör felé és kiveszem a rongyot és a suroló kefét. Természetesen nem engedte ,hogy bárki segítsen. Petra egy ideig próbálkozott ,de Rivalle minden jelegű segítségét megakadájozta. Felsikálok még egyszer és körbe pillantok a művemen. Az egész étkező ragyog. Az asztalok és a székek tiszták. A padlóról enni lehet. 1 órámba került ,de az ablakokon is tisztán süt be a Hold fehéres fénye.
- Megfelel ? -kérdezem Levitől hátra se fotdulva. Letörlöm a verejtéket a homlokomról. Egy gúnyos mosolyal az arcomon felé fordulok. Mélyen a sötét szempárba nézek. 6 óránát szenevedtem vele ,de végre kész vagyok. Ahogy a győzelem gondolata átsuhan a fejemen bejönn ,az eddig az ajtóban várakozó Rivalle. Végig trapol az ötször átsurolt padlón sáros csizmában. Körül néz az étkezőben majd maga mögé pillant.
- Ott még koszos - morogja kifejezéstelen arcal és a frissen gyártott lábnyomaira mutat. A pulzusom az egekbe szökik. Mi a szar ez ? Több órán át sikálom a padlót erre csak így.......
- A jó kurva anyádat ! - adok hangot a nem tetszésemnek. Na igen ezt nem kellet volna. Látom Levin ,hogy nem is gobdolkozik. Megragadja a karom és közelebb ránt magához. Kapok tőle egs óriási pofont ,de én sem vagyok ám galamb epéjű. A kezemben lévő retkes rongyot az arcába vágom.
-Takarítsd föl a mocskodat ! -üvöktök rá. Sarkaon fordulok és felvágtatok a szobámba.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro