BELLA

Lassan nyitom szét a pilláimat. Körülbelül 3 miliméterre tőlem meglátom Rivalle alvó arcát.
- Jeszus - sikantok fel és lelököm magam mellől. - Mit keresel te itt ? Mit keresle az ágymaban ? -rivallok rá és jobban a fal felé húzódok.
- Lehetnél kicsit kedvesebb - morogja és megropantja a nyakát. Ha rá eset rohattul megérdemlete.
- Takarodj a szobámból ! - üvöktök rá teljesen magamon kívül vagyok. Mi van ha látott sírni ? Azt nem szabad. Neki meg főleg nem. Ez a gyengeségem. Ez a kába, alvó sírás , mikor a szereteim nevét suttogom.
-Bella - próbál fel állni.
-Takarodj innen ! -kiabálok tovább és hozzá vágom az első dolgot ami a kezembe akad. Ez pedig a kis párnám. Viszonylag erősen dobog ,de ő elkapja. Feláll és közelebb jönn. A szívem minimum százezerrel kalapál. Lassú és idegtépő mozdulattal az állam alá nyúl.
-Végre tanulhatnál egy kis tiszteletett - súgja a fülbe. Nem is gondolkozok. Megragadom Rivalle vállát és a földre lököm. Jobban mondva csak akarom. Erősen tartja magáta és visszalök az ágymaba. A hideg kiráz ahogy fölém kúszik. Kellemes melegség jár át ,de mégis félek. A lábaimat reflexből szorítom össze. A kezemet a melleim elé kapom. Szinte ösztönös minden egyes mozdulatom.
- Nem foglak bánatan - mondja és közelebb hajol.
- Azt valahogy kötve hiszem - morgom az ajkára amin csak mililméterekte van az enyémtől.
- Nem teszek veld semmit amit te ne akarnál - javítja ki magát és a nyakamra csókol. Egyátalán nem rossza ahogy csinálja ,de még sem tudom élvezni. Lassan a blúzomhoz nyúl és elkezdi kigombolni.
-Jó , elég legyen ebből !- gondolom és egy jól irányzott mozdulattal megtérdelem az ágyékát. Feljajdul az érzésre és leugrik rólam. Még távolabb húzódok tőle az ágyon.
- Gyűlölek Rivaille Ackerman ! Érted !? Gyűlölek ! - ordítom és kiviharzok a szobámból ,hiszen az egyenruhámban aludtam el.

RIVALLE

Oké , ezt most jól elkurtam. Mit is képzeltem ? A francba is. Mostmár elegem van ebből. Ma este tényleg kérdőre vonom. Tudni akarom mivel szolgátam rá arra ,hogy megöljön.