Marlene szemszöge:

Lesütött szemmel hallgattuk, ahogy Sirius leteremti Bella-t. Előre féltettem szegény fiút, hogy ezért a monológért mit fog kapni.
-És elmondanád milyen jogon tiltanád meg? Nem vagy sem az apám, sem az anyám, tehát maximum csak javasolni tudod, hogy ne jöjjünk össze. És hagy döntsem már el, hogy ki felé mit érzek! És képzeld, eddig is szakítottam rátok időt, ezután is fogok, ne aggódj. Most pedig, kérlek fáradj ki a lányok hálókörletéből, és menj vissza a saját szobádba. Majd én is megyek, és megbeszéljük. -olyan udvarias, és nyugodt volt, hogy azzal mindenkit meglepett. Ezáltal sokkal félelmetesebb volt, mintha ordított volna. Ez körülbelül olyan volt, mintha valaki azt mondaná, hogy nem haragszik, csak csalódott. Mindenki tudja, hogy az a rosszabb.
-Rendben- sóhajtott Sirius.- Beszélgessetek csak.- majd búsan kisétált a szobából, hátha ez meghatja a Húgát. Hát, nem jött be.

-És, összejöttél vele? Vagy megint randizni fogtok? Egyáltalán miért egyeztél bele, mikor más fiúkat elhajtasz? Szereted őt? Milyen volt a randi? -bombáztuk kérdésekkel a Black lány, mindannyian elfeledve, hogy mi történt 10 perce.
-Igen, összejöttünk. -mosolygott. Mintha boldog lett volna. Komoly. Lehet hogy talán jó hatással van rá a fiú.
-Hát, megtetszett. Úgy voltam vele, hogy egy randi, aztán majd eldől. -magyarázta.-És igen jó volt, Madam Puddifoot kávézójába vitt. -mesélte. Na most vagy ennyire jól színészkedik, vagy tényleg tetszett neki. Pedig utálja a csicsás dolgokat, és a rózsaszínt is. De úgy látszik, ez csak nekem tűnt fel. Ráadásul nem sokkal azelőtt meghallottam, mikor Myrtle-nek (aki a második emeleti lánymosdóban kísért) panaszolta, hogy mennyire idegesíti a McLaggen fiú. Itt valami bűzlik, mint egy szeméttel teli kuka a nyári hőségben. (Ami nagyon, de nagyon büdös.)
-13 évesek vagyunk. Hallod magadat hogy beszélsz? Megtetszett, ezért elmész vele egy randira?? Ez a fiú szinte vadidegen. -teremtette le Lily.
-Jó. Idefigyelj! Azt a feszültséget, amit Piton, a suli, meg minden okoz, ne rajtam vezesd le, csak mert én állítólag James oldalán állok!- hát, eddig tartott Bella nyugodt udvariassága... - Meg amúgy is! Neked még kevesebb közöd van az életemhez, mint Sirius-nak, és még csak nem is vagyunk legjobb barátnők hat éve, hogy kiakadj a tetteimre. Tehát te is csak helytelenítheted a tetteimet, de semmilyen jogon nem ítélkezhetsz. És mi az hogy James oldalán állok? Szerinted hagynám hogy összetörjön téged? Ennyire szemétnek nézel?- akadt ki, legalábbis én úgy láttam.
-Nem ennyire szemétnek nézlek, hanem aranyvérűnek. Én sárvérű vagyok, te pedig Black. - ezzel sikeresen beletaposott a fekete hajú leggyengébb pontjába. Itt döntöttem úgy, hogy kiállok mellette.
-De ennyi erővel én és Alice is rosszak vagyunk, csak mert ősi családba születtünk. -jelentettem ki halkan.
-Tudod Evans hány mugliszármazású panaszkodik arról hogy mi aranyvérűek elítéljük őket, és erre ti is pont ugyanazt csináljátok. Bíráskodtok felettünk, csak mert máshonnan jövünk. Fogalmad sincs hány fiatal lesz emiatt halálfaló, mert elítélik amiatt hogy gazdag, vagy hasonlók. -suttogta Bells.
-És te honnan tudod ilyen jól az ifjú halálfalók gonoszságának okát? Csak nem ott vagy közöttük?-Lily itt cseszte el végérvényesen.
-Fogalmad sincs, milyen erős lenne már a gonosz, ha én nem dolgoznák ellene. -közölte.- Nos, ebben mások a fiúk mint te. Ők befogadtak minket előítélet nélkül. -Itt ált fel, hogy visszamenjen a fiúkhoz.
-Visszakísérlek.- mondanám hogy ajánlottam, de csak kijelentettem.
-Oké. -bámult rám furán. Kiértünk az ajtón, már a lépcsőnél jártunk, mikor megszólaltam.
-És most gyönyörűen elmondod, hogy mi a jó Merlinért jöttél össze McLaggen-nel, mert biztos nem azért mert megtetszett. -kértem számon. -És nem veszem be a hazugságot, mert tudom hogy idegesített, és azzal is tisztában vagyok hogy utálod a rózsaszínt, és a csicsás dolgokat, emiatt pedig egyenesen gyűlölöd azt a kávézót. Tehát ne próbáld meg beadni, hogy annyira hű de nagyon élvezted. -daráltam le az indokom, hogy ne is próbálkozzon a hazudozással.
-Miért ismersz ennyire jól?- sóhajtott, ami felért egy beismerő vallomással.
-Talán azért, mert én vagyok a legjobb barátnőd Hanna után? -kuncogtam. -És mielőtt kérdeznéd, régről ismerem a Potter családot. És most szépen dalolj Marlene néninek!
-Féltékeny voltam.- morogta. -Egy hülye liba.
-Ó... -esett le a dolog.