"Azok ketten összenéztek, és már ott is voltak a paravánnál, ami mögé egyszerre néztek be, majd Sirius felkiáltott.
-Húgi!"

Sirius szemszöge:

Végre!!! Végre, valahára, két nap után megtaláltuk Bella-t. Hihetetlenül aggódtam érte. Mert oké, hogy egy Black-nek nem kéne hogy érzései legyenek, de akkor is a húgom. Akit nagyon szeretek! És ezeket a szavakat Sirius Black sosem írta le. Oké? Na szóval. Mint kiderült Bella a gyengélkedőn pihengetett. Azt nem tudom, hogy mindkét nap-e, mert nem beszéltem vele. Nem beszél egyikünkkel sem. Mármint nem azért, mert megsértődött (remélem), csak egyszerűen néma. Valami történt vele. Valami, amit nem fog egyik napról a másikra kiheverni. Valami, ami nagyon szörnyű. És valami, amit ha nem akarja, akkor sose fogok megtudni. Elképzelhetetlennek tűnik számomra, hogy létezik a Földön olyan rossz dolog, ami ennyire kikészíti a mindig erős, és tökéletes Bella Black-et. Mert sok mindenben nem, de abban 100%-ig biztos vagyok, hogy Bella szinte-szinte legyőzhetetlen! De nagyon brutális dolog lehetett, mert a Húgi kettő napja nem beszél, alig alszik, és eszik. És még ezeket is Remus-tól tudjuk, aki Minnie nénitől, és Madam Promfey-tól hallotta... Most épp a konyha felé tartok, szerezni szeretnék valami diós sütit. Mármint félreértések elkerülése végett, nem magamnak. Én nem nagyon bírom. Kedves húgom viszont imádja, ilyennel mindig jobb kedvre lehet deríteni. Hátha most is sikerül. 

Itt vagyok, Wendy épp kiszolgál, és közben tőlem tudakolja mi van a kisasszonykájával. Még ő se tudja. Tehát nagyon nagyon gáz. Mert a manó szinte mindenbe be van avatva, ami Bella-val történik.

Elvittem a sütit a Húginak. Örült neki. Legalábbis a leheletnyi arcmimikájából erre következtettem. De megette, szóval.. HA-HA! 1-0 a javamra, Madam Promfey!!! Mert a javasasszony azt mondta, hogy nem tudunk segíteni. De dehogyis nem!!!! (Ördögi nevetés!!)
Amúgy még nem rég írtam, hogy Remus hallgatta ki a felnőtteket. De ő most azért van a gyengélkedőn, mert kedves uncsitesóm, Bellatrix (akit teljesen utálok,) megátkozta. Szóval most nem a „havonta egyszer gyengélkedek mert gyenge az immunrendszerem” van vele. De várjunk csak? Havonta egyszer. Ez jelent valamit. Tekintve hogy szabályos időközönként beteg. Várjunk csak! Nem, az nem lehet! De ha mégis? Ha igaz amire gondolok, akkor azt a húgom tudja. És elfogadta. És a folyosókon sétálgatók tanúi lehettek, hogy az elsős Griffendéles Sirius Black lélekszakadva rohan a könyvtár felé, kikölcsönöz kettő könyvet, és fut a klubbhelyiségbe. Ott felszaladtam a szobánkba, ahol James és Peter tartózkodott.
-Skacok!!-lihegtem.
-He?- kérdezték intelligensen.
-Gondolkodtam, és... -kezdtem, de James közbeszólt.
-Te tudsz olyat?- nevetett.
-Haha! Igen, tudok! -vágtam rá. - Na szóval, gondolkoztam, és...-most Peter vágott közbe.
-Min?- kérdezte.
-Most mondanám, ha nem szólnátok mindig közbe!- csattantam fel. - Nos. Remus betegségén gondolkodtam. Mert havonta egyszer, szabályos időközönként lesz valami baja. És ezen a szálon elkezdtem tovább tanakodni. És lehet hogy nincs igazam, de szerintem ez az oka. -Mondtam, majd az orruk alá nyomtam a két könyvtári könyvet. Az egyik egy holdnaptár, a másik meg a legendás lényekről szólt.

Vérfarkas kétféleképpen lehet egy varázsló vagy boszorkány: öröklődés útján, vagy fertőzöttséggel (harapással). A vérfarkas csak teliholdkor veszélyes, ekkor alakul csak át és minden egyéb időpontban normális emberként él. Az ebben a betegségben szenvedő embereket azonban mindig így hívják. Külső jegyekben az átalakult vérfarkasok sokban hasonlítanak az igazi farkasokra (pupillák, pofa, és bojtos farok). A vérfarkasokat a varázslótársadalom rendszerint kiveti magából, bár vannak ritka kivételek, akik képesek beilleszkedni. A vérfarkasokat jellemzi a sápadtság, és a fáradékonyság. (Persze van néhány kivétel, akik csak a telihold környéki napokban fáradtak, de a a legtöbben egész hónapban gyengék.)