Bella szemszöge:
Megérkeztünk. Mikor lejutottunk a peronra már csak az elsősök voltak ott, egy hatalmas, szakállas óriással.
-Gyertek, már csak rátok várunk. Rubeus Hagrid vagyok, a Roxfort kulcs és háztájőrzője. Én foglak elkísérni titeket a Roxfortba.-Mosolygott ránk. Mi beálltunk a sorba, és mentünk. Egészen a tóig. Ott egy csomó csónak volt, amibe 4-enként kellett ülni. Megbeszéltük a fiúkkal, hogy ők mennek együtt, és mi ketten Lilyvel. Szóval beültünk egy csónakba. Mellénk bemászott még egy szőke, és egy barna hajú lány. Bemutatkoztak. Alice Fortescue, és Marlene McKinnon.

Pár perccel később:
A nagyteremben vagyunk. Várjuk a beosztást, közben pedig a mennyezeten csodálkozunk. Mert oké, én olvastam a Roxfort történetet, de élőben sokkal szebb. McGalagony behozott egy háromlábú, támlátlan széket, egy poros süveggel együtt. Az a Teszleg Süveg.
-Aki a nevét hallja, az kijön, és leül a székre!-Parancsolta Minnie néni... Nem tehetek róla, előtört belőlem a csínytevő.
-Black, Izabella!-Szólt. Én pedig beparáztam. Lassított felvételbe láttam, ahogy kimegyek és a fejembe húzom a süveget. Féltem. Féltem, hogy a griffendélbe kerülök, és otthon kikapok. De még jobban féltem attól, hogy mardekáros leszek. Így az évek alatt jól bevált mantrát kezdtem el mondani magamban, hogy odasétáljak, és megvárjam hogy egy ruhadarab határozza meg a következő 7 évemet. Najó, elég. Bella Black vagyok, és nem azért tanulok már 4 éve megállás nélkül, hogy beijedjek egy rongytól! Megcsinálom. És ekkor értem oda... Néhány másodperccel később arra eszméltem, hogy már a süveg hangját hallom a fejemben.
-Hohó kislány, üres a fejed.-Nevetett fel. Én pedig tudtam, hogy mivel rohadtul megijedtem, így az agyam automatikusan lezárult, és a legilimentorok nem hallják a gondolataim. Mert minden Black valamilyen szinten okklumentor, csak én erre a képességre elég jól rádolgoztam, így profinak mondhatom magam. És itt jöttem rá, hogy rá hogy meg kéne nyugodnom, és szép lassan felengedtem a mentális pajzsot.
-Ilyen jó okklumentorral se találkoztam még.-Dicsért meg a süveg.
-Csak ösztön.-Motyogtam. Gondolatba.
-Nézzük mi van itt.-Dünnyögte.-Az agyad a mardekárba, az eszed a hollóhátba, a szíved a hugrabugba, a lelked pedig a griffendélbe küldene. Ez keveredik egy jó nagy adag griffendélbe akarok kerülni vággyal.-Diagnosztizált.-Nos... a hugrabugba annyira nem illesz, mert igaz hogy hűséges, és segítőkész vagy, de az a ház túl nyugodt lenne hozzád. A hollóhát? Nem... Oda azok járnak, akik tanulni akarnak. Te nem akarsz, neked kell. A te gondolataid szerint. Szóval az se. Unalmas lenne ott számodra az élet. Szóval... Griffendél vagy Mardekár? Ez a kérdés.-Gondolkozott hangosan. A fejemben. Igen, normális vagyok.-A mardekárba még tovább fejlesztenéd azt a fajta gondolkodást, amibe eddig felnőttél, és a családod alapján logikus lenne. Viszont ez szembemegy a nézeteiddel, és eszméiddel. A griffendélbe kibontakozna a személyiséget, és valószínűleg sok barátra tennél szert, tehát ott sokkal jobb emberi kapcsolatokat tudnál kialakítani. És nem mellesleg nagyon bátor vagy, és oda illő személyiség, ráadásul te is oda szeretnél kerülni. Tehát legyen a...
-GRIFFENDÉL!