Sirius szemszöge: 

-Skaacookkkk!! -énekelte (?) Bella. -Ideje felkelni ha akartok csínyt.- bökte meg az oldalam, majd Ágas feljajdulásából következtetve hozzá is odament.  -De nem muszáj, aludhattok is. -Erre azonnal kipattantunk az ágyból, Bells pedig Petert is felébresztette, majd egy nagy térképet lebegtetett fel, a kezébe pedig a varázspálcája termett. -A prefektusok ezeket az útvonalakat fogják többször megtenni, ketten-ketten. -mutogatta magyarázás közben. -Megvannak azok a másodpercek, amikor abban a szögben lesznek, hogy gond nélkül tudunk mellettük elsurranni. De halknak kell lennünk, mert igaz hogy ez a váltás akik hajnali egytől fél hatig vannak igazán fáradtak szoktak lenni, de attól még nagyon figyelnek. A tervet követve pontosan abban a percben fogunk a Bejárati Csarnokba érkezni, amikor senki sincs ott, legalábbis ha abban a tempóban megyünk, amiben kiszámoltam. Hogyha erről az időpontról lekésünk, akkor 10 plusz percet kell várakoznunk, mire mindenki elmegy, a látótávolságon kívülre. De amennyiben ott késünk, akkor visszafele is a "B" tervet kell igénybe vennünk, ami más helyeken keresztül jön. Azonban lehet hogy Hóborc ma akar egy kis csínyt véghezvinni, ezáltal viszont a visszafelé úton nem szabad úgy jönnünk, ahogy kiszámoltam, mert akkor nagy felbolydulás lesz, tehát abban az esetben a "C" tervet vesszük igénybe, és kívülről közelítjük meg a szobát.  -beszélt a Húgi. 

-Ez nagyon jól hangzik...- mormogta Ágas.- Hány kávét ittál? Nagyon pörögsz így hajnali fél egykor. -állapította meg. 
-Napközben hármat és most kettőt. Amúgy nektek is hoztam, ott van az asztalon a tej és a cukor mellett. -mondta. Én csak összehúztam a szemöldököm. 
-Napi öt kávé? Az egészségtelen. -jelentettem ki. 
-Nem annyira mint az energiaital vagy a cigi.- Mutatott rá az én újdonsült szokásomra. 
-Jó, igaz. -adtam meg magam. Semmi kedvem nem volt egy felpörgött energiával teli Bellával vitát folytatni hajnali egykor. 
-Nagyon szuper! -csapta össze a két kezét. -Akkor most visszamásztok az ágyatokba, és behúzzátok a baldachint, csöndben megvárjátok amíg Lily bejön és Remyvel együtt kimegy. Utána várunk még háromszáz másodpercet, és megyünk. -Sipirc! -tettük is amit mondott. Rövid időn belül már halkan nyílt is az ajtó. 
-Sziasztok!-köszönt úgy, mintha kicsit sem lepte volna meg Bella ébrenléte. -Remus, menned kell. 
-Tudom.- sóhajtott Holdsáp. -Köszi hogy szóltál. -Majd felállt, és elsétált. De a vörös hajú ördög még mindig az ajtóban ácsorgott. 
-Bella neked nem kéne aludnod? -érdeklődött azon az irritáló hangján Evans. 
-Még nem vagyok fáradt. Meg amúgy is, meg volt a nyolc óra alvás.-Felelt a Húgi. 
-Hát, ne csodálkozz ha nem vagy fáradt, ha hajnali egykor kávézol. Tényleg aludtál nyolc órát? 
-Négy nap alatt ugyan, de az részletkérdés. Továbbá akkor kávézok és alszok amikor akarok, ezt még egy prefektus sem szabhatja meg, főleg ha a tanulmányi átlagom jelentősen nem romlik. Jó éjt Lily! -küldte el diszkréten a lányt. 
-Köszönöm ezt az információ dús beszélgetést, amit lefojtathattam veled úgy, hogy mosolyogtál és rám néztél, illetve kitüntettél a figyelmeddel. -morogta Evans sértődötten, és az elmondott dolgokból tudhattuk hogy Bells végig érzelemmentes arccal rá sem nézett a lányra. 
-Osztott figyelem. 
-Most miért vagy ilyen?- hisztizett egyre hangosabban Evans. 
-Halkabban, kérlek, még a végén felébrednek. Menj aludni, fáradt vagy. Csak... Miért vagyok ilyen? Te miért küldted büntetőmunkára a fiúkat délután, mikor semmit sem csináltak? -kérdezett vissza Bella. 
-Mindent értek. Jó éjszakát, szép álmokat Black! -fröcsögte Lily, majd becsapta az ajtót. Mi azonnal ki is másztunk az ágyból. 
-Ez nem volt túl kedves, egyikőtök részéről sem. -közölte Ágas. Bella csak megvonta a vállát, amolyan "ez van" mozdulattal. -Mit olvasol? -váltott témát gyorsan. 
-Az elemek legyőzője. -Mondta Bells, de nem mutatta meg a borítót, csak a táskájába süllyesztette a könyvet.    
-Miről szól?- tudakolózott Ágas. -A négy főelemről? A tűzről, vízről, levegőről, földről? 
-Sophia Mardekár életéről. Egy napló a 900-as évekből. 1921-ben adta ki egy boszi, mára már csak 17 példány létezik belőle. 
-Miért, ki volt az a Sophia Mardekár? -kérdeztem.
-Mardekár Malazár, a Roxfort egyik alapítójának a lánya. Egy elnyomott hős. -mosolyodott el szeretetteljesen. Gyanús. Bella sosem szokott kötődni egy könyvszereplőhöz. Felettébb gyanús.
-Mehetünk is, letelt az öt perc. Lily már alszik. -váltott témát. 
-Akkor menjünk!

Fél órával később Evans ágya már a tavon lebegett, az ágyán különböző bűbájok, az óriáspolippal már tárgyaltunk. Most épp visszasurrantunk a Bejárati Csarnokba, ahonnan egy titkos átjáróba mentünk, pont másodpercekkel elkerülve az arra járó prefektusokat. Eddig minden a terv szerint haladt.  De ahogy a titkos folyosóra értünk, egy rekedten, hörgő hang szólított meg minket.
-Mi járatban vagytok erre? -Mi azonnal megpördültünk. A Véres Báró volt az. Hát akkor, idáig volt titokban a csíny. 
-Á, Báró úr, öröm önt látni! -mosolyodott el a Húgom. -Mi csak... 
-A szokásos Bella? -persze, ez teljesen normális, hogy a legparább kísértet a suliban név szerint ismeri Bells, és még közös szokásaik is vannak...
-Nem, ez most más...- tiltakozott gyengén a lány. 
-Ugyan már, egyáltalán nem szégyen, ha oda jársz. Sőt, én büszke is vagyok rád, hogy 15 évesen te vagy az évezred leghatalmasabb boszorkánya. Részben ez is annak a csodálatos nőnek köszönhető...- sóhajtott a Báró. -Ne aggódj, nem fogom elmondani, hogy három barátoddal járkálsz éjszaka. -Folytatta. -De nem mutattad meg nekik a Helyet, ugye? 
-Nem. Igazából most egy csínyt követtünk el valaki ellen. -sütötte le bűntudatosan a szemét Bells. 
-Megtudhatnám az indítékaitokat? Ugyan is ez nagyon nem szép dolog, a nem szép dolgokat pedig jelentenem kell. Így is rengetegszer elnézem nektek ha a Mardekárosokat bántjátok, főként miattad. De kifejezetten valaki ellen menni, a ti tehetségetekkel egyenesen gyilkolás. -okított minket a szellem. 
-Nem esik baja. Reggel a tavon fog lebegni az ágya, de el van látva az összes bűbájjal, és semmi baja nem lesz. Kérem... Nem hagyhattuk annyiban a dolgot. Nyáron összetörte a legjobb barátunk szívét, most pedig a csoportunkra szállt rá. Ma délután őket hármukat azért küldte el büntetőmunkára, mert a folyosón sétálgattak. -mutatott ránk a Húgi. 
-Persze, ne zavarjon hogy itt vagyok...- motyogta Ágas. 
-Viszont ti az ok nélküli büntetőmunkát jelenthetnétek, hogy visszaél a hatalmával. Néhány ilyen eset után megfosztják a rangjától. -Tanácsolta. 
-Igen, pont azért csak magunk között rendezzük le, mert különben megfosztanák a prefektusi címétől. Nem vagyunk spiclik, nem köpjük be. Viszont nagyon szépen szeretném kérni Báró úr, maga se mondja el senkinek, még ha kifejezetten kérdezik is. Mert valószínűleg McGalagony professzor meg fogja kérdezni magát holnap, hogy nem látott-e minket, mert maga az egyik legéberebb kísértet. -Hihetetlen, hogy mennyire tudja, hogy kinek mit mondjon. 
-Tagadni fogom, hogy jártatok a szobátokon kívül valahol. -ígérte meg. 
-Köszönjük szépen! Maga igazán kegyes! -hálálkodott Bella. 
-De tudod a szabályt! -figyelmeztette a Báró.
-Nem beszélek róluk, magáról és róla, illetve arról. -darálta Bells, mint aki napi ezerszer elismétli ezt. 
-Helyes! Vigyázz magadra, kicsi lány. Ismertem Voldemortot gyerekkorában. Ha ellene harcolsz... 
-Vigyázni fogok. De ne feledje Báró úr. Én már nem az a 11 éves gyerek vagyok, mint amikor megismerkedtünk. -figyelmeztette a Húgi a szellemet. 
-Tudom Izabella, tudom. A viszontlátásra! -majd átlebegett a falon. 
-Ezt... Ezt gondolom nem szeretnéd megmagyarázni. -sóhajtottam. 
-Nagyon jól gondolod. -pillantott rám.
-Peter, kérlek add ide a térképet.- kérte. A fiú átnyújtotta neki. A lány széthajtogatta, és leterítette a földre.-Ünnepélyesen esküszöm, hogy rosszban sántikálok! -kapcsolta be. A térképen megjelent a szöveg: A Bűbájos Bajkeverők Kelléktára büszkén prezentálja Holdsáp, Féregfark, Tapmancs, Ágas urak és Ella kisasszony művét: A TEKERGŐK TÉRKÉPE 
-Szóval, mi most itt vagyunk. Hóborc pedig a fal másik oldalán, ahogy kértem.- tűnődött halkan a Húgi, aki úgy tűnik az összes kapcsolatát beveti ennek a csínynek az eléréséhez. -Kedves Sirius, ne légy olyan naiv, hogy azt hidd, ez az összes kapcsolatom. -ezután pedig fogta, és a pálcájával négyszer, kettő másodpercenként rákoppintott a falra. Ez olyan volt, mint négy elég erős kopogás, ami tuti áthallatszik a falon. Ezután néhány másodpercig vártunk, majd az alagsor felől éktelen nagy csörömpölés hallatszott.-És most futunk!-parancsolta, majd sprintelni kezdett a kijáratig. Amikor beértük, ő lazán ácsorgott, és a térképet szemlélte, mi pedig kifulladva markolásztuk az oldalunkat. Nagyjából 700 métert végigsprinteltünk, ráadásul emelkedett is. Bells pedig még csak szaporábban sem veszi a levegőt.  Ez nem ér! 
-Tudod Sirius, az talán határozottan hozzásegít a fizikai állapotomhoz, hogy az elmúlt éveket kemény edzéssel töltöttem, meg az is, hogy én a szabadidőmben nem pasizok! -szúrt oda. 
-Tudom hogy utálod, hogy csajozok, de abban semmi komoly nincs. -mentegetőztem.
-Nem utálom. Csak elképzeltem már magam hasonló helyzetben. Amúgy pedig mellékesen megjegyzem, hogy csak felőled nincs semmi komoly. A lányok örülnek, hogy a nagy Sirius Black észrevette őket, rászáll az agyukra a rózsaszín köd, és már az esküvőt, a gyereket, meg a házat tervezik. Aztán eltelik egy hét, megunod őket, a legjobb barátnőknek meg vagy egy hétig kell őket összefoltoznia, mire visszatérnek annyira a földre, hogy a maradék méltóságukat összekaparva éljék tovább az életüket. De egyáltalán nem haragszom. Gyertek, menjünk. -majd kilépett a folyosóra, ahonnan egy prefektus pont hogy kifordult, már csak Remus volt itt. Bella néhány hangtalan lépéssel mögötte termett, megpöckölte a vállát, majd reflexszerűen fogta be a száját. Holdsáp megfordult, intett nekünk, levette a szájáról a Húgi kezét, adott Bells szájára egy puszit, majd akart még valamit, mikor a szomszéd folyosóról megszólalt egy női hang. 
-Remus, jössz már?
-Pillanat, csak kikötődött a cipőfűzőm, mindjárt megyek. -szólt vissza Remus. Bella kérdőn felhúzta a szemöldökét. Szegény Holdsáp, halott. 
-Megyünk, még dolgunk van. Ha nagyon fáradt vagy hívd Wendyt, csinál neked kávét ha kéred. További jó járőrözést. -Suttogta Bella halk, érzelemmentes hangon, majd besétált a titkos átjáróba. Mi is integettünk a barátunknak, majd a lány után siettünk. 

Már a szobánkban vagyunk, Bella egy pálcamozdulattal intézte el, hogy 6 órára a kastély megteljen derékig érő vízzel. Fogalmam sincs mikor akarja a többieknek bemutatni a pálca nélküli mágiáját, de már ideje lenne. 
-Szerintem aludjatok. Van még két órátok. -javasolta a Húgi. -Én is mindjárt fekszek. -Majd odaült az íróasztalához. Mi fáradtan az ágyainkhoz vánszorogtunk, majd ruhástól beléjük dőltünk, majd már húztuk is a lóbőrt. 

Hajnalban elég hangos beszédre ébredtünk, majd ahogy felültünk (mivel nem húztuk el este a baldachinokat) láthatóvá vált Bella és Holdsáp alakja, akik mintha veszekedtek volna. 
-Értsd már meg, hogy semmi nem volt!- kérte Remus feldúltan.
-Te meg azt, hogy pont nem érdekel hogy mit csináltatok az éjszaka az első szerelmeddel a sötétben, teljesen hidegen hagy, ahogy az is, hogy miért nem említetted, hogy vele kell menned! -válaszolt Bells kiakadva, majd fogott egy kupac valamit a kezébe, amik erősen ruháknak tűntek, és beviharzott a fürdőbe, maga mögött becsapva az ajtót. 
-Elmagyarázná valaki hogy miért kell hajnalban ordibálni? -motyogta álmosan Peter. 
-Én sem értem, csak Bells kiakadt, mert Ava Silvermannal voltam éjjel járőrözni. -dörzsölte a halántékát Remus. 
-Amúgy Bella aludt éjjel? Mármint mikor mi feküdtünk kb. fél négykor, ő akkor ült le az íróasztalához, amolyan mindjárt fekszik mondattal, ami nála még fél órát jelent. Te fél hatkor jöttél vissza, ő pedig már az íróasztalnál ült, ugyanabban a ruhában, amiben tegnap volt? -gondolkodott Ágas. 
-Nem aludt. -állapítottam meg.  

Fél órával később Bella kijött a fürdőből, majd odasétált Holdsáphoz és átölelte.
-Ne haragudj, hogy indokolatlanul felkaptam a vizet és hisztis liba módjára viselkedtem. -kért bocsánatot halkan. Ő sosem szokott ilyet csinálni. Merlinem, mennyire szeretheti Remust. 
-Nem haragszom. -Puszilt bele a Húgom hajába. -Tőletek pedig bocsánat, hogy felébresztettünk titeket. -nézett ránk.
-Hát inkább így ébresszetek minket, mint nyögésekkel és sóhajokkal. -fogalmaztam meg a gondolataimat. Bella már nyitotta is a száját, hogy visszavágjon, de ekkor egy üvöltés hangzott fel. 
-POTTER, BLACK, BLACK, LUPIN, PETTIGREW! -ordította McGalagony dühösen. Ágas az órájára pillantott, és meglepetten jelentette ki, hogy már lassan fél hét. Eközben a tanár odaért az ajtónkhoz, feltépte azt, és betrappolt. -MAGUK MÉGIS MI A JÓ EGET KÉPZELNEK MAGUKRÓL? MIÉRT GONDOLJÁK AZT HOGY MINDENT MEGTEHETNEK? -kezdte el a fejmosást. Ilyenkor egy átlagos diák a fülét-farkát összehúzva várná a végét. Aztán ott vagyunk mi. 
-Miért professzor asszony, mi történt?-vágott a szavába Ágas. 
-Mitől vizes? -érdeklődött Bella. 
 -Hozzak magának törölközőt? -ajánlotta Holdsáp. McGalagony erre megütközve meredt ránk.
-Az egész kastélyban derékig ér a víz, de ezt valószínűleg maguk nagyon jól tudják. Ahogy azzal is tisztában vannak, hogy ezért simán kirúgjuk magukat. -fenyegetőzött.  
-El kell keserítsem tanárnő, de mi egész éjjel a szobánkban voltunk. -kezdtem a beetetést.-Vagyis Remus járőrözött, de azt biztosan tudja. 
-Tényleg tanárnő, ha már itt tartunk, megkérhetném arra, hogy ne rakják Remust egy párba Ava Silvermannal? Tudja, ő az ötödéves Hollóhátas prefektus. Csak Remusnak is ő volt az első szerelme, így ez elég nagy mértékben zavaró. -kérte Bella. 
-Ne tereljenek, tudom hogy maguk voltak! -szólt Minnie néni. 
-Higgye el tanárnő, most tényleg egész éjjel a szobánkban voltunk és nem érintkeztünk senkivel. Vagyis egy manó járt itt, rendbe tette a szobát, meg Peter volt lent a klubhelyiségben kb. 1 felé, egy lent hagyott házi doga miatt. Ja, és Lily járt itt háromnegyed egy felé, hogy hívja Remust, de akkor még csak én voltam ébren. -magyarázta Bella. 
-Mi az hogy "csak"? -húzta össze gyanakodva a szemét a nő. 
-Utána keltek fel ők, mégpedig azon okból, hogy holnap, vagyis ma ne csak Remus legyen fáradt.-Mondta a Húgi.-Ha nem hisz nekünk, akkor ezeket Veritaserum hatása alatt is hajlandó vagyok elismételni. De gondoljon bele, ez mennyire egy Mardekáros zseni terv lenne az eltávolításunkra. Mert rögtön ránk gyanakodnak, így azonnal ki is rúghatnak minket, ők meg röhögnek a markukba. De most tényleg nem mi voltunk. Nem maga szokott arra kérni minket, hogy bízzunk meg magában? Akkor kérjük maga is tegye ezt. -Ekkora manipulátort...   
-Vagy... Megkérdezem a manót, aki itt járt az elmondásuk szerint éjjel. Hogy is hívják? Ne mondja, hogy nem tudja, ugyanis tisztában vagyok vele hogy maguk rendszeres vendégek a konyhán... Szóval? -kérdezte, de mintha kezdett volna nekünk hinni. 
-Didy a neve, azt hiszem. -mondta Bella. Mindent értek... 
-Didy!- szólította McGalagony. A manó azonnal ide hoppanált. 
-Szólított professzorasszony? -kérdezte halkan. 
-Igen. Arra szeretnék választ kapni, hogy mikor takarítottál, hol, illetve mit csináltak körülötted?
-Ebben a szobában jártam. Egy órától kettőig végig itt voltam, utána kicsit elmentem és körülbelül tíz perccel később értem vissza. Ők a szoba közepén ültek egy körben, nevettek, üveget pörgettek. Kivéve ő.- mutatott Holdsápra. -Aztán megint elmentem, mikor vissza jöttem, akkor már aludtak, a kisasszony pedig az asztalnál ült, olvasott. Aztán mikor a kimosott ruhákat hoztam vissza fél hat felé, akkor az úrfi is visszajött. -Ha nem tudnám hogy nem így volt, teljesen elhinném. 
-Rendben, köszönöm Didy, elmehetsz. -küldte el McGalagony, a manó meghajolt, majd hoppanált. -Köszönöm az együttműködést és szeretném elnézésüket kérni az indokolatlan gyanúsítgatás miatt. Szép napot kívánok! -köszönt el a tanárnő, majd kisétált. Vártunk egy rövid időt, megbizonyosodva, hogy nem jön vissza, majd kitört belőlünk a röhögés. 
-Királyság van! -kiabálta Ágas. -Zsenik vagyunk!