Remus szemszöge:

Nos, kiderítettem... Sejtésem beigazolódott. Valóban Bella volt az, akiről a két felnőtt beszélt. Elmeséljem az elejétől? Elmesélem.

-Visszaemlékezés-

Este van. Lopakodok. A javasasszony már alszik. De ha igazak amit mondtak,akkor a lány még nem. És hátha tudnék vele beszélni. Vagy legalábbis kommunikálni. Odaérek paravánhoz, és halkan suttogva tájékoztatom a bent fekvőt, hogy odamegyek hozzá, nehogy valami kínos szituáció legyen a vége. Nem kapok választ, (mire is számítottam egy ideig néma lánytól?) ezért egy kis idő múlva becsúszok az ágyhoz a paraván, és a fal között. Először azt hittem, hogy nem Bella az, hanem „betörtem" egy idegenhez, mert megzavart, hogy a haja a párnán szétterülve feküdt, mint egy szabálytalan fekete tintafolt. Mert ugye Bella nem hordja kibontva a haját. Soha! És eddig még nem mondták miért. Talán mert nem tartozik ránk. Vagy nem is tudom. De az hülyeség volt, mikor arra gondoltam, hogy így nem néz ki annyira jól. Mert gyönyörű! Az győzött meg, hogy felült, és szépséges szürkéskék szemeivel rámnézett. Ekkor már biztos voltam, hogy a Szépség az. Mert látszott a mozdulataiban, a termetében, és az arcán, de a szemei 100%-osan elrejtették a kétségeimet. Hisz senkinek sincs az egész suliból olyan hihetetlenlenül fenségesen árnyalatos szeme,mint Bella-nak. Úgy döntöttem megszólítom.
-Szia!-köszöntem. Válaszul bicentett.
-Hogy vagy?-fejét ingatva jelezte, hogy nem túl jól.
-Mi történt veled? -erre a kérdésemre megkaptam azt a pillantást, amit a baráti társaságunkon nem nagyon szokott alkalmazni. Ez a „mi közöd hozzá?” nézés. A gyilkos tekintete mellett ez is elég félelmetes tud lenni...
-De amúgy...-haboztam- fizikailag nincs bajod. Ugye?- megrázta a fejét.
-És mikor leszel jobban?- az órájára nézett, jelezve hogy idő kell hozzá.
-Képzeld!-meséltem.- Alexa White előkerült. A halálfalók oldalán. -bólintott, hogy tudja. - Én hülye meg odamentem Bellatrix Black-hez és bandájához, megkérdezni mit tudnak róla. Megátkoztak. De már jól vagyok!-nyugrattam, mert láttam rajta, hogy aggódik. Értem.  Nem mondom, hogy nem esett jól... Na mindegy.
-De ugye tudod Bella, hogy ha bármire szükséged van, segítünk ha tudunk?-eléggé hálásnak tűnt szavaimért. Én meg hezitáltam, majd összeszedve bátorságam,(már ha van olyanom. Khm. Khm. De hát Griffis vagyok, szóval...) rákacsintottam, és megszólaltam:
-Gyönyörű vagy kibontott hajjal. És minden hogy máshogy is!-bókoltam, majd angolosan távoztam.

-Visszaemlékezés vége-

Ez történt tegnap éjjel. A skacok pedig itt vannak nálam, és azt taglalják, hogy mióta nem látták a Szépséget, és hogy mennyire aggódnak érte. Mondjuk meg is értem. Én is hasonlóképp ki lennék borulva, ha semmi értesülésem nem lenne a húgomról  három napja. Már ha lenne húgom... Majd Sirius hirtelen hozzám intézett egy kérdést.
-Na és Remus, ki van a paraván mögött?- érdeklődött. Én meg lapítottan.
-Tudod mit, Haver? Nézzük meg!-mondta James.
-Nem mehettek oda!-tiltakoztam halkan. Igaz hogy nem ígértem meg, de olyan érzésem van, hogy illene titkolnom, mi van Bella-val. Azok ketten összenéztek, és már ott is voltak a paravánnál, ami mögé egyszerre néztek be, majd Sirius felkiáltott.
-Húgi!