Ez egy kis külön történetecske, a későbbiekre semmi jelentősége. Csak mostanában nagyon ez járt bennem, szóval gondoltam hogy leírom.
Régebben sokat gondolkoztam azon, hogy e mellé a történet mellé akarok-e kiegészítő részecskéket, amolyan "Mi lett volna, ha..." Ez egy ilyen lenne, remélem nem bánjátok. Ha esetleg zavaró, szóljatok és leszedem.

Remus szemszöge: 

A Griffendéles asztalnál ültünk, reggeliztünk. Az aznapi terveinket beszéltük, mikor egy lány sétált oda hozzánk. Egy Hollóhátas gyönyörűség. Fekete haja kontyba volt fogva, tökéletes arcát kék smink díszítette. A Roxfortos egyen talár volt rajta, de még így is meg tudtam állapítani, hogy az alakja is kitűnő. Nem csodálom hogy Tapmancs barátunk szeme megakadt rajta. És nagyon hülye lenne, ha ezzel a lánnyal is úgy viselkedne, mint a többi barátnőjével.   
-Ki vagyok? -kérdezte, mikor Sirius háta mögé ért, és még mindig csak Ágas és én vettük észre. A hangja is nagyon kellemen csengett. 
-Nem tudom.- felelt kis gondolkodás után Tapmancs. Már vártuk a szokásos "Élete Szerelme nem ismerte fel" hisztit, de ez is elmaradt. Egyre inkább érdekelni kezdett ez az ismeretlen, aki csak szelíden mosolygott. 
-Kicsit sem vagyok ismerős? -tudakolózott, miközben állát a barátunk fejére tette, aki még mindig nem látta. 
-De. Pokolian. Pontosan tudom hogy ki vagy, csak... Még nem sikerült behatározni. -bizonytalankodott Tapmancs. 
-Rendben. Még van harminc perc az első óráig. Én kivárom. -kezdett el a lány Sirius fején dobolni. De ami fura volt, hogy ugyanazt ismételgette. Gyűrűsujj egyszer, mutatóujj kétszer, gyűrűsujj egyszer, középső ujj kétszer, gyűrűsujj egyszer, hüvelykujj kétszer, kisujj egyszer. Majd ez újra. Tapmancs szeme a kétszeresére tágult a felismeréstől. 
-De ha az vagy akire gondolok... Akkor miért vagy itt? Ne érts félre, hiányoztál, de neked máshol van az életed. -magyarázta Tapi. 

-Ha az vagyok akire gondolsz hogy vagyok, akkor lehet hogy azért vagyok itt, mert elintéztem hogy itt lehessek. -Ez egy igazán nyakatekert mondat volt az idegen lánytól. 

-Bizonyítsd hogy te vagy az, és nem csak szórakoznak velem! 

-Ne fordulj meg! -a lány hangja olyan parancsolóan zengett, hogy a Black fiúnak eszébe sem jutott ellenkezni. Fogalmam sincs ki ez az ember, de egyszerűen bámulatos. A lány levette a nyakláncát, és Sirius kezébe adta. Tapmancs hitetlenkedve forgatta, majd az ölébe kapta a lányt, és úgy szorította, mint a kedvenc játékát, amit nem fog elengedni egyhamar. 
-Khm. -köszörülte meg a torkát James. -Ez nagyon cuki, meg minden... Sirius, nem akarsz bemutatni minket? 

-De. Bells, ők James Potter, Remus Lupin és Peter Pettigrew. Fiúk, ő Bella. -mi barátságosan intettünk, Bella pedig bizalomgerjesztően mosolygott.  

-Nagyon örülök a találkozásnak, már rengeteget hallottam rólatok. -mondta. 

-Elnézést, de mi nem ismerünk téged. -szólaltam meg. A Hollóhátasnak azonnal kikerekedett a szeme, és rögtön kimászott Sirius öléből. 

-Semmi baj, nem a ti hibátok. -nyugtatott minket. 

-Bells, nem az van amit...- próbált magyarázkodni Tapmancs. 
-Én mindent megértek. De nem szeretem, ha hülyének néznek. Mert nem vagyok az.- Egy pillanat alatt váltott át olyan fagyos stílusba, hogy kirázott a hideg. 

-Kérlek... 

-Tudod mit, Black? -kezdte. -Jó ez így, ahogy eddig volt. Eszedbe sem jutottam, ha nem zaklattalak levelekkel. Sose kerestél. Ha válaszoltál a levelekre, azt is olyan stílusban, hogy érezzem megtiszteltnek magam, hogy egyáltalán írsz. Egyedül hagytad Regulust, mikor ott kellett volna lenned vele. Minden nyáron elmentem a Black házba, és mindig szembesültem vele, hogy Sirius hol van? Hát Potteréknél. És James Potter az EGYETLEN testvére. Reggie mesélte. -A lány annyira jegessé vált, hogy én is automatikusan összébb húztam magam, pedig nem is hozzám beszélt. 

-Nem ismersz! Semmi jogod nincs ítélkezni felettem! -váltott stílust Sirius is. 
-Tényleg nem. Ezért intéztem el, hogy ide járhassak. Hogy bepótoljuk a kimaradt éveket. 

-Ez úgy hangzik mint egy rossz romantikus sztori, amit a 11 évesek szoktak olvasni. -röhögött gonoszan Tapmancs. 
-Igazán meglep, hogy te tudsz olvasni.- A lány hangja tele volt gúnnyal. -Tudod, azért jöttem haza, mert minden hiányzott. De legfőképpen te. Vagyis az, aki akkor voltál, mikor én ismertelek. Mert már nem az az ember vagy, akit szerettem. 

-Jaj, ne beszélj már! Változtunk, igen. Én boldog vagyok így. Még boldogabb lennék, ha te is itt lennél velem. De nekem már ők a családom. -Mutatott ránk. -És nem a Blackek. 

-Rendben. Akkor legyen szép életed. A családoddal. Nélkülem.- Majd megfordult, odament a Hollóhátas asztalnál négy évfolyamtársunkhoz, pár szót mondott nekik, majd elindultak ki a Nagyteremből.  Bűbájtanórán a Hollósokkal vagyunk, már előre félek hogy mekkora balhé lesz. Attól tartok, a falak fognak beleremegni. Sirius semmit sem volt hajlandó megmagyarázni, és egy "hozzám ne szólj" hangulat sugárzott belőle.  

Már a teremben voltunk, mindenki helyet foglalt, Flitwick pedig felállt a székére. A Hollósok ültek az első padokba, mi viszont a hátsó sorokat részesítettük előnybe. 

-Idén egy új diák érkezett az osztályunkba, remélem kedvesek voltatok vele. Mutatkozzon be kérem, kisasszony! -beszélt a professzor. Bella felállt, és kedvesen körbeintegetett. 

-Sziasztok, Izabella Black vagyok. Szólítsatok Bellának. Eddig a Beauxbatons-ba jártam, a maradék három évemet viszont itt szeretném elvégezni. Köszönöm!- Majd leült, mi pedig szolidan megtapsoltuk. Bella Black. A tökéletes Hollóhátas. De... Várjunk csak. Black. Aki Sirius miatt jött vissza Franciaországból. Egy osztályba járnak, ugyanazzal a névvel. 

-Te Sirius testvére vagy? -adott hangot a gondolataimnak Lily. 

-Vér szerint az ikre. Gyakorlatilag idegenek vagyunk egymásnak. Ezen pedig nem tervezünk változtatni. -válaszolt a Black lány, majd Hollóhátashoz méltón a figyelmét az órára fordította. 

Magunk mögött hagytunk egy nyugodt gyógynövénytant a Hugrásokkal, és egy balhémentes bájitaltant a Mardekárosokkal. Kezdtem megnyugodni, hogy békés napunk van. Azonban most kezdődött a dupla SVK a Hollósokkal. Itt még bármi lehet. 
-Jó napot kívánok! -jött be Ramsay professzor, aki idén tanítja ezt a tárgyat. -Tegyétek el a könyveket, ma gyakorlati órát tartunk. Párbajozni fogunk, és végül egy nyertes marad, aki megküzdhet velem. Ez a tanuló minimum ötven pontot szerezhet a házának. -Erre mindenki belelkesült, ugyanis a pontokért megbecsülés járt. És ha ezt párbajok során nyerted el? Dupla siker. -Mindenki válasszon magának párt. Akinek most nem sikerül, az a székekhez megy és leül, aki pedig lefegyverezte a másikat, annak a padoknál a helye. -Be kell vallanom, nagyon szeretem az SVK-t. Szerintem jó is vagyok belőle. Bár nincs túl sok esélyem a győzelemhez. Úgy vélem, az idei tanár nagyon jól tartja az órákat. Tavaly csak elméletet vettünk az akkori professzorasszonnyal, de ezt most átültetjük gyakorlatba. Ramsay profi tanár, és remek ember. 

-Professzor úr!- jelentkezett Bella Black. 

-Igen kisasszony? 

-Mi számít győzelemnek? Elájul, a földre kerül, elveszti a pálcáját? -kérdezte. 

-Az mindenképp, ha letörik a körmöd!- szólt közbe röhögve egy fiú osztálytársa. -Tudod hogy vicceltem, Bells. Elnézést...- mormogta végül Bella és a tanár tekintetének súlya alatt. 

-Ha valaki elájul, vagy elveszti a pálcáját. -felelt végül a professzor. 

-És mennyire lehet eldurvulni? -érkezett az újabb tudakolózás. 
-Komolyabb átkokat lehetőleg ne használjanak, akik esetleg a neveltetésük révén részesültek ilyen tudásban. A veszélyesebb átkokon kívül minden megengedett. 

-Mugli módszerek használhatók? -egyre kíváncsibb vagyok, mire képes Bella, ha ilyeneket kérdez. 

-Ameddig kés vagy hasonló eszközök nem kerülnek elő, addig igen.- sóhajtott a férfi.- Most pedig párokba! 

Másfél évvel később:

-A beosztásaik!  -nyomta a kezembe McGalagony a prefektus járőrözés időpontjait, majd továbbment a többiekhez. Örömmel láttam, hogy a Hollóhátas ötödéves prefektus a Black lány. Majd a beosztásomra pillantva azt is megtudtam, hogy kivétel nélkül vele fogok lenni. Ez nagyon érdekes lesz. Az elmúlt másfél évben a lány nem zavarta a Tekergők köreit, és mi sem az övét. Bár nem igazán voltak figyelmen kívül hagyhatók a rosszalló ciccegései, de ezek főként Siriusnak szóltak. Én nem ismerem őt és ő se engem. Remélem előítéletek nélkül tudunk majd valamennyire jóba lenni, ha már az elkövetkező évben heti négyszer öt órát együtt fogunk lenni. Igazából az a lány egy rejtély. Én úgy gondolom, sokkal több van benne, mint a Hollós évfolyamelső, de eddig nem mutatta jelét. Siriussal teljesen elhidegültek egymástól. Ha elmennek egymás mellett, akkor vagy nem szólnak egymáshoz, vagy sértegetik egymást.  A gondolataimban forgó lány felállt, és idesétált hozzánk. 
-Mit akarsz?-kérdezte Sirius, mikor ideért a húga. 

-Nem hozzád jöttem, ne aggódj.- Válaszolt, majd felém fordult. -Minden járőrözésnél pontosan be fogjuk tartani az útvonalakat. Pontosan az őrködés kezdetekor ott leszek a Kövér Dámánál. Elvárom hogy ne késs! Ha ez mégis előfordulna, vagy esetleg nem érnél rá -de ne legyen ilyen- akkor értesíts. Fedezlek a tanároknál. Fordított esetben én is elvárom ezt. -Majd el is ment. 

-Hát részvétem Holdsáp. A húgom igen kibírhatatlan személyiség. Főleg heti 20 órában. -pillantott rá a beosztásra. Szerintem a húgod csodálatos lány, akibe beleszere... Mármint semmi!
-Ellent kell mondjak Tapmancs. A húgod nagyon menő! Olyan jó flörtszövegeket tud, hogy beszarsz! Meg múltkor úgy helyretett egy fiút, aki folyton randizni hívta, hogy a fiú már menekült.- lelkendezett Ágas. 

Ezután a beszélgetés után egy hónappal jöttem össze a Hollós Szépséggel, és egészen hetedévig titokban együtt voltunk. Mikor az öccse és szülei meghaltak, vele töltöttem a tavaszi szünetet a Black kúriában, ahol megkértem a kezét. Az utolsó két hónapra a suliból már jegyesekként tértünk vissza, hatalmas port kavarva ezzel.