Ma van január 12.-e. A szülinapunk. Megkaptuk a roxforti leveleinket, szóval jövünk Roxfort!

Másnap: Elmentünk vásárolni az Abszol útra. Kaptunk 1-1 baglyot. Míg anyánk elment bájital hozzávalókért, minket elküldött pálcát venni. Mi visszamentünk Olivanderhez, aki ellenőrizte, hogy a pálcánkkal minden rendben van-e, és vettünk hozzá pálcatartó tokot. Ezután talárért mentünk, anya pedig  megvenni a tankönyveinket. Utána hazamentünk, és a baglyok nevein tanakodtunk Sir-rel, és Reggie-vel. Az enyém végül (a fiúk elmondása szerint szegény bagoly, milyen nevet kapott) Jennifer lett, Sir-é pedig (szegény bagoly!) Kormos. (Ez milyen átlagos név már?) Na mindegy.

Szeptember 1.

Indulunk!!!! Ma van az indulás napja! Végre elmehetünk ebből a dohos házból, ami elvileg az otthonunk... Már hajnali 3-kor fent voltam, mert nem tudtam aludni. Mert oké, alapból is nagyon rossz alvó vagyok, és örülök,ha 4-5 órát alszom de ma éjfélkor feküdtem le, remélve, hogy 5-ig alszom.... Hát, tévedtem. 5-kor nem bírtam tovább, és bevonultam a fürdőmbe készülődni. Gyors zuhany, kifésülni a fenekemig érő fekete hajam, és felfogni a szokásos kontyba. Hogy miért szokásos? Mert görcsösen ragaszkodok hozzá. Amiért Alphard bá'ra emlékeztet. És még valaki szerette mindig felkontyolni a hajam, de az olyan magánügy, hogy még a naplómmal sem osztom meg. Szóval visszatérve. Régen mindig kibontva hagytam a hajam, és egyszer anyám rá vett hogy a karácsonyi bálunkon kontyba legyen. És Alphard bá'nak nagyon tetszett, így az ő emlékére hordom mindig így. De térjünk vissza a reggelemre. Miután rendbeszettem a hajam, és már nem néztem ki úgy , mint jövőbeli házam címerállata az oroszlán,elkezdtem az utoljára szolid sminkem. És hogy miért szolid? Mert holnap reggel már vörös körömmel, vörös rúzzsal, és arany szemhéjjal fogok lenni. (Csak a szemem nem barna)
Valahogy így:

Ja, hogy miért sminkelek ilyen durván 11 évesen? Mert szeplős vagyok. És ez anyámat úgy felháborította, hogy mióta nem vagyok túl kicsi hozzá (4 éves korom óta) sminkelek minden egyes nap. Azelőtt pedig minden reggel illúzióbűbáj lett téve az arcomra (0-4 éves koromig). Merthogy az ő lánya ne hasonlítson azokhoz a véráruló Weasley-khez, még ilyen kis mértékben sem. (A Weasley-k egytől egyig szeplősek). Hát ja. Elkészültem, szóval mentem kelteni Sir-t.

A pályaudvaron:

-Viszlát anyám!- Köszöntem el
-Sziasztok!- mondta anya.-Kaptok majd karácsonyi ajándékot, a szünetet pedig ott töltitek, és csak nyárra jöttök haza. Világos?
-Nem is terveztünk hamarabb "haza"menni.-Dohogott Sir.
-Világos anyám.-Válaszoltam, majd felszálltam a vonatra.

Sípszó hallatszott. Felszálltunk a vonatra, és elkezdtünk kupét keresni. Már szinte mindent végig jártunk, amikor a vonat végén találtunk egy szinte üres kupét. Csak egy fekete hajú szemüveges fiú, és egy vörös hajú lány ült benne. Ekkor még nem tudtam, de ők már ezután nem sokkal is nagyon fontos szerepet töltöttek be az életemben. Sir odament, és megkérdezte:
-Bejöhetünk vagy kettesben szeretnétek romantikázni?-Kérdezte Sir. Én szinte arrébb löktem, és kijavítottam:
-A lökött bátyám azt akarta kérdezni, hogy szabadok-e azok a helyek. Ugye?- Néztem rá szúrósan.
-Gyertek.-Mondta a fiú.
-Nem baj?-Néztem a lányra aki sírt. Ő csak megrázta a fejét. Leültem mellé, és oda nyújtottam neki egy csomag zsepit, és egy csokibékát. A vörös furcsán méregette az édességet.
-Edd meg, nem mérgeztem meg.-Mosolyogtam rá.
-Ez mi?-Kérdezte meg végül. Mikor értetlenül meredtem rá, hozzátette- muglik a szüleim. Új vagyok ebben a világban.-mondta
-Óóó- értettem meg.-Csokibéka. Finom. Olyan mint a sima csoki. Csak fogd meg.
-Tessék?- nézett rám értetlenül.
-Nehogy elugráljon.-Feleltem.
-Ó. Oké. -gondolkozott el.- Amúgy hogy hívnak?-Nézett rám.
-Bella vagyok. Ő pedig az ikrem, Sirius.-Mutattam be magunkat.-Téged?
-Lily vagyok. Lily Evans. Ő pedig ott szembe asszem James Potter. - Emlékezett vissza.
-Szép neved van!-Jelentettem ki.
Ekkor kopogtak a fülke ajtaján, és két fiú lépett be.
-Leülhetünk?-Néztek körbe.

Remus Lupin szemszöge :
Már a fél vonatot végignéztük Peter-rel, de nem volt üres kupé. A vagon végén láttam egy társaságot, akik szimpatikusak voltak, és elsősöknek néztek ki, és volt ott meg 2 szabad hely.
-Ott jó lenne?-Kérdeztem Peter-t. Bólintott. Tehát bekopogtunk, majd bekéreckedtünk.
-Gyertek nyugodtan - intett egy göndör fekete hajú szemüveges fiú, hogy igen.
-Nem baj?-Kérdeztem meg a kupéban tartózkodó két lányt. Intettek a fejükkel, hogy nem. Mindketten csinosak voltak. Egy vörös kiengedett hajú, szeplős, és akire sokkal jobban irányult a figyelmem:

Ezt így itt hagyom nektek... Kövi részben folytatom Remus szemszögéből.