Külső szemszög: 

-Mit gondoltok? -kérdezte James a kanapén fejjel lefelé feküdve, este nyolckor. 
-Miről is? -húzta fel a szemöldökét Hanna. 
-Ja, akkor ezt felejtettem el. Holnap van kedvetek még egyszer mugliskodni? -érdeklődött. 
-Szívesen, de Mia úgysem enged el. -vont vállat Sirius. 
-Egybeköthetnénk az Abszol úti bevásárlással. És akkor a szüleiteknek sem kell velünk jönniük. -ötletelt Bella. -Illetve meghívhatnánk a többieket is. 
-Benne vagyunk!- kiáltott fel boldogan James. -Már nagyon unatkoztam. 

-Nem mentek sehova!- csendült fel Euphemia Potter szigorú hangja. -Rengeteg a támadás mostanában, nem engedlek el benneteket! 
-De Anyu...- kezdte Hanna. Hiába voltak már 16 évesek, akkor is a nő szava döntött. 
-Sokan leszünk, harcolni is tudunk! És pont egy csapat mugli gyereket akarnának megtámadni pont akkor, pont ott? -James a legcukibb szemeivel nézett az anyjára. -Légysziiii... Egész nyáron jók voltunk, de már nagyon unatkozunk. Ha nem engedsz el minket, akkor azt a ház fogja bánni. És Bella is velünk lesz. Ráadásul így nektek nem kell menni az Abszol útra. -Ágas mindent bevetett a győzelem érdekében. Úgy tűnik, nyert is. Mia gondolkozni kezdett. 
-Hétre itthon vagytok, és nem váltok szét!- szabta meg a feltételeket.  
-Úgy lesz!-egyeztek bele. -Köszönjük! -majd felszaladtak az emeletre.  
-Mit csináljunk? -érdeklődött Tapmancs. 
-Csak megkérjük Wendyt, hogy hívja meg a többieket, és megbeszélünk egy találkozást. Semmi különös. -Bella elgondolkodott. Valami furcsa fáradságérzet kerítette hatalmába. A napokban már nem először. Arra gondolt, hogy a folyamatos pörgés az oka, és az, hogy már hetek óta nem állt meg pihenni. Ugyanis mivel a halálfaló támadások egyre jobban elszaporodtak, így Iwlaként és Alexa Whiteként is rengeteg dolga volt. Ráadásul megint nagyon sokat álmodott, így pihentetően aludni sem tudott. Ez pedig egyre jobban látszott rajta. Már a többiek is észrevették, bárhogy is akarta titkolni. 
-Elintézzük mi. Pihenj egyet. -szólalt meg James figyelmesen. 
-Köszönöm. Akkor holnap reggel. -köszönt el. Az ellenkezés hiánya is a kimerültségére utalt. 
-Na Wendy!- hívta magához a húga manóját a Black fiú. De Bella már nem figyelt rájuk, letusolt, fogat mosott, majd már aludt is. 

Bella álmában a roxforti könyvtár előtt állt. Mellette a korábbi álmokból már egész jól megismert ikerpár, Nina és Nora voltak.
-Még mindig ellenzem. De ahogy gondolod, nekem nincs beleszólásom. -Bella már meg tudta különbözteti őket, így tudta, hogy ezt Nora mondta. 
-Én meg azt ellenzem, hogy velem gyere!- vágott vissza Nina. -Csak engem hívott.
-Akkor is veled megyek! A húgom vagy, és nem hagyom hogy hülyeséget csinálj az exeddel!
-Nem kell engem pátyolgatnod. Menj csak a barátnőidhez, akik sokkal felnőttesebbek, tökéletesebbek mint én, és akikhez sokkal közelebb állsz!
-Vitatkozni akarsz velem. Ez nem fog összejönni. -Mondta hidegvérrel Nora. Nem tagadta húga állításait. Bella tudta is, hogy hatodévük elején a két lány elsodródott egymás mellől, és ikerkapcsolatuk majdnem teljesen megszakadt. És azt is sokszor megállapította, hogy rá Nora hasonlít jobban, a maga nyugodtságával. Nővére mondata után Nina kinyitotta a könyvtár ajtaját, és szó nélkül beviharzott. Nora csendben követte. Egy fiúhoz mentek, Nina volt barátjához. A fiú szeme enyhén megrebbent, mikor két lány tartott felé az egy helyett, de nem tette szóvá. 
-Szia Jeremy!- köszönt halkan Nina, elfeledve előbbi idegességét. 
-Á, Nina! De örülök hogy eljöttél! -üdvözölte boldogan a fiú. 
-Hát én nem...- kommentált nagyon halkan Nora, olyannyira, hogy csak Nina értette, mit is mondott.  
-És hogy vagy? -érdeklődött kedvesen Jeremy. 
-Elavult... 
-Köszi, jól! -mosolygott a fiúra Nina. 
-Betanult... -A fiatalabb iker metsző pillantást vetett az idősebbre. Bella eközben azon gondolkozott, hogy jövőbeli lánya mit gondolt, érzett akkor, amikor kikezdett egy taggal, akit Jeremynek hívnak.
-Nora! Nem úgy volt, hogy csak gyors beköszönsz, aztán mész is, mert programod van? -kérdezte kedves mosollyal Nina, de megerősítésképpen még erősen sípcsonton is rúgta nővérét. 
-Jól van, értem.  Lekopok...- morogta Nora. Bella látta a gondolataiban, hogy ez egy teszt volt húga felé, amin az elbukott. Így Nora egyedül indult meg a Szükség Szobájába, hogy részt vegyen a DS-en. Akármi volt is az, de húgát nem avatta be. És a viselkedése miatt nem is fogja. 

Bella felriadt az álmából. Ez most rövid volt, mégis elrepült a két óra. Ma mennek a városba. Ma találkozik Remusszal! -Ennek a ténynek igen megörült. 

-Jó reggelt! -húzta szét a függönyöket a többi szobában reggel hétkor. -Ideje összekészülni, hogy menjünk Londonba! A többiek is nemsokára megérkeznek. -közölte hangosan, majd lement a konyhába, ahol Mia már a szokásos kávéjával várta. Nem sokkal később már a mugli-London utcáit rótták. Ott volt az egész csapat, még Lily Evans is méltóztatott velük tartani, bár ő csak a lányok miatt. 
Már dél körül járt az idő, amikor beültek egy palacsintázóba enni. Hangosan voltak, emiatt sok megrovó pillantást kaptak, de már hozzászoktak, és amúgy sem érdekelte őket.
-Basszus! -csapott a homlokára Ágas. -Nálam alig van mugli pénz! 
-Szívesen meghívlak titeket! -ajánlotta azonnal Bella. -Úgyis váltottam, meg amúgy is, van mugli pénzem. 
-De visszafizetjük galleonban. -kötötte ki azonnal Hanna. Bella bólintott, mindazonáltal tisztában volt vele, hogy sikerül majd elfeledtetni velük a "tartozásukat", ugyanis ő nem fog elfogadni tőlük pénzt. 

-Na akkor minden megvan, gyerünk haza!- csapta össze a tenyerét James az Abszol úti bevásárlás után, már a muli utcákon. 
-Jöttök hozzánk? -érdeklődött Hanna reménykedve. 
-Én megyek haza, bocsi. -jelentette ki Lily. 
-Tán vár haza a Patrickocskád? -tette fel a kérdést ellenségesen Sirius. Utálta az Evans lány barátját, még ismeretlenül is. Igaz, Evanst is utálta, amiért összetörte Ágast, a kérdést is csak a Potter-fiú miatt tette fel. 
-Mi bajod? -nézett rá Lily értetlenül. -Először is honnan tudtok Patrickról? Másodszor... A téli szünetben szakítottunk, szóval nem értem a problémát. -James valahogy rögtön nyugodtabb lett. 
-Hova ilyen sietősen, gyerekek? -állt eléjük egy felnőtt férfi, mielőtt megbeszélhették volna, hogy Potteréknél alszanak-e. 
-Haza. Szóval ha megbocsájt...- próbálta volna kikerülni az embert Sirius. Azonban a férfi megfogta a karját, és visszalökte a többiek közé. Bella keze megfeszült a pálcáján, de még kivárt. Az alak nem tudta, hogy ők mágusok. Egyszerű mugliknak hitte őket. Bella reménykedett benne, hogy mögé kerülve hatástalanítani tudja, mielőtt szól a halálfaló társainak. Ugyanis a Black- lány a kiküldött legilimenciahullámok által már észlelte, hogy sikeresen egy nagyon nagy csapatba futottak bele. Csakhogy társai ezeket az információmorzsákat nem tudták, így négyen is pálcát rántottak. Alicenek, Lilynek és Remusnak volt annyi esze, hogy Bella mozdulatait figyeljék, és mivel a lány nem csinált semmit, így ők sem mozdultak, Pettigrew pedig szimplán reszketett félelmében. 
-Miért szorongatjátok azokat a fadarabokat? -kérdezte Bella elővéve legártalmatlanabb, legtudatlanabb mugli hangját, hátha sikerül lepleznie magát. Tudta, hogy ha a halálfaló felismeri őt, akkor azonnal riasztja társait, így ez tűnt az egyetlen megoldásnak. Azt is végiggondolta, hogy még ha ki is iktatja a férfit, akkor is hallani fogják a kiáltását. Tehát az elterelés maradt. 
-Ne csináld már! - meredt rá könyörgően Hanna. Bella olyan gyilkos tekintettel válaszolt, hogy a Potter-lány azonnal kétségbe vonta a tettük helyességét. De már késő volt. 
-Ni csak! Mugli lányka a mágusok között? Vagy inkább mugli gyerekek? -vigyorodott el a fickó. -Hogy hívnak titeket? 
-Én Sarah vagyok...- susogta Bella halkan, szemeiben félelem ült. -Sarah West. 
-Szóval Sarah. -lépkedett közelebb, figyelmen kívül hagyva a többit. Tetszett neki a mugli lány, mint egy játék. -Mit kerestek ti itt? -állt meg a lány előtt közvetlen. "Sarah" zavartan a füle mögé tűrte a haját, mielőtt válaszolt volna. 
-Várost nézni jöttünk, vidékiek vagyunk. -hangja halk cincogás volt csupán. 
-És milyen kapcsolatban álltok egymással? -érdeklődött számítóan a férfi. Remus utálta nézni, hogy a barátnője mennyire elveszettnek tűnik, de azt gondolta, hogy egy terv része, amibe nem akart belekontárkodni. 
-Legjobb barátok vagyunk, szerinted? -tért vissza Bella szokatlanul keményen csengő hangja, és mielőtt bárki reagálhatott volna, a Nap fénye megvillant egy pengén. Lily akaratlanul is a szája elé kapta a kezét, ő nem akart gyilkosság szemtanúja lenni. Abban a másodpercben, mikor a halálfaló rádöbbent hogy mi történik, nagyot kiáltott, majd a földre zuhant. 
-Gyerünk! Egy nagyobb csapat halálfaló épp errefelé tart! -Bella élesen tapsolt egyet, de a többiek még mindig nem mozdultak. 
-Megölted? -Marlene hangja remegett. Bella értette, ő is nagyon félt amikor először látott gyilkosságot. 
-Nem halt meg. -jelentette ki Sirius. Neki még volt valamennyi lélekjelenléte. 
-Csak leütöttem egy tőr markolatával. Hatásosabb mint a Stupor. -Bella hangja nyugodtan csengett, majd gyorsan lehajolt, és pálcájával elvette a férfi emlékeit. Az összeset. Ezeket egy kis fiolába töltötte. De bármilyen higgadtnak is tűnt a Black-lány, eszébe jutottak az emlékei. A sok látszatgyilkolás, a beavatása, és a sok halál amit végignézett már tehetetlenül. 
-Honnan szereztél tőrt? -akadt fent James egy részleten. 
-Lényegtelen! El kell innen tűnnünk! Még nem tudják kik vagyunk, de ide tartanak! És nem is hoppanálhatunk, mert követőbűbájokat vontak körénk, úgy pedig csak veszélyt vinnénk a Potterékhez. Ráadásul ha engem felismernek, az nagyon gáz, végzetes lehet. Egyedül nem hagyhatlak titeket mert szintén halál. Akkor harcolok. Gyerünk, keressünk egy jobb helyet! Itt nincs elég tér, szóval futás! -Ezúttal mindenki tette amit mondott. 
Egy nagy térre értek, taktikai szempontból megfelelt Bellának. Meg amúgy más lehetőség nem is lett volna, ugyanis körbevették őket. A kis csapatból mindenki félt. Bíztak Bellában, de azt gondolták, ekkora sereggel szemben esélye sincs. A Black-lány is rendesen törte az agyát, hogy ezt miképpen fogja megoldani úgy, hogy ne leplezze le a tudását. 
-Mit csináljunk? -ragadta meg a testvére karját Sirius, túllépve rettegésén. 
-Vonjatok magatok köré pajzsot, és ne találjon el benneteket átok! 
-Hagy segítsünk! Ezzel nem bírsz el egyedül. -Tapmancs hangja komor volt. 
-Tegyétek amit mondtam! -itt már lényegtelen volt a kiskorúak bűbájgyakorlását tiltó törvény, csak a túlélés számított. Bella pedig döntött. Megmutatja hatalmának egy részét, hogy őt nem kell félteni. Lenyűgöz mindenkit. Hagy emlegessék még évtizedekkel később is! Hagy féljék még a nevét is a halálfalók köreiben! Ő itt, ma hatalmas pusztítást fog véghezvinni - egymaga. 
-Á! Izabella Black. -sétált elő a halálfalók tömegéből egy alak. - A Nagyúr igencsak sokat ígért annak, aki kézre kerít téged. -mondta Bellatrix Lestrange. -Az ici-pici, védtelen Bellácskát! -hangja gúnyos nevetéssé vált. -De ahogy látom, magától jött. A barátaival együtt. Egy sárvérű, két félvér, és véráruló söpredékek. Illetve Sirius. Ő még fel tud mutatni valamit. -Hangja csöpögött a gyűlölettől és rosszindulattól. -Ja, mégsem. Hisz kitagadtak benneteket! -megint nevetett. -Még arra sem voltatok méltóak, hogy egyáltalán belépjetek a Black kúria ajtaján! De lám, milyen elszántan szorongatod a pálcádat! Mintha lenne esélyed. Hívd a Nagyurat!- szólt oda a férjének, majd ismét a kis csapatra koncentrált. -Érezd magad megtisztelve, hogy a Nagyúr tart annyira, hogy maga öljön meg! Ezt nem sok véráruló söpredék mondhatja el magáról, azt meg pláne nem, hogy élve kell a Nagyúrnak! -Remus nagyon megfeszült, ugrásra kész volt. Az ő barátnőjéről senki se beszéljen így! 
-Köszönöm Bellatrix! -csendült egy vérfagyasztó hang, majd előlépett Voldemort. Ennél már nem lehet rosszabb! -gondolta Alice. 
-Az ifjú Izabella Black. Térdre! -parancsolta. Bella még mindig nem reagált, csak ugyanúgy állt. Voldemort intett egyet. 
-Crucio! -visította Bellatrix. Az átok egyenesen Bellát találta el, aki még csak nem is védekezett. A Lestrange-nő ezen átka igazán hírhedt volt. Bella azonban csak állt, és nézett. Leküzdötte. De megismétlődött az az eset, ami a Black ház szalonjában is. Önkontrollját elvitte a Cruciatus, így dühét nem tudta elfojtani. Igaz, nem is akarta, de a háta mögött álló többiek igencsak  riadtan meredtek ökölbe szorított, lángoló kezére. 
-Igen, kitagadtak. És én ezt büszkén vállalom is! És még így is arisztokratább vagyok, mint te, Bellatrix! Ha az aranyvérűség azzal jár, hogy valaki talpnyalója vagyok, akkor köszönöm szépen, nem kérek belőle. A Nagyúr szolgái vagytok ti, kik magukat a legnemesebb aranyvérűeknek nevezik. Ezt már csak szánni lehet! -nem beszélt hangosan, mégis mindenki hallotta, és mindenki elgondolkodott szavain. Lily viszont kezdett nagyon kétségbeesni. Hisz Bella miért nem tesz még mindig semmit? Mi van akkor, ha csak szájhős? 
-Öljétek meg őket. Az összeset! -Adta ki a parancsot Voldemort. 
-ÁLLJ!- csattant fel Bella hangja. -Miért nem ölsz meg te magad? Úgy biztosra mehetnél. 
-Ne provokáld! -sziszegte Sirius. 
-Nem tudom mi a célod. De fölöslegesen húzod az időt. Senki sem fog a segítségedre sietni. -csóválta meg szánakozva a fejét Voldemort. 
-Szerinted nem tudom? De fölfoghatod úgy is, hogy senki sem fog a TE segítségedre sietni. Hisz a sereged igen kis része van csak itt. Az Alexa White vezette csapatodat lefoglalja Iwla, a Rabastan Lestrange általit pedig az aurorok. Amúgy nem értem. Állítólag egy nívósabb társaság vagytok. De akkor miért Lestrange vezeti a csapatod? -Bella provokált. 
-Ő az öcsém!- szólalt fel Rodolphus. 
-Azt akarod, hogy téged is leidiótázzalak? 
-Hülye véráruló kurva... -morogta Lestrange. 
-Elég! -tette fel a kezét Voldemort. -Honnan tudod ezeket? -meredt Bellára, és még a legilimencával is próbálkozott. 
-Bella Black vagyok! -a lány arcaira magabiztos mosoly költözött, olyan, amitől barátai azt érezték, még van remény. 
-Nos, hogy érzékeld kegyességem, választhatsz! Megadod magad, és fájdalommentesen távozol e világból, vagy harcolsz, és hosszú órákon át fogsz szenvedni? Bölcsen dönts, a társaid sorsa is rajtad áll! -suttogta hátborzongatóan a Nagyúr. 
-Harcolunk? -kérdezte nagyon halkan társait Bella. 
-Harcolunk! -erősítette meg Hanna. 
-Védekezzetek, vonjatok magatok köré pajzsot! A többit megoldom! -adott instrukciót Bella. 
-Tisztában vagy vele, hogy a "többi" vagy 30 halálfaló és egy Voldemort? -érdeklődött totál idegesen Lena. 
-Igen! Ha bármi van, hívjátok Walt, és mondjátok meg neki, hogy vigyen benneteket biztonságos helyre, de ne egy hoppanálással! -utasította őket Bella. Majd újraélesztette a lángot a kezén, hagyta hogy végigterjedjen a karján, utána Voldemorthoz fordult. 
-A harcot választom Nagyúr! -a nevét olyan gúnnyal ejtette ki, hogy amellett még Bellatrix undorodó hangja is eltörpült. Voldemort jelet adott a támadásra, így átkok tucatja repült a Black-lány felé. Bella nem habozott, testén végigterjedt a tűz, pálcájával átkokat kezdett osztogatni. Aztán nagyon élesen váltott, így a tűz kivédésére készülő halálfalókat elmosta egy hatalmas vízáradat. Majd valahol a hátuk mögött Bella újra emberré állt össze a hullámokból, de azonnal kapcsolódott is a földhöz, megidézve egy hatalmas földrengést, ami a már felállt halálfalókat ismét a földhöz vágta. Eztán növények tekeredtek köréjük, nem hagyva felállni őket. Voldemort szemében színtiszta döbbenet ült. Egyetlen egyszer hallott erről a módszerről, de úgy gondolta, hogy senki sem ismer rajta kívül. Azt meg főleg nem tudják, miként lehet elérni az elemi állapotot. Hisz még ő, az évszázad leghatalmasabb feketemágusa se jött rá! Erre jön egy 15 éves kislány, és olyan természetesen használja őket, mintha velük született volna. Egyáltalán honnan ismerte meg a módszert? -Voldemort gondolatai csapongtak, és nem igazán érdekelte hogy halálfalóit elmossák a csatatérről.  
Bella eközben nagyon fáradt. Egy elem fenntartása is igen kemény munka volt, de még az összeset váltogatni! Egyszer levegővé vált, hogy picit pihenni tudjon, aztán olyan forgószelet idézett a halálfalóknak, hogy az még Zeusznak is a becsületére vált volna. Néhány perc alatt elsöprő győzelmet aratott. Azonban még Voldemort hátravolt, és csak egy -igen kritikus- módszer jutott az eszébe. Egyszer már összejött. Igaz hogy teljesen kipihent volt, és órákat készülődött rá, de sikerült. Hogyha a Nagyúr támadni kezd, akkor mágiává változik, magába gyűjti az átkokat, majd visszaadja azt a tulajdonosának. Ezzel egy időre győzelmet arathat, és a tekintélye évtizedekig ki fog tartani. A Nagyúr lassan felocsúdott, elővette a pálcáját. Bella nagy levegőt vett, az alapítóktól tanult dolgokra koncentrált, majd átváltozott. Az élő mágia, mely belőle áradva elmosta a testét, emberi formává állt össze, és tényleg felfogta a rengeteg átkot. Voldemort nem tudott mit csinálni. Bella ezt a pillanatot választotta, hogy visszazúdítsa küldőjére a varázslatokat. A Nagyúr egy erős pajzsot vont fel mielőtt megfutamodott volna. A pajzsot tartva a halálfalói mellé ért, majd megragadta a Lestrange házaspárt és hoppanált. Bella majdnem összeesett, Remus azonnal odasietett hozzá és megtartotta. 
-Bella! Mit csináljak? Kérsz enni, inni, valami? -A Lupin-fiú próbált segíteni, csak fogalma sem volt, miképpen tudna. 
-A pálcám hol van? -érdeklődött a lány. Sirius a kezébe adta, Bella pedig mintha rögtön éledni kezdett volna. 
-EZ Meg Mi A Jó Merlin Volt?- kérdezte Hanna pattogósan. -Hogy csináltad? Megtanítod? Mióta tudod? 
-Légyszi, majd később mindent elmondok, csak hagy pihenjek egy kicsit... -kérte halkan a Black-lány. 
-Ó, persze, ne haragudj! Menjünk hozzánk! -jelentette ki Hanna. Itt már nem volt kérdés, mindenki ment Potterékhez, még Lily is. 
-Wendy! -szólt határozottan Sirius. -Vigyél minket a Potter-kúriába! -folytatta, mikor megjelent a manó, aki meghajolva teljesítette is a parancsot. A fiatalok megfogták egymás kezét, és hoppanáltak. A helyváltoztatás közben Bella elvesztette az eszméletét, így az aggódó Euphemia Potter először őt vette kezelésbe. 

A társaság nem tudta, de volt jó néhány szemtanúja az esetnek. Muglik és mágusok egyaránt. A hír gyorsan terjedt, hogy van egy fiatal lány, aki erősebb szinte mindenkinél. Dumbledore is hamar értesült az esetről, és ő is eléggé megdöbbent. Az igazgató elképedését már csak a Halhatatlanok izgalma múlta felül, akik ráismertek a Black lányban egy régi "népbölcsesség"  beteljesítőjére. Merlin küldötte megérkezett a Földre, hogy egy jobb kort segítsen elhozni. 
Egy harcos írta be magát a történelembe 1975. augusztus 29.-én, félholdkor. 
Izabella Black teljes mértékben azon az ösvényen haladt, melyen a Sorsa szerint mennie kellett. 
Sok szenvedés, harc és fáradságos munka vár rá, de az útja végére legalább ideiglenesen megtisztítja majd a gonosztól e földeket.