Bella szemszöge: 

-ÖT! -kiáltotta Ágas. 
-NÉGY! -sikoltotta Lena. 
-HÁROM!-kacagott Tapmancs. 
-KETTŐ! -kiabálta Hanna. 
-EGY!-üvöltöttük egyszerre, majd szabadjára engedtük hatalmas tűzijátékcsomagunk utolsó darabjait is, amik az ég felé szálltak. 
-Boldog új évet! -nevettünk össze, miközben pezsgővel teli poharainkat egymásnak koccintottuk. A koccintás után megtörtént az első csókunk 1975-ben Remyvel. Igazán boldog voltam. Az ötödéves Griffendélesek közül mindenki itt volt Lily kivételével, de kiegészültünk Frank Longbottommal, aki egyedüli hatodéves Griffendélesként maradt a kastélyban, így hozzánk csapódott. Lily viszont hazautazott a karácsonyi szünetre, amit mindnyájan sajnáltunk, de ő akarta így. Szóval támogattuk.  
-Elég volt! -csörtetett felénk McGalagony. -Megengedtük maguknak, hogy kint töltsék az éjfélt, de most tűnés befelé! A szobájukba folytassák, ha kérhetném. Fel is kísérem magukat.- küldött vissza a toronyba Minnie. 
-Maga nagyon kedves velünk Minnie! Hálám jeléül szeretném megkérni, hogy töltse velem a következő roxmortsi hétvégét. Meghívnám egy italra a Három Seprűben. -hívta konkrétan randira a tanárt Sirius, aki már ivott egy kicsit, így a többiek biztatása miatt lazán megpróbálkozott egy ilyennel.
-Tudja mit Mr. Black? -kérdezte fenyegetően McGalagony. -Velem tölti az év első roxmortsi hétvégéjét. Az irodámban lesz tíz órára, mikor társai indulnak a faluba, maga pedig büntetőmunkára hozzám. -tette rendbe egy pillanat alatt. 
-Ahogy kívánja! -hajolt meg Sir a többiek felé, majd elindultunk föl a toronyba, magunk után  összeszedve a szemetet. A tanár továbbra is velünk jött, így biztosítva hogy nem csinálunk semmi orbitális hülyeséget. 

-Akartok felelsz vagy merszezni? Vagy "én még soha..." játékot játszani? -kérdezte Jamie már a szobánk padlóján ülve.  
-Ivós változatban? -kérdezte társaságunk legnormálisabb tagja, Alice, aki még gondolt a következményekre. 
-Hogy máshogy? -vágta rá Ágas. 
-Benne vagyok! -lelkesedett Hanna. A többiek mind beleegyeztek, egyedül Remy aggodalmaskodott. 
-Játssz nyugodtan. Én úgysem iszok, és figyelek mindenre. Nem hagyom hogy nagy hülyeséget csinálj. -hajoltam oda a barátomhoz. Ő még egy kicsit hezitált, majd beleegyezően bólintott. 
-Akkor mehet az "én még soha..."? -kérdezte Peter. 
-PERSZE! -üvöltötték boldogan. 
-Hozok pár üveg Lángnyelv-Whisky-t. -tápászkodtam fel, majd előszedve a bőröndömből mindenkinek adtam egy-egy üveggel. Hálásan fogadták. 
-Mindenki ismeri a szabályokat ugye? -kérdeztem, magamra vállalva a játék lebonyolítását. Helyeseltek. -Akkor kezdj Sirius! Az óramutató járásával ellentétes irányba haladunk! -szabtam meg. Addig a Bátyám gondolkodott. 
-Hm... Ez jó. Én még soha nem rajzoltam a testvérem arcára alkoholos filccel, miközben aludt. -röhögött fel. Ágas és Hanna azonnal meghúzták az üvegüket, bizonyítva hogy ők már csináltak ilyet. Lena, Alice, Peter és Remus értelemszerűen nem, de Frank is ivott. És ez még csak a kezdés volt. Órákig játszották, miközben szépen mindenki berúgott rajtam kívül. Már fél öt volt, mire fáradni kezdtek. Eddigre már fájt a hasam a sok nevetéstől. Annyi baromságot még nem látott a föld, mint amennyi itt történt. 
-Még egy kör, utána alvás. -hirdettem ki. Már előre láttam a lelki szemeim előtt, mennyire nehéz lesz mindenkit az ágyba parancsolni. 
-Én még soha nem ittam egyedül. -röhögött Sirius, azt hiszem a második üveg itala után. De már mindenkinél elfogyott annyi. Lena meghúzta az üvegét, ahogy Alice és Frank is tette. 
-Ú, én jövök! -rötyögött Ágas. -Én még soha nem fürödtem meztelenül a fürdőszobán kívül. -Erre röhögve a lányokra pillantottam, akikkel együtt fürdőztünk a Potterék birtokától nem olyan távoli tóban, még a nyáron. Nem volt olyan kristálytiszta a víz, így nem igen látszottunk, de nem volt rajtunk fürdőruha, mert otthon maradt. Szóval lánytársaim rögtön ittak is. Más nem. 
-Én még soha nem ajánlottam házasságot senkinek sem. -szólalt meg a soron következő, ebben az esetben Hanna. Ágas ivott. Ő Lilynek szokott ajánlatokat tenni. Sirius is, mert ő meg Minnienek. Lena nem tudom kinek tett, de valakinek biztos, mert meghúzta az üveget. Azonban Remus is kortyolt egyet, mire a többiek "Ohhohó"-zva felnevettek. 
-Na Lupin, arra én is kíváncsi vagyok hogy te mikor és kinek kérted meg a kezét. -pillantottam rá szórakozottan. -Merthogy nekem biztos nem. -Erre egy egyöntetű "Uhh" volt a reakció. 
-Asszem hat éves voltam. Egy ovistársamnak, aki amúgy igent mondott. Bár mindegy volt, mert pár napon belül elköltöztünk.- vont vállat. -De tudod hogy szeretlek, ugye Bells? -szorított magához. 
-Persze hogy tudom. -adtam a szájára egy puszit. A többiek meg ünnepelve tapsoltak nekünk. 
-Én még soha nem csókolóztam nyilvános helyen.-következett Alice. Igaz hogy ők együtt vannak Frankkel, de nem verik nagydobra. Így rajtuk és Peteren kívül mindenki hörpintett egy kicsit. 
-Én még sosem voltam szerelmes. -Jött Lena. Itt csak Sirius, Hanna és Peter ittak. Lena mellett én ültem, de mivel én nem játszottam, ezért Remus volt a soron lévő. 
-Én még soha nem hazudtam a kapcsolati státuszomról.- Itt csak Frank és Remy nem ittak. 
-Engem még soha nem tartóztattak le. -mondta Peter. Itt senki sem ivott, így a szabályok értelmében Peternek kellett. 
-Még soha nem dohányoztam tilosban. -következett Frank. Alice nem ivott. Szép arány... 
-Nagyon jó játék volt.- álltam fel és csaptam össze a tenyerem. -Jövő szilveszterkor ugyanitt. Most pedig tűnés aludni. -szólaltam meg határozottan. -Gyerünk lányok, most szépen felállunk, és átmegyünk a ti szobátokba! -parancsoltam. -Frank, te is jössz. -majd szépen lassan el is indultunk. A lányok dülöngéltek, nevetgéltek. Frank meg bement a szobájába, és onnantól már rendben lesz. 
-Bells... Mi nagyon nagyon szeretünk téged.. Hikk... Ugye tudod? -nevetett Lena, megállva a szobájuk ajtaja előtt. 
-Aham, tudom. Ti pedig nagyon nagyon részegek vagytok, szóval nyomás! -ők pedig csak viszonylag biztonságban eljutottak az ágyukig. Én egy gyors pálcamozdulattal átvarázsoltam őket a pizsamájukba, ők pedig az ágyukba bedőlve már aludtak is. Én még hagytam mindannyiuk éjjeli szekrényén egy pohár vizet és fejfájás csillapítót. Ezután visszasiettem a fiúkhoz, akik már a saját ágyukban aludtak. Ez könnyen ment. Néhány pálcaintéssel kitakarítottam a szobát, majd odaültem az íróasztalomhoz, és a cégem papírmunkáját kezdtem kitölteni. Már öt óra volt, ami már túl későn van az alváshoz. 

-Szia Bella. -lépett be az ajtón Reggie hat óra körül. 
-Szia Reg! -álltam fel, megmozgatva a végtagjaimat odamentem hozzá, és átöleltem.-Milyen volt a buli? 
-Á, semmi különös nem volt. Egykor mindenki elment lefeküdni. Viszont itt komoly buli ment, nem igaz?-mosolygott rám.  
-Egy órája elküldtem mindenkit aludni. De csak az ötödéves Griffisek voltak itt. Ők is elég hamar berúgtak. -foglaltam össze. -És mi a probléma? - tértem a lényegre. -Vagy ha még szeretnél pár percig jópofizni, akkor azt mondd, és felszíneskedhetünk még. -mosolyogtam rá, mire végre elnevette magát mielőtt újra elkomorult volna. 
-Nézd át az elmémet, kérlek! Eléggé fontos. Légyszíves Bella, nagyon sokat segítenél vele. Kérlek szépen! -könyörgött. 
-Rendben, megnézem. Van valami konkrét amit keresnem kell, vagy majd elmondod utána? -kérdeztem. 
-Elmondom utána. -bólintott. 
-Gyere, ülj le. Jobban jársz. Mennyire mélyen nézzem át? -érdeklődtem. 
-Mindent!- én pedig elkezdtem. Már az elején gyanús jelekbe ütköztem. Az öcsém elméjét mindig szép okklumenciapajzs védte (ez családi vonás). Most azonban csupa rés volt, és teljesen szét volt tépve. Minden ellenállás nélkül kezdtem haladni az érdekesebb dolgok felé. Reg mindig is értett az elméje védelméhez, így nem igazán értettem, hogy most mi történik. Ahogy egyre beljebb haladtam, észlelni kezdtem néhány emlék hiányát. Nem tudom mi volt az, de nyilvánvalóan hiányzott. Épp Pandora Willis, egy kedves Hollóhátas vérárulónál jártam, amikor olyan érzésem támadt, hogy nem vagyok egyedül Reg elméjében. Valahonnan ismerős volt az elmelenyomat, amely szétszakította az öcsém okklumenciapajzsát. És még nem csináltam ilyet, illetve nem is éreztem hasonlót még sosem, azonban a leírások és beszámolók alapján attól tartottam, hogy az öcsémet bűbáj tartja fogva, befolyásolva őt valaki által. Mégpedig az Imperius-átokkal. De elmetúránk elején az idegen jelenlét még nem volt itt. Tehát valaki kiszórta az Imperiust az öcsémre, ezzel cafatokra tépve az okklumenciapajzsot. A hatalma alá hajtotta, majd távozott, hogy kicsivel később visszatérjen. Reg pedig, amíg visszanyerte szabad akaratát, érezte hogy valami nem stimmel. Így azonnal hozzám fordult, mert rajtam kívül nem nagyon tudtak volna segíteni neki, és csak bennem bízott annyira, hogy beengedjen a titkai közé. Végül is, az is logikus, hogy miért nem mondott semmit az elején. Így nem befolyásolt. És be kell vallanom, az is okos dolog, hogy a támadó épp Szilveszter hajnalban átkozott. Valószínűleg jó ideje tervezgethette már ezt. Azonban Reg pajzsa még kitartott annyira, hogy a legtitkosabb dolgait még nem tudta meg a megszálló. Én pedig már végeztem az elméje átvizsgálásával, és megállapíthattam, hogy az okklumenciapajzs tönkrement, Reggie Imperius alatt áll, és néhány emlék hiányzik. Nem voltam abban a helyzetben, hogy hosszasan elmélkedjek a helyes és jó döntésről, átrágva magam minden lehetségesen. Cselekednem kellett. Méghozzá azonnal. Nagy levegőt véve kiszakadtam az öcsém emlékei között, hogy azonnal a kontyomba szúrt varázspálcámhoz nyúljak. Csinálhattam volna pálca nélkül is, így azonban biztosabb volt a hatás. Gyorsan végigpörgettem magamban azokat a dolgokat, amik hatásosak lehettek egy gyors Imperius megtöréshez. Azonban csak egy biztos megoldás létezett. Alexa White-ként csináltam már ilyet. Elő is vettem Alexa cédrusfenyő-sárkány szívizomhúr 12 hüvelykes pálcáját. Felkészültem (főleg lélekben), majd nekikezdtem. 
-Imperio! -suttogtam határozottan, és majd megszakadt a szívem, látva hogy Reg miattam veszíti el a maradék öntudatát is. Nagyon utáltam magam, de tudtam hogy csak így segíthetek. Bár attól még nem lett jobb. Ismét az elméjében lépkedtem, azonban most az én átkom szállt szembe az elnyomóéval.  Ő is rendesen küzdött, elég erős mágus lehet. Azonban én sem adtam fel, így szépen lassan, lépésről lépésre kiszorítottam az ismeretlent. Ezután én is visszatértem a szobába, majd egy pálcamozdulattal levettem Regről az Imperiust. A fiú levegőért kapott ahogy visszatért az öntudata. 
-Mi történt? -nézett rám segítséget remélve. Azonban óvatlan voltam és meglátta a kezemben a cédrusfenyő pálcát, ami határozottan nem az én diófám volt. -Az mi? -mutatott a pálcára. 
-Imperius átok hatása alá kerültél. -tereltem a szót a pálcáról. -Nem tudom hogy ki volt, de a fene egye meg, erős mágus! Nagyon jól tetted, hogy hozzám jöttél. -mosolyogtam rá szomorúan.
-És már nem vagyok a hatása alatt? -érdeklődött viszonylag nyugodtan. 
-Már nem. Javaslom hogy építsd újra az okklumenciapajzaodat. Teljesen tönkrement. És Reg. Nagyon sajnálom... De. -kezdtem. 
-Csak úgy tudtad feloldani a másik ember átkát, hogy átvetted az uralmat. Én is ugyanabból a könyvtárból tájékozódom mint te.-Utalt a családi könyvtárunkra. - És nem haragszom.-tette hozzá. Kedvesen rámosolyogtam.
-Megyek, szerintem lepihenek és megcsinálom a pajzsot. -indult el. 
-Várj!- szólaltam meg, mire kérdőn rám nézett. -Mi szokott mindig veled lenni?-ő szó nélkül átnyújtotta nekem a Black családi gyűrűjét. Én megnéztem (mintha nekem nem ilyenem lenne), majd immár a diófa pálcámmal elkezdtem egy bonyolult ősi bűbájt rászórni, ami már rég nincs a köztudatban, de kivédi az Imperiust, a konfúziós bűbájt, és az emléktörlést. Határozottan hasznos, ám nagyon bonyolult varázslat. Reg érdeklődve figyelte, hogy mit csinálok. Amikor végeztem visszaadtam neki a gyűrűt. 
-Ameddig ez nálad van, addig nem hat rád az emléktörlés, a konfúziós bűbáj és az Imperius. De ne reklámozd. Ó, és Reg! Néhány emléked hiányzik nem tudom mik azok, de egyértelműen nincsenek meg. Ezeket elő tudjuk hívni ha szeretnéd, de kifejezetten fájdalmas eljárás. Szóval szerintem hanyagoljuk. -bólintott. -Wendy visszavisz a szobádba. 
-Inkább sétálok. -utasította el. -Köszönöm a gyűrűt. -Majd az ajtóhoz lépett. Ott azonban visszafordult. -Bells. Ugye az egész fejem átnézted? -itt én helyeseltem. -És ugye nem vagyok szerelmes Pandora Willisbe?
-Nem. Hidd el, a szerelem nem ilyen. Majd érezni fogod. 
-Rendben. Majdnem biztos voltam benne, hogy nem vagyok szerelmes belé, de így még jobb. Köszönöm... Ezt az egészet. -Majd kinyitotta az ajtót, de gyorsan meggondolva magát, visszalépett hozzám, megölelt, adott egy puszit az arcomra, utána pedig elsietett, becsukva maga mögött az ajtót. Én egy ideig hitetlenkedve bámultam a zárt ajtóra.   
-Wendy! -szólaltam meg. A manóm már itt is volt. -Vigyél Reggienek egy jó nagy bögre forró csokit. 
-Parancsára Úrnőm! -hajolt meg, majd dehoppanált. Én pedig visszaültem az asztalomhoz, és folytattam a cégem papírmunkáját, de nem tudtam koncentrálni rá, mert a gondolataim minduntalan visszatértek a titokzatos megátkozóhoz.