Bella szemszöge:

Szeptember 15.-e van. Holdsápot most kísérjük fel a gyengélkedőről, mert szerdán volt telihold. Most szombat van.
-Tulajdonképpen mi is a bajod? -siet mellettünk Mary. Nagyon idegesítő, de a fiúk kedvelik, ezért folyton velük van, mert mi, lányok utáljuk.
-A francia mágiaügyi miniszter lánya tudhatná, hogy ilyet nem illik kérdezni!-vágtam rá csípősen. Azt, hogy ki az anyja, nem terjesztjük. Kell a zsarolási alap. És honnan tudnánk? Néha hülyének kell tettetned magad, hogy hülyére vedd azokat, akik hülyének néznek. Tehát belementem a játékába, és Sirius barátnőjének mutatom magam, nagyon apró célzásokkal, amiket a fiúk nem vesznek észre, és pont ilyen "női nyelven" utáljuk egymást. Mert engem lecsesznének, hogy miért nem bírom, őt meg kiraknák maguk közül ha ezt hangosan megjegyezné. Szóval a levél óta, amit a fiúknak küldtem az Expressen, nem beszéltem Macdonald-ról a Tekergőknek. Igaz hogy Hann próbálta elmondani nekik, hogy mekkora egy vipera, a fiúk őt se hallgatták meg. (Amúgy úgy tudták meg, hogy a Potter lány itt van, hogy szeptember harmadikán, hétfőn a lány ébresztette őket, amitől azt hitték, hogy még mindig nyár van.)

A folyosón sétáltam, mikor egy fiúba botlottam. (Szó szerint, mivel nekimentem, mert fejben már a következő hat hónapos napi terveimet készítettem.)
-Hohó, kislány! -nevetett, miközben tartott, hogy ne essek fenékre. Igaz hogy kb. 170 centi vagyok, de anyám diétáinak köszönhetően azt mondják rám, hogy 20 kiló vagyok (vasággyal), tehát nem volt nehéz dolga.
-Van nevem is! -szóltam rá- De amúgy köszönöm, hogy megtartottál! -találtam meg az egyensúlyom.
-Na és mi a neved? -nevetett fel a fiú, akinek a nevére is rájöttem. Ő Wladimir Szokolov, a Durtsmang-os cserediák.
-Bella.
-Csak nem Black? -kérdezett vissza.
-Ó, dehogynem! -vágtam rá. -Probléma?
-Csak csodálkoztam, hogy egy ilyen híres és hírhedt személy, aki nem mellesleg egy gyönyörű lány, egyedül járkál. -mondta.
-Á, az előző sarkon ráztam le a rajongóimat! -rántottam meg a vállam, hanyagságot tettetve.
-És még humora is van! -bókolt könnyedén, ahogy egy aranyvérű szokott.
-Na és Szokolov, mit akarsz? -tértem a lényegre.
-Miből gondolod, hogy akarok valamit? És honnan tudod a nevem? -riadt meg.
-Dumbledore bemutatott a lakomán, és bármennyire is hihetetlen, figyelek a környezetemre. És a roxfortiak 90%-a csak akkor beszél velem, ha akar valamit. -magyaráztam.
-Igazából két dolog érdekel. Először is, hogy tényleg olyan vagy-e, mint amilyennek mondanak. -vont vállat.
-És mire jutottál? -kíváncsiskodtam.
-Hogy önálló vagy, és nincs szükséged másokra. Lazának mutatod magad, de minden lépésedet előre megtervezed. Manipulálod az embereket, szavakkal, vagy tettekkel, hogy megszerezd a kellő dolgot. Egy veszélyes aura leng körül téged, és érezni lehet, hogy lazán kicsinálsz bárkit, aki az utadba áll. Azt még nem sikerült eldöntenem, hogy a fekete mágiás elmélet igaz-e rólad.-szavait néhány másodperc csend követte.
-Összefoglaltad a legjobb tulajdonságaimat! -tettettem meghatódást.
-Erről beszélek. Az egész életedet megjátszod, legalábbis az emberek között. Mert érezhető, hogy te felsőbb mágiákkal és lényekkel is kapcsolatban állsz. -nem tetszik hogy ennyire komor.-És szerintem igenis használsz fekete mágiát, véráruló létedre. És értem, hogy miért félnek tőled.
-És mi a másik dolog, amit akartál?-húztam össze a szemem.
-Hogy a felsoroltak ellenére eljössz velem randizni? -kérte. Hát persze, az egész csak erre ment ki. A fiúk ugyanolyanok.
-Ezt nem gondoltad komolyan ugye? Felsoroltál egy csomó megfigyelésedet rólam, vagyis érdeklődsz utánam. Akkor viszont azt is tudnod kell, hogy soha egyetlen fiúnak sem mondok igent. Miért lennél te kivétel? -tettetek gondolkodást.
-Összeillenénk. Nyerő páros lennénk, akit mindent legyőznek. Aranyvérűek vagyunk, szóval Édesanyádnak nem kéne tovább keresni a vőlegényedet. Elvinnélek a Durtsmang-ba, és ott szabadon tanulhatnál. Lehetnél az az aranyvérű hölgy, akinek születtél. És volt már, hogy igen mondtál egy fiúnak, név szerint Cornel McLaggen-nek.-győzködött.
-Hallod miket beszélsz?-néztem rá hitetlenkedve.
-Igen, hallom. És igazam van.
-De én nem akarok az lenni, akinek születtem. Én magam alakítom az életemet! -suttogtam magabiztosan.
-Ez egy nem?
-Egy bombabiztos nem! És mond meg az igazgatódnak, hogy bármennyire is jót tenne az iskolájának a hírnevem, nem fogok oda járni, szóval ne kémkedjenek utánam, mert hatalmas baj lesz belőle! -susogom, a fiú gondolatai alapján nagyon vészjóslóan.
-Honnan...?-akar kérdezni valamit.
-Hidd el, én itt sokkal többet tanulhatok egy hét alatt, mint a Durmstrang-ban valaha! És nem adom ki a forrásaimat, csak annyit mondok, hogy a szeretett iskolád mégse annyira jó, ha nem hallottál a módszeremről. -majd otthagyom.

Tíz perccel később itt vagyok a könyvtárban, ami természetesen tele van. Szombat révén mindenki most ír leckét, így az összes asztalnál ülnek. Ahol én szoktam kutatni, ott egy hugrás van, szóval odakéredzkedek.
-Bocs, leülhetek? -szólítom meg, mire felpillant, és felismerem.
-Ó, elnézést ha a helyeden ülök, már megyek is! -szabadkozik Dorcas Meadowes.
-Maradj csak nyugodtan, elég nagy ez az asztal!-legyintek elnézően. Lecuccolok, és elindulok megkeresni a nekem kellő műveket. Egy sárkányos, és egy bájitalos. Mikor visszaérek, leülök, és kinyitom a sárkányos könyvet. (Kedvenceink, a sárkányok.) Ebből a könyvből a világon csak 10 példány létezik. Egy itt van a Roxfortban. Rengeteg ősi tudás lakozik benne, és én még nem olvastam, tehát itt az ideje. Ezt a könyvet kiveszem, viszont a bájitalosból csak néhány rész érdekel.
-Te érted azt? -bök a bájitaltankönyvre Dorcas.
-Igen. -bólintok.
-De az könyv A bájitalok legmagasabb foka.
-És? -nézek rá értetlenül.
-Ezt csak nagyon kevesen tudják jól értelmezni. Gondolok itt arra, hogy franciául van, és nem is konkrét bájital receptek vannak benne, hanem csak az összetevőkről. -magyarázza,de látszik rajta, hogy enyhén zavarban van.
-Jaa!-értem meg. Arra céloz, hogy akárki vagyok, ezt nem fogom tudni használni. -Értek franciául, és igen, az összetevők érdekelnek. -mosolygok rá, mielőtt elijeszteném. Fellapozom a könyvet, és megkeresem a kellő részt.

Ha valakinek sikerülne főnix könnyet szereznie, akkor ügyelni kell rá, hogy mivel vegyíti- természetesen, ha fel akarja használni, mert már magában is gyógyerejű. Lehet hozzá más "jó" anyagokat is tenni, de maximum kettő félét, és egyensúlyozni kell valami mérgezővel. Például ha főnix könnyet vegyítesz sárkánynyállal -ami égési sérülésekre tökéletes- és hozzáadsz mandragóra gyökeret, akkor -hiába hogy mind a három anyag gyógyító erejű, - halálos méreg lesz. De ha ellensúlyozod a hatását például a tarlászok mérges váladékával, akkor gyógyító ital lesz. A hatása a benne lévő anyagokon múlik.

Összecsapom a könyvet, majd elköszönök Dorcas-tól. Megtaláltam amit kerestem, tehát itt jelenleg már nincs dolgom. Inkább meglátogatom Baziliszkusz urat, úgyis kellene egy kis méreg. Kiengesztelésből vihetnék neki patkányokat...