Már 1 hónapja, hogy Yato magához vette Yukinét.
Yukine boldog, és a többiek is nagyon szeretik.

Ma van Karácsony. Yato már alig várta ezt a napot. A mai napot emlékezetessé akarja tenni.

Kofuku és Tomone sütiket sütnek a konyhában.
Yukine a szobában alszik. Yato és Daikoku pedig a karácsonyfát díszítik.
-Ez Yukine első karácsonya, és a legjobb is! Annyira vártam már!-ugrándozik Yato miközben a díszeket teszi a fára de a nagy ugrándozásban egyet elejtett.
-Te marha! Óvatosabban! Ne ugrándozz már mint egy gyerek!-szidta le Daikoku, amire Yato csak sértődött fejet vágott, és folytatta a fa díszítését.

Egy kis idő múlva a fa már készen állt, és a konyhából is finom illatok jöttek.
Yato épp ment volna lopni egy szelet sütit, amikor sírás zengette be a házat.
Yato felment, kinyitotta a szobaajtót ahol egy síró Yukine feküdt a babaágyban.

-Hé Yukine! Ne sírj! Biztos éhes vagy.-puszilta meg a homlokát. Nézd csak, ez a tiéd!-odaadta a játékot ami még egy hete vásárolt meg neki. Majd levitte a konyhába.
Útközben, próbálta ringatni, hogy
megnyugodjon, de a sírás nem akart alábbhagyni.
Ahogy a nappaliba értek a fenyőfa már ezer színben pompázott. Az égők ragyogtak rajta.
-Nézd csak, Yukine! Ez a karácsonyfa. A karácsony egyik legszebb része.
A sírása abbamaradt és kikerekedett szemekkel nézte a fát. Yato is elmosolyodott rajta.

Yato megetette Yukinét, utána a fa köré ült mindenki. Yukine Yato ölében, Tomone mellettük, velük szemben pedig Daikoku és Kofuku ült.
-Szép munkát végeztetek Yatti!-tapsikolt kofuku.
Igen, bár elég nehézs volt!-mondta Yato teli szájjal, alig érthetően.
Ne beszélj már teli szájjal te hüye!-forgatta a szemeit Tomone.
-Yato lenyelte a maradék sütit majd komoly tekintetre váltott.
-Ezt a szép napot semmi nem ronthatja......-mondta ki Yato, de a telefonja megcsörrent. Felvette és beleszólt:
-Halló! Köszönöm a hívását! Gyors, megfizethető és megbízható! Yato isteni kézvesítés szolgálatára!-nemsokára le is tette a telefont, az arcán csalódottság látszódott, felkelt, majd Kofukuhoz fordult.
-Kérlek, vigyázz rá!-adta oda neki Yukinét.
-Gyere Tomone! Munkát kaptunk!

Tomone és Yato elindultak a parkba, oda kapták a munkát hogy ayakashik lepték el a park közepét.
Odaértek, és a hely tényleg tele volt velük.
-Ezek meg? Hogy lehetnek ennyien??-Tomone síránkozott.
-Gyere,Tomone!-Yato magához hívta, és elkezdték írtani az ayakashikat.
-Már csak egy van, Tomone! Kitartás!-bíztatta a Szent Kincset.
-Fogd be te izzadt csavargó! Nem fáradtam el!
Egy csapással végeztek az utolsóval.
-Szép volt!-dicsérte meg Yato, de az ayakashik újra összegyűltek. Még több!
Ezek hogyan...????
-Ezekkel is végzünk!!-Yato mindent beleadott, hogy megszabaduljanak tőlük, de csak gyűltek! Végül 1 óra múlva az összessel végeztek!
-Tomone!-visszahívta Yato.
-Szép volt!
-Ez elég sok volt! Még majdnem rajtam is kifogott!-elindultak hazafele.

------

Kofuku a konyhában volt és mosogatott, Daikoku pedig az udvaron cigizett. Yukine a nappaliba egy
járókában feküdt.
Az udvaron egy rózsaszín hajú fiatal lány jelent meg.
-U-Uram! Kérem segítsen! -Daikoku odasietett a lányhoz és kérdezgetni kezdte, de Kofuku hangos kiáltásba kezdett!
-Daikoku!!!!! Yukine eltűnt!!!-a kezében csak Yukine plédje volt, és a ma kapott játéka.
közben Yatoék is megjöttek és ők is odarohantak.
-Mi történt??? Hol van Yukine??-kiabált Yato.
-Yato....Yukinét elrabolták!

Sziasztok! Itt egy újabb rész! Remélem tetszik! puszi! 😘