Tegnap este Nash meg én elmentünk randizni elvitt egy nagyon szép étterembe utána pedig elmentünk a partra majd valamikor hajnali kettő után bedöltünk az ágyba és elaludtunk.

Ma reggel mikor felkeltem Nash nem feküdt mellettem hanem a fotelba ült és valakivel telefonált. Mikor letette a telefont eléggé idegesnek tűnt.

-Jó reggelt kicsim-mondta majd egy puszit nyomott a számra és hozzám bújt.

-Neked is-simogattam a fejét, imádom azt a hosszú haját-Nash, valami baj van kicsit idegesnek tűnsz.

-Nem, dehogy, nincs semmi baj.-mondta de látszott rajta, hogy van valami. De mindegy nem fogom eröltetni majd elmondja ha akarja.

Nagy gondolkodásomból az ébresztett fel, hogy Nash puszilgatja a hasam.

-Mit csinálsz?-kérdeztem, de ő nem válaszolt csak haladt egyre feljebb. Mikor elérte a nyakam elkezdte finoman szívogatni amit én egy jóleső nyögéssel jutalmaztam majd tovább haladt a számhoz és ráérősen megcsókolt.

-Le kéne menni a srácokhoz.-mondtam es eltoltam magamtol miután egy utolsó puszit nyomtam a szájára.

-Ünnep rontó.-nézett rám durcás fejjel.

-Nem, csak éhes.

Mikor lementünk elég érdekes látvány fogadott....megint. Furcsa is volt ez a nagy csend. Szóval visszatérve a témára odalent minden fiú száján ragasztószalag volt mellettük pedig Alissa valami valóság showt nézett a tévén.

-Alissa, mi van itt?-kérdeztem.

-Gyerek nevelés.

-Hát ha neked ez gyerek nevelés már most sajnálom a tiedet.

-Köszi Hope, én is szeretlek.

-De most komolyan mit csináltál, hogy ilyen nyugisak?

-Hát megfenyegettem őket, hogy ha nem maradnak csendben beragasztom a szájukat, erre csak kiröhögtek. Hát én megkerestem a ragasztószalagot és körbetekertem párszor a fejükön, megpróbálták leszedni de sehogy se ment mert elvileg nagyon fáj nekik, egy idő után megunták és ide ültek mellém.

-Te nem vagy normális- mondta Nash röhögve.

Pár órával késöbb már mindegyik idióta ragasztó mentes volt, igaz Gilinsky hajának a nagyrésze eltünt de amíg ő nem tudja addig nincs gond.

-Hope, beszelhetnénk? -kérdezte a bátyám.

-Persze-mondtam és kimentünk a konyhába- na mondjad Cam mi a baj?

-Hát az a helyzet, hogy van egy lány...

-Igen gondolom Alissa.

-Igen és...várj ezt honnan tudtad?

-Cameron ismerlek hisz a bátyám vagy, és ha más nem is én észreveszem ha úgy nézel egy lányra, és drága barátosnémra elég rendesen úgy nézel.

-Ahj-döntötte le a fejét a pultra- mit csináljak?

-Hát elösször is hívd el randizni, vidd mondjuk a tengerparta piknikezni utánna meg majd kialakul.

-És téged nem zavarna?

-Engem hogy zavarna már? Cameron a bátyám vagy a te boldogságod nekem többet jelent mindennél.

-Még a kajánál is?

-Hát....igen szerintem még annál is.

-Köszi hugi, hogy vagy nekem.-jött oda hozzám és jó szorosan átölelt.

-Anyának köszönd.

-Neki már megköszöntem hisz világra hozta a szívem másik felét.

-Szeretlek Cam.-bújtam hozzá még szorosabban.

-Tudom hugi, èn is.-még egy ideig így álltunk majd Nash bejött a konyhába.

-Jaj bocsi nem akartam megzavarni a tesós megbeszélést-nézett ránk mosolyogva.

-Nem zavartál meg semmit bro.-mondta Cam.

-Kicsim elrabolhatlak?

-Tőle kérdezd-mutattam a bátyámra.

-Beszélgessetek csak- mondta Cam majd egy puszit nyomott az arcomra és kiment a konyhából.

-Szóval...-kezdte Nash miután vett egy nagy levegőt, elég idegesnek látszott- azt szeretném kérdezni, hogy...