Miután ajkaink elváltak egymástól Nash visszaült a helyére.

-Oké, ez az a dolog amit szerintem egy bátynak nem kell látnia, szóval remélem kiélveztétek mert nem lesz több ilyen.- mondta Cam, majd kijelentette, hogy ő hulla fáradt ezért mindenki elmegy most aludni, szóval mindenki összeszedte magát és felment a szobájába, kivéve engem és Nasht.

-Figyelj Hope, az a csók...- kezdte volna de én közbevágtam.

-Tudom neked nem jelentett semmit és felejtsük el.

-Hát én nem egészen erre gondoltam.

-Hogy mi?

-Hope én azt a csókot nem bántam meg és eszembe sincs elfelejteni.- mondta és egyre közelebb hajolt hozzám.

-Nash...

-Hope, megcsókolhatlak mégegyszer?- kérdezte erre csak bólintani tudtam ezután megcsókolt, a hasamban a pillangók újra életre keltek. Miután elváltunk mélyen a szemembe nézett.

-Hope lennél a barátnőm?

-Nash ez..., én nem tudom mit is érzek pontosan!

-Figyelj, akármilyen hihetetlen én szeretlek, ha megcsókollak beleremeg a gyomrom, ha mellettem vagy már attol is jobban érzem magam.

-Igen.-mondtam

-Mi igen?-kérdezte tök értetlen fejjel.

-Leszek a barátnőd.- miután leesett neki mit is mondtam az ölébe kapott és hosszan megcsókolt.

-Nash, hogy mondjuk el a bátyámnak?-kérdeztem

-A bátyád már tudja és örül neki- jött le Cameron a lépcsőn -de haver, ha megbántod a húgom, úgy felruglak, hogy mire földet érsz kimegy a ruhád a divatból.

-Soha nem bántanám meg.- mondta Nash miközben átölelte a derekam.

-Jól van fiatalok, húzzunk aludni.- mondta a bátyám és elindult Hayes-ék szobája felé.

-Tesó, hová mész?

-Megyek aludni az új helyemre.- mondta és befeküdt az ágyba Nash helyére.

Mi röhögve mentünk be a szobámba, vagyis mostmár szobánkba, gyorsan elmentünk letusolni majd lefeküdtünk aludni ami úgy nézett ki, hogy én háton feküdtem Nash feje a hasamon volt és karjaival a derekam ölelte át jó szorosan.

-Jó éjt baba.

-Jó éjt Nash.-mondtam és egy puszit nyomtam a fejére majd elaludtunk.