A királyi ház

Hallgattam anyára. Bár nem akartam elköltözni és egy gazdag család kéréseit ellátni. Belementem, és fel hívtam másnap reggel a Fernández családot. Egy alkalmazott vette fel nekem, és már időpontot is adott másnap reggel 10-re.

Hisz bekell vallani a pénz, amit egy hónapra adtak igazán jó ajánlat volt, és álmodozva gondoltam bele, mennyit segítene ez a családomon.

De nem mertem annyira beleélni magam a dologba, hisz nem sok esélyt szavaztam arra, hogy pont engem választanak ki. Biztos voltam benne, hogy a munkát kereső nők, mind kapva kaptak, hogy a Fernández családnál dolgozzanak. Így nem kevés jelentkezőre számíthattam.

Az emberek oda voltak a Fernández családért. Olyanok voltak ők a városunkban, mint valami nagy híresség. Ha elhaladtak az emberek mellett, azok szájtátva bámulták a család tagjai után.

*

Aznap, miután a húgom hazáért a suliból, bementem a közös szobánkba és leültem mellé.

-Te mint gondolsz erről az állásról?-kérdeztem félve a húgomtól. Nem akartam egyedül hagyni szegényt.

-Azt hogy meg kell szerezned. A Fernández családnál jó dolgod lenne.-mondta, mire elkellett mosolyodnom. Annyira érett volt.

-Biztos? Mert ha fel is vesznek, itt kell hagynalak egyedül.-szomorodtam el.

-Meg leszek Dreena, ne aggódj! Csak látogass meg gyakran minket, és ne változz át gazdag ficsúrrá.-tette hozzá, amin hangosan felnevettem, és megöleltem a húgomat.

-Amint tudlak meglátogatlak majd titeket.-ígértem meg.-Bár nem hiszem hogy felvesznek.

-Ne viccelj! Te vagy messze földön a legjobb bejárólány.

***

Másnap anya fehér ingében, fekete térdig érő szoknyájában és fekete magassarkújában topogtam el az állásinterjúra.

Mire gyalog felértem az erdőbe a villához, éreztem, hogy a magassarkú nem kicsit feltörte a lábam. Nem akartam felvenni, de anya kényszerített rá, mert szerinte a szettem így volt elegáns. Na és mivel a villájukhoz nem vitt fel busz, és nem volt kocsim így gyalogolni kényszerültem.

Ahogy haladtam felfelé a dombon egyre jobban elém tárulkozott a fák mögül a Fernández család hatalmas birtoka, és a közepén díszelgő fehér színű villa. Ahogy egyre jobban kirajzolódott előttem az épület körvonalai. Hirtelen azt hittem egy mesébe csöppentem bele, egyenesen a királyi családhoz tartva. A villa egyszerűen gyönyörű volt, és még nagyobb mint a képeken tűnt, amit időnként látni lehetett pár újság címlapján. Magas, 3 szintes, modern és barokk stílussal kevert épület volt. A főbejárat körül 4 hatalmas oszloppal, és rengeteg nagy ablakkal rendelkezett. A birtokot hatalmas fekete fém kerítés kerítette körül, aminek a kapuja szép növény mintázattal volt díszítve. A kaputól a villához felvezető úton gyönyörű zöld pázsit és virágok helyezkedtek el mindenhol, egészen a villa bejáratáig ami előtt kB 30 méterre egy nagy szökőkút helyezkedett el, amiből halkan folydogált ki a víz. Egyszerűen az egész elképesztő volt. Ráadásul biztos voltam hogy ez a negyede se volt, amit a birtok rejtett még a szemem elől.

Pár perc múlva miután sikerült kilépnem az ámulatból, a fémkapuhoz mentem és megnyomtam a rajta éktelenkedő csengőt. Egy lelket sem láttam a hatalmas udvaron, csönd volt. Csak az erdőből érkező kellemes madarak csicsergése hallatszott, mikor hirtelen megszólalt egy hang.

-Jó napot! Miben segíthetek?-kérdezte valaki, mire majdnem felsikoltottan ijedtemben. De hamar észrevettem a kis kapu telefont a fém bejáratra szerelve.

-Jó napot! Dreena Ramírez vagyok. Állásinterjúra jöttem 10 órára, Senora Fernándezhez.-közöltem, mire egy szó nélkül kinyílt a kapu és beléphettem a birtokra.

Odabent, ahogy a villa bejáratához tartottam, még a levegő is más volt. Minden olyan nyugodt volt, és az orrom megtelt a gyönyörű virágok illatával. Teljesen elbódított. Így aztán észre se véve hogy igazából hova tartok, és hogy mennyire fontos nekem ez az állás, nyugodtan lépdeltem fel a villa lépcsőjén. Mikor kinyílt az ajtó és egy öltönyös férfi lépett ki rajta. Ő egyértelműen nem Senor Fernández volt, őt azért megismertem volna, de látszott magabiztos léptein és tekintélyt sugárzó arcán, hogy nem gondnokként dolgozott a Fernández családnál. Biztos voltam benne, hogy a negyvenes éveiben járó, viszonylag jóképű férfi, magas rangot tölthetett be a Fernández családnál dolgozó emberek listáján.

-Dreena Ramírez, igaz?-szólalt meg mély hangon, miután jól megnézett magának a férfi. Most vajon a lehetséges fenyegetést nézte meg bennem, vagy csak ennyire semmibe nézte a magam fajta embereket?

-Igen.-válaszoltam egy kissé kimérten. Ha ő nem hajlandó köszönni, én sem teszem.

-Akkor kövessen! Senora Fernández már várja.-mondta szárazon, majd ezzel megfordult és belépett a hatalmas ajtón. Én pedig mentem utána.

Amint átléptem a küszöböt a lábam megrogyott, és kis híján felbuktam. Abban a pillanatban nem tudtam eldönteni hogy ezt pontosan mi váltotta ki. Az ámulat vagy az idegesség ami a gyomromban vívódott.

A villában egyből egy szmokingos férfi lépett elém, és a kis kabátomért nyúlt, amit a hátamra vettem fel, mikor még elindultam reggel a hűvös időjárásban. Hálásan rámosolyogtam a férfire, hisz az idegesétől már majd megfulladtam ebben a fránya ingben is. De azért megprobáltam nyugodt arcot varázsolni magamra, miközben mentem a férfi után. Szerencsémre sikerült egy kissé megfeledkeznem az interjúról, ugyanis a látszat elkápráztatott. Minden annyira ízléses volt. A falak, a festmények, a függöny, a méregdrága bútorok. De még a padló is, amin félve lépdeltem, nehogy a végén még kárt tegyek benne. Vagy bármiben is, hisz úgy véltem minden tárgy az épületben érhetett egy kisebb vagyont.

Áthaladva pár helyiségen végül a férfi megtorpant egy ajtó előtt, és intett hogy menjek be.

Nagy levegőt véve, a zakatoló szívemmel együtt lenyomtam a kilincset és beléptem az ajtón.

A helyiség egy kisebb szoba volt, aminek az egyik falát csakis üveg borította, így a szobát elárasztotta a nap meleg fénye. A közepén két bőrkanapé helyezkedett el egymással szembe, amit elválasztott egy kicsi üveg asztal.
Az egyik kanapén ott ült Senora Fernandáz és engem nézett. Kecsesen ült ott, kifogástalan kinézettel. Festett szőke haja vége be volt göndörítve, arcán pedig egy nagy adag smink ragyogott, amivel bizonyára a ráncait takarta el. Egy fehér, piros virágmintás blúzt viselt, és egy fekete térdig érő testhez simuló szoknyát, ami tökéletesen passzolt vékony derekán. Lábain pedig egy pár ragyogó fehér körömcipőt díszelgett.

-Jó napot kívánok! Dreena Ramírez vagyok.-sétáltam a nő elé illedelmesen és a kezemet nyújtottam.

-Jó napot Senorita Ramírez!-rázta meg erősen a kezemet, miközben mélyen a szemembe nézett. A tekintete kemény és rideg volt. Úgy éreztem mintha bele látna a lelkembe. És a sátán nézne vissza rám. -Helena Fernández vagyok. Én hirdettem meg az állást, amire jelentkezett. Kérem üljön le! -mutatott a másik kanapéra. Én pedig szót fogadva neki, helyett foglaltam vele szembe.
Az előttem lévő asztalon rengeteg papír hevert össze-vissza. Bizonyára ezek a jelentkezők papírjai voltak.

Miután Senora Fernandáz megkérdezte kérek-e egy pohár vizet, és vetettem egy gyors pillantást az asztalon heverő lapokon, be is igazolódott a tippem. Ugyanis a papír halmazban ott éktelenkedett az én adataim is a nevemmel ellátva.

-Akkor szerintem ne is húzzuk az időt Senorita Ramírez. A férjemmel ezt az állást azért hirdettük meg, mert a bejárónőnk súlyosan megszegte a ház szabályait, így sajnálatos módon el kellett ezért bocsátanunk otthonukból őt. Most pedig sürgősen keresnünk kell a helyére egy másik megbízható alkalmazottat. Aki, ha megfelel az elvárásaimnak akár maga is lehet. A feladatok egyszerűek, ki kell takarítani az egész házat minden egyes héten. Azt hogy hogyan osztja be, az minket nem érdekel, csak legyen meg. Emellett szeretem ha a bejárati kő csillog villog, így azt minden nap fel kell mosni. A további teendők a mosás, vasalás, és a reggeli, ebéd, vacsora tálalása. Vagy bármi egyéb más amit a családom kíván Öntől. Ezért írtuk a hirdetésben, hogy be kell költözni-e, ha felvesszük. Van egy külön személyzeti részlegünk, ahol egy saját szobát, és fürdőt birtokolhatna. De ezért cserébe a nap minden órájában készen kell állnia, hogy ha szükségünk lenne valamire. Persze éjszaka nyugodtan aludhat. Reggel 6-tól, este 9-ig tart normál esetben a műszakja. De ez mindig változhat, ez a kérésemtől függ. Emellett szeretem ha az alkalmazottjaim jó kapcsolatot ápolnak a gyerekeimmel. Főleg a bejárónőnek aki egész nap a ház minden szegletében végzi a munkát. Pont ezért vannak fontos szabályok a házban dolgozó személyzetnek. Ami itt van leírva, majd olvassa át kérem.-nyújtott át egy kinyomtatott lapot A ház szabályai címmel-Na de térjünk át magára Senorita Ramírez. Az adatai szerint otthagyta alig pár hete a középiskolát. Na és ha szabad megkérdezem, hogy miért? Hogy dolgozzon? Maga szerint miért kéne alkalmaznom egy-pillantott a lapomra-16 éves gyereket?