Örömhír

Este kopogás nélkül rontottam be Stefano szobájába, aki az ágyában ülve döbbenten pislogott rám, de még a meglepett arca se tudod megzavarni, hogy elszégyelljem magam, amiért illetlenül, semmi jelzés nélkül rátörtem az ajtót. Ezeket a tényezőket akkor mind elengedtem, ugyanis majd kicsattantam a boldogságtól.

-Megjött!-kezdtem el vigyorogva ugrálni a fiú előtt, aki mosollyal az arcán kérdőn meredt rám.

-Micsoda?-sétált oda hozzám a boldog arcomat fürkészve.

-A fizetésem!-mutattam boldogan a telefonomra, ami egy SMS-ben értesített a bankszámlám gyarapodásáról.

-Na és? Megvagy elégedve?-vigyorodott el ő is, mire hirtelen ötlettől vezérelve Stefano nyakába vetettem magam, és szorosan átkarolva öleltem meg. Annyira boldog voltam!

-Else hiszem.-suttogtam a fülébe, mire Stef szorosan átfogta a derekamat és nevetve megpörgetett a szobájába. Egy sikkantást követően még szorosabban kezdtem el kapaszkodni belé, mire egy pörgés után végre letett. Örömmel vettem tudomásul, hogy az arcán is őszinte mosoly tükröződik. Értette a anyagi hátteremet és képes volt velem örülni, szánalom nélkül.

-Még szerintem sosem láttam ennyi pénzt.-nevettem fel a fejemet fogva. Kb tízszer újra olvastam az üzenetben szereplő számsort, hogy biztosan jól láttam-e. De egyszer sem tévedtem! Az új munkám eredménye ott virított nagy számokkal a számlámon. Ez az összeg pedig jóval felülmúlta az eddigi keresettemet, plusz az anyukámét is.

-Akkor szokj hozzá.-kacsintott rám-Na és mi lesz a sorsa az első fizetésednek?-kérdezte, mire elgondolkozva meredtem rá-Azt ne mond, hogy az egészet oda akarod adni a családodnak. Te is megérdemelsz valami kis jutalmat belőle.-ült vissza az ágyra Stef.

-Nem tervezem mindet odaadni anyának, mert nyilván kell, hogy legyen nekem is egy kis plusz pénzem, de nem akarok költekezni. Maximum veszek valami ajándékot a húgomnak, meg anyának vasárnap. Alig várom, hogy haza mehessek! Te tervezel valamit a hétvégére?-érdeklődtem.

-Most nem igazán.-húzta el a száját kelletlenül-Szerintem a villában maradok.-mondta mosolyogva, bár egyáltalán nem tűnt őszintének. Gondolkoztam, hogy megkérdezem miért nem megy haza, de nem akartam tolakodó lenni. Viszont elszomorított, hogy még az egyetlen szabadna9ján sem tud sehová sem menni.

-Ha gondolod...eljöhetsz velem.-nyögtem ki, mire Stef meglepetten felkapta a fejét.

-Köszönöm, de nem akarok zavarni...-utasított vissza udvariasan.

-Nem zavarnál. A húgom kedvel téged, az anyukám pedig biztos nem bánná.-mondtam, mire Stef zavartan elmosolyodott.

-Biztos?

-Igen!-bátorítottam, mire a fiú zöld szeme felcsillant.

-Akkor elvihetnénk a családodat az állatkertbe.-vetette fel izgatottan, mire most én voltam az, aki zavartam nézett rá.

-Az állatkertbe?

-Hát mondtad, hogy megakarod valamivel lepni őket. A húgod biztos oda lenne az ötletért.

-Igen, de...az állatkert nincs a közelben és akkor oda-vissza buszjegyet kéne vásárolni, ami kedvezményesen is drága. Nem is beszélve a belépő jegyről...-húztam el a számat fejben matekozva, miközben Stef hevesen a telefonját nyomkodta.

-Ha családi jegyet veszünk az állatkertbe olcsóbban kijövünk, a buszra meg nem kell költeni.-csekkolta le az interneten az árakat.

-Ezt hogy érted?

-Elviszlek titeket kocsival. Pontosabban egy limuzinnal.-kacsintott rám, mire tátva maradt a szám.

-A limuzinnal? Mégis hogyan?-hebegtem.

-Csak én vezetem azt a kocsit, még Amador sem ült sose a vezető ülésben. Nem hiányolnák. Szóval, ha megkérdezem, biztos kölcsön adja Senora Fernández. Már máskor is volt rá példa. Szóval? Mit mondasz?-vigyorgott rám izgatottan, miközben magamban részletesen mérlegeltem a helyzetet. Végül egy nagy sóhaj kíséretében bólintottam.

-Rendben, menjünk.-böktem ki, mire Stef vidáman beleöklözött a levegőbe.-Viszont anyára ne számíts, ő biztosan dolgozni fog.

-Okes, akkor csak hárman megyünk.-mondta ki, mire kissé zavarba estem, ahogy ezt igy hangosan kimondta. A húgom, én és Stef. Még csak kerek egy hónapja ismertem ezt a fiút, de máris bevonata magát az életemben. Hihetetlen.
-Voltál már ott?-kérdezte kicsit félve.

-Igen, még kiskoromban. Viszont Alisa...még sohasem.-vallottam be szomorúan. Nem mintha a húgomnak nem lett volna lehetősége rá, hisz az iskola mindig szervezet oda kirándulás, de nem volt rá pénzünk, hogy kifizessük neki. Így amíg az osztálytársai kirándulni voltak, ő magányosan ült az iskola padban.

-Neked köszönhetően most már ő is látni fogja.-mosolygott rám, mire éreztem, hogy eltölt a melegség belülről. Igaza volt. A húgom végre ezt is láthatja!

***

Ezek után a szürke hétköznapok gyorsan elrepültek. Már is szombat lett, azt követően pedig izgatottan vártam a vasárnap eljövetelét.

Már korán reggel útnak indultunk Steffel a húgomért, akiért felcsöngetve a lakáshoz, lent vártuk.

Mikor kilépett az ajtón meglepődve tapasztaltam, hogy a korai kelés ellenére egy cseppnyi fáradság sem látszott rajta. Csillogó szemekkel pillantotta meg a ház előtt álló limuzint, majd hatalmas mosollyal az arcán a karjaimba szaladt.

-Dreena!-ejtette ki a nevemet vidáman, mire szorososan Alisa törékeny kis teste köré fontam én is a karomat. Úgy hiányzott!

-Szia!-simítottam végig puha baba arcán, mire a húgom csak édesen elmosolyodott. - Emlékszel Stefanora?-fordultam a fiú felé- Ő segített átköltözni a villába.

-Én vagyok a limo sofőr.-kacsintott a húgomra Stef, mire az arca egyből felragyogott.

-Ezzel fogunk utazni?-kérdezte izgatottan, amit nem bírtam megállni mosolygás nélkül.

-Így van! Te és a nővéred lesztek a VIP vendégeim.-sétált közelebb a járműhöz a sofőr, mire a húgom mint valami múzsát követte is.

-Király!-kiáltott fel-Ülhetek előre?-kíváncsiskodott egyből Stefnél, aki válaszul csak kitárta a húgomnak az anyós ülés ajtaját.

-Ugrás!-nem kellett kétszer mondania. Alisa máris bepattant a limuzinba és csodálattal bámulta a belsejét, úgy mintha először látta volna, pedig már volt alkalma rá. Közben pedig Stef félig a szemét a húgomon tartva felém pillantott, arra várva, hogy én nekem is kinyithassa az ajtót.
-Sajnálom, az első osztály betelt, már csak a hátsó részlegen van hely.-tartotta nekem az ajtót.

-Tökéletes lesz.-vigyorogtam rá, majd miután elhelyezkedtem természetesen ő is beült az autóba.

-Mielőtt elindulnánk csináljuk meg a biztonsági óvintézkedéseket.-pillantott jelentőségteljesen a húgomra-És csatoljuk be az öveinket.-engedte le a sajátját, mire a húgom jókislány módjára követte Stef mozdulatát és becsatolta magát. - Indulhatunk?

-Igen!-kezdett el izgatottan mozgolódni a húgom a helyén, mire Stef beindította a limuzint és kikanyarodott az útra.

Az utazás kellemesen telt. Stef figyelmesen és jól vezetett, ráadásul egy limuzin hátuljában ülve a kényelem sem okozott gondot.

Én nagyrészt csendben ültem hátul, és a tájat figyelve hallgattam Stefano és Alisa beszélgetését.

A húgomat ugyanis minden érdekelte. Ha elmentünk valami mellett és nem tudta mi az, akkor eleinte engem kezdett el róla faggatni, de mivel az én válaszaim csak egy két szavasak voltak, nem tudtam többet hozzá fűzni, míg Stef bővebben kitudott egészíteni, így a húgom hamar rájött, hogy jobb, ha a mellette lévő sofőrtől kérdezget. Ezek után egyenesen a fiúhoz cinezte a temérdek mondanivalóját, ami furcsa módon megmosolyogtatott. Mégis hogy volt képes az én zárkózott húgom kegyeibe ilyen könnyen belopnia magát ennek a fiúnak? Hihetetlen volt.

Ráadásul Alisa tapasztalatlansága és rendkívüli kíváncsisága miatt, minden gombot kiakart próbálni, ami csak létezett a limuzin műszerfalán. Igaz, hogy ezt már a beköltözésünkkor eljátszotta, Alisa újra és még többet akart látni. Ha épp a táj nem kötötte le a figyelmét, akkor Stefet kérdezgette: Ez itt milyen gomb? Ez mit csinál?

A legmeglepőbb pedig Stef türelmessége volt. Egy apró jelét sem adta, hogy untatná vagy idegesítené a húgom. Mosolyogva mutatgatott meg mindent Alisanak, amit csak lehetett.

-Nem tudom. Próbáld ki!-kacsintott a húgomra egyszer, mire Alisa beharapott szájjal félve, de ugyanakkor remegve az izgatottságtól megnyomta azt a bizonyos gombot, mire mellettem egy kisebb lámpa ereszkedett le és diszkó fényt kezdett játszani az autóban. Stef vigyorogva nézte a húgom reakcióját, amikor az hangosan felvisított és alig várta, hogy megtudja mit tud a többi gomb.

Csodálatra méltó volt Stefano, hogy bánt a húgommal. Kevés ilyen pasi akadt, aki ennyire nyugodtan, figyelmesen és maximális érdeklődéssel viszonyult volna egy izgatott kisgyerekhez. Ahogy pedig őket néztem melegség áradt szét bennem.

----------------------
Köszönöm a 9.85k!❤️

Folytatást?