Wergo szempontja:

Telihold utáni este:

A sokat látott fenevad egyszeriben újraértékelte eddigi elképzelését az emberi fajról... vagy legalábbis Sara-ról. Társa, az az ismeretlen és egyben veszélyesen apró lény, az egyik legősibb faj tagjának képmását karistolta a talaj porába könnyedt mozdulatokkal.

Hogy lehetséges...?! Az ősi lények ezen fajtájáról csupán egyetlen egy helyen maradt fent képi emlék és azt Wergo veszedelmes szülőfalkája és egy élő kőtenger őrizte a kívülállóktól. Sara nem láthatta. A szárnyas farkasokon kívül más lény nem kerülhetett a közelébe.

Sara valóban nem látta. Emlékeiből rajzolta a négylábú lényt, mit emberi otthonában látott régen. Elkészültével az apróság várakozón pillantott fel a gigászi fenevadra, ki merőben eltért ősei első generációjától.

- Ez! Ez egy farkas. Így nevezik ott, ahonnan jöttem - lépett a szárnyas farkas mellé - Hasonlít ez egy tiszta lényre?

Wergo felelet helyett, résnyire nyitott szájjal fordult és nézett Sara-ra, mint aki onnan várja a valós választ. A kis ember tekintete őszinte volt. Mit tudhat még? Milyen a világ, ahol eddig élt?!

- Sara...

- Tehát igen - hallotta meg kérdésére a választ Wergo gondolatai közt és újra helyet foglalt a pokróca alatt.

A farkas tudásszomját felkorbácsolta legfrissebb felfedezése. Elméjében lehetséges feltételezéseket futtatott le, hogyan, s mint volt lehetséges ez a jelenség. Miként tudhatott Sara az ő világa iónokkal korábbi lakosairól? Léteztek még tiszta lények? A Birodalmak Árnyékában? Miféle hely volt az?

Ahogy az éjszaka sötétje nőtt, úgy erősödött Wergo szívverése és szemének éjszakai ragyogása. Többet akart. Többet akart tudni az előtte ülő kis lényről. Többet akart Sara múltjából. Többet az egész lényéből. A hirtelen jött erejéből, a vészcsengőt szólaltató képességeiből. Érteni akarta és nem csak tudni, azt a megmagyarázhatatlan vonzalmat, amit a fura lény iránt érzett. A közelében lenni. Megvédeni és oltalmában nyugodni. Az ösztöneit követni, valahányszor megpillantja ugyanakkor elmés társalgást folytatni vele, minthogy kivételes értelme volt. El akart mondani neki mindent. Tudni akart róla mindent.

A farkas egy szemvillanás alatt felpattant, mintha izzó parázson ült volna és fejét megrázva pislogott maga elé. A Magas Hegyekre, mi ütött belém! Miket képzelek?! Érzelmeit nem másíthatta meg, de mintha gondolatai elszabadultak volna. Az én múltam, az én dolgom. A vadak nem érzelmeskednek a dolgaikról. Kántálta fejében a megszokott mantrát, ami szerint eddigi életét vezette, ami a gondokból mindig kisegítette. De megregulázott érzelmei abban a pillanatban felengedtek, ahogy a kis lény megszólalt a fekhelyen kuporogva.

- **** Wergo, talán nem is a napló utolsó tulajdonosának sírját kellene megkeresni, hanem azt a lényt, ami idehozott. - Wergo eddigre már mellette ült, hogy minden szavát érthesse - Vagy, ha nem is az a felelős, tudnia kell legalább azt, hogy hogyan kerültem ide. Talán a visszaútról is tud. Az átjáróról! Figyelsz egyáltalán?

A farkas erősen pislogott, mint akinek szemébe ment valami, majd elkomorodva bólintott.

- A seftelő... - hangjából egyértelműen sütött a megvetés és szablya szerű szemfogai egy fintor erejéig elővillantak.

- Tudhat valamit! - Sara a fenevad állára tette tenyerét - Ha még él... - puha ujjaival Wergo bundájába simított és azt fésülve húzta vissza kezét.

A farkas mély lélegzetet vett és szinte dorombolt a régóta nem tapasztalt, mennyei érzés bizsergető hatására.

- Oh! Bocsánat! - szégyelte el magát szinte azonnal Sara - Nem akartam bunkó lenni... - de Wergo félmosolyra húzott szájjal nézett rá, miközben ölébe hajtotta fejét.

- Nem gond. Nem kell abbahagynod.

Sara-nak se kellett kétszer mondani. Wergo álla az ölében pihent, minthogy egész feje el se fért volna rajta és teljes odaadással fűzte ismét ujjait a sötét mintás bundába.

- Szerinted mit jelent az 'elrendelt társ' dolog? - andalgott magában a kis lény, önkéntelenül kiejtve szavait.

- Hmm... - a farkas morgása inkább élvezetének adott hangot, mintsem, hogy válasz volt.

- Mármint, van ennek bármi hatása ránk? Befolyásol minket? Vagy csak egyszerűen egy kommunikációs csatorna?

Wergo fülei előre pattantak és a farkas egy fürge mozdulattal az óriás fák közötti tisztáson termett. Párját ritkító hallása betolakodót észlelt az éj sötétjében. Fenyegető, mély morgása mégsem bizonyult elegendőnek, hogy a közeledő ismeretlent jobb belátásra bírja.

- Maradj rejtve, Sara! - szólt hátra halkan, de ő maga mozdulatlan kémlelt továbbra is.

- Rendben. Miattam ne aggódj. - jött a válasz és a farkas érezte, hogy a kis lény újra beveti feltérképező képességét. Furcsa érzés volt ez. Mintha letapogatnák.

Pattanó kavicsok neszét hallotta és a hang irányába fordulva, de a betolakodót hátulról becserkészve gyors véget vetett a fenyegetésnek. A hatalmas, 2 lábon járó, a fenevad magasságával egyező hüllőszerzet meglepő módon könnyedén adta életét. S minthogy további zörej nem hallatszott, Wergo visszatért társához, de Sara már nem volt egyedül.

- Ne mozdulj! - hallatszott a kis lény szájából, ahogy már a harmadik apró méretű, de Sara termetéhez hasonuló, gyíkszerű lény torkába vájta rövid tőrét. Szemei bíbor lila színben izzottak a sötétben, ahogy végzett az utolsó támadójával. Ajkait könnyű sóhaj hagyta el és egyenest az érkező farkas szemébe pillantott - Visszajöttél. - világos homlokán keletkezett redőket széles molyos simította ki, és a Wergo elébe lépett.

- Jól vagy. - könnyebbült meg a farkas, miután megállapította, hogy a kis lény karjait borító vér nem tőle származik.

- Igen, jól vagyok - bólintott Sara és kezeivel Wergo válláért nyúlt. - Ömm... - de csak az automatikus mozdulat után jött rá a változásra.

- Sara! - fordult felé nagyra nyílt szemekkel a farkas.

- Én... MI... !

***

Halli!

Remélem, kellemesen telik a nyári szünidő és sokat vagytok a szabadban. Én legalábbis, igen. Éppen ezért húzódott is az elmúlt időben az új fejezetek feltöltése. DE! Indokoltan vagyok távol. :D Egy új túrázós csoportba keveredtem, akik nagyon aktívak és iszonyat jófejek, amiért is szívesen megyek velük hétvégente túrázgatni.

De nem felejtelek ám el titeket sem. Moonlight-ot ígértem, be is tartom. Dátumot ne kérjetek, mondjuk. ;) ^^

Jó pihit!

Shina