Wergo szemszöge:

A farkas feszült figyelemmel követte nyomon a fejleményeket. Társa vakmerősége új határokat feszegetett, mikor egyik kihívást a másik után állította az ősi lény elé. Hogy képes rá? Elméjében tudta, hogy Sara-nak, eredetéből kifolyólag fogalma sem lehetett, mit is jelent egy ősi, tiszta lénytől kapott idézés vagy a jelenlétében elvárt viselkedés követelményei. A mágikus képességekben levő különbség egy fűszál és egy hegy közti eltéréshez volt hasonlatos. Közvetlen jelenlétét sem állhatták sokan. Azon kevesek, akik mégis kapcsolatba kerültek velük, különösen a sárkányokkal, Birodalmi Háló-szinten kiterjedő fontosságú események miatt feleltek.

Ez nem volt a farkasra elmondható. Wergo sosem foglalt el kiemelkedő vagy törzsek közti kapcsolatban fontos szerepet. Falkájában időszakosan dühöngő természete miatt megvetett és rettegett lény volt. Mit kereshetett ő most itt? Csupán sejtette, de teljességgel maga sem fogta fel, hogy a Denségmin, mi összehozta Sara-val, nem csupán kettejük életét változtatta meg gyökerestül. Akkor még csupán sejtette, hogy az a pillanat, mikor először figyelt fel a különös illatra, majd pillantott a kis lény szemébe sorsdöntő volt.

Sara. Ez a kis lény. Ez az ember lány. Most pulzáló, új energiától vibrált, amit maga talán fel sem fogott. Érzelmei hullámzásával, sajátságos mágikus kisugárzása hol támadó jellegűre, hol meg védelmezővé vált. Reakciója a farkast is megdöbbentő információkra csodálatra méltóan kiegyensúlyozottnak volt mondható. A helyzethez képest, valóságosan nyugodt volt. Honnan ez az erő? Ez a higgadtság!

Bizonyossá vált Wergo korábbi feltételezése is. Sara valóban tiszta lény, ami túlvilági eredetétől függetlenül is magyarázatot adhatott merész viselkedésére az Öreg Korúval szemben. Bár alig merte gondolataiban megfogalmazni, de mintha Sara... egyenrangúként kezelte volna az ősi sárkányt. Felfoghatatlan tünemény volt.

De az ősi úr szándéka ráébresztette, miért is rettegett tőle annyi nép. Sárbatipró hatalmának talán csak egy morzsájába került volna, hogy egy másik lény, mégha az egy másik tiszta lény is, teljes képességét a mágikus energia hasznosítására elvegye. Egy képességet, amit minden értelmes lény kincsként őrzött és művelt, hiszen az életben maradás és növekedés elengedhetetlen elemének számított. Nem utolsó sorban, elidegeníthetetlen képesség.

Sara pulzáló kisugárzása vadul vibráló szivárvánnyá fajult. Érzelmei olyan ütemben váltották egymást pillanatok leforgása alatt, hogy a farkas csak töredékét volt képes felismerni. Jeges félelem, kétségbeesés, tagadás, forró düh, megvetés... majd csend. Ez a csend kíséteties volt.

- Nem... - szólt a kis lény nyugodt, de ellentmondást nem tűrő válasza.

Egy szempillantás idejéig sem a farkas, sem a sárkány nem reagált. Nem tudtak. Nem fogták fel az egyszerű szó értelmét. Ellent mondott! Élő lélek sosem merészelt még gondolni sem arra, hogy megtagadja egy tiszta lény döntését. De ő megtette! Wergo védelmező ösztöne csak erősödött, mikor a sárkány résnyire húzta szemeit a feleletre. Sara nem tágított.

- Bolondság, amit beszélsz. Magad sem fogod fel szavaid súlyát... - kezdett bele a sárkány, de Sara félbeszakította.

- TE nem fogod fel, hogy mit mondasz! - szavai robbantak és Wergo látta, amit szemei vörösbe fordulnak - Tudod te, hogy valójában mit jelent, amit ajánlasz?! Elvenni a mágiát tőlem?! Az EGYETLEN képességet, aminek köszönhetően életben lehet maradni ebben a nyakatekert világban! Nem! Ezt nem fogadom el.

- Elfogadod vagy sem, nem számít. Meg kell történnie, hogy nagyobb pusztítást ne okozz, mint amennyi eddig történt. De nem kell kétségbe esned, már nem leszel egyedül többé.

Wergo hátán és nyakán eddigre teljes mértékben felborzolódott hosszú, sörényes bundája a fenyegetés nagyon is lehetséges kifejletét érzékelve. Egy sárkány nem vagdalkozott üres ígéretekkel és a legkevésbé sem tűrt ellentmondást. Az érvelés itt már nem volt hatással. A farkas támadó reflexeit felülírta Sara védelmezésének elemi ösztöne és a kiutat keresete. Mindkettejük számára... Sara számára.

Nem tudom kijuttatni, sem a farcot felvenni a Öreg Korúval. De talán elég időt nyerhetek, hogy...

Ne merészeld! Sara vérfagyasztó hangja a szívébe szúrt és a kis lény arany szemekkel nézett rá. Akaratától egész lénye izzott. Eszedbe ne jusson a hőst játszani és magamra hagyni! Amúgy se mennék nélküled sehová. Mágia ide vagy oda. Nem mozdulok mellőled! Ezt jól vésd az eszedbe!

Wergo nagyot nyelt. Érezte az ígéretet a szavak mögött. Lelkét elárasztó erő melegséggel töltötte el és magában megesküdött, az életével is védelmezni fogja az apró lényt.

Az Öreg Korú nem volt rest a cselekvéssel. Mély kántálásba kezdett és az erősödő mágikus nyomástól még a farkas is megroskadt, bár nem felé irányult az energia összpontja. A falak felragyogtak, a repedésekben gyökerező növények elhamvadtak és a bántó fényben nem látott már az orráig sem.

Nem látott, de mindent érzett. Sara, ki folyamatosan bundájába markolt most térdre rogyott és minden porcikájával ellenállt az idegen erők inváziójának. Kapcsolatukon keresztül sajátjaként élte meg a rettegést, a makacs ellenállását és a kétségbeesett keresést a hiányzó erő után, amivel visszavághatna. Visszavágni?! Wergo elkapta pillantását, ami az Égi Híd valamennyi színében villódzott.

Nem engedek! Visszhangzott.

Tudom. Bólintott a másik.

A farkas szárnyait kiterjesztve kettejük felett egy rövid, de annál magasabb koncentrációt és energiát igénylő passzust rebegett el, mire testén végigfutó mintázat felragyogott egy különös fénygömb jelent meg körülöttük. A sárkány vakító és fullasztó kisugárzása töredékére csökkent ennek árnyékában, míg a farkas kolosszális erőpróbának tette ki magát. A támadó erőhullám, mely Sara képességének elzárására irányult, most a barlang falaira verődött vissza, megolvasztva azok felületét és tükörsima gömbbé csiszolva belsejét.

A talajt megrengető összeütközést csend követett. A vakító fények elültek. A sárkány gyorsabban vette a levegőt és bosszús tekintetét nem rejtette el. Wergo már a következő támadásra számított, amikor végül a nagyúr megszólalt.

- Figyelemre méltó... fölöttébb. - éles tekintetét nem kerülte el az ember szemének különös színjátéka sem, amiért is elismerő pillantásokat vetett felé - De a végkifejleten ez nem változtat semmit. Ami szükséges, annak meg kell lennie.

- NEM! Soha nem fogjuk hagyni, hogy ezt tedd! - Sara a végsőkig kitartott, bár minden porcikáját verejték áztatta már.

- Önként jöttetek hozzám.

- Segítséget ígértél! - mordult a farkas is.

- MEGOLDÁST ígértem - mennydörögte a sárkány - Ha így nem, hát másképp!

Mielőtt a kifulladt, különös páros felocsúdhatott volna, egy erős lökést éreztek, amitől gyomruk fordult és szemük előtt hirtelen a végeláthatatlan, ragyogó kékség terült el. Lábuk alól a talaj semmibe veszett.

Hol a...?

***

Halli,

Kinek hogy telt ez a változó hőmérsékletű hét? Nálam konkrétan kikelt egy szál, EGY EGÉSZ szál hóvirág! *^^*

A történetre visszatérve. Mit gondoltok a fejleményekről? Micsoda erőfitogtatások voltak? Mik ki nem derültek... már ha kiderültek. És végül... mi is történt valójában? (@.@ )'

Ne felejtsetek el kommenteni! Mindig feltölt, mikor a gondolataitokat olvasom egy-egy fejezet után. ;*

Shina