(frissítve*)

Sara szemszöge:

Nem kaptam választ nyílt kérdésemre. A sárkány nem volt hajlandó egyenesen válaszolni. Türelmetlen természetem, bosszantó mód ahogy elemezte pár perce, felszínre tört és csípőretett kézzel, bosszús tekintettel meredtem rá. Ketten játsszák a találós mesék párbaját! Kiszedem belőle a magam kérdéseit.

- Wergo! - fordultam váratlanul a farkas felé - Azt mondtad az imént, a legenda tévesen maradt fenn, ami a kommunikációt taglalja a tiszta lények és az elrendelt párok közt. Egy ilyen fontos, történelmi jelentőséggel bíró információt hogyan lehet elferdíteni az évszázadok során? A történelemhamisítás a régi korok ismerőinek hobbija lett talán? - fél szemmel felnéztem utolsó szavaimmal a sárkányra. Nem lepleztem vádaskodó tekintetem, csupán hangomat tartottam ártatlan hangszínen, mint aki őszintén kíváncsi a válaszra.

Wergo megdöbbenve mégis kíváncsian figyelt, várva, hogy mire akarok kilyukadni. A hatás nem maradt el. A sárkány végre egyenest reagált a feltételezésemre. Pöffentése elárulta, megsértettem büszkeségét, mégis belement a játszmába. Mást nem is akartam.

- Nagy szavak egy pár napot élt embertől, ki alig látta világát - testén ragyogás futott végig, mint fémen megcsillanó napfény és hátán összehajtott szárnyain szikrázva pattant a falakra, majd tűnt el.

- Bár ezt mondod, de ugyan mit tudhatsz róla te magad? - tudta, hogy ember vagyok - Vagy tán mindig is ennek a barlangnak a mélyén bujkáltál? Hosszú életed során, mi hasznát vetted ennek a tömérdek erőnek?

Kezdtem erősen feszegetni a határokat. A sárkány fel-fel lobbanó szemei tükrözték, mikor tapintottam érzékeny témára.

- Úgy véled csöppnyi értelmeddel felfoghatod csupán töredékét is annak, amit láttam? - a gúny tisztán látszódott orrnyergének redőiből.

- Talán képtelen lennél rá, hogy egy ilyen "egyszerű" lénynek, mint én elmagyarázd? - a hab a tortán.

Folyamatosan izzó írisze és sajátos kisugárzása elárulta... ráharapott. Orrából füst gomolygott és félő volt, hogy torkának tüzét ránk fogja ereszteni, hogy egy pillanat alatt semmivé hamvasszon. De ha jól számítottam, nem fogja megtenni. Nem tehette meg. Ha meg akart volna ölni, már rég holtak lennénk. De nem volt tervében. Akart valamit. És most, hogy büszkeségét ilyen mértékben letámadtam, csupán vereségét ismerné el vele. Nem tenné meg. Nem teheti. Láttam a szemeiben. Ugyanazt a méltán büszke tekintetet fedeztem fel bennük, mint amit Wergo-n láttam megcsillanni messze kisebb méretekben. Ez nem engedte. Méltó válasz nélkül nem fog hagyni.

De a sárkány viselkedése hirtelen megváltozott. Fejét felemelte, arcának redőit kisimította és hangos nevetésbe fordult, amibe a falak beleremegtek.

Mi történt?

- Haaa... ! Rég volt már, hogy valaki kihívást mert elém állítani. Még régebben, hogy az illető ekkora, parócska teremtmény legyen.

Lenyugodott? Rájött! Hogyan fog most reagálni?

- Vakmerő, de cseles taktika, amit magadénak tudhatsz. Ám legyen. Eleget szórakoztattam társaságotokkal véget nem érő időmet. Ejtsünk szót hát, amiért jöttetek.

- Amiért idehívtál minket! - helyesbítettem.

- Valóban - morrant az óriás - Feltűnésed a Birodalmak világában bár látszólag rejtve maradt, megkezdte rendbontó hatását. Az egyensúlyt lassan és fokozatosan megbolygatta.

- Milyen egyensúlyt? Mivel zavartam én meg bármit is?

- Az egyensúlyt, ami hosszú időt igényelt, hogy kialakuljon a Nagy Törés bekövetkezése után - hatásszünetet tartott, de csak értelmetlenül ráncoltam homlokom. Ez nekem nem mondott semmit. A sárkány a farkasra nézett - Még a népek első keveredése előtt, mikor egyedül tiszta lények lakták a mezők, magas hegyek és vizek mélységeit, ellentétes ideák ütötték fel fejüket és ásták alá a mindenütt jelen levő békességet. Háborgást, ellenségességet és fájdalmat szült ezek terjedése. Megosztott minket és gyűlöletté fajult.

- Mitől? Min oszlott meg minden?

- A mágián! - zengte mély hangon - A mágia kivételes tünemény, saját akarata van és éppen ezért nem mindenkinek adatott meg ennek művelése. A varázslat képessége és annak hiánya addig nem látott viszályt szított az összes teremtmény közt. Ezért a Denségmin kettéválasztotta két irányba húzó gyermekeit, hogy ne árthassanak egymásnak többé. Két külön világba helyezte őket, melyek egymással ellentétes erőkkel működnek. Ez volt az, mit a Nagy Törésnek hívnak, kik még emlékeznek rá. A hiány fájdalmasan érintett mindenkit. Színes világunk felére csökkent változatosságában.

- A Birodalmi Háló... és a Birodalmak Árnyéka - Wergo-nak mintha most nyert volna értelmet minden.

- Mostani nevein - bólintott az Öreg Korú - Egy világ, mely megőrizte a mágia csodáját és egy másik... - itt felém fordult - ... amely annak teljes hiányában létezik tovább. Egyik mindent ad, másik mindent elvesz.

- Kettészakadt... és mint két dimenzió létezik egymás mellett tovább, de a mozgatóeleme egymás ellentéte - összegeztem végre én is. Egy közös eredet, mégis fundamentumaiban eltérő világok. Egy ahol létezik csoda és egy ahol nem, ahol... csak az emléke maradt meg... meseként! Kettéválasztott világok, amik közt nincs átjárás... De akkor... - Hogy kerültem én ide? - emeltem fel fejem hosszas percek értelmezése után.

- Időnként, előre nem látható helyen és pillanatban villanásnyi kapcsolat sziporkázik a két létezési sík közt. Ezek a Pillanatok biztosítják a világok stabilitását, a felgyűlt felszültségek eloszlását. Nagy ritkán ezek a Pillanatnyi Szikrák, ha kellő energia és életjel gyűlik össze, átjárókká válhatnak. A pillanat erejéig, ha minden feltétel teljesül és a jelenlevő szerencsés vagy szerencsétlen, nevezze ki hogy akarja, túléli, akkor fordulhat elő az, ami veled is, Sara. Egy Látogató léphet a másik világba, árát megfizetve.

- A... sérüléseim - nyeltem egyet.

- Esetedben. - szemét kettőnk közt járatta oda-vissza - Egy Látogató... látogató is marad.

Mi? Ez alatt mit ért? Miért volt olyan hideg hatása szavainak? Nem ellenséges, de olyan... távolságtartó. Csak egy látogató... egy látogató az visszamegy!

- Mindig visszamegy - mondta ki a sárkány, amikor látta rajtam, felfogtam. - Kilengést okoz az egyensúlyban a Látogató jelenléte és a Pillanat hamar visszarántja saját helyére, megfizettetve újra az árat. Te mégis sokáig képes voltál ezen az oldalon rejtőzni. Különleges védelem alatt, hogy még nekem is a kimozdulásodra kellett várnom, hogy megérezzem jelenléted.

Wergo-ra néztem. A barlangja ennyire biztonságos hely lett volna? Mágikus védelemmel is ellátta? Olyan erős mágiával, hogy még egy sárkány sem akadt a nyomomra benne? Miért volt neki ilyen helyre szüksége? A farkas észrevétlenül közelebb húzódott hozzám. Nem tetszett neki a sárkány célozgatása, de az nem zavartatta magát.

- A mennyiség, amennyivel több időt töltöttél el a számodra idegen világban, a magadba szívott mágia mértékében is látszik. Egy tiszta lény mágikus kapacitása felülmúlhatatlan, de... a te tested nincs hozzászokva. Mondhatni csoda, hogy még életben vagy ennyi erő birtokában a te szervezeteddel.

Ez nem hangzott túl biztatóan.

- Várj várj! Tiszta lény? Mármint én? Tényleg az lennék? - pislogtam.

- Hát még mindig nem egyértelmű? - ráncolta homlokát.

- De az nem lehet! Egy tiszta lény, az nem valami ősi lény lehet csak?

- Hát ezt sem tudod? - rázta a fejét - Bár nem is tudhatod. Világaink különválása itt is feledésbe merült már. A Birodalmi Hálóban, ahol megmaradt a mágia, lehetővé vált pont ennek hatására a keveredés, fejlődés vagy degenerálódás irányába. De a túloldalt, ennek hiányában, a fajták közti elegyedés életképtelen volt. Sosem történt meg, így nem is születtek kevert lények, se képességben, se küllemben. - tágranyílt szemekkel bámultam magyarázatát - Te, az emberi faj ifjú képviselőjeként gyakorlatilag egy kiéhezett, csontszáraz szivacs vagy, ami pukkadásig szívná magába a varázsenergiát. Képletesen szólván, hogy lásd magad előtt a valóságot. És ugyanez igaz az itteni világban élőkre ha átjutnának, fordított hatással.

Ez egyre rosszabb kilátással kecsegtetett.

- Továbbá, ha még nem tapasztaltátok volna, bár ezt kétlem, egy tiszta lény újbóli megjelenése ebben a kevert Birodalmi Hálóban, megzavarja a rendet.

- Vagyis?

- Egy tiszta lény, az vágyott lény. Az ereje, a potenciál benne irigylésre vagy félelemre ad okot. Egyszerre akarják birtokolni és elpusztítani. Ha az nem tudja megvédeni magát és erőben, tudásban fölébük kerülni.

- Akkor lényegében...

- Lényegében erősebb lehetsz minden kevert lénynél, de egyúttal gyengébb is - széles vigyorra húzott mosolya gúnyosan hatott, de mintha más is lett volna szemeiben - Ez az ami felborítja a békét, ami máris felborította a békét. És ez az oka, hogy a mindent átszövő energia és egyensúly, a Denségmin, már nem hagy sokáig zavartalanul járkálni.

Ez már tisztán fenyegetés volt. Ha szemmel ölni lehetne... már rég villám sújtotta volna a sárkányt előttem. Engem ne merészeljen fenyegetni senki se!

- És TE mit akarsz végülis?

Régóta adósunk már a válasszal.

- Amíg a Sziporkázó Pillanat vissza nem állítja az egyensúlyt, mérsékeljük a kilengést - nagyon nem tetszett, ahogy ebben a pillanatban nézett. Mintha egy legyet készülne lecsapni - Elzárom a mágiára nyitott képességeidet. Nem szívsz több energiát magadba, az eddigieket elveszted ezáltal az életed sem lesz folyamatos veszélyben a számodra idegen erőtől. 

***

Halli,

Kellemes estét kívánok mindenkinek! :) Kinek hogy telik ez a változatos időjárású január? Én speckó a mai, melegebb időt jobban komáltam, mint a mínuszt. Hát ti?

A történettel kapcsolatban: Milyen véleménnyel vagytok MOST a sárkányról? ;) Ne hagyjatok komment nélkül.

Shina