Wergo szemszöge, jelen:

Karmai közt tudva az értékes információt, Wergo elhagyta a korcs sötét odúját. Maga sem tudta, miért, de nem erre számított. Túl könnyen adta meg a helyet. De visszagondolva annak remegő tagjaira, biztos volt benne, hogy nem hazudott. Megérezte, ha hazudtak. Hallotta a szív kihagyását, ha valaki át akarta verni. De a korcs erre képtelen volt. Mindennél jobban halálra volt rémülve. Valamint korábbi találkozásukat és a seftelő természetét figyelembe véve, nem is állhatott szándékában, hogy félrevezesse. Veszélyes foglalkozást űzött, de a profitot és az elégedett "vásárlót" mindennél jobban szerette. Vagy számára megközelíthetetlen a hely, vagy nem hiszi, hogy találok ott bármit is a felperzselt területen kívül.

Amint kellő távolságra ért az üregtől, elővette a térképet. A teljes Birodalmi Hálót ábrázolta, annak legfontosabb átkelőhelyeit kiemelve. A térkép közepén, az öt Főbirodalom találkozási csúcsánál egy kör jelezte a pontot, ahol Sara feltűnt.

A Középpont?

Ez volt az egyetlen hely a Birodalmak világában, ahol teljes semlegesség uralkodott. Nem volt vadászat, támadás vagy háború. Nem lehetett mágiát használni, manipulálni vagy vért ontani. Semleges Zóna. Egyfajta menedék. Nem is volt a hely különösebb bármi más szempontból. Éghajlatok és tájak találkozási pontja csupán. Itt kötöttek egyezséget vagy tárgyaltak a népek, ha szükség volt rá. De arra is csak ritkán, tán 100 évente volt példa.

Mit keresett ott a korcs? Képes volt megszegni a semlegességet, hogy elrabolja Sara-t?

A lap hátulján jegyzetek sorakoztak.

"A kétlábú, csupasz, békgya-szerű lény lelőhelye. A villám sosem ér földet. Ha mégis, ott varázslat történt. De a Középpontban nincs mágia, mégis megremegett a föld. Utánanéztem. A domboldalt felperzselte a lecsapott villám. Füst, por és suelphlos szaga keringett a helyen és a furcsa lény, mint egy Éjkóros. Ismeretlen eredetű. A belőle szálló illat Birodalmon túli volt, ellenállhatatlan. De levadászhatatlan. Tapasztalat: a pillantása mozdulatlanná dermeszt, de nem varázslattal. Mágiára utaló nyomok nem találhatóak a helyszínen, sem a lényen. Ellenőriztem nyomkövető porral. A lény gyenge és összeesett, így elhoztam, mielőtt rámtaláltak."

Elhoztam?! A farkast bosszantotta, hogy úgy beszélt társáról, mint holmi kavicsról. Mégis a jegyzetek értékes információval szolgáltak. A helyszín... és a leírás... Sara nem mágikus úton érkezett?

Wergo eltette a térképet és a lehető legrövidebb utat választva Sara felé vette az irányt. Megvolt amiért jött. A seftelő nem tudott többet. Nem volt más hátra, minthogy újra a kis lény mellett legyen, hogy biztonságban tudhassa. A félelem régóta távol állt Wergo személyétől, most mégis egyre csak azon aggódott, hogy társát sértetlenül találja meg. A nap, mikor először felvetődött különválásuk ötlete azóta is kísértette.

Egy héttel korábban:

Sara képes volt bárhol és bármikor elaludni. Ezt már tudta a farkas. Különösen akkor döbbent erre rá, mikor egy átaludt teljes nap után a kis lény újra álomba szenderült. Percekkel azután, hogy felfedezték kommunikációjuk és egyúttal összhangjuk egy újabb síkját valamint annak a különleges "aurának" a jelenlétét, ami egyre erősödött körülöttük, Sara légzése ismerősen lassú ritmust vett fel.

Hmm. Elaludt.

Félig a farkasnak dőlve, a takarót magára húzva szuszogott a furcsa apróság. Wergo elgondolkodva figyelte légzését.

Nem csak a fizikai, de a lelki izgalom is ki tudja fárasztani? Akkor hogy volt képes arra, még a barlangban? Wergo hátán égnek állt a szőr, ahogy visszagondolt arra az estére. Sara egy kis időre mintha megfeledkezett volna magáról és tökéletesen kontrollálta erejét. Félelmet gerjesztett a harcos ereiben és mégcsak meg sem erőltette magát. Ugyanakkor a fizikális állóképessége messze alulmaradt a Vadak Birodalmának bármely lakójával szemben. De ez utóbbi jobban rémítette a farkast, mint Sara lehengerlő erőkicsapásai. Érezte a köteléket kettejük között. A legszentebb köteléket, amiről bármely lény csak regékben hallott. Amiről minden kölyök és fióka álmodott egykoron. Mintha egy sosem remélt álom teljesülne be. Egy számára régóta idegen és távoli álom. Wergo rég lemondott róla, hogy egyáltalán normális, hétköznapi kapcsolata lehessen. Családja, mi volt neki egykoron.

De hirtelen feltűnt ez a furcsa lény a szemei előtt. A véletlen vezérelte aznap, mikor rátalált. Akkor még nem tudta, mi vonzotta hozzá, de olyan reakcióval még sosem találkozott. Nem volt logikus, de mintha egy pillanatra megérezte volna a kis lény csodálatát. Majd ahogy teltek a napok, Sara jelenléte, igyekezete és minden ésszerűséget meghazudtoló viselkedése fontossá vált számára. Már nem csak kíváncsiságát elégítette ki megfigyelésével, hanem gyógyírt talált régóta üresen tátongó szívére.

Ki hitte volna, hogy ezért... hogy ezért nem bírtam levenni rólad a szemem.

Nem akarta elveszíteni őt. Olyan személyre talált, akiben teljesen megbízott, és aki benne is 100%-ban bízott. Máskülönben nem aludna ilyen nyugodtan a közelemben.

Sara ebben a pillanatban nyújtotta ki karját, hogy a kellemesen meleg testet, amin aludt átölelje. Álmában motyogni kezdett és ujjairól apró, lila szikrák pattantak le. Wergo egy szavát sem értette, de nem történt változás. Sara szuszogása zavartalan maradt.

- Hála a Magas Hegyeknek, hogy ilyen erős vagy - suttogta csodálattal vegyes aggodalommal. Semmi gond. Itt vagyok. Aludj nyugodtan.

***

Halli! 

Ki hogy viseli a bezártságot? Már nem kell sokáig várni és vége a média hisztériának. A "vírus" újjév után megsemmisíti önmagát. Becsszó. Az infó megbízható forrásból származik. Dinotópiából, a kihalás előtti időből. Ott is csak 1 évig volt huza-vona. 1 évvel a kihalás előtt. ;)

(Aki értette a szarkazmust, dobjon egy kommentet esetleg egy csillagot is.)

Mit gondoltok eddig a történet folytatásáról?

Shina