Sara szemszöge, telihold utáni este:

A döbbenet és az izgalom egyszerre öntött el és tudtam, Wergo is így érez. Láttam rajta. Szemei kikerekedtek, pupillája kitágult és a tekintetem fürkészte, ahogy én az övét. Megértettük egymást fizikai kontaktus nélkül!

Abszolút! Hallottam Wero megerősítését.

- A gondolatokat is?! - kiáltottam fel.

- Pontosan - bólintott a farkas és izgatottságának képtelen volt gátat szabni. Csóválta a farkát.

- We... Wergo, mi van? - ez már túlzás volt. Zavartan néztem izgága mozgását, ahogy jobbra-balra lépdelt egy helyben - Mi van veled?

- Te nem érzed? - szegezte nekem - Körülöttünk... körülötted. - mancsával a levegőbe intett - Mindenhol érezni.

- Mit?

- Korábban is éreztem, de nem ilyen erősen. - Wergo négykézlábra ereszkedett és a levegőt szaglászva körbejárt - Nem érzed?!

- Wergo, neked ezerszer jobb az orrod, bármit is érze...

- Nem! - szakított félbe - Nem szagról beszélek. Ez nem illat. Ez... - ráncolta homlokát, de nem szóltam közbe - Ezt... itt érzem. - mancsát a szíve alá tette - Itt érzem, hogy körülöttünk van.

- Ez... ennek van köze az elrendelt pár dologhoz? - találgattam, mert én nem éreztem azt, amiről beszélt.

- Talán... Részben... Nem teljesen az, de valahogy az az oka. - Megértjük egymás szavát és gondolatait is most már érintkezés nélkül. Ez azt jelenti, hogy nagyobb az összhang közöttünk. De ez azon felül van. Ez valami más.

- Mire gondolsz?

Wergo hümmögve morfondírozott a válaszon mielőtt megszólalt volna.

- Hunyd le a szemed! - követtem - Érzés mágiád van. Használd! Próbáld meg érezni a körülöttünk lévő energiát, ahogy az élőlényeket szoktad feltérképezni. De most ne messzire menj, maradj! Köztünk van. A kapcsolatunkból ered, de annál több. Magasabb. Ez...

- Ez vibrál. - fejeztem be a mondatát. Éreztem. Végre éreztem. Mint valami energia, vett minket körül és a kettőnk közti légtérben volt sűrűségének a csúcspontja. Ahogy közeledtünk egymáshoz, úgy a sűrűség is nőtt. Ha távolodtunk, az intenzitása csökkent.

- De... Werdo, ez nem mágia - pillantottam fel rá és dőltem hátrébb, mert a farkas szinte az arcomban volt. - Mi ez akkor?

- Nem tudom, de már a legelső napon éreztem, mikor találkoztunk. Nagyon gyengén. Akkor illattal kevertem össze, de ez nem fizikai érzékszervvel érezhető "illat". Inkább... aura. - Wergo közelebb jött, mint aki mellém akar telepedni, majd visszakozott és állva folytatta - Később újra éreztem, mikor felgyógyultál és először léptünk ki a barlangomból. De akkor már nem csak én éreztem. Másokat is odavonzott ez az aura.

- A támadás napja! - emlékeztem vissza a fakúszó és a földi hordák offenzívájára.

- És ez most a legerősebb. Már te is érzed. Nőtt az erőd és nőtt a kettőnk összhangja is, amik hozzáadtak az aura erősödéséhez is...

- Akkor... ez mostantól csak erősödni fog. És minél erősebb ez az... aura, annál többeket vonz hozzánk?

- Igen, úgy vélem.

A farkas továbbra is 2 méteres távolságra maradt tőlem és körözött, mint aki legszívesebben odajönne, de valami állandóan visszatartja. Pár másodpercig elfigyeltem kínos toporgását, de nem hagytam sokáig.

- Wergo, miért nem jössz ide?

Fejét erre felszegte és karmait a talajba vájta.

- Érezted te magad is, Sara. Minél közelebb vagyunk... annál erősebb az aura kisugárzása.

- De azt is látom, mennyire kikészülsz miatta te magad is. Az imént pedig még totál nyugodt voltál, amikor... - bevillant a kép, amikor ölemben volt a feje - ... amikor mellettem ültél és hagytad, hogy a bundáddal szórakozzak.

Wergo füleit hátra csapta, de megadóan telepedett újra mellém a bekészített fekhelyen, ahol második éjszakánkat próbáltuk tölteni. Mikor nyakához értem, zakatoló pulzusát tisztán éreztem ujjaim alatt, ahogy azt is, hogy szíve hamarosan nyugodt tempót vett fel. Sokkal jobb volt így látni őt, mint idegileg túlfeszített állapotban. Bundájának simítása rám is hipnotikus hatással bírt. Nem akartam abbahagyni. Nem akartam elszakadni tőle. Éppen ezért is fájt annyira a felismerés, mikor belém nyilalt.

- Wergo! Amíg nem jövünk rá, mi ez az aura dolog és hogyan kezelhető... külön kellene válnunk.

- Nem! - jött az ellentmondást nem tűrő válasz - Nem hagylak magadra! Nem hagyom, hogy egyedül nézz szembe az itteniekkel. Nem vagy hozzászokva ehhez a világhoz, Sara. Erős vagy, de nem tudnék pont most különválni tőled. Ne kérd! - Wergo szavaiba szívét is belerakta, aminek képtelen voltam ellenállni.

- Wergo... Rám miért nincs ekkora hatással? Mármint érzem, amit te. Nem akarok tőled külön lenni egy pillanatra sem, de nem von fizikálisan ennyire az uralma alá ez az érzés, mint téged. - fájt bevallanom, de ideje volt, hogy bennem nem olyan erős a vonzalom, ahogy ő érezte. Hozzájött most ez az aurális kisugártás is, ami valóságos célponttá tett minket - Miért van ez? Mit jelent ez?

A fenevad felemelkedett és fél mancsába vette fejemet.

- Sara... Még csak nemrég vagy ezen a világon. Az itteni Lég és a Mágia léte is új neked. Ezért talán késleltetett vagy kisebb intenzitású nálad az érzés? - próbált nyugtatni, de még ő maga is csak találgatott. 

Talán tényleg ennyi lenne a magyarázat? Csak én agyalom túl, mint annyi mindent általában? Lehet. Lehet Wergo-nak van igaza. Még nem tévedett. És végül is hazudni sosem szokott. Talán tényleg csak idő kérdése.

***

Halli,

Kellemes szerda éjjelt mindenkinek, aki még fent van. Részemről... irány az ágy. ^^' 

De nem hagylak titeket keresztkérdés nélkül. >:) Ki mit gondol, mi lehet ezt az "aura" dolog?  Tudjátok, hogy szeretem a hosszú fejtegetést, szóval ne kímáljétek a billentyűzetet! 

Legyetek jók!

Shina